Karácsony 2013

Szívem tele hálával és aggodalommal.
Hálás vagyok, hogy megkaptuk ezt a kis csodát: Dominik olyan szépen belesimult nagy családunkba, hogy szinte észre sem vesszük, hogy egyel többen vagyunk, hatalmas öröm ez mindnyájunknak.
Berci jó sok munkát kapott ünnepek előtt, nagyon sokat dolgozott miközben az összes gyerekkörüli dolgot ő látta el a háztartásvezetéssel együtt. Nagyon büszke vagyok rá, elfáradt, de helytállt és gyönyörű bőséges karácsonyt varázsolt nekünk az angyalokkal 24-re. Hála érte, hogy sok munkája volt és ereje hozzá.
Hálás vagyok, hogy nem lett császár a szülés mert így teljes értékű családtag vagyok nem kell felépülnöm, jól vagyok fizikailag, a gyerekek nem egy megint fekvő édesanyát kaptak vissza.
25-én, 26-án Berci vitte a gyerekeket a családhoz, mi Domival itthon pihentünk.
Én szenteste nagyon rosszul lettem egy turbóvirus ledöntött a vacsoránál már nem tudtam felkelni, másnap jobban lettem és talán meg is gyógyultam.
Az aggodalmam most Domi miatt van. A gyerekek 3 hete náthásak köhögnek sürűn orrot fújnak és lassan javulgatnak de lázuk nincs. Elzárni nem lehet 4 lelkes szeretet áradatos kistestvért azt kértem, hogy ne köhögjék le. De sajnos 3 hétig bírta a küzdelmet, most ő is náthás lett.
Tegnap óta Dominak szívom azt az ici pici orrocskáját és aggaszt mert minden átmenet nélkül sárga ami belőle jön. Kap nasivint streimart de nem tudom kell e antibios orrcsepp, nem lesz e nagyobb baja és persze hétvége van a neten meg nem találok egy nagycsaládos anyukát sem akinek az újszülöttje sárga náthás. Féltem szégényt remélem nem lesz lázas, ezt a rettegést sose szokom meg már kórházat vizionálok...

Kori, Simi, Nino és Boldi nagyon sokat veszekednek itthon. Máshol nem, dicsérik őket mindenhol de idehaza folyton visítás, sipítozás, egymásra csápás, igazságszolgáltatás megy ami nagyon elkeserít mert ezt sem tapasztaltam ennyire brutálisnak eddig. Most idegesít türelmetlen vagyok csúnyán rájuk szólok este meg végig gondolom, hogy megint nem foglalkoztam egyikkel sem rendesen mert időm sincsen, két etetés még teljesen összér és éjjel is fent vagyok sokszor. Berci szerint Csak érzékenyebb vagyok mint eddig szerintem meg nagyon türelmetlen vagyok és rosszul kezelem ezket a helyzeteket. Szeretném jobban de nincs erőm, bölcsességem és lefáraszt a hetek óta tartó
 Betegeskedésük.
Ahol sok az öröm ott sok a nehézség is -értem én -de egészség az akkora áldás lenne és most nincsen pedig csak most indul a tél.
Aggódom...

Dominik újszülött, többiek betegek

Nagyon köhögnek és nem bírják abbahagyni.
Nimród hétfő óta fulladósan, Kori szerda éjjel krupposan, Simi csütörtökön kezdte reszelősen, Boldika ma köhécsel.
Tavaly egész télen semmi bajuk nem volt, ez most a harmadik betegség idén pedig ugyanaz a vitaminjuk.
Így babázniuk sem lehet, folyton kérem őket, hogy ne köhögjék le a kicsit. Sajnálom, nem így képzeltem az első napokat, heteket itthon. Legalább lázuk nincs - egyenlőre.
Párásítunk, felhőcskézünk, teázunk majd csak jobb lesz.

Dominik rendes kis ötödik. Még mindig összenőve alszunk. Napközben nincs gond, eszik és alszik néha nézelődik. Második éjjele van fent 4 körül egy vagy két órát tekereg (nem üvölt de kézben nyugszik csak meg így virrasztok vele) és hangos a pocija úgyhogy ma elkezdtem az infacolt hátha segít valamit.

7 fős lett a család

Igaz, az autóban ültem hazafelé de a föld fölött lebegtem. Még mindig a csodálatos szülésemen járt az eszem és azon, hogy milyen jó úgy haza utazni, hogy nem szenvedek egy császár vágástól csak ülök kényelmesen tele energiával. Nem győzök hálát adni, amiért így alakult...

