Kori.
Ma nem akart menni oviba, aztán csak sikerült rávenni az indulásra. Azt mondta, hogy akkor elindul ha Simi és Nimród is elkíséri még úgy is ha ők nem maradhatnak ott vele. Azért sejtettem, hogy ez nem egészen igaz de azért felpakolva útnak indultunk négyen.
Ma nehezebb volt ott hagyni mert sírt, hogy ne tegyem. Teljesen normális reakció, én már nem emlékszem mit csináltam de hasonló lehettem. Ildi néni is mondta, hogy menjünk nyugodtan - nem volt nagy búcsúzkodás - így mikor 2 óra múlva érte mentem nyoma sem volt fájdalomnak a szemében és a szívében sem. Hozott viszont színezőt a jelével (amit már le tud rajzolni!), labdákat amit Ildi nénitől kapott és egy kis hajtogatott papírdobozt. Boldog volt és lelkes.
Az autóban haza felé azt magyarázta, hogy most sírt, hogy elmentem és máskor is fog sírni de aztán abba hagyja és megnyugszik ("Jó, anya?").
A fiúkkal ezalatt vásároltunk, Milka tehenet néztünk bár Simi nagyon félt tőle úgyhogy őt nem lehetett rávenni a fotózkodásra a "lila szörnnyel" de elhatároztam, hogy Korit is elviszem oda ovi után (el is mentünk délben és róla van fotó is).
Nagyon furcsa két gyerekkel jönni-menni, bár hiányzik Kori csacsogása, meglátásai, gondolatai és kérdései azért nem olyan kimerítő kettőt rángatni ide-oda mint hármat.
Simike viszont persze mint ahogy az várható volt nem hajlandó jól érezni magát nővérkéje nélkül. Pedig most az övé vagyok és persze kicsit Nínóé is de neki "vad Koji" kell.
Milyen jó lesz nekik jövőre mikor egy csoportba kerülnek majd!
Nimródról még meg kell említenem azt a szélesszájú kisbéka mosolyt amivel mostanában szórakoztat minket. Mert nem elég, hogy mosolyog mikor jó kedve van hanem még rá is erősít azzal, hogy össze húzza a szemeit egészen szűkre és teljes oda adással vicsorít azzal a fogatlan "íny-rengeteggel". Hát egyszerűen ennivaló!
Emellett hason rugózik mint egy "Kelj fel Jancsi" és vadul vigyorog ha biztatom.
Nagyon édes korszak (leszámítva a kitartó üvöltéseket és az "éjjeli lepkézést").
Haladunk előre, nagyon gyorsan telik az idő.
Egy gyerekünk már óvodás.
Egy a wc-be (is) pisil már.
Egy pedig forog, vigyorog és mindent felfal.
Változatlanul két dologra lenne szükségem: pihenésre és rendre.
Na de ez már unalmasan hangzik...
