Apa beteg

Ez megint egy olyan nap amire ha visszagondolok elhatározom, hogy holnap jobb anya és jobb feleség leszek...
És nagyon vágyom most egy tábla karamellás milkára vagy legalább egy doboz raffaellóra esetleg egy kis nutellára mert szomorú helyzetekben ezzel vigasztalódóm (hozna is nekem az én drága Bercim ha nem lenne ennyire beteg).

Kori mondogatott valamit este, kérdezett is és csak arra emlékszem, hogy se türelmem se kedvem nem volt válaszolni, sőt el se jutott az agyamig, hogy mit kérdezett. Hát ezért is gondolok arra, hogy holnap megpróbálok mindenre válaszolni mert most elég rémesen érzem magam emiatt (is).

Kezdődött azzal, hogy Berci lázas lett az éjjel, alig aludt (így szemrevételezhette, hogy Nimród szinte egész éjjel rajtam lóg), reggelre borzalmasan fájt a feje - mármint a férjemnek - és ez így maradt egész nap.
Levittem a gyerekeket, hogy tudjon pihenni: két motor, három gyerek meg a szél az eső, meg a fekete felhők, más gyerekes anyukával persze nem találkoztam.
Simi hisztizett, Kori példamutatóan cipelte a használaton kívüli motorokat, Nínó aludt én meg vonszoltam magunkat.

Ebéd után altatás: Simi kidőlt, Kori nem akart, Nimród üvöltött (szinte egész nap).

A legnyomasztóbb a rendetlenség volt amit sehogy sem sikerült eltüntetnem, mert valaki mindig akart valamit. Nínó engem, Kori mesét, Simi tiszta pelust, Berci teát és nyugalmat - neki volt a legrosszabb.

Nem akarok szörnyszülött lenni de ma igazán örültem volna még négy kéznek meg extra gyors lábaknak, hogy mindent meg tudjak oldani.

A tegnapból töltekezem mert az olyan jó volt.
Aztán majd csak rend lesz valahogy és elhatároztam, hogy holnap mindenre válaszolok.

Olyan jó kis családom van de nem bírom mikor túlnőnek rajtam a feladatok.
Na hol az a csoki?