Nagyon rosszul vagyunk

Nem tudom, hogy bőgjek vagy ordítsak. Tehetetlennek érzem magam. Adagolom a teát a gyógyszereket de nem mozdul a dolog csak stagnál vagy néha rosszabb.
Borzalmas ez az influenza, kegyetlen. Nem úgy van, hogy napról napra javulsz, hanem gyakorlatilag minden nap máshol fáj, vándorol a fájdalom orrból a szájba, aztán torokba, fejbe, arcüregbe, fülbe....

Ma reggel szájzárral ébredtem úgy fájt, hogy nyitni, nyelni nem tudtam. A bal oldalon gyulladt be úgy a torkom vagy szájpadlásom - vagy nem tudom mi mert nem tudok belenézni ugyanis nem nyílik rendesen -, hogy szó szerint köpni nyelni nem tudtam és nagyon-nagyon fájt.
Szóval nem javul ez semmit, bár igaz lázam nincsen, de ha most lenne itthon egy doboz anitibionk biztos, hogy magamba tömném.

Simi is lázas és köhög, a szeme vérben forog, Nimród hol lázas hol nem, bitang erős Korinkánk pedig csak köhög - végre hurutosan.

Boldival nagyon nehéz, ha nem alszik akkor üvölt mert kézben szeretne lenni. Fekve vergődik mint egy bogár, kitolja a hasát, feszíti magát, szeretné legyőzni önmaga korlátait de nem sikerül neki.
Néha fordul egyet akkor beszorul a keze, egyébként csak üvölt, visít.
Nincs láza, ha kézben van szinte semmi baja de mivel se Berci, sem én nem vagyunk hurcolászós állapotban így a nap nagy részében Boldika lamentációjával kell megküzdenünk (rettenetesen irritáló mivel amúgy is igen alacsony az ingerküszöbünk).

Berci sem javul, néha jobban érzi magát akkor mesél a gyerekeknek, vagy eteti - itatja őket, társasoznak, de általános állapota rémes, bármit próbál tenni, nem segít.

Elátkozott tanya lettünk.