Anyuékkal ebéd a Trófeában

Már második éve, hogy Anyuék elvisznek minket a Trófeába enni karácsony után, újév előtt.
A Visegrádi utcában a legjobb minden, gyerekszempontból és kényelem szempontjából is.
Iszonyatosan finom ételek voltak most is, korlátlan fogyasztással.
A gyerekek is szépen ettek, persze desszertért háromszor mentek vissza, nagyon tetszett nekik a választék.
Volt játszóasztal és arcfestés, még Anyu is kedvet kapott pillangóvá változni, csak Simi nem mert magára festetni semmit.
A lányok pillangók, Nimród kalózkapitány volt.
Boldi két teljes órát ült az etetőszékben végig ette a menüt és nagyon örült Tibi társaságának.
Jóléreztük magunkat, nagyon jót ettünk. A gyerekek nagyon sajnálták, hogy véget ért a mulatság.
Köszönjük Tibi és Anyu a szép programot!

Idementünk-odamentünk Karácsonykor

22-e óta nincs megállás.
Akkor a gyerekek egy éjjelre ott aludhattak a Nagyszülőknél, Advent utolsó vasárnapján takarítottunk, aztán 24-én megint kölcsön adtuk a gyerekeket, hogy aztán pásztorjáték után Nagymamával és Nagypapával haza érjen a 4 kis izgatott gyerek az Angyalok csöngetésére.

Ilyen még sosem volt, hogy pontosan elkészültünk mindennel, nem volt kapkodás csak némi izgalom és idén végre mindenkire gondoltunk nagyon jó érzés ez, hogy így sétálunk bele a Karácsonyba.
Mert nagyon nagy a család és hála Istennek, hogy vannak nekünk de bizony nem sikerül minden évben mindent úgy elintézni ahogy szeretnénk. De mégis szeretnénk kifejezni, hogy gondolunk rájuk, hiszen ők is gondolnak ránk, minden nap mentünk valahova és az Angyalok mindenhol csöngettek: nem lehet megunni!

24-én a boldogság a tetőfokára hágott mikor meglátták, hogy az Angyalok teljesítettek minden kívánságot. Az eszemmel tudom, hogy túlzás de a szívemmel nem bírok ellenállni a kívánságaiknak. És olyan jó ez, egy évben egyszer így adni. Persze Bercié a legnagyobb köszönet, hogy ennyit dolgozik értünk, hogy amit tudunk, megtegyünk, értük, akik a legfontosabbak számunkra.
Sikerült: a kisautó, a barbiek, Matuka,  a sétálós kutya, ott volt minden amire vágytak.
Nagypapáékkal vacsoráztunk utána ők elmentek Berci testvéréékhez mi pedig folytattuk az örülést, ami várhatóan "hisztérikus örömbe" ment át amin csak az alvás segített.

25-én Imre atyához mentünk misére, majd Soroksárra a Dédihez ebédre ahol a Nagypapa oldaláról jött össze a rokonság egy része. Délután aztán a Labanc utcai Angyalok csöngettek és megint csak álmok teljesültek: Simike robotos legója, Kori hercegnős kirakói telibe találtak.
Finom vacsora után útra keltünk haza.

26-án a Labanc utcai óriás család közös ünneplése következett, rengeteg ember, rengeteg ajándék és boldog együttlét.  Ilyenkor ráeszmélek nehéz kamasz és fiatal éveim hányatottságának értelmére, olyan jó helyre terelt a JóIsten, ami minden várakozásomat felülmúlta.Ők szeretik az életet és egymást és a bort és az ünnepeket. Óriási ajándék az ilyen nem csak a mai világban, egyáltalán.
Az ebédet már Budajenőn ettük ahol az én nagy családom gyűlt össze.
Tündi, Zolika dédik Makóról, Paliék Rigócról, Zizék a házigazdák, unokatestvéreim a párjaikkal. Sokan voltunk itt is és nagyon jó volt együtt enni és inni, gyertyát gyújtani. Simi és Ninóka gyönyörű zengő villogó lovagi kardot kapott, Boldi egy távirányítót amit telefonként használ, Kori pedig egy sírós mozgós babát (amolyan lánytestvérfélét) akit azóta is etet-itat takargat és nyomkod - ezeket a Makói Angyal intézte.

