Nagyon rosszul vagyunk

Nem tudom, hogy bőgjek vagy ordítsak. Tehetetlennek érzem magam. Adagolom a teát a gyógyszereket de nem mozdul a dolog csak stagnál vagy néha rosszabb.
Borzalmas ez az influenza, kegyetlen. Nem úgy van, hogy napról napra javulsz, hanem gyakorlatilag minden nap máshol fáj, vándorol a fájdalom orrból a szájba, aztán torokba, fejbe, arcüregbe, fülbe....

Ma reggel szájzárral ébredtem úgy fájt, hogy nyitni, nyelni nem tudtam. A bal oldalon gyulladt be úgy a torkom vagy szájpadlásom - vagy nem tudom mi mert nem tudok belenézni ugyanis nem nyílik rendesen -, hogy szó szerint köpni nyelni nem tudtam és nagyon-nagyon fájt.
Szóval nem javul ez semmit, bár igaz lázam nincsen, de ha most lenne itthon egy doboz anitibionk biztos, hogy magamba tömném.

Simi is lázas és köhög, a szeme vérben forog, Nimród hol lázas hol nem, bitang erős Korinkánk pedig csak köhög - végre hurutosan.

Boldival nagyon nehéz, ha nem alszik akkor üvölt mert kézben szeretne lenni. Fekve vergődik mint egy bogár, kitolja a hasát, feszíti magát, szeretné legyőzni önmaga korlátait de nem sikerül neki.
Néha fordul egyet akkor beszorul a keze, egyébként csak üvölt, visít.
Nincs láza, ha kézben van szinte semmi baja de mivel se Berci, sem én nem vagyunk hurcolászós állapotban így a nap nagy részében Boldika lamentációjával kell megküzdenünk (rettenetesen irritáló mivel amúgy is igen alacsony az ingerküszöbünk).

Berci sem javul, néha jobban érzi magát akkor mesél a gyerekeknek, vagy eteti - itatja őket, társasoznak, de általános állapota rémes, bármit próbál tenni, nem segít.

Elátkozott tanya lettünk.

Elfekvő

Hol én kelek, hol Berci. Ő rosszabbul van, neki az arcüregébe fészkelte magát a vírus, nem bír vele.

Korinka kitartóan krákog, szárazon köhög, nem szakad fel neki.
Simike ma reggelre hőemelkedéses lett, a szeme pedig piros mint a nyuszinak.
Nimród jól van, de a bezártságot nehezen viseli.
Boldi köhög.

Tegnap Nagypapa segélycsomagja érkezett ebéddel.
Holnap elvinnék őket, hogy gyógyuljunk de így nem kiadhatók - talán Ninó.

Kori királylány ruhába mulatja az időt, Berci néha sárkánynak öltözik és levágják a fejeit, Simi sokat legózik a kis kalózos készlettel, Nimród pedig olvas.

Alaposan benne vagyunk, még nem látjuk a végét...

"Értem a lényeget..."

Ez a legviccesebb mondások egyike mostanság nálunk.

Mese közben észre veszek valami vicceset a képen: egy mini nyuszit, egy kukackát, egy kis fejecskét és azt mondom: gyerekek értem a lényeget de ez itt micsoda?

Ez annyira tetszett nekik, hogy most már ők is a viccet keresik minden képen:
"Anya értem a lényeget de ez itt mit csinál?"
"Anya értem a lényeget de ez itt micsoda?"
Kori, Simi és Nino is más-más hangon mondja de ugyanazzal a hangsúllyal amit tőlem hallottak.

Nimród is beállt a nevettetésbe: " Nana, déde dédede, de minyinyá???"

Ezen kívül Nimród nagyon szépen olvassa a Laci és az oroszlánt, egyedül.
Berci szerint ő az oroszlán. Simi meg Laci.

Alvósok

Nem úsztuk meg

Berci kezdte, szegény nagyon megszenvedett vele.
Tegnap reggel már éreztem, hogy itt a vég, de el kellett még mennem a gyógyszertárba és a boltba több napi élelemért (ahol már leguggoltam a földre a sorban).
Itthon aztán hidegrázás, láz meg ami kell. Olyan migrénem volt egész nap mintha baltával hasogatnák a fejem, a lázam sem múlt, fájt a lábam ráadásul szegény Boldit egyfolytában szoptattam mert ott feküdt mellettem.
Berci láztalan volt már tegnap, így ő hordta a teát, de még nagyon náthás és fejfájós.
Ezt jól megkaptuk.

