A feladat - vagy már inkább küldetés - viszont nem kicsi.
Éjjel 3 óránként eszik, most volt pár nap, hogy abba hagyta az éjjeli zokogást így elviselhetőbb, hogy nem kell vele sétálgatni de reggel fél hétkor kelni és mindenkit elindítani az oviba iskolába az embert próbáló ilyen fáradtan. Aztán Boldival tartjuk a napirendet, a délelőtti sétát, a déli ebédet utána alvást, Domi pedig szopizik és alszik amikor tud vagy akar.
Nagy könnyebbség, hogy még nem kell értük menni az oviba és iskolába délután (hétfőn szerdán Berci apukája, más napokon Berci gyűjti be őket).
Szombaton Berci OKJ-s képzésre jár, így mi hatan mentünk a Vadasparkba állatot nézni. Az elindulás hosszadalmas és nehézkes volt, a séta egész jó a haza út megint szomorú mert Simi vásárolni akart ezért sírt, Kori még játszózni ő azért, Nimród és Boldi csak úgy.
Ilyenkor nagyon kicsik ha együtt vannak és csak velem. Akkor mindenki anya figyelmét akarja de nagyon. Egyszerre mondják, kitalálnak álproblémákat, hogy figyeljek.
Ha Berci itthon van teljesen más a helyzet.
Délután mikor haza hozza őket Berci apukája akkor egymásnak esnek és elindul a vadulás. Akkor kapkodom a fejem, hogy megoldjam de a legegyszerűbb ha nem figyelek és nem streszelek (de akkor meg messziről csúnyákat kiabálok, hogy hagyják már abba).
Egy újszülött már önmagában teljes embert kíván és itt van mellé öt apróság a maga kis természetével amit szeretnék megfelelően szeretettel "kezelni" de kevés vagyok hozzá. Ez bánt, de ezt vállaltuk úgyhogy csinálni kell a legjobb tudásunk szerint és kész.
Itthon megint Hattyúk tava őrület van. Kori ahogy haza érkezik már veszi is a gyönyörű jelmezét.
A legédesebb, hogy Nimród és Boldi is segít neki a hiteles előadásban. Simi elzárkózik férfiasan direkt mással foglalkozik. Boldi bevonul Korival ők a hercegi pár, Nimród pedig a kérésükre táncszólót ad elő.
Boldi egy külön történet. Azt hiszem ő a legszemtelenebb és legcsibészebb dackorszakos gyerekem az összes közül. Visszakiabál, nem fogad szót. Nem tudom más hogy bírja ezt a korkülönbséget kis testvérek között de engem megvisel, eddig nem volt soha ilyen nagy (27 hónap) és komolyan mondom könnyebb volt.
Boldi cuki de csak ha éppen kedve van hozzá. Mert egyébként "nem anya! ", "én anya!" "egyedül akajom!", "buta vagy anya" és kiabál hangosan, ráncolja a homlokát (ami viszont vicces).
El fog múlni - tudom - hiányozni fog, hogy ilyen kicsi - tudom -, de higgadtan kezelni bevallom: nem tudom.
Pedig egy angyal...
Kezd gyűlni a nemalvásos órák száma (meg a szennyes), egyre kimerültebb vagyok de megszokom, kibírom, minden rendben lesz - mondogatom magamnak: HISZEN ANNYIRA SZERETNIVALÓ EZ A SOKASÁG ÉS NAGY AJÁNDÉK!
