Jönnek a lehetőségek én meg igent mondok. Most érzem csak este 11 felé, hogy talán nem kellene még egy munkát elvállalnom a három gyerek és a férjem mellé.
Nem mondok "nem" -et mert mindig azt hiszem, hogy mindenkinek jobb lesz ha dolgozom (még) egy kicsit.
Bizonytalan vagyok, szeretném ezt az új munkát (heti egy este zongora tanítás) de nem tudom bírják - e itthon a "Nagy"ok nélkülem.
Lehet, hogy le kéne nyugodnom...
Berci tegnap megint szigorú diétába kezdett ami rányomja a bélyegét az elkövetkezendő néhány napra...
Olyan sok, megint minden olyan sok, hogy nem győzzük.
De fele ennyivel is sok lenne.
Nehéz ez, sosem tudom merre induljak mert azt nem mondja meg senki helyettem.
Menni kell aztán lesz valami.
Kori és Simi olyan gyönyörűen éneklik az Imádlak és áldalak kezdetű dalt, hogy sírok rajta mindig (de persze titokban).