Korit és Simit még novemberben beoltattam akkor olyan értelmetlennek tűnt de most látom, hogy jól döntöttem. Ők egy kicsit köhögnek (éjszaka jobban), de nincs lázuk és nagyon aktívak.
Nimród szerintem legyőzte a napokban amikor lázas volt, jajgatott és izzadt - csak akkor még nem tudtam, hogy az ez.
Boldi megint köhög, főleg éjszaka fuldoklik - megint -, úgy látszik ugyanazt kell vele végig csinálni amit Nimróddal fél éves korától másfélig. Viszont a krumplis alma jobban ízlik neki mint a sima alma.
Igaz, úgy kell benyomni a szájába a kanalat (mert úgy össze szorítja) de nem köpi vissza mint a reszelt almát.

Anyu eljött tegnap, hozott egy kis segély csomagot, szerencsére ő nem félt, hogy elkapja. A gyerekek ugráltak neki, szórakoztatták, játszani hívták. Hozott Korinak (még egy) hercegnős ruhát, így már 3 van (Kori azt mondta, hogy ő a Boldogság Hercegnője).
Ennek örömére tejszínhabos kocsinak öltözött Kori Simi és Nino a fehér puffos ujjú ruhákba. Vicces volt.

Mindenki itthon van, elég komoly a helyzet négy bezárt gyerekkel, két fetrengő szülővel.

Influenza

Berci influenzás, itthon van.
Kori és Simi még bírják a strapát bár az ovi 90 százaléka már kidőlt. Kori kicsit náthás.
Boldi köhög, Nimród meggyógyult.
Mindenki engem akar, nem tudok ezerfelé szakadni, nehezen bírom.

Ovi farsang és hétvégi adok-kapok

Berci fotózta az ovis farsangot így ő is bepillantást nyert a kis ovisaink életébe.
Én vittem be őket reggel, Kori kapott hajfonatot meg Anitáéktól egy szárnyat, hogy valóban tündér is legyen ne csak menyasszony.
Simike az első dicséret után már el is tűnt a teremben úgyhogy csak Berci képei meséltek nekem a délelőttről.
A Fecskéknél volt menyasszony is meg tündér is de tündérmenyasszony csak Korika.
 Simike pedig egy visszahúzódó kalóz volt, olyan kis görnyedten ül minden képen mint egy magányos kis állatka (ennivalóan édes).

Berci minden csoportot végig járt mint az újság hivatalos fotósa és nagyon jól szórakozott, a székes táncon, a lufi fújó versenyen, a bot átugrásán és a mulatságos és ötletes jelmezeken.
Az egyik csoportban csak 5-en voltak mert a többiek betegek voltak -nagyon megsajnálta őket.
A gyerekek annyira édesek és őszinték és azt hiszem ezt azóta látja és értékeli igazán amióta együtt vagyunk.

Minden csoportban beöltöztek az óvó nénik, a Fecskéknél Vera néni zebra volt de szellemnek nézték így lett zebraszellem, Ildi néni Piroska volt kosárkával, Ancsa néni pedig denevér (Batman lány).
Olyan kedves kis hely ez a Szivárvány ovi, kedves és aranyos gyerekekkel.

Ebéd után haza hoztam Koirékat, hogy ne kelljen bent aludniuk, Simi kackiás bajusza kicsit megázott a könnyeitől (elfáradt és kicsit sírt amikor meglátta apát még 11-kor az oviban), Kori pedig rövidnek tartotta a 3 órás mulatozást.

Délután Anita át jött Virággal és Ágostonnal. Kori végre Barbizós társra lelt Virágban, Simi és Ágoston pedig ölelgették egymást amikor éppen nem vadultak. A legnagyobb vadulómester azonban a kis Ninókám akinek a szeme sem áll jól amikor hasonló kaliberű rosszcsontság érkezik a lakásunkba akivel együtt lehet hangoskodni és csupa tiltott dolgot művelni.

Estére Simike összeomlott, vagy lelkileg de fizikailag mindenképpen (nem volt láza de nem bírt felkelni és nagyon gyenge volt, el is aludt a kanapén).

