"Piti Nínó és Zimi"

Nimród pont ma 4 hónapos. A legvidámabb és a leghangosabb gyerekem. Válogatás nélkül mindenkire visszamosolyog aki kedvesen néz rá.
Azt hittem Korinál nincs falánkabb anyatej fogyasztó de Nimród erre rácáfolt. Hihetetlen mennyiséget képes magába szívni majd beletermelni a pelusba. Sokszor nézem, figyelem, tanulmányozom az arcocskáját, hogy kire hasonlít. Csak a szeme vágása miatt illik be a sorba egyébként karakteres orrocskája és golyó kobakja miatt nagyon egyedi kis figura.
Mostanában már le merem tenni a földre, kicsit megsértődik de ha nem magasodik fölé egyik testvére sem akkor megbékél a helyzettel. Hason kinyomja magát de hamar megsértődik ha nem jut eszébe fordulni egyet. Fogdossa a csörgőket, puha könyvet, a bőrünket (inkább markolássza).
Ha a testvérei ránevetnek hangosan kacagni kezd. Ha apa ránevet szégyenlősen belefúrja magát a karomba, ha én nevetek rá amikor apa karjában van akkor szintúgy.
Hálás és nagyon küzdőszellemű. A legtovább bírja a sírást mindhárom közül. Nagyon dühös amikor el kell hagynia a táplálékforrást, legtöbbször ő győz, visszaengedem olyan sértődötten visít. Este egyedül alszik el ha beteszem az ágyba, de cumi nem kell neki azt rágja fintorogva majd kibillenti a szájából. Ha éjjel ébred, csak én tudom megvigasztalni. Már nyoma sincs a fekete bolyhos fejecskének amilyennel haza jöttünk a kórházból.
7540 gramm, nagy, erős és egészséges.
Igazi harmadik.
Csodálatos ajándék.




Simon pont ma 25 hónapos. Megnevezi magát: "Zimi".
A legérzékenyebb a három közül. Amikor éppen nem visít a benne tomboló feszültségek miatt akkor ennivalóan édes. Egyszerű mondatokkal örvendeztet meg minket ami még kódnyelv de mi értjük: "Piti Nínó" (Pici Nimród), "Meze kész" (mesét kérek), "Nínó me, kez" (Nimród megfogta a kezemet), "Mí apa" (mérges apa), "köszí".

Rengeteg féle módon használja még mindig az igen helyett az "U" hangzót. Tele érzelmekkel amikor szomorú szomorúan, amikor vidám boldogan, mikor árulkodik panaszosan de mindig U-t mond igen helyett. Imádjuk.

Én mostanában "Ánuká" (azaz anyuka) vagyok. Berci "Ápuká" és még mindig Simi legnagyobb menedéke. Oda rohan hozzánk és bújik. Vékonyka, törékeny a legérzékenyebb a változásokra.
A legfélénkebb és legszorongóbb.
Igazi alkotó, nagyon szeret elmélyülten rajzolni.
Könnyen elalszik még mindig akár a babakocsiban vagy ebédnél az etetőszékben.
1 hete magabiztosan kismotorozik.
Gyengéden simogatja az ismeretlen gyerekek arcát. Az ismerősökét kicsit vadabbul.
Tipikus dackorszakos - ezt nem részletezem.
Bilizésnek semmi nyoma pedig már vettem egy adag alsónadrágot (már alig várom hogy rohangáljon benne). Legjobban az ujjatlan fehér bodyjában szeretjük (az "asszonyverőben") és a bikás kalapjában.
Kori nélkül magányos, hiányzik neki. Nimróddal szeretetteljes, néha véletlenül kicsit rálép.
Simi szelíd amig fel nem dühíti valaki vagy valami akkor viszont támad.
Igazi Bika.
Igazi középső.

Apa beteg

Ez megint egy olyan nap amire ha visszagondolok elhatározom, hogy holnap jobb anya és jobb feleség leszek...
És nagyon vágyom most egy tábla karamellás milkára vagy legalább egy doboz raffaellóra esetleg egy kis nutellára mert szomorú helyzetekben ezzel vigasztalódóm (hozna is nekem az én drága Bercim ha nem lenne ennyire beteg).

Kori mondogatott valamit este, kérdezett is és csak arra emlékszem, hogy se türelmem se kedvem nem volt válaszolni, sőt el se jutott az agyamig, hogy mit kérdezett. Hát ezért is gondolok arra, hogy holnap megpróbálok mindenre válaszolni mert most elég rémesen érzem magam emiatt (is).

Kezdődött azzal, hogy Berci lázas lett az éjjel, alig aludt (így szemrevételezhette, hogy Nimród szinte egész éjjel rajtam lóg), reggelre borzalmasan fájt a feje - mármint a férjemnek - és ez így maradt egész nap.
Levittem a gyerekeket, hogy tudjon pihenni: két motor, három gyerek meg a szél az eső, meg a fekete felhők, más gyerekes anyukával persze nem találkoztam.
Simi hisztizett, Kori példamutatóan cipelte a használaton kívüli motorokat, Nínó aludt én meg vonszoltam magunkat.

Ebéd után altatás: Simi kidőlt, Kori nem akart, Nimród üvöltött (szinte egész nap).

A legnyomasztóbb a rendetlenség volt amit sehogy sem sikerült eltüntetnem, mert valaki mindig akart valamit. Nínó engem, Kori mesét, Simi tiszta pelust, Berci teát és nyugalmat - neki volt a legrosszabb.

Nem akarok szörnyszülött lenni de ma igazán örültem volna még négy kéznek meg extra gyors lábaknak, hogy mindent meg tudjak oldani.

A tegnapból töltekezem mert az olyan jó volt.
Aztán majd csak rend lesz valahogy és elhatároztam, hogy holnap mindenre válaszolok.

Olyan jó kis családom van de nem bírom mikor túlnőnek rajtam a feladatok.
Na hol az a csoki?