Eddig vártam a nagy sztorira , hogy ne arról írjak, hogy ki mit evett aznap és hánykor mentek aludni mert az számomra is elég unalmas már....
Tessék itt a történetünk....
Készülök a karácsonyra, ezerrel, megszállottan meg vagyok őrülve, hogy szerény anyagi körülményeinkhez képest a legjobbat hozzam ki a dologból. Hogy olyan legyen nekik mint egy álom, csalódás mentes és olyan este ami elkíséri őket egész évben és még azután is, hogy szívük vágya teljesüljön.
Nem tudok boltokba járkálni, szégyen szemre bújom a netet, jobbjára a vaterát mert az a legegyszerűbb itthonról és olyan széles a választék, hogy jelenleg ennyi gyerek mellett jobban nem tudnám intézni a dolgot.
Úgy érzem sokkal jobb ez így mintha 2 nappal előtte bemennék egy játékboltba és elintézném akkor, mindegy mennyiért hogy valami azért legyen ott a kellő pillanatban.
Simike álmára is így találtam rá. Még nem voltam benne biztos, hogy megvalósítható de Berci megoldotta a dolgot, lealkudtuk csütörtök reggel úgy, hogy este már átvesszük Veszprémben!
Péter és Csobánka ráértek vigyázni a négyre. Este 7-re mindenki vacsorázott, fürdött, beültek Barbiezni a gyerek szobába mire 8 körül elindultunk Bercivel a párórás kalandra.
Annyira örültem, hogy meglépünk egy kicsit, nem is akármilyen küldetés miatt - olyan jó volt az egész hangulata.
Hátul mentünk amerre Csopakra szoktunk. Várpalotánál hatalmas köd szállt le, foltos volt az út, hol láttunk hol nem. Berci sosem fél, de most az adrenalin löket mindkettőnkbe jócskán benne volt.
Aztán oda értünk, miénk lett a ötezres csoda (hajdanán hatvan volt) és elindultunk hazafelé.
Megálltunk a veszprémi tescónál este 10 volt már akkorra, mikor finomságot vettünk az autóba és beleharaptunk a balatoni levegőbe.
Beszélgettünk, nyugodt tempóban csorogtunk hazafelé, Berci lassan ment, a köd helyzet is javult viszont irtó üresek voltak az utak és nagy volt a sötétség.
Egy körforgalom után némán villogó kékségre lettünk figyelmesek a hátunk mögött (nem UFO volt).
Lehúzódtunk: közúti ellenőrzés.
Berci adta a papírokat. Rendben volt.
Rendőr: - Az a helyzet, hogy a körforgalomból kikanyarodva nem tette ki az irányjelzőt, így szabálysértést követett el.
Berci lehajtotta a fejét, én meg: - Bocsánat!
Rendőr : - Tessék????
Én: - Bocsánat!
Rendőr: - Ne tőlem kérjen bocsánatot, ez szabálysértés ami ....... (tízezrekről meg pontokról magyarázott, meg feljelentésről).
Rosszul lettem. Sírva megszólaltam, ezzel megint kizökkentve a rendőr urat.
- Négy gyerekünk van!
Rendőr: - Mennyi????
Én: - Négy. ......csak Veszprémbe mentünk egy ötezer forintos autóért karácsonyra.
Rendőr némi hallgatás után: - Igen?....na hol az az autó mutassa!
Berci kiszállt, hátra ment én meg kezdtem reménykedni. Akkor még megkérdezte a rendőr, hogy milyenek, mondtam, hogy 1 lány 3 fiú.
Aztán Berci kinyitotta a hátsó ajtót, láttam, hogy megnézték a kisautót, amin egy leeresztett lufi lógott hátul, szakadt matricák díszelegtek, fakó is volt meg kopott is de akkor is egy kincs nekünk...
Valamit beszéltek, Berci mosolygott aztán vissza kapta a papírjait - megkönnyebbültem.
Elengedtek minket.
Kérdeztem mit beszélt még hátul velük. Azt kérdezte a rendőr, hogy hány évesek a gyerekek és hogy mi egy házaspár vagyunk e. Mindkettőre tudja az ember azonnal a választ.
Még ez a szerencse.
Hát van kegyelem, akárhogy is.....