Simi szombatra jobban lett, Nimród viszont belázasodott és köhögni kezdett.

Adok-kapok megy nálunk egyfolytában: az egyik befejezi, kezdi a másik vagy cserélgetik vagy átalakítják de ennyi kicsinél valakiben mindig bujkál valami.

Szombaton egész délelőtt társasoztunk, kirakóztunk, rajzoltak aztán sétálunk egyet mindannyian miután Berci is kipihente magát.

Kedvenc játékaik: Bohócos társas, Kis gyümölcsös társas, SET, Bibi társas, B és B Hullámkirakó, Verdás és Hercegnős kirakó, Fekete Péter kártya.
Úgy vártam már ezt, hogy lehessen velük játszani! Nimród és egész ügyesen részt vesz már ezekben a közös programokban, amikor elfárad akkor viszont mindenki meneküljön!

Szombat éjszaka Nimród volt elég rosszul. Este nem volt hajlandó az ágyában maradni pedig lázas volt, mindig kijött. Amikor vissza zavartam mérgesen toppantott és a következőt mondta haragos fejjel: " NA! Nana! Bebe dado!" (Na, Anya! Beteg vagyok!).
Kint aludt el a nagyszobában aztán mellettem vergődött egész éjjel.
Még reggel is  a "Na! Nana Bebe Dado!" ment.
Annyira kell nevetnem ezen a Ninón, hihetetlen figura.

Farsang az oviban

TÜNDÉRMENYASSZONY ÉS KALÓZ

Pillanatképek

Ami sok az sok

 
 Boldi a fedélzeten: megérkezett a kétfogas almaevő Boldi az etetőszékbe.

Lovasok: Ninó csacsin, Simi lovon, Kori szamáron, Baba Pepén.

Nimród besöpörte magát a szőnyeg alá.

Ünneplésre készülődve

A tavasz nálunk nagy ünnepség sorozat. Nem is bírok magammal, nézem a könyveket, társasokat, mindenféle jót  a gyerekeknek.

Először Kori névnapja lesz március 3-án, majd a születésnapja április 8-án Húsvét vasárnap (pontosan úgy mint 5 évvel ezelőtt - állítólag huszonvalahány év múlva lesz ilyen egybeesés megint), majd Simike lesz 4 éves május 1-én.

Pénteken pedig farsang lesz az oviban, vasárnap pedig családi őrület Berciéknél (jelmezes felvonulás és műsorszámok a rokonokkal).

Boldika tegnap megkapta élete első almácskáját, nem mondanám, hogy tetszett neki a dolog, de ma azért megint kapott egy adagot.
Olyan szépen és gondtalanul szopizott idáig, tökéletesen megfeleltem igényeinek, pár napja azonban mintha többet nyafogna, úgy éreztem elérkezett a "nem elég kalória" idő.
Szomorú mert búcsúzom az anyatejes pelus illatától (amihez nincs fogható és soha nem felejthető!) és kicsit örülök is mert fogyásom kezdetét jelenti a szilárd táplálék bevezetése.

Simike hétfőn kedden betegeskedett úgyhogy ovi szünetet kapott, ami aztán szerdai menetele miatt anarchiába fulladt. Mindig bepróbálkozik, hogy útálja az ovit, nem akar menni, úgy tud visítani, hogy csak na.
Kori ilyenkor kezelésbe veszi: "Simike, gondolj bele ha apa így visítana amikor dolgoznia kell mennie, hogy pénzt keressen nekünk! Na mi lenne akkor?...Anya meg nem ér rá veled foglalkozni, neki nagyon sok dolga van itthon...." - és hasonló okos kedvcsináló gondolatokkal segíti Siminek az indulást.

Ma éjszaka közepétől 3 gyerek feküdt az ágyunkban, Boldi jobbról, Simi balról, Kori a lábunknál, csak Nimród nem jött át bújni. Nekem meg azóta is fáj a nyakam mert nem tudtam, hogy tekeredjek közöttük.

