Látogatók

Szerdán Veró jött a gyönyörűséges három gráciával (Janka, Sárika, Boróka)lakásnézőbe.
Nagyon sokan örülnek velünk, hogy csodával határos módon nagyobb helyre kerültünk a babákkal és én szívesen mutatom meg a helyet ahol fészket kaptunk.

Bár erőm nem igazán van semmire de kedvem annál inkább így nagyon örültem, hogy sikerült Veróékkal összehozni ezt a délelőttöt.
Miután körbe néztek és a gyerekek felmérték az erőviszonyokat majd Nimród jól megfélemlítette a hatalmas testével és a nagy szeretetével a fél éves Borókát jobbnak láttuk meglátogatni a játszóteret ahol sikeres fárasztásban részesültek a gyerekek. Utána haza jöttünk és közösen, kicsit hangosan és nagy felfordulással de ebédeltünk.

Miután Veróék haza mentek, az enyémek elaludtak, Anyu megérkezett Magdival takarítani.
Magdi Anyuéknál szokott dolgozni és vállalta, hogy itt is segít amennyit tud.
Én az ablak pucolást kértem és a függöny tisztítást, úgyhogy amire én most képtelen lennék azt meg csinálta nekem gyönyörűen ami nagy segítség - a többi takarítanivalóval még boldogulok valahogy - ezt nem bírtam volna.
Fél 8 körül elmentek Anyuék miután Magdi végzett a nagyjával én meg levittem a gyerekeket bringázni a gyorsabb esti elalvás érdekében.
Kérdezte Kori este az ágyában, hogy: - "Anya, de hogy is hívják az ablaktisztogatót?" ...

Ebben a házban a bringákat és a babakocsit is sokkal könnyebb elővennem és eltennem mint a régi helyünkön úgyhogy kezdem azt érzeni, hogy túl jó dolgom van. Valószínűleg azért mert ez így van...

Ma Kriszti jött a legkisebbjével Zsófival, aki egy nappal idősebb Nimródkánál, Nino viszont sokkal óriásibb testű mint Zsófika - elég murisan mutatnak egymás mellett.
Koriék aranyosan terelgették a kis hölgy vendéget, Simi néhány kard-lendítést is betanított a 18 hónapos kislánynak és néhány kisebb hatalmi harciaskodás után előtörtek az érzelmek, és a függöny leple alatt Nino és Zsófi bóhókásan egymásra találtak és megnevettették egymást.
Vicces két egyforma korút látni ahogyan barátkoznak, kommunikálnak, lerendezik az erőviszonyokat, figyelnek egymásra, össze vesznek a játékokon vagy éppen megosztoznak rajta. (Valahogy így néz ki ez 20 év múlva is csak akkor talán többet dumál - talán feleslegesen - az ember.)

Zsófika szépen mondja a szavakat, Nimród viszont megkukult még a legalapabb "mama" és "papa" sem jött ki a száján, viszont a szemeit szépen forgatta.

Azért volt egy kis nyugalom is, ebéd után mindenki aludt egy kicsit egészen kevés rábeszélés után, így mi Krisztivel majdnem mindent meg tudtunk vitatni (mert "eleget" sosem lehet beszélgetni).
Uzsonna és még egy kis játék után Krisztiék elmentek haza, mi pedig nagyon vártuk Apát, hogy megmentsem minket, mert estére már elmondhatatlanul fáradt vagyok és így mindenkinek nehéz.

Berci megérkezett és épített a gyerekekkel egy duplo házat. Miután takarítottam egy kicsit végre én is (tudatosan) tudtam csatlakozni a játszószobásokhoz aminek Kori, Simi és Nino (talán Berci is) szemmel láthatóan nagyon örült.
Irtó ritka pillanat, hogy játékok között ülünk és játszunk 5-en.
És még sosem volt olyan, hogy elférünk a nagy duplo ház körül ennyien.
Hát többek között ezért is olyan jó itt.

Kata anyának üzenem

Nem tudom miért, de nem tudok megjegyzést küldeni pedig olvastam Kata amit írtál már a múltkor is és akkor sem sikerült a megjegyzéshez válaszolnom.
Köszönöm a biztató sorokat, az mindig jól esik az embernek, hogy érzi nincs egyedül.
Persze kitehetsz az oldaladra köszönöm, aranyos vagy, hogy megkérdezted.
Én is olvasgatlak ha időm engedi.