Hazafelé vettünk két pizzát (ezt kértem ebédre) aztán Korit össze szedtük a napköziben. Nagyon boldogan szállt be az autóba Dominik mellé. Nézegette, ragyogott az arca és vigyázott rá amíg mi Bercivel a patikában nagybevásároltunk.
A fiúk bent aludtak az oviban mert pont nem tudtuk őket elhozni, Boldit pedig 5 körülre vártuk (ő négy napig anyuéknál volt)..
Nagyon jó volt itthon négyesben, csendesen megérkezni.

Aztán megjöttek a fiúk, először az ovisok aztán Boldi is haza tért. Hát nem volt könnyű....
Boldika hol sírt hol hisztizett hol a "piti babát atajom megfogni!" kiabálás ment, vagy édesen nevetgélt.
Nimród a leggyöngédebben fogadta Domit: "Szia KisJézus!" - mondta neki majd leosztotta a szerepeket miszerint ő József, én Mária, Kori az Isten, Simi egy pásztor.
Simike is izgult, nézegette és azt mondta: "Anya! Én nem gondoltam, hogy ennyire cuki lesz a kistesó!".
Kori is meg akarta egyfolytában fogni...

Elég hangosan, zaklatottan telt az első este itthon, sírtam is egy keveset mert ijesztő volt ez a nagy tumultus.
Aztán még a szombat is nehéz volt, Boldika még mindig nem rázódott helyre és a többiek sem szokták meg, hogy most nem szabad úgy üvölteni mint eddig (Domi még jobban bírná, de én vagyok az akinek ez most még sok).
Vasárnapra mise után haza jöttek és kezdtünk 5 fős családdá verődni. Már hagyták a gyerekek, hogy szoptassak, kivárták, hogy mikor vehetik fel és kevesebb lett az üvöltés is. Ekkor kezdtem csak megnyugodni és reménykedni, hogy menni fog. Berci szülei feljöttek babanézőbe.

Dominik itthon egy álom. Eszik és alszik, néha nézelődik. Nappal az ágyában, éjszaka mellettem alszik a nagy ágyon (kb 3 óránként eszik), annyira szeretem így, Berci pedig egyenlőre a fiúknál alszik a nyugalom kedvéért és a járkálás mentes éjszakákért.

Vasárnap este szörnyű pánikroham jött rám.Úgy éreztem leszakad a tüdőm, aztán kezdtem rájönni, hogy olyan mintha a gyomromból jönne a fájdalom de behatárolhatatlan volt viszont nagyon hasogató és erős nem tudtam ülni sem és feküdni sem felül körbe a mellkasomban meg a hátamban volt valami. Bevettem egy algopirint és reménykedtem, hogy nincs tüdőembóliám (bár azt nem tudom milyen de elöntött a halálfélelem, hogy mi ez a semmiből előtörő élesség). Aztán Berci megnyugtatott, hogy szerinte a szerveim vándorolnak vissza a helyükre. Egyik szülés után sem éreztem ilyet nem értettem de Berci ötlete igaznak bizonyult, mert reggelre elmúlt és még életben is maradtam!


Nimród el kezdett köhögni, nem ment oviba. Szárazon köhög és nem bírja abba hagyni nagyon idegesítő és ő is nagyon sápadt már az állandó fuldoklástól még a Sinecod sem segít.
Ma itt volt a gyerekorvos, megnézte Domit és Ninót is megvizsgálta (nem tűnik komolynak a köhögést csillapítsuk és kész). Ma este lázas lett, remélem nem lesz nagyobb baja. Szegény most nem babázhat ettől egy kicsit ki van borulva de megérti és rendesen elvonul játszani. Sajnálom szegényt.

Szeretném megköszönni a sok babacuccot amiket kaptunk! Én a kórházi napokra is kaptam egy csomó mindent, és a baba is kapott dolgokat és sok pelust, annyit, hogy még nem is kellett venni neki!
Nagyon köszönöm Noémi és Zsófi! Iszom a teát is amit küldtetek!
Zsuzsitól pedig babakocsit kaptunk, olyat amiről álmodtam. Nagyon köszönjük!

Berci itthon van a héten apai szabadságon.
Ahogy elmegy valahova minden nehéz lesz.
Bárcsak mindig itthon lehetne velünk!

Dominik képek - kórházi napok

 Kedd

Egy kicsit megviselte a születés. Bevérzett a szeme és lila volt a pofija. A gyerekorvos megnyugtatott, hogy nem keringési problémás csak az erőlködéstől lett ilyen színes. Nekem így is gyönyörű volt.