Nimród nagyszerű mondatokat mond, dididádá és hasonló hangzókkal. Hihetetlen szórakoztató kis figura a piros ugráló csacsijával és a bohóc nadrágjával amit Anyutól kapott (ezeket most nagyon eltalálta Tandzsi nagymama). Egyedül felveszi a nadrágot: Bobo Dadá, Bobo Dadá (Bohóc nadrág).
"Papa Mama Didádiiii, Tati Papa, Dudi Mama didádiiii!" (Nagypapa, Nagymama, Ati Papa, Juci Mama hiányzik neki állandóan).

Amikor mérges, dobbant a lábával, hihetetlen "én" tudata van:" Na Nino Da Do!" - toppant és kiabálja közben (Nagy Nino vagyok!).
Nagyon sok mesében fejezi be ő az utolsó sort. Kedvence a "Papatipa tüté" (Palacsinta sütés - B&B).

Nem adtam fel a reményt, hogy gyerekes vendégségek lesznek nálunk. Egyenlőre azonban mindig beteg valaki, egy kis láz, egy kis torokgyulladás, gyomorbajok, hangulatos krupp Nimródnál, nem lehet előre tervezni, meghívni.
Szegény Regináékra is ráraktunk valamit akaratunk ellenére, Julika a pénteki buli után totál beteg lett.
Hát ezt így nehéz....

Az esték a legkritikusabbak. Délután szeretnek rajzolni, társasozni, kalózi-lovagi dolgokat játszani, estére azonban elfáradnak, mindenki mindent akar egyszerre és azonnal és ebbe az akarásba most már Boldi is aktívan részt vesz. Na ez nagyon fárasztó és kimerítő, főként idegileg. Berci pedig minden este dolgozik.

Az biztos, hogy megnőnek...
és a zsúr is biztos, azt tartani fogunk, ráadásul kettőt...

Vendégek, jelmezek, indiánok, pizza, szánkózás

Mozgalmas hétvégénk volt.
Csütörtökön Boldi megkapta a 4 hónapos két darab kötelező oltását. Estére jó magas láza lett de másnapra csak aluszékony és nyűgös lett a pirosra dagadt combok miatt. Sajnáltam szegény meg izgultam, hogy a minimális hurut miatt ami még a fülében volt ne legyen rosszabbul, de úgy néz ki jól vette eddig az akadályt.

Anyu délután nagy csomaggal érkezett: Simike kalózi dolgokat kapott (jelmezt, mellénnyel, kendővel kalappal, karddal, nadrággal, inggel), Nimród születésnapjára egy piros gumi csacsit ("nagy mozgásigényű gyerekeknek lakásba") valamint farsangra egy bohóc jelmezt, Kori ruhájára még várni kell majd postán érkezik. Úgyhogy nagy volt az újjongás, Nimród nagyon vicces ezzel a csacsival mintha neki találták volna ki, ahogy ugrál vele, majd mikor le akar szállni akkor eldől vele ("Na! Tati!" - kiáltja).
Szuper jó dolgok, a gyerekek nagyon örültek Tandzsi ajándékainak.

 Pénteken délután jött Márkó és Regina, Nimród keresztszülei megköszönteni a 2 évest, majd este megérkeztek Orsiék Sebiékkel, hogy együtt aludjanak nálunk az unokatestvérek. Jó kis esti mulatság kerekedett. Márkóék fél tízig maradtak, addig a gyerekek játszottak, vacsoráztak, együtt fürödtek.
Kori édesen játszott Márkóék gyerekével Julikával aki áprilisban lesz egy éves, és Nimród is nagyon megszeretgette a kislányt.
Sebi és Simi lovagok és kalózok voltak, Petike azt magyarázta, hogy a csúszdán van egy ugrató és azért ugrál rajta (végül sikerült meggyőzni, hogy biztos, hogy nincs ugrató rajta úgyhogy inkább csak csússzon abból nem lesz baj).
Boldi végig aludta a bulit, a két oltás miatt nem is csodálom.

Kori jól állja a sarat, mint egyetlen lány unoka. Olyan vagány kis nőcske.
Csak néha vágyakozik, hogy szeretne egy lányt, azt hiszem várnia kell amíg Orsiék bevállalnak még egy babát (ami szintén kétesélyes lesz...).

