A tavasz nálunk nagy ünnepség sorozat. Nem is bírok magammal, nézem a könyveket, társasokat, mindenféle jót a gyerekeknek.
Először Kori névnapja lesz március 3-án, majd a születésnapja április 8-án Húsvét vasárnap (pontosan úgy mint 5 évvel ezelőtt - állítólag huszonvalahány év múlva lesz ilyen egybeesés megint), majd Simike lesz 4 éves május 1-én.
Pénteken pedig farsang lesz az oviban, vasárnap pedig családi őrület Berciéknél (jelmezes felvonulás és műsorszámok a rokonokkal).
Boldika tegnap megkapta élete első almácskáját, nem mondanám, hogy tetszett neki a dolog, de ma azért megint kapott egy adagot.
Olyan szépen és gondtalanul szopizott idáig, tökéletesen megfeleltem igényeinek, pár napja azonban mintha többet nyafogna, úgy éreztem elérkezett a "nem elég kalória" idő.
Szomorú mert búcsúzom az anyatejes pelus illatától (amihez nincs fogható és soha nem felejthető!) és kicsit örülök is mert fogyásom kezdetét jelenti a szilárd táplálék bevezetése.
Simike hétfőn kedden betegeskedett úgyhogy ovi szünetet kapott, ami aztán szerdai menetele miatt anarchiába fulladt. Mindig bepróbálkozik, hogy útálja az ovit, nem akar menni, úgy tud visítani, hogy csak na.
Kori ilyenkor kezelésbe veszi: "Simike, gondolj bele ha apa így visítana amikor dolgoznia kell mennie, hogy pénzt keressen nekünk! Na mi lenne akkor?...Anya meg nem ér rá veled foglalkozni, neki nagyon sok dolga van itthon...." - és hasonló okos kedvcsináló gondolatokkal segíti Siminek az indulást.
Ma éjszaka közepétől 3 gyerek feküdt az ágyunkban, Boldi jobbról, Simi balról, Kori a lábunknál, csak Nimród nem jött át bújni. Nekem meg azóta is fáj a nyakam mert nem tudtam, hogy tekeredjek közöttük.
Nimród nagyszerű mondatokat mond, dididádá és hasonló hangzókkal. Hihetetlen szórakoztató kis figura a piros ugráló csacsijával és a bohóc nadrágjával amit Anyutól kapott (ezeket most nagyon eltalálta Tandzsi nagymama). Egyedül felveszi a nadrágot: Bobo Dadá, Bobo Dadá (Bohóc nadrág).
"Papa Mama Didádiiii, Tati Papa, Dudi Mama didádiiii!" (Nagypapa, Nagymama, Ati Papa, Juci Mama hiányzik neki állandóan).
Amikor mérges, dobbant a lábával, hihetetlen "én" tudata van:" Na Nino Da Do!" - toppant és kiabálja közben (Nagy Nino vagyok!).
Nagyon sok mesében fejezi be ő az utolsó sort. Kedvence a "Papatipa tüté" (Palacsinta sütés - B&B).
Nem adtam fel a reményt, hogy gyerekes vendégségek lesznek nálunk. Egyenlőre azonban mindig beteg valaki, egy kis láz, egy kis torokgyulladás, gyomorbajok, hangulatos krupp Nimródnál, nem lehet előre tervezni, meghívni.
Szegény Regináékra is ráraktunk valamit akaratunk ellenére, Julika a pénteki buli után totál beteg lett.
Hát ezt így nehéz....
Az esték a legkritikusabbak. Délután szeretnek rajzolni, társasozni, kalózi-lovagi dolgokat játszani, estére azonban elfáradnak, mindenki mindent akar egyszerre és azonnal és ebbe az akarásba most már Boldi is aktívan részt vesz. Na ez nagyon fárasztó és kimerítő, főként idegileg. Berci pedig minden este dolgozik.
Az biztos, hogy megnőnek...
és a zsúr is biztos, azt tartani fogunk, ráadásul kettőt...