27-én Ati papa és Juci mama vártak minket Mogyoródon. Halas előételekkel, sajttal és sonkával töltött husival, salátával és gyönyörű fával, itt favonat készletet hoztak az Angyalkák Nimród és Boldi legnagyobb örömére.

28-a van. Most először van megállás.
Berci ma sajnos dolgozott, a gyerekek a vadulás és őrület határait feszegetve töltötték a napot.
Végre kipróbálhattunk néhány társast, megnézhettünk egy-két könyvet, kirakóztunk.
De hát amit az egyikkel lehet azt a másikkal nem szóval a türelmem sokszor elhagyott amit nagyon sajnálok de ember legyen a talpán aki megérteti a legkisebbel, hogy ne nyúljon semmihez mert tönkre teszi és ne dobja le a díszt a földre mert szilánkos miközben a másik várja hogy kirakózzunk a harmadik meg, hogy különbséget találjunk a kis füzetkébe miközben a negyedik unatkozik mert vele senki nem játszik és ezért jön az ölembe, hogy beleüljön és közben szájba ver.
Szeretem őket és szeretek játszani de kéne még legalább négy kéz ennyi gyerekhez.

Hála érte, hogy nem voltak betegek és mindenkit megölelhettünk idén Karácsonykor!
Olyan szépen énekeltek a gyerekek, Kori még le is térdelt és össze tette a kezét. Ez olyan megható.
Örülnek a Kis Jézus születésének ami a sok ajándék között egy pillanatra sem merült feledésbe.

Hála ezért a szép Karácsonyért!

Boldog Karácsonyt!

Kívánjuk, hogy mindenki szívében szülessen meg a Kis Jézus, akinek az egész világ elfér a tenyerén!

Gyönyörű szép Karácsonyt kívánunk szeretettel!

Készülődés

Emlékszem tavaly mennyire nehéz volt megélni az Adventet, a karácsonyt.
Akkor mások tartották bennem a reményt, hogy lesz ez jobb is.

Valóban most, sokkal jobb mint tavaly bár az elmúlt napokat megint csak nem kívánom senkinek.

Amikor 4-ből valahány beteg.
Nem lehet kimenni, mert senkit nem lehet itthon hagyni egyedül. Nem tudom hogy vigyem orvoshoz azt aki beteg, miközben itthon kell hagyni azt aki nem az.
Aki beteg az szenved (most Simi jajgatott napokon át - volt ott lázálom, meg hasfájás, meg fejfájás), aki pedig nem beteg az unatkozik így hát tombol (most Nimród a leginkább) a többiekre hullámokban jött rá a "megőrülünk viselkedés" én meg azt hittem ez már így marad és végem.

Simike már kedd óta nem ment oviba, Kori azért szerdán még bement az ovis karácsonyra és nem is bánta meg de azt mondta a héten többet ő már nem szeretne menni - megértem. Kori egyébként rengeteget segít, olyan kedves, aranyos szeretettel teli a testvérei iránt és már nem alszik délután és szépen csendben rajzol amíg a többiek pihennek.

Javult a helyzet a hét eleje óta, de a tehetetlenség megőrjített mert nem tudtam sehova menni, semmit intézni, a gyógyítások miatt még egy mézeskalácsot sem tudtunk sütni mivel még a hozzávalók is hiányoztak mert Bercinek sincs ideje ilyesmire az élet nagy feladatainak ellátása közben.
Úgyhogy jegyzetelek itthon, ha elszabadulok mi mindent kell még elintéznem és számolgatok mert megint több a ki mint a be úgyhogy nem is tudom hogyan lesz.
Éjjel meg fent vagyunk, Boldi fogzik meg köhög, Simi néha lázaskodik, Berci meg hajnalban jön aludni mert dolgozik.