Péntek este egy indiános mesét meséltem a Panka és Csiribíből amiben pont 6 kicsi indián szerepel, így elosztottam őket: Sebi lett Sólyomszem a törzsfőnök, Kori Fehér Farkas, Simi Foltos Jaguár, Petike Tüskés Bivaly, Nimród Tüskés Vadász, Boldi pedig Ezertoll.
Megígértem, hogy reggel megcsinálom nekik a dolgokat: fejdíszt tollal, tüzet (papírból), lándzsát. Sátor van.
Szombaton reggel aztán behajtották rajtam, így egész délelőtt kartonból csináltam a lándzsákat, a műtüzet, a tollat (amit ők színeztek ki maguknak) és egy piros harisnyából a fejpántokat.
Piros rúzzsal még arcfestést is kaptak. Annyira örültek, örömtáncot jártak a tűz körül!

Szombaton ebédre érkeztek Sebiék szülei és Berci anyukája, nagy pizza partyt csaptunk.
Berci nem aprózza el ezeket az alkalmakat amikor ő a vendéglátó, azt szereti ha mindenből nagyon sok van, hogy emlékezetes legyen a vendégeknek a lakoma.Ő készítette a rengeteg pizzát, én a levest, Orsiék desszertet hoztak.
Jó volt.

Vasárnap mise után elmentünk szánkózni én inkább aktív megfigyelője vagyok az eseményeknek, de Berci testvére és férje Acsó, na meg Berci mindenféle csúszást bevállalt az 5 nagyobb gyerekkel.
Szóval a nagy szánkózás sem maradt el az idei télen.

Délután Boldi keresztapukája Péter jött el, hogy mi Bercivel levadásszuk a vaterán lecsapott menyasszony jelmezt Korinak. Budafok után még az outletbe is eljutottunk, hogy Berci beváltsa a szülinapi bónjait (vett egy gatyát és egy dzsekit - most aztán nagyon elegáns).
Olyan jó Bercivel meglógni egy kicsit, aztán újra haza térni a megvadult gyereksereghez.
Péter pedig rendes mert csak igazán ritkán tud nem-et mondani ennek a népes családnak.

A legkisebb és a legnagyobb

Indul a hét

Megint elkezdődött egy hét és olyan soká van még a vége...

Keresztelő után elég rosszul lettünk mindannyian. 
Nem volt vasárnapi ebéd amit kicsit sajnáltam mert eddig minden keresztelő után nagy buli volt Berci szüleinél - de most azt kérték ne legyen - most jobb ez így tekintve, hogy mindenki kikészült itthon. Nimród lázas volt egész vasárnap délután, Boldi hőemelkedéssel szenvedett, Simikének a szeme volt gyulladt, Berci és én pedig nagyon furcsa közérzettel szenvedtünk, jó hamar el is aludt mindenki este. 

Boldi hétfőn hajnalban még 37,8 körül volt de aztán reggelre jobban lett (Mama kölcsön adta a Bioptron lámpáját remélem ez helyre hozza a fülecskéjét), Nimródnak is elmúlt a láza, Kori és Simi pedig egy kis tiltakozás után elindultak a popsitepsivel az oviba - csúszkálni.
Még jó, hogy Berci minden reggel el  tudja vinni őket és még jó, hogy a héten többször van valaki aki haza hozza őket (ma a Nagypapa), különben nem bírnám.

Mi nem mozdultunk ki, próbáltam a rohanós hétvége miatt keletkezett káoszon úrrá lenni és mindent eltüntetni a megfelelő helyre de nagyon nehezen megy mert mire belelendülnék a pakolásba, rend rakásba már sír valamelyik gyerek (amitől meg ideges vagyok). 
Nimród játszani akar, vagy teát akar vagy segíteni (=hátráltatni) akar, vagy enni valamit de általában csak unatkozik egyedül, Boldi meg egyre többet szeretne velem lenni és unatkozik ha leteszem játszani és nem történik semmi (egy idő után üvölt amit ha egészséges lenne jobban tolerálnék de így nincs szívem hagyni, inkább felveszem).

Úgyhogy lassan haladok. Rengeteg a ruha, főleg így télen és mindig kapunk minden honnan amit át kéne válogatni és ami nem kell azt eltenni ami kell azt kint hagyni de akkor még ott van a szennyes meg a száradt ruha 6 főnek szóval nem egyszerű úrrá lenni a káoszon a két kis óbégatós mellett.

