Az elmúlt napokban voltunk lent is fent is.
"Lent" amikor második este is belázasodtam és a többiek még mindig betegeskedtek.
Aztán szombat délelőttől vasárnap délig a Labiba volt a 3 Nagy a Nagyszülőkkel.
Úgy hiányzott már egy nagy délutáni alvás és az, hogy Bercivel beszélgessek már egy keveset. Igaz, hogy egész szombaton a dolgozószobájában képezett de néha előjött enni és akkor beszélgettünk, csoki habot ettünk meg ilyenek.
Boldi rendes gyerek hagyott pihenni. Jó volt...
Aztán "fent" amikor végre eljutottunk Imre atyához hármasban (Berci, Boldi, én).
Imre atya nagyon megölelt minket, nagy szeretettel fogadott, jól megnézte Boldit de ez a vasárnap nem rólunk hanem róla szólt, neve napján köszöntötte őt az összegyűlt tömeg.
Misén megint mintha csak nekünk szólt volna pedig jó sokan voltak rajtunk kívül, nagyon eltalált amit mondott, Bercit is, egy vasárnapot sem szabadna kihagynunk, hogy legyen erőnk ehhez az egészhez amit vállaltunk...
Mise után haza hoztuk családunk többi tagját, társasoztunk utána alvós szobát csináltunk a nagyoknak én én beköltöztem Boldival a hálószobába.
Vasárnap este aztán nagy cirkusz kerekedett amit nem részleteznék de Nimród anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Hétfőn aztán a nem múló szenvedés miatt beszéltünk a gyerekorvossal aki egy drasztikus ám hasznos beavatkozást javasolt amelyet végre is hajtottunk. Néhány fél óra várakozás és meg lett az eredménye, Ninóka megkönnyebbült és mi is, hogy nincs a gyereknek se vakbálgyulladása se csavarodása és semmi ilyesmi viszont van esze, hogy visszatartsa....
Boldi nehezen viselte a sötét hálószobát, 4 körül lámpát is kapcsoltunk, hogy nézelődhessen mi meg aludhassunk mert semmitől sem akart/tudott megnyugodni.
Hétfőn még mindig nem mentek oviba a nagyok így nagy- nagy küzdelem volt a napunk.
A szívemben szeretet, ami átjön az inkább üvöltés és veszekedés, belülről meg marcangolás, lelkifurdalás, hogy sehogy sem jó ez így ez az egész.
Túl kicsik, túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az egész...
Imre atya azt mondta, hogy jó vagyok, ő tudja, hogy igen.
Ettől még rosszabbul érzem magam...
