A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. október 31., vasárnap

Őszi szünet - márakinek

Elkezdődött az őszi szünet.
Korinka mint egy megvadult kiscsikó, péntek óta nagyon feldobott. Simivel kezdenek összecsiszolódni, újra meg kell szokniuk, hogy Kori itthon van egész nap. Simi sokkal hisztisebb mint amikor csak hárman vagyunk, a délutáni alvások előtt is (nagy az elnyomás), Nimród körülbelül ugyanannyit üvölt mint egyébként, én pedig még bírom bár nem mindig tolerálom a vadulást.
Berci dolgozik a képeken amikért holnap jönnek. Haragszik ha fényezem a munkáját de most tényleg gyönyörű esküvői képeket készített, csak az utómunkálatokkal van nagyon leterhelve sajnos (azt nem annyira szereti mint magát az alkotást - pedig ez is annak a része).
Mi meg várjuk, hogy kész legyen.

Ma a Labanc utcában tanyáztunk, amíg apa "szabadnapos" volt itthon, Nagymama készített nekünk és Orsiéknak (Berci nővére és családja) finom ebédet.
Este jöttünk csak haza, kicsit furcsa ez az átállítós dolog, nehéz megszokni, hogy délután négykor már sötét és hideg van.
Majd Karácsonykor, akkor biztosan örülni fogunk neki...

Nevettetnek:
Simi ma rajzolt egy VAD IDŐt (fekete vonalak egy fehér lapon).

Kori egész nap dalolászik (már értem miről beszélnek az óvónénik), amikor wc-re megy vagy csak úgy keres valamit, vagy utazunk az autóban, ő mindíg énekel. Van amikor felismerhető a dallam és a szöveg is, van amikor csak a dallam ismert a szöveg kitalált és van amikor olyan mintha ő írt volna egy dalocskát. Tüneményes.

Nimród előre tolja az állkapcsát és úgy ügyködik. Ma nagy szakértelemmel dobálta a fa játékokat az asztalról a földre. Valamint kitűnő fejtáncos, ha zenét vagy ritmust hall rázza a fejét jobbra - balra.

Hát ennyi.

2010. október 28., csütörtök

Simon nap!



Édes drága Simikének ma van a nevenapja.
Megkérdeztük múlt héten mit szeretne: "Piros tótát! - mondta ragyogó arccal.
Se kiskocsi, se kamion, semmi csak egy piros tóta. Ilyen ez a kis Simon.

Tegnap olyan sokat rohangáltam neki egyetlen könyvért amennyit csak lehet három gyerekkel. A Mammutban nem volt, a Hűvösvölgyi úton volt de fordítva volt kötve (hibásan a két utolsó darab!), végül a Batthyány téren a Libriben megleltem de akkor már minden gyerek üvöltött a rángatózástól és én is közel álltam a végkimerüléshez. De mag van! Ma reggel meg is kapta az ünnepelt. KoriSimiNínó ahogy ők nevezik, egyébként pedig Anna Peti Gergő - Süss fel nap!
3 doboz gyurma, egy mini robogó (ez utóbbi Éviéktől) a könyv és egy nagy-nagy torta volt Simi ajándéka (nem piros, de csokis mert ezt megeszi, a pirosat nem hiszem).

Korán reggel köszöntöttük, még az ágyban, Ő a tortának örült a legjobban, belenyúlkált majd leszopogatta a csokit az ujjacskáiról és határtalanul boldog volt, hogy az övé. Egész reggel ült a torta előtt és nézegette, kóstolgatta és amikor el akartam rakni a hűtőbe kereste : "Hol a tótám?".
Szeletet nem kért, nem vághattam fel (gondolom, hogy szép maradjon).



Délután Berci vitt fogorvoshoz ezért Zsófi jött vigyázni rájuk, majd a Nagymama váltotta le, aztán a Keresztszülők Orsiék is megérkeztek végül mi is haza értünk, addigra a torta is majdnem elfogyott már és mindenki határtalanul boldog volt.
Alig bírtak elaludni!

Drága Simike! Nagyon szeretünk!

2010. október 26., kedd

Zavar

Jönnek a lehetőségek én meg igent mondok. Most érzem csak este 11 felé, hogy talán nem kellene még egy munkát elvállalnom a három gyerek és a férjem mellé.
Nem mondok "nem" -et mert mindig azt hiszem, hogy mindenkinek jobb lesz ha dolgozom (még) egy kicsit.
Bizonytalan vagyok, szeretném ezt az új munkát (heti egy este zongora tanítás) de nem tudom bírják - e itthon a "Nagy"ok nélkülem.
Lehet, hogy le kéne nyugodnom...