Berci ma délutános volt, így délelőtt később indult dolgozni úgyhogy feltett egy húslevest főni (olyan édes) és megállapította, hogy bizony elég kényelmes dolog két gyerekes szülőnek lenni (éppen Ninó és Boldi is csendben szöszmötöltek). Tényleg nyugisabb volt a hétfőnk mint a vasárnap délutánunk - csendes a ház a nagyok nélkül.


Délután aludtunk egy keveset, majd megjött Kori és Simi az oviból, Nagypapa hozta őket. 
Hirtelen megint egy bölcsődében éreztem magam, vagy egy magánoviban, nagy lett a zsivaj, rengeteg az inger, mindegyik mondta a magáét, Simi, hogy legyek vele, Kori, hogy játsszak vele, Nimród, hogy olvassak és akkor felébredt Boldi is akit inhalátorozni és lámpázni kellett. áááááááááááááááááá.....

A nagyokkal leültünk egy kicsit SET-ezni (Kori és Simi kezdik érteni az alapokat) de akkor jött Ninó és össze-vissza keverte meg gyűrte a lapokat. Ő nem érti ezért rombolja. 
Boldi meg ficánkolt úgyhogy őt letettem a földre játszani. Ninó megsértődött üvöltött, lejátszottunk egy SET-et aztán Nimród jött a Hullámkirakóval (nagyon boldog volt, ragyogott a kis arca) közben a két nagy kiment a szobából és az asztalnál színeztek.

Úgy szeretnék mindegyikkel foglalkozni, úgy örülnek neki mikor sikerül de általában valamelyik mindig próbálja elrontani az adott játékot és akkor jön a sértődés én meg ideges leszek. 


Boldit éjjel nappal szoptatom most, hogy beteg, egyfolytában igényli a közelségemet. Őt még egy játék sem érdekli....


Lehetetlen kimozdulni velük a fülgyulladás és a hideg miatt és lehetetlen mindegyikre figyelni úgy érdemben, értékesen. 
5-kor már azt sem tudom hol a fejem, kinek milyen gyógyszert, vitamint, gyümölcsöt, innivalót adjak. 


Kori délután csinált egy akadály pályát a fiúknak. Párnából alagutat, aztán székből egy átbújós részt aztán egy lovacskázós állomást. Nimród élvezte a legjobban még akkor is ha néha büntetésbe állította a nővérkéje. Nimród szépen oda állt a megjelölt helyre és bánatosan nézett. 
Kori ekkor ezt mondta: - Ninóka majd kijöhetsz a büntetésből ha ezt mondod, hogy De dadau Toti!
(Vagyis ne haragudj Kori!). 
Aranyosak voltak Kori mint egy kis tyúkanyó terelgette a kicsiket, Boldit pedig ölelgette és emelgette (ez utóbbi néha kissé veszélyes mutatvány volt).
Simi szédelgett a fáradtságtól, neki nagyon sok volt ez az ovis csúszkálás, meg a hideg - kis cérnám....


Berci napi kétszer injekciózza magát. Le kell állni a trombózis gyógyszerrel, mert most fogják kivizsgálni, hogy hajlamos -e genetikailag a trombózisra. Ha igen akkor örökre gyógyszer, ha nem akkor remélhetőleg itt a vége a kezelésnek. 
Szegény általában egy vérvételtől is rosszul van (csak úgy mint én) most pedig napi kétszer tűvel adja be magának a hasába a gyógyszert - itthon. De hősiesen bírja, azt mondja nem is fáj csak a gondolat volt az elején ijesztő de megszokható az egész.


Mindig is tudtam, hogy Berci egy mackó, ebben a hidegben aluszékonyabb mint valaha. 
Azért én már nagyon várom a tavaszt...

Keresztelő

Boldi fiúnk is megkapta a keresztséget.
Olyan volt ez a mai keresztelő mint egy szép ajándék Imre atyától. 
Meghitt, kedves, szép, szeretetteljes.

A héten az egész meghiúsulni látszott.
Még tegnap is kételkedtem, hogy minden sikerül (betegség nélkül, a nagy havazásban eljutni és együtt ünnepelni azokkal akik oda tudnak jönni - már ha lesz ilyen) de mindennek ellenére reggelre össze állt a csapat: 4 tálca sütemény, egy karton üdítő, néhány váltás ruha és sok gyerekünk kíséretében a nagynénémék segítségével és a leendő keresztapával elindultunk időben a szentmisére.

