Ma hajnalban megint megcéloztuk a Tömő utcai klinikát, hogy Boldi szeme végleg rendbe jöjjön. Szerencsére a csecsemőket előre veszik úgyhogy nem kellett végig várni a sort de elég sok szörnyűséget láttunk még így is, sok beteg szemű kisgyereket és az nagyon rossz volt.
Elvileg most már rendben lesz, de megint el volt záródva a csatorna lenti része úgyhogy szondázni kellett mindkét oldalon.
Kori itthon van, Simit elvittük korán reggel az oviba ami nem nagyon tetszett neki.
Nagymama jött 7-re, hogy vigyázzon az itthoniakra.
Berci megint éjjel dolgozott a képeken mert ma reggelre el kellett készülnie, Boldit éjjel 3-kor hoztam vissza magam mellé addig együtt voltak a dolgozóban, hogy tudjak pihenni. Boldi 11-kor rákezdett úgy igazán és nem akart megnyugodni én pedig képtelen voltam ellátni anyai teendőimet így evés után Berci elvitte, hogy megnyugtassa. Az autósülésben szundikált mikor megtaláltam, Berci még gépezett, Boldit vissza tettem az ágyba.
A klinika után 11-re értünk haza. Befejeztem a levest amit a Nagymama elkezdett, majd beadtam a gyógyszereket utána pedig letettem őket aludni. Kori bevonult a kis szobába, azt mondta ott alszik egyedül vagy legalábbis csöndben lesz. Betartotta talán aludt is de legalább nem volt zajjal, nagyon jólesett.
Nagypapa ment Simiért az oviba, és váratlanul az ausztrál rokonokkal jelentek meg a lépcsőházban.
Már kétszer volt róla szó, hogy jönnek a mai napról viszont nem úgyhogy elég rosszul lettem mert az ágy nyitva volt és nem volt porszívózva mert örültem hogy végre pihenhetek délután.
Tessék, erre megjöttek váratlanul és ez nagyon rosszul esett mert eddig mindig elpakoltam mindent most, hogy nem tudtam, hogy jönnek nem volt rend mivel egész délelőtt nem voltam itthon. Mérges vagyok.