Holnap elvileg a miénk intézni amit még kell, ha senkire nem jön rá újabb lázas roham akkor mehetnek Berci szüleihez és akkor mindet megcsinálunk.
 Boldi rémesen rondán köhög de miután a rendelően volt egy sebes arcú bárányhimlős gyerek így hát nem vártam ki a soromat, hazamenekültem hallgatás nélkül. Most reménykedek, hogy a szünetben nem lesz semmi.

Hihetetlen, hogy ez a sok gyerek egy pillanat alatt az egekbe repít annyira boldogságos velük az élet, de ahogy betegek lesznek minden dől, nagyon-nagyon nehéz lesz az egész.

Nagyon várják a Jézuskát, Simike megint labilis lett lelkileg (nagyon nagy súly neki ez a várakozás), Nimród kért egy tortát és egy balettos fiú Barbit (Na ne már!!! ) és ma akkor is megsütjük a mézeskalácsokat miután két boltba is elfogyott sok fontos hozzávaló de én a harmadikban találtam szóval megsütjük mert ez jár nekünk és akkor is MAGNIFICAT!

Adventi ajándék

Ma valami igazán szépet kaptam, a gyerekeimtől.

Kori volt ma Mária a Betlehemesben, Simike pedig szintén szólót énekelt mint kovács (aki nem ad szállást).
Annyira gyönyörű volt az egész, olyan megható nekem.

Egyrészt gyönyörű volt Kori ahogyan viselte a szerepét, hogy nem egyszerűen csak eljátszotta hanem átérezte és annak megfelelően adta elő a Kis Jézus édesanyját.
Simi meg akkora meglepetés okozott hogy nem is mertem remélni, mert még a színpadra lépés előtt is sírt, hogy nem akar szerepelni és amint ő következett mint egy dalospacsirta úgy énekelte hangosan, szépen a dalát.

Mivel fotóznom is kellett Berci helyett (mert ő sajnos ma nem tudta megnézni) ezért a kamerát letettem és néha rángattam ide-oda ezért a felvétel elég amatőr de én mindent látok amit kell (kivéve Simit mert ő az első versszaknál kilógott a képből) de mindent hallani: az én Máriámat és a kis Kovácsomat.

Tele van a szívem boldogsággal.

http://www.youtube.com/watch?v=yJ5qQJJ5Acc&feature=em-share_video_user

A tél hozadéka

Hát igen....
A hideggel és a sötéttel még csak meg tudnék barátkozni de az ilyenkor esedékes betegségekkel nem.
Nem vagyok laza, komolyan veszek minden megfázást, köhécselést - ez a gyenge pontom - ha a gyerekem beteg egyfolytában aggódom. Biztos mert nincsenek jó élményeim ezzel kapcsolatban.

Boldi kezdi a nyavalyát, köhög, lázas, náthás, elég nyűgös és csak mellettem hajlandó aludni. Örlődtem, hogy levigyem e az orvoshoz de csak nem bírom magam lerendezni még a megfázást sem de most úgy néz ki, hogy egyenlőre ennyi, se fül, se torok, se tüdő. Megkönnyebbültem a két virrasztós éjszaka után, és azért is mert nem kellett órákat várni a rendelőben (állítólag a hullám lement tegnap akkor 7 helyett 9-ig volt rendelés).
Utána olvastam a 15 hós oltásnak (nekem nem szabad ilyenek miatt kutakodnom a neten) és elég sok borzalmat összehordtak a mellékhatásairól, éjjel még azon gondolkodtam, hogy az is lehet ettől szenved. Tan doki szerint nem, most indul a járvány valaki már javában benne van.
Nálunk persze  - lévén, hogy ennyien vagyunk - sosem egyszerű egy téli időszak de nagyon reménykedem, hogy most nem lesz olyan drasztikus és drága mint az előző években.