Berci tegnap megint szigorú diétába kezdett ami rányomja a bélyegét az elkövetkezendő néhány napra...

Olyan sok, megint minden olyan sok, hogy nem győzzük.
De fele ennyivel is sok lenne.
Nehéz ez, sosem tudom merre induljak mert azt nem mondja meg senki helyettem.
Menni kell aztán lesz valami.

Kori és Simi olyan gyönyörűen éneklik az Imádlak és áldalak kezdetű dalt, hogy sírok rajta mindig (de persze titokban).

2010. október 24., vasárnap

Őrület a köbön

Hetek óta eladtuk a kanapéágyunkat, Berci ugyanis megelégelte, hogy a "levegőben" alszik. Kuckóra vágyott, de a kicsi szobánk mérete miatt csak egyedi megoldás jöhetett szóba. Az interneten találtunk 2 hete egy jót, azért Vácig mentünk majd mikor sikerült kiválasztani a színt amelyik mindkettőnknek megfelel, kinyittattuk, ráfeküdtünk és kiderült, hogy alváshoz kényelmetlen.
Gyerekvigyázást senki nem vállalt mára, az ágyvásárlás viszont nagyon sürgetett így mise után neki indultunk a városnak és elhatároztuk, hogy ágy nélkül nem térünk haza.
A gyerekek hősiesen tűrték a a kalandozást (boltból ki, boltba be, sapka fel, kabát le, stb.) de a negyedik boltban elszakadt a cérna és kiabálás, hisztizés lett a vége. Végül abban a boltban leltük meg a nekünk valót, lehet, hogy azért is mert csak ott nem néztek ránk csúnya szemmel, hagyták a gyerekeket tombolni, vadulni, átrendezni (jó, hogy ilyen is van de sajnos ez a ritkább).
Délután ötre értünk a Laban utcába, ebédeltünk most kiheverjük a fáradalmakat utána haza indulunk.
A lényeg, hogy november 5-re lesz ágyunk, előre nyílós, kuckós és remélem tényleg olyan kényelmes mint a boltban volt.
Az biztos, hogy három gyerekkel ilyet elintézni fizikai, szellemi és lelki megterhelést jelent.
De sikerült!
Azt hiszem Berci már alszik...

2010. október 23., szombat

Ma Születés - és Névnapozás



A Labanc utcában voltunk.
Bercinek a testvére Orsi, október 23-án ünnepli a születésnapját (két nappal az enyém után). Mivel ő is Orsi ezért a Névnapunk ugyanazon a napon, október 21 -én van.
Tehát minden évben együtt ünneplünk!
Óriási finom ebéd, tortázás, ajándéközön jár az Orsiknak ilyenkor.
Nagyon szép nap volt.

Tegnap osztálytalálkozó

Tegnap este a Menta teraszon osztálytalálkozó volt az én szervezésemben. Nagyon sokan eljöttek és mindenki jól érezte magát, sokat beszélgettünk.
Kavarogtak bennem a gondolatok még éjfél után is amikor haza érkeztem.
Vajon 10 év múlva milyen lesz találkozni a gimnáziumi osztálytársakkal?
Valaki szerint nem változott semmi, minden a régi, mindenki olyan mint volt.
Szerintem változtunk.
Én biztosan.

A képen Ibivel és Zsófival vagyunk.
Mint 10 éve.

2010. október 20., szerda

Velencei Karnevál

Vagy valami olyasmi...
Vasárnap este hozott le minket anyu Velencére. Mivel a férje Tibi a szelek szárnyán repül az Adrián, ezért anya kérte, hogy költözzünk le a gyerekekkel.







Őszintén szólva arra számítottam, hogy a gyerekek jó kedvűek lesznek a kalandtól, élvezik a felfedezni való környezetet ehhez képest azóta szenvednek és üvöltenek amióta megérkeztünk (kisebb-nagyobb szünetekkel persze). Korit emiatt vettem ki az oviból de úgy látom - bár nagyon várta ezt az utazást - megzavarta a változás. Kori és Simi sokat veszekednek vagy felváltva harapják Ninóka ujjacskáját lilára.
A hirtelen bejött szeles és hideg időre fogom ezt a megvadult viselkedést meg arra, hogy kizökkentek és Kori sem szokott velünk lenni hét közben.
Szóval első nap sírtam, hogy nem bírom, második nap már jobb volt most harmadik napra kezdenek belejönni a változásba de holnap már megyünk haza.

Anyu örül, hogy itt vagyunk, de ő is megállapította, hogy átlagban háromból kettő mindig üvölt.
Jaj, de nehezen bírom én ezt: kudarc, szégyen és sokszor elviselhetetlen.
Na de ezen kívül sok jó dolog is történt velünk, ha nem így lenne már feladtam volna...


