Mindenki vágyik valamire. Vagy folytán vágyunk valamire. Úgy vettem észre, hogy ha megkapjuk akkor utána megint vágyunk valamire és ez így megy egyfolytában. Az egész életünk egy nagy vágyakozás?
Imre atya mondta, hogy az a baj az emberrel, hogy sokkal több mindent akar mint amire szüksége van.
Magamon is érzem, de még mennyire!
Jelenleg teljesen alkalmatlan vagyok mindenre amit mostanában csinálok.
Egy napnak nem akkor van vége amikor lefekszem aludni, hanem egy napnak nincs vége nálunk mostanában sose.
Taposómalom.
Nimród köhög éjjel is. Rosszul alszik, szinte semmit.
Kori pedig egy teljes nap ovi után se képes elaludni és a környezetét sem hagyja pihenni. Ezen kívül követel és szemtelenkedik úgyhogy sokszor nagyon le kell állítani.
(Nem akarom, hogy olyan erőszakos legyen mint az a kislány a játszótérről.)
Biztos "büntet" az ovi miatt is tudom, hogy feszültség és szomorúság van benne emiatt amit próbálok oldani de ezen kívül meg kell tanulnia, hogy hol a helye a családban, az oviban, a világban és, hogy mit szabad és mit nem.
A természetéből és a korából adódó erőszakosság és akaratosság néha borzasztóan elkeserít. Nehezen viselem amikor ilyen, Berci jobban bír vele ilyenkor de hát ő ugye nincs itthon.
Következetesség, türelem és szeretve nevelni.
Ezek a kulcsszavak hozzá de sokszor nagyon nehéz betartani.
Simi pedig megint nem szól ha jön valami, hanem össze piszkítja az összes ruháját. A ruhák pedig nem száradnak hanem bebüdösödnek mert hetek óta nyirkos idő van.
Biztos, hogy azért csinálja Simi mert nem figyeltem eléggé rá amikor szólt.
Annyira sajnálom...
Megfogalmazom a kérdést.
Lesz még olyan, hogy "most minden jó" ?