Városi Karácsony és a színházi Mikulás

Szombaton kettőkor Kornélia fellépett a Város karácsonyi ünnepségen.
A Csendes éjt énekelték és néhány szép verset szavaltak.
Az én lányom : csodálatos volt, magabiztos, bátor, lámpalázmentes, hibátlan és ünnepélyes. Eredetileg úgy volt, hogy ő lesz Mária a Betlehemesben. Nagyon készült, gyakorolt itthon, pénteken azonban lefújták a műsort az óvónénik hatalmi harca miatt (az egyik akarta, a másik nem akarta). Sajnáltam, hogy nem adták elő, de mikor kérdeztem Korit, hogy miért nem énekelte Mária dalát azt mondta: - De hát Anya! Én így is Mária voltam! - na ekkor megnyugodtam.

A fellépés alatt Nagypapa vállalta a kicsik altatását a Labiban, így Korival kettesben jártuk meg az ünnepséget. Jó volt nagyon, buszoztunk, csacsogtunk.

Aztán vissza érve a Nagyszülői házba, felpakolva a fiúkat és Nagypapát már indultunk is Tojással az Újszínházba, Nagymama munkahelyére ahol a Mikulás várta a gyerekeket.
Csoda volt nekik, nevettetős nekem, nekünk.
A Mikulás az Aranykönyvéből minden gyerekről mondott néhány kedves mondatot amin persze ők nagyon meglepődtek, hogy hát ezt meg honnan tudhatja vajon???

Korinak a testvérek körüli segítséget emelte ki, azt hogy jövőre iskolába megy és már nagyon várja és, hogy szereti a lovakat és a hercegnős dolgokat.

Simiről, hogy reggelente ő áll először készen felöltözve az ajtóban ("férfi létére ez milyen nagyszerű!"), hogy szereti a kalózos és a lovagos dolgokat és, hogy nagyon szeret pudingot főzni az anyukájával.
Simi kicsit félénken de azért válaszolt, hogy a csokis puding a kedvence.

Nimród beszélgetésbe bocsátkozott a Mikulással aki tudta róla, nem rég adta át az ágyát a kistestvérének és ő nagyfiús ágyba költözött, sőt azt is, hogy januárban megy az oviba és , hogy a Nagypapájával nagyon szeret főzni ("hát EBÉDET!" - mondta bátran).

Boldika pedig a Mikulás értesülése szerint a pancsolást, a cumit és a milánói makarónit szereti. Boldi vigyorgott ahogy csak tudott, érezte, hogy nagy a tét....

Mindenki megkapta a csomagját amiből nem sok maradt a színház látogatás végére.

Hazafelé este csodáltuk a kivilágított belvárost, tényleg szép ilyenkor, és a gyerekek nagyon örültek, hogy a Nagypapa velünk jött és ment.
Szegény Berci nem tudott velünk jönni mert egész nap a városi ünnepséget fotózta.
Úgy hiányzott pedig.
Azt sem láthatta mikor a Mikulás a "fogadóóra" végén mikrofont adott a gyerekeknek, hogy énekeljenek neki. Sebi unokatesó után Peti unokatesó, majd Nimród, Kori és Simi is megkapta (sőt követelte!!!) a hangosbeszélőt és a profikat megszégyenítve előadták a magukét. Kori a Hullik a völgyben a..., Nimród a Mikulás Mikulás édes Mikulás kezdetűt énekelte, majd Simi is ezt egy kicsit halkabban és velem együtt.


