Szegény Simi

Én még ilyet nem láttam, hogy egy kisgyerek ennyire hiányolja a testvérét.
Simi ma délután arról magyarázott, hogy az Kori szobája (mármint a kisszoba), és valami halandzsázást is folytatott a zárt ajtók mögött.
A játszótéren is magányosan szédelgett, aztán eljátszottuk a favonatba, hogy utazunk a Balatonra és belecsobbanunk a vízbe (ami jelen esetben a kiszáradt homok volt) és még lubickoltunk is - ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
Amikor szóba hozom Korit vagy meghallja a nevét nagyon figyel és kérdezi, hogy "Mé Koji?" .

Este az én ágyamban dobálta magát (mint Szid a lajhár a Jégkorszak 1-ben), Berci mikor haza ért átvette az ügyet és 11 körül sikerült rávennie, hogy adja meg magát és térjen nyugovóra.
Most benéztem hozzá és Kori ágyában alszik kiterülve.
Annyira sajnálom ezt a kis Simi fiút...

Hatalomátvétel

Szóval az úgy van, hogy ha elmegy egy, még mindig marad kettő és az a második nagyon határozottan az első helyébe lép úgyhogy van dolgom bőven ezekkel a fiúkkal.
Simi néha még mindig beleszédül Kori hiányába de most már próbálja a saját malmára hajtani a vizet, igenis kihasználja, hogy ő az úr a háznál (legalábbis a gyerekszobában).
Nagyon jól teszi bár jobb lenne ha nem hisztivel fejezné ki a hatalomátvételt.
Egyéb iránt nagyon édes, bújik, "juhhééé"-zik egérhangon és boldogan töltött tegnap Apával és Nimróddal 2 órát a szabadban.
Kori ágyát is szívesen használja, próbál oda kéreckedni alvásoknál, ma délután ott érte az álom minek után Nimródhoz szaladtam egy óriási csattanást hallva (szerencsére csak a hatalmas csörgős nézegetőt rúgta le az ágyról).

Ma már reggel 8-kor kint voltunk az utcán, már akkor is nagyon meleg volt de azért a boltig meg vissza kibírtuk. Mivel Berci délutános ezért a sportolás után csatlakozott hozzánk, velünk töltötte a délelőttöt, sőt megfőzte az ebédet is.

Anyu beszámolója és az általa küldött mmms-ek alapján Kori irtó jól szórakozik. Szereti nézni az emeleti teraszról a tavat (a reggelijét is oda rendelte) sőt azt mondta, hogy: "Jó itt nyaralni, majd anyámat is elhozom.".

A Velencei tavat Balatonnak hívja, bár tudja, hogy nem az de ő szeretné így hívni mégis. Tegnap este levitte Anyu pancsolni, utána alig bírta kiszedni a vízből.
Lábbal horgászás is volt, Anyu talpig felöltözve sétált a kicsiknek elkülönített pancsolóban mert Kori cseppet sem szimpatikus elejtett kecskéjét lábbal tapogatózva kereste az iszapban. Miután néhány kődarabot kihalászott a tóból, lábujjai közé akadt az a bizonyos kecske is - ami Kori szerint bárány.
Nem csodálom, hogy nagy a móka 40 kilóméterre innen...

Kicsit irigykedem is, szuper lehet, most nyaralni és víz mellett lenni ebben a kánikulában.
Bercit és minden dolgozó apát meg sajnálok mert rémes lehet ilyen forróságban bármilyen munkát is végezni (még a családért is).
Remélem hétvégén tudunk utazni, nagyon jó lenne pár napot nyaralni - ha már ennyire kedvez ennek az egésznek az idő - mert az augusztus még nagyon messze van.
De ez még egyáltalán nem biztos, hogy lejutunk a Balatonra.

Azért itthon is szép a nyár, de szeretek álmodozni...