A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2013. szeptember 12., csütörtök

Rohangálás oviból suliba meg haza meg vissza

Borzasztó gyors a tempó és csak kis időnk van észre venni, hogy egy család vagyunk nem külön álló emberek.
Kissé szét zuhantunk.
Kori kedden ugatva köhögött, aztán taknyos lett úgyhogy nem akartam, hogy délután is bent üljön a suliban, délbe vagy fél egyre érte mentem. A fiúk sem alhatnak még bent az oviban (óvónő hiány van) úgyhogy csoportos gyerek beszedés volt ebéd időben. Haza érve, Kori leckét írt és mindig sikított egyet mikor valamit elrontott, Boldival ezalatt megettük az ebédet, Siminek és Ninónak könyörögtem, hogy menjenek aludni.

Kedden és csütörtökön pedig foci és tánc volt úgyhogy a fiúkat ébresztettem, hogy 4 -re oda érjünk mindenhova. A fiúk eddig minden nap zokogtak (mert nem aludtak eleget 2-től fél 4 ig). Kori alvás alatt a szobájában szöszmötölt - szegény.
4-re  Korit beadom táncra, Simit elviszem 4-re focira (egy másik helyre kocsival), mivel Kori hamarabb végez vissza megyünk érte, megvárjuk őt Boldival és Ninóval majd együtt vissza megyünk Simiért a foci végére. Elég szörnyű még leírva is, hát még nagy hassal. Ez megy két hete nem túl értelmes rohangászás.

Ha Kori napközis lesz és a fiúk bent alhatnak az oviban akkor azért jóval egyszerűbb lesz a helyzet - gondolom én - nagypapa kétszer haza hozza őket, a táncos-focis napokon pedig egyel kevesebbszer kell fordulnom a tánc és a foci között.
Így a délelőttünk is elúszik mert folyton nézem, hogy mikor kell kocsiba pattannom és indulnom és a délután is értelmetlen legalábbis kedden és csütörtökön.
Kori szereti a táncot, Simi meg a focit úgyhogy nem a beszüntetés a megoldás.

Nimród viszont útálja, hogy rángatom és elég agresszíven reagál rá mint egy igazi rossz gyerek aki elmegy, nem jön vissza, eltűnik, nem fogad szót, rohangál. Szóval nem túl jó a helyzete.
Boldika még simulékonyabb ő jön ha jönni kell de Ninóval együtt már nem valami jó(ság) páros.
Nimródnak figyelem kell, Boldinak meg nyugalom.
Rólam nem is beszélve de én most itt az utolsó szempont vagyok.
 Ez mind nincs meg ha napközben rohangálok egyik helyről a másikra.
Sajnos az ovitól és sulitól is elég messze lakunk, csak kocsival érek el mindent.

Bele sem merek gondolni mi lesz ha valamelyik megbetegszik, Kori náthájától is megijedtem de nem romlik úgyhogy remélem javul.
Úgy érzem elég kevés az igazán értékes együtt töltött idő.
Az esti mesét is úgy mondom, hogy legyen már vége mert össze akad a nyelvem nem is jót olvasok nekik.
Hát szóval nem vagyok elégedett édesanyai teljesítményemmel.
Nyáron minden olyan jól kézben volt most meg azt sem tudom mi van körülöttem.
Remélem hétről hétre jobb lesz és belejövünk mert ez így nem túl jó.

Kedden voltunk Bercivel iskolai szülőin. Dóri néni és Ica néni is nagyon aranyosak, lelkiismeretesek, segítőkészek.
Ica néni, a napközis tanító azt mondta, hogy: "Korit nem kell félteni nagyon talpraesett kislány, ma például egész délután evett."

Igyekszem, hogy mindent össze fogjak.
A hét tanulsága, hogy tényleg be kell állni egy rendszerbe mert a rohangálás nem megy.
Reméljük sikerül és mindenki elégedett lesz a végére.