Vasárnap
Ma végre eljutottunk Imre atyához egy kis lelki táplálékért az Adventre.
Kaptunk megint mint mindig amikor oda megyünk, és a gyerekekkel sem volt olyan nehéz mint legutóbb (csak egy kicsit).
A kiskápolna hangulata, a légkör, az énekek az olyan, hogy már akkor meghatódom mikor belépünk...
Ebédre a Nagypapáékhoz mentünk unokatestvér összeeresztésre, közös ebédre majd délután családi születésnapos tortázásra.
Jó volt, jó volt, ha mindenki örül akkor az csodás.
És most mindenki örült....

Reborn Tojás

Tojás újra a régi!
Hála Anyunak és Tibinek akik szívükön viselik Tojás és utasai sorsát.
Új akkumlátort kapott, pár óra alatt sikerült megoldani a dolgot, itt Keszin betette egy kedves szerelő. Anyuék intézték és fizették.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy elintézték és hálás vagyok nekik nagyon!

Tegnap persze hatalmas boldogság volt a Mikulás csomagok megpillantásakor.
Annyira őszintén tudnak ezek a gyerekek örülni, hogy akinek nincs az nem tudja miről marad le.
 Csodálatos dolog adni, átadni, továbbadni - mindent amit kaptunk, tanultunk....
Azóta is falnak, fogat mosnak, falnak és fogat mosnak.

Nimródot behívta Vera néni az ovis Mikulásra.
Berci lefotózta ahogy figyelt, ráhagyta magát a nagyobb testvéreire.
A véget nem érő csokihalom fogyasztása után este 6-ra lementünk Berci szüleihez is ahol megint csak jött a Mikulás. Kifogyhatatlan az örömük és a lelkesedésük, jó látni ahogy örülnek!

Emlékszem, hogy Berci emlegette, hogy az autó hátsókerék meghajtású de hát ez nekem semmit nem mondott amíg vissza nem csúsztam a lejtőn. Csúszkál rendesen ez a nagy busz, nem jó vele csúszós úton menni tegnap pedig tükörjég volt itt minden utca. Mivel itt lakunk a hegyekben, ezért télen elég nehéz kijutni az utcánkból, ahol nem járnak buszok ott fagyott, csúszós vagy járhatatlan.
Izgalmas lesz, remélem nem lesz hosszú a tél, úgy karácsony után igazán véget is érhetne...

Ma bent voltunk a westendbe, a két kicsivel  mentünk Évi a nővérem segített elintézni a legfontosabbakat.
Ebéd után felszedtem a nagyokat és együtt mentünk Budaörsre folytatni az intézkedést.
Van ott egy kis vonat ami forog. Már másodszor indult el csak nekünk pénz nélkül. Kori szerint az Angyalok intézik ezt így nekünk.

Annyira szeretem őket, még így fáradtan és kimerülten is és még akkor is ha nem én vagyok a világ legjobb anyukája. Mert azt tudom az sosem leszek.

Mikulásváró tél

Megérkezett a tél.

Zsuzsinak fotóztam ezt a képet akinek az otthonában most fészkelünk. Olyan meleg ez az otthon, olyan gyerekbarát, jobbat most elképzelni sem tudnék. Kint hideg, itt bent pedig nagyon-nagyon meleg, gyerekeknek való.
Amikor kinézünk akkor pedig ezt látjuk:

A gyerekek azt kiabálták "aztaaaa!" amikor meglátták a több centis havat. Olyan fényes minden, olyan tiszta tényleg elfed, megtisztít mindent ez a fehérség.
És bár a tél nem a kedvencem ilyenkor feledem...nagyon is....

Minden nap eszembe jut milyen kiváltságos, hogy nem betegeskedtünk még idén (és amint leírom rettegek nehogy magunkra hozzam a bajt). Tavaly ilyenkor már javában nem tudtunk kikecmeregni a takonykórból, februárban pedig a szövődményes influenzánkkal mindent vittünk... (a patikából).
Most ez Isten ajándéka tudom én, hogy eddig ilyen jól bírtuk.