Kilenc előtt negyed órával oda értünk a Kápolnába.
Bemutattam Pétert Imre atyának aki áldását adta és örömét fejezte ki, hogy jól választottunk Boldinak keresztszülőt (ezt az utána következő agapén is többször hangoztatta).

Mise keretén belül volt a keresztelő, eljöttek Apuék (Ati papa, Juci mama, Atika), Anyuék (Anyu, Tibi, Elődke), Ziziék (Zizi, Viktor, Veronka, Zsófi és a keresztapa Péter), Kláriék, Laciék és Árpi. 
Hiányzott Tündi és Zolika akik Makóról nem tudtak feljönni pedig eddig minden dédunoka keresztelőjén itt voltak, de hát sajnos sikerült kiválasztanunk az év leghidegebb és leghavasabb hétvégéjét a keresztelésre.

A keresztelésnél Imre atya bevonta Korit és Simit is. 
Kori tarthatta a tálat, Simike a törlőkendőt. Miután megkeresztelte Boldit Imre atya, mondta Siminek, hogy törölje meg a fejét: erre Simike fogta a kendőt és megtörölte a saját fejecskéjét - annyira édes volt, mindenki nevetett. 

Péter ügyesen helytállt, az izgalmát is leküzdötte a második fél órában, Kori egy kicsit sokat mozgott 5 éves létére (de megbocsájtjuk mert nagyon izgult) , Nimród pedig mindent bele adott  hogy megbontsa a mise rendjét (hangoskodott, mutogatott, ugrált, ütögetett majd elfoglalta a székemet és nem hagyta, hogy vissza üljek). 
De azért édes aranyos volt mindegyik gyerek, Boldi csak berregett, ő sem sírt.
Szent Antalt választottuk védőszentjének.

Imre atya kedvence Simike akit úgy hív, hogy Szelídke, most is mikor kihívta segíteni akkor így szólította: "- A Szelídke jöjjön ide!".
Balázs áldásnál is maga mellé vette Imre atya: Siminek kiemelt helye van a szívében.

Minden kétely megszűnik számomra ha Imre atya prédikációját hallgatom. 
Olyan egyértelmű, olyan érthető, kézzelfogható és igaz. 
Nem kér lehetetlent: szeressük az Istent és vele éljünk, ne távolodjunk el tőle mert az minden bajnak a forrása. 

Drága kis Boldim, Isten hozott a közösségben! 

Ez még nem minden...

Szóval sűrű nálunk a program mostanában. 
Vasárnapi keresztelőre készülünk. 
Ezt a két fogú Boldit kéne már víz alá tartani végre!

Csakhogy jön a hó (Tündi és Zolika ezért nem tudnak Makóról jönni sajnos), jön a Boldi foga, köhög, és lázas is volt az éjjel (ma kiderült, hogy a bal füle gyulladt).
Keresztelő kihirdetve, minden megszervezve, várjuk, hogy mi lesz...a csodát főleg...

Berci ma szabadnapot vett ki de reggel elment elintézett két beszerzést, majd haza hozta Korit az oviból, előtt meg elment az IKEÁ-ba egy sátorért ami Tündiék ajándéka a Boldinak még a januári névnapjára. (Gyönyörű cirkusz sátor Ikea family kártyával most 3990 volt Budaörsön).
Olyan jó, hogy most ennyi minden dolog befér a lakásunkba, mindig is egy gyerekparadicsomot akartam a gyerekeinknek, olyat amiben én is boldogan játszanék. 
Ha kapnak pénzt boldogan költöm rájuk. 
Ez a sátor telitalálat, nagyon szeretik a cirkuszt (bár még igaziban sosem voltak).
Jól elférnek benne mindannyian és nem is foglal túl sok helyet mert kerek alapú, és már most kuckóznak, színházaznak, kalózkodnak, sátoroznak.
Néha kijönnek és ránéznek kívülről: - Gyönyöjű ez a cíkuszi sátoj! - mondta Simike.


Azért névnapos Boldi is belekerült egy fotó erejéig, néhány hónap és ő is kukucsol majd benne.

Délután már mind együtt voltunk itthon, Berci kalóz hajósat játszott a gyerekekkel.