Kori fodrásznál volt, elegünk lett a frizura dologból (csatt, hajgumi és könyörgés, hogy legyen a hajában) úgyhogy mikor mondtam, hogy levágja Éva néni akkor nagyon boldogan beült a fodrász székbe és hagyta, hogy átváltozzon.
Hezitáltam, mert több mint fél éve növesztettük a frufruját és nagyon bájos volt frufru nélkül de mindig harc volt azért, hogy eltűzhessem a "kutya loboncot" a szeméből.
Most nem kell eltűzni és ennek nagyon örülünk (Berci a legjobban mert ő már régebb óta mondogatta, hogy ez a frizura nem jó neki még).





Voltunk Székesfehérváron, igaz, hogy Simi végig üvöltött mert félt a széltől (tényleg nagyon erős volt) de azért sétáltunk egy nagyot szülővárosomban, Anyu pedig mesélte, hogy 28 évvel ezelőtt amikor itt laktunk merre hurcolászott minket Évivel.







Tegnap este Berci lejött hozzánk, a gyerekek nagyon örültek én pedig boldog voltam mert nagyon hiányzott már a férjem. Nem bírom nélküle sokáig, nem hiszek a "távolság erősíti a kapcsolatot" elméletben (még akkor sem ha ez igaz), abban jobban, hogy rövid az élet nem szabad vesztegetni az időt. Szóval Berci lejött mi pedig örültünk és filmet néztünk és Nachost ettünk, Baleyst ittunk meg bort.
Reggel már ment dolgozni.

Ma megnéztünk a "Bedentei tót" (Simike hívja így a Velencei tavat), utána hódoltunk női szenvedélyünknek: felkerestük Velence legjobb angol turkálóját és turkáltunk!
Hú de jó volt!
Simike 3 órát, Kori 4-et aludt délután. Nimród a legkevesebbet, kettőt.







Most játszanak Előddel (művész nevén Dudu mesterrel - a név tőlem van) és várjuk, hogy megsüljön a születésnapi tortám.
Mert holnap lesz a Huszonnyolcadik.

2010. október 14., csütörtök

Micsoda dolgok!

Ma jófej anyuka akartam lenni. Hagytam, hogy Simi kismotorral jöjjön Koriért az oviba. És annyira jófej akartam lenni, hogy még a buszra is felszálltam mert az a kedvenc programja. A busz megállt, Simi felszállt, én pedig a babakocsival akcióztam amikor bezuhant a kismotor a busz alá. Szépen kibányásztam, felraktam a babakocsit majd a motort majd magamat végül megnyugodtam, hogy Simi már fent ül a kis helyén és boldogan néz ki az ablakon.
Ő nagyon édes volt én viszont egyáltalán nem.
Sok ilyen eset megesik velem amikor rángatom a gyerekeket ide és oda. Tényleg azt kell, hogy mondjam látványosság vagyok. Látom, hogy nézik az emberek, hogy hogy bírom mert csak nagy ritkán segítenek. Inkább kiváncsian vagy közönyösen szemlélik, hogyan birkózom meg a feladattal.
Megbirkózom én, igaz, hogy a harisnyám és a cipőm csupa kosz lesz, a kezem felhorzsolódik de azért küzdök, hogy a buszon legyen mindenki időben és senkit ne csukjon oda az ajtó.
Szeretnek buszozni a gyerekek úgyhogy muszáj.
Néha pedig oda ugrik valaki segíteni.
Nem mindig, néha.

Ma hazafelé sétáltunk olyan szép idő volt.
Három kecske jött szembe az utcában egy férfi utánuk amolyan pórázszerűséget lóbálva.
Kori felkiáltott: "Nézd anya egy kecske család!".
Csuda jó látvány volt ez a kecskesétáltatás olyan természetes és szórakoztató.

Nimród pedig táncol: ülő helyzetben jobbra balra dülöngél ha ritmust hall. Akkor is ezt teszi amikor paskolgatom a hátát, hogy felszakadjon a lerakódott hurut (ütögetni kell inhalátorozás után), bolondosan csóválgatja a fejét és gyorsan egyik majd másik irányba dől. Nagyon-nagyon mókás jelenség!