A napi egy levegőzés viszont elég kevés, Nimród rója a köröket itthon, de este nem igazán van már kedvem, energiám neki indulni a 40 perces öltözködés után a sötétségnek. Más lesz ez ha megmarad a hó és kénytelenek leszünk csatlakozni a domboldalon sikongató szánkózókhoz.

A  mai este levélírással telt: rajz a Mikulásnak, kitették a kitisztíott csizmák mellé.
Egész este izgultak, Simike hol hisztizett, zokogott, hol kacagott - értem én, az izgalom. Délután 5-kor már ment volna aludni hiszen arról volt szó, hogy még egy alvás és jön a Mikulás (aztán pontosítottam, hogy még egy éjszaka).
A feszültséget aztán Kori találmánya oldotta bennük: beöltöztek Mikulásnak, puttonyokat akasztottak magukra ami tele volt a gyerekszobából összeszedett játékokkal, téli kabát és sapka tette teljessé az öltözéket (Nimród a hitelesség kedvéért még egy napszemüveg felöltését is szükségesnek érezte).

A játékhoz hozzá tartozott, hogy a puttonyokból széthordták a lakásban a játékokat mintha gyerekeknek vinné házhoz a Mikulás (így elég rendetlenség lett a végén de hát a lelki egyensúlyért ugyebár mindent).

Boldi pedig így ünnepelt:

Nehezen, de elaludtak, reggelig remélhetőleg nem jönnek elő...

Jólesett...

 ....a hó és a segítség is amit ma kaptunk.

Nem aludtam túl sokat az éjjel, az erdei para és jobbról Kori, balról Bódi alvótárs (már éjféltől!) nem könnyített a helyzetemen.
Aztán reggel 8-kor felébredtem és azt gondoltam az élet nem áll meg, indulás az eredeti terv szerint.
Elértünk a 8.50 es buszt a nagyokkal, Berci meg cégessel lehozta a Boldit és így még hamarabb oda értünk misére mint szoktunk. A gyerekek borzasztóan örültek az első hónak, reggel még esett is egy kicsit. A buszról csodálták a fehér erdőt, Kori szerint olyan: "mintha a fák esküvői ruhába öltöztek volna".

Mise végén jött a "Mikulás" és a gyerekek nagyon boldogok voltak azzal az egy szem kis csokival amit kaptak.

Berci apukája felajánlotta, hogy menjünk az ő autójával Mogyoródra apuhoz.
Így Boldi velük maradt mert nem fért volna be, és náluk töltötte az egész napot. Mi meg felkerekedtünk és először Apu munkahelyére mentünk ahol Mikulás-napi műsor volt a színházteremben utána pedig csomagot kaptak egyenként a Mikulástól. Hát ennek is rettenetesen örültek. Simike sikongatott a kis csomagjával (azt mondta: "ez a legjobb nap!"), Nimród komótosan fogyasztotta az édességet, Kori pedig olyan nagylányosan mindent befalt egy pillanat alatt.
Éviék is ott voltak Violával Írisszel, és nagyon édesek és boldogok voltak mindannyian.

Apuhoz kiértünk 1 körül. Juci mama főzött, Ati papa szeretgette az unokákat főleg Ninót akit nem lehetett leszedni róla - csak néha.
Hús levest ettünk, aztán milánóit és kakaós csigát. Felköszöntöttük a 7 éves keresztlányomat Violát, egy nagyon nagy barna lovat kapott tőlünk.

Kora este haza jöttünk, aztán Berci visszacserélte a kocsikat és hozta a Bódit (aki nagyon jól szórakozott a távollétünkben és amikor haza ért akkor nem az én karjaimba zuhant hanem először a testvéreit ment leellenőrizni).

Sok segítséget kaptunk ma is és ez nagyon jólesett.

A rémálom az erdőben

Anyukám mindig mondta, hogy vigyázzak az erdőben meg lassan vezessek és nyomjam le a gombot.