Szerda

Koncentrál az alvásra. A testvérek közül Kori újszülöttre hasonlít a legjobban.


Csütörtök

4 naposan végre felébredt és már nem csak sírt a tejért hanem egy kicsit nézelődött is.
Tiszta Berci még mindig (az újszülött Bercire és a mostanira is hasonlít).
Az alvó pózon látszik, hogy elég jó a tejellátmány....

Péntek

Pénteken mindent összecsomagoltam és vártuk Bercit. A szülőszoba előtt még csinált egy képet rólunk.
Nagyon jó volt haza indulni...

Kórházban az újszülöttel

Olyan sokszor kellett a kórházba menni az utolsó két hónapban és mindig olyan rossz volt, szenvedés.
Most meg értelmet nyert az egész.
Egy óriási tágas három ágyas szobába kerültem, az ágyammal szemben egy nagy fürdőszoba volt.
Első éjjel alig aludtam, annyira a szülés hatása alatt voltam még mindig. Dominik is az újszülött osztályon volt megfigyelésen. Reggel 6-kor hozták be hozzám, akkor gyönyörűen el kezdett szopizni mintha mindig ezt csinálta volna. Bercit felhívtam, hogy Dominik teljesen úgy néz ki mint ő!
Délelőtt kinéztem az ablakon és egy gyönyörű nagy szivárvány volt az égen...
Domival aztán csak 7.15-9.45 -ig és 20-22-ig váltunk el egymástól.
Az első közös éjjelünk nagyon sírósra sikerült, mert hiába szopizott nagyon éhes volt és szenvedett. Kimentem a csecsemősökhöz miután órák óta sírt, kapott egy kis vizet utána megnyugodott.
Második napra már jött a tej úgyhogy onnantól kezdve nem is volt sírás többet.
A testvérek bejöttek és örvendeztek, hogy "kisbaba, kisbaba"! Nagyon megható volt, ragyogott az arcuk.
Az ilyen pillanatokért megéri minden szenvedés ami előtte volt...

Örültem, hogy péntekig maradhattam bent, pihentem, szoptattam, rengeteget nevettem a szobatársakkal. Onnantól, hogy lett tej, Domika nagyon jó baba lett. (Igaz végig Boldinak hívtam szegényt.)
Csodálatos kis élet: gyönyörű fekete haja van, nagyon sötét szeme és borzasztóan formás.
Annyira szeretem az első pillanattól kezdve, hogy elmondani nem tudom.
Tökéletes, hogy fiú.

Dominik születése

December 6-án pénteken miután itthon jött nálunk a Mikulás és örvendeztünk a gyerekekkel, Berci bevitt a kórházba a szokásos ctg-re. Akkor közölte B.doki, hogy hétfőre sajnos ki kell, hogy írjon császárra mert a túlhordás előzetes császár után már veszélyes lehet. Elküldött altatóorvoshoz, utána megbeszéltük, hogy vasárnap este 5-6 között jöjjek be a kórházba és foglaljam el az ágyamat. Nem örültem de számítottam erre és szoktam a gondolatot, hogy hétfőn kiszedik a babát.
Pénteken a gyerekek Berci szüleinél aludtak mert éreztem valami kis fájdalmat és kimerült is voltam na meg szomorú.
Szombaton Berci dolgozott, én pedig elmentem egyedül egy nagy vásárlásra a környékre kocsival (de jólesett!). Délután lepihentem és még mindig a gondolatot szoktam, hogy a megpróbáltatásokkal teli 9 hónapnak császár lesz a vége. Nem küzdöttem ellene hiszen tudtam, hogy nagy a gyerek, nem gondoltam, hogy a természetes szülés a legjobb megoldás de ijesztő volt a hétfői műtét gondolata.
Akkor eszembe jutott egy ige: "Mindent rendeltetésnek megfelelően készített az Úr...". Ezt mondogattam miközben a telefonomon nyomkodtam a passziánszt.... A Bibilát is kinyitottam ott a 91. zsoltár akadt kezembe ami szintén megnyugtatott - valamennyire.

Zsoltár 91.

Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, ²az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom! ³Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. ⁴Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. ⁵Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; ⁶sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. ⁷S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. ⁸Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. ⁹Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. ¹⁰Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. ¹¹Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. ¹²A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. ¹³Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. ¹⁴„Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. ¹⁵Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. ¹⁶Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”
Berci délután haza hozta a gyerekeket, este együtt volt a család - nekem hol fájt hol nem....

