A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. április 17., vasárnap

Családi Napok

Nimród beteg volt egész héten megint bronchitises lett szegénykém egy kis náthától de azért hősiesen "felhőcskézett" (inhalátorral) minden nap.

Kori ovizott (nagyon - nagyon szereti) mi meg próbáltuk túlélni ezt a nagyon szeles és kellemetlen időt - itthon.

Szombaton a Szépjuhásznétól a Virágvölgyig kisvasutaztunk, a Normafánál réteseztünk majd ugyanígy haza.
A vonaton Berci vett a gyerekeknek egy-egy nyakláncot, Kori sárgát Simi természetesen pirosat választott, még azt sem hagyta hogy a kislány leválassza a többi közül az övét, őrült módon el kezdte tépni az ő piros vonatos bőrláncát (nagyon vicces volt).
Természetesen odáig voltak a gyerekek a nagy kalandtól (olyan jó látni, hogy ennyire tudnak örülni mindennek), Simi a Normafa játszón ki is próbálta milyen mozdonyvezetőnek lenni (Berci is sikeresen bepréselte magát a favonatba), majd Apa Korival mászott fára.







Vasárnap mise után Pátyra mentünk lovazni ahol Viktor várt minket, hogy végre teljesüljön Kori álma és lovagolhasson egy kicsit.
Simi lelkesedése alábbhagyott mikor meglátta a hatalmas testű állatokat, még a pónit is csak félve közelítette meg és csak Apával pedig Szélvész tényleg egy igazán kicsi póniló.
Nimród a kocsiban végig aludta a pátyi lovazást, ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat.








Igazi Családi nap (ahogy Kori nevezi a hétvégéket) volt mind a kettő.

Én kezdem úgy érezni mintha a harmincadik hét körül járnék pedig még pontosan 8 hét van addig. Úgy érzem ha most alhatnék amennyit csak akarok akkor 1 hetet biztosan sikerülne átaludni.
És még csak most jön a neheze: Kori a holnapi ovi után 2 hétig nem megy. Lesz előnye és nehézsége is, mondjuk a délutáni alvásoktól előre rettegek na de az viszont jó lesz, hogy délutánonként nem kell az egész bandával útnak indulnunk.

A fáradságtól eltekintve még mindig bizakodó vagyok, hogy lehet ezt bírni (de csak Bercivel!).