Ma zsúrba voltunk hivatalosak Korival, Pátyon voltunk, Budakesziről oda erdőn át vezet az út.
A zsúr nagyon jó volt, a fiúkra itthon először az unokatestvérem aztán Berci vigyázott.
Kori a zsúr elején olyan megszeppent és aprócska volt (a hétévesekhez képest - pedig nekem ő a nagy itthon). Aztán nagyon jól érezte magát a játékok közben, a tánc után és én is nagyon jól mulattam ettünk-ittunk szóval szuper volt, Berci mondta 7 körül, hogy maradjunk még nyugodtan egy kicsit.

Aztán 8 körül elindultunk a tanyáról. Ment az ablaktörlő, nyomtam a vizet de azonnal ráfagyott, így is alig láttam, vártam, hogy bemelegedjen a motor és lassan elindultam, hogy majd csak haza érek majd legfeljebb kukucskálok és lassan vezetek.
Aztán a Telki erdőben borzalmas dolog történt, miközben küzdöttem a fagyott ablakkal és a látási viszonyokkal, éreztem, hogy meghal a kocsi. Leállt a töltés, kigyulladtak a fények (a felkiáltójel és az aksi jel) és nem volt erő többé csak úgy mentem még valamennyire.
 Félre állni se tudtam mert keskeny az út, jobbról, balról erdő. Tárcsáztam a nagynénémet aki Budajenőn az erdő másik végén lakik, szinte sikítottam a telefonba, hogy azonnal jöjjenek mert most leállt a kocsi az erdő közepén. Nem tudtam normálisan beszélni, teljesen bepánikoltam, azt se tudtam hova álljak le, nem láttam semmit a kocsi meg haldoklott.
A térerő meg hát az erdőben vagy van, vagy nincs, szét is kapcsolt.
Istennek hála, hogy találtam egy kis utat, behajtottam az erdőbe. Pont ott álltam le ahol szakadozik a térerő, korom sötét van előttem, mögöttem az erdő. Annyi volt. A kocsi meghalt.
Kori hátul.

Telefonáltam, sírtam Zizinek, hogy jöjjenek azonnal - mondta, hogy elindultak.
Egy elhagyott erdészház volt mögöttem, azt be tudtam mondani. Megjegyzem az erdészház is rémálomba illő, elhagyatott, és lerobbant.
Azt hittem végem. A gombot lenyomni nem lehetett.
Zizi mondta, hogy jön a segítség, elindultak a fiúk (a férje és a fia Péter a Bódi keresztapja).

Kori mellém jött, még remegtem, mondtam, hogy imádkozzunk, énekeljünk és énekeltünk.
Nagyon félt ez a pici lány, nem voltam meggyőző, hogy nincs semmi baj.
Előttünk az erdő, mögöttünk az út meg az erdő, nagyon hideg volt még a kocsiban is.
Kezdtünk megnyugodni mindketten, próbáltam elhessegetni a filmeket amik ilyen környezetben játszódnak.
Felhívtam Bercit is bár tudtam ő nem tud jönni a fiúk miatt de jobb ha tudja hol keressen....

Aztán vártunk, mondtam Korinak minden rendben egy kicsit kezdtem elhinni, hogy tényleg.

Aztán nem tudom mikor talán 15 percen belül de megérkeztek  a kisbusszal.

Persze rosszul álltam meg, mert befelé az erdész utat zártam el ott nem lehetett hagyni a kocsit, úgyhogy háttal kivontatták a szemközti útra és onnan az elejét megkötötték és elvontatták az erdőn át Keszire.
A mi kis Tojásunknak már az elakadás jelzője sem villogott.
Péter vezette, Viktor vontatta mi meg reménykedtünk, hogy senki nem jön belénk.

Ez egyszerűen borzalmas volt.

Haza értünk.
Köszönöm Istenem!