Keresztelő

Vasárnap Imre atya mise keretén belül megkeresztelte a legkisebb Nagy-ot. Nimróddal végig az első sorban ültünk, hangoskodott kicsit de azért nagyszerűen kibírta a másfél órás eseményt.
Sokan eljöttek a családból, az is nagy öröm nekem, hogy ilyenkor azok is hallják Imre atyát akik egyébként nem járnak templomba. Úgy gondolom az ő szavai el kell, hogy jussanak az emberekhez és remélem legbelül gyökeret vernek és emlékeznek azokra amikor kell.
Tündi és Zolika (dédszülők) aznap reggel utaztak föl Makóról nagyon örülök, hogy ott lehettek velünk ezen a szép napon.
Mise után agapéval vártuk az ünneplő tömeget, ettünk - ittunk együtt örültünk a megkeresztelt Nagy Nimród Gellértnek.




















2010. október 6., szerda

Nevetős délután

Ma Anita jött Virággal és Ágostonnal galéria nézőbe.
Vadulás, visítás, ordítás és néha nyugodt pillanatok jellemezték a délutánt.
Gofrit ettünk csoki habbal. Irtó finom volt!
Kori olyan álmos volt már este 6-kor, hogy jó volt nézni. Azért nehéz ez az ovi dolog neki nagyon elfárad napközben (pedig eddig minden alkalommal szépen aludt bent).
Ma állítólag (idézem) "Emőke néni vagy Pisti néni vigyázott" rájuk. Nem tudta pontosan a szemüveges óvó néni nevét de biztosabb volt abban, hogy Pisti néni lehetett.

Nimród jól bírta a délutánt, néha neki ment a dupló vonat és túl sok ölelést kapott de úgy látszik nagyon tetszett neki, hogy most már ő is játszópajtás, nem maradt ki a buliból (többször lebontotta a dupló-sín szerkezetet).

A gyerekek jól elvoltak, csak néha kellett rendet teremteni, főleg 6 után.
Mi Anitával viszont szokás szerint rengeteget röhögtünk.
Azt is megállapítottuk, hogy nem nőttünk fel.
És hogy ez már így is fog maradni.
És hogy ez nem is baj.

2010. október 5., kedd

Itthon az összes



Ma mind a három itthon volt. Éjszaka köhögött Kori, így reggel úgy döntöttem (Berci szerint helytelenül), hogy maradjon a legnagyobb is itthon.
Délelőtt 9 körül már kezdődött a vadulás, Kori és Simi mint a megvadult kutyakölykök marakodtak, Nimród kereste a pihenésre legalkalmasabb helyet (az erkélyen leltünk rá).
Korinkámnak szemmel láthatóan semmi baja sem volt, egy köhintés annyi sem esett, viszont uralkodott itthon mint kiskirálylány a palotában, Simi pedig kapkodta a fejét, hogy mitévő legyen (na azért őt sem kell félteni!).
A gyatra idő miatt ki sem tudtunk mozdulni, így a rettegett Kori altatás is nehézkesen ment (kérleltem, aztán fenyegetettem, végül könyörögtem, hogy aludjon egy kicsit - nagyon nehezen megy itthon ez a dolog).
Nimród pont akkor ébredt a délelőtti alvásból amikor a nagyokat letettem, de szerencsére a földön fekve még így is tudtam mellette egy kicsit szunyókálni.
Be kell vallanom, hogy mikor mind a három kicsi itthon van az nagyon kifog rajtam.
Nem is tudom mit tennék ha Kori nem lenne óvodás - ma is úgy éreztem, hogy kipurcanok fizikailag, lelkileg, idegileg.
Emellett pozitív dologként meg kell említenem, hogy a nagyok miután felkeltek az alvásból, legalább fél órán át elő sem jöttek, röhögcséltek a szobában és szerepjátékot játszottak.

Neki álltam kitakarítani, mondanom sem kell, hogy Simi jön és magyaráz: "Szegítek! Szegítek!" - ez abból áll, hogy megragadja a porszívót és az ellenkező irányba rángatja, leszorítja így számomra irányíthatatlanná válik a készülék. Türelmesen engedni kell persze - ezt írják a könyvek - de ez a gyakorlatban egy kicsit másképp fest (egy idő után átveszem az irányítást, Simi pedig megsértődik).

Nimród beszél azon az igazi baba hangon: "Te-te-te." - irtó édes!
Még mindig egy foga van de az nagyon világít, boldogan villogtatja.

Édesek, aranyosak de továbbra is nagyon kicsik!!!

2010. október 4., hétfő

Rendhagyó vasárnap este

Berci unokatestvére, Gergő költözött egy szuper lakásba.
Bárpulttal, fényrendszerrel, vetítővászonnal, humidáriummal, kávézó jellegű konyhával tette izgalmassá a lakását, ezenkívül minden helységbe hangszórót rakott (még a mellékhelyiségbe is!). Nagyon vagány lakás lett.
Ja és persze Berci családja aztán tud bulizni!







A vasárnap esténk rendhagyó volt.