Vasárnap hajnalban aztán 2.30-kor erős fájdalomra ébredtem, gondoltam, hogy ez valaminek a kezdete lehet. Aztán jött a wc-re járkálás meg, hogy néztem az órámat és 10 perceseket mértem. Nem tudtam vissza aludni de lepihentem és izgultam, hogy mikor ébresszem Bercit (aki a fiúknál feküdt), hogy menjen el a Nagymamáért. Aztán reggel 6 lett, még mindig elvoltam ezekkel a fájdalmas de bizonytalan 10 percesekkel, megmostam a hajamat, felkeltettem a többieket mert ők mentek templomba.
Reggeliztünk, felöltöztünk, csináltunk egy pocakos-gyerekes képet aztán kikísértem őket.

Itthon aztán néztem az órámat és pihentem, játszottam a telefonom, járkáltam, rendet raktam.
10 perces volt még mindig, hiába fájt még nem volt elég, hogy elinduljunk.
Bercinek dolgoznia kellett a városi karácsonyon fotózott de mindig hívott, mondta 5 perc és itthon lesz ha indulni kell. Nem akartam indulni bár egyre erősebb és szembecsukósabbak voltak azok a 10 perces fájások.
3-kor lezuhanyoztam, készültem a kórházba indulásra (5-re kellett ugye beérnem egyébként is) de fél 4-kor hívtam Bercit, hogy azt hiszem nem bírok egyedül lenni tovább mert nagyon fáj úgyhogy jöjjön haza!
Rohant és elindultunk. A kocsiban lett 7 perces.
5-körül csengettünk a szülőszobán.
Ctg-re tettek, ügyeletes orvos megvizsgált azt mondta bő 1 ujjnyi, menjek a szobámba és készüljek a holnapi császárra, majd este 10-kor menjek vissza még egy ctg-re (kedves, nem?).
Bercivel bementünk a három ágyas kôrterembe, mellettem két anyuka babával szoptatósan én pedig küzdöttem a már 5 percesekkel (az év kórháza! - ja ha éppen ott a dokid aki mindent intéz és nem kell a szobatársakkal vajúdnod).
Berci ült a széken, nézte a telefonját, mellettünk a két szoptatós anyuka babával, (az egyiknek szólt valami minirádiója kérdezte nem zavar e, mi még örültünk is neki, hogy kicsit eltereli a figyelmünket) én meg járkáltam meg álltam, nem akartam lefeküdni, hogy ne lassítsam a folyamatot.
Egyébként itt kezdtem csak el érezni, hogy nem lesz holnap császár. Egészen eddig azt hittem kitart ez holnapig (ismerve a nagyon sokáig tartó előző szüléseimet).

Berci 19.30 -ra 3 perceseket mért (még mindig csendben bírtam de már csak csukott szemmel) ekkor belépett egy manó kinézetű másik ügyeletes orvos aki esti vizitelt, Berci mondta neki, hogy 3 percesek ő ekkor azt mondta, hogy akkor menjünk vele a szülőszobára megnézi mi a helyzet.
Nagyon rendes, kedves, megnyugtató volt (bár tényleg egy manóra hasonlított).

A szülőszobán Réka volt bent, egy nagyon vagány fiatal nagyszájú jófej szülésznő. Manó doktor megvizsgált (bő 2 ujjnyi, feszülő burok), jöhet a ctg és előkészítés. Akkor megbeszéltük, hogy rendes szülést szeretnénk, ők is támogatták az ötletet és hívták az orvosomat.....aki közben a születésnapját ünnepelte (tudtam, hogy ma van neki számítottam is rá, hogy ez lesz) mondta, hogy sajnos már nem tud bejönni de legyen rendes szülés ha minden engedi. Hallottam ahogy Manó doktorral beszélnek telefonon....
Réka jó mérges lett és azt mondta milyen jó, hogy nem a dokim van itt és jobb is, hogy nem jön be mert ő Tóni bácsit sokkal jobban szereti és meglátom milyen jó lesz így is. Ez nagyon megnyugtatott igazából nem is borultam ki, hogy nincs itt B. doki csak az érdekelt, hogy minden rendben legyen (sokkal jobb volt Istenben bízni mint várni a dokit) volt valamiféle békességem és áldás is, hogy Réka jófej volt Tóni doktor pedig megnyugtató.
Réka ctg-re tett aztán előkészített (ez fájásokkal rettenetes ám, tudja aki átélte). Réka elmondta, hogy tudnom kell még ilyenkor is 30 százalék, hogy sikerül minden és előzetes császár után nem végződik megint úgy de ha rendeset akarok akkor nagykönyvbe illő szülést kell produkálnom.

Bercit 20.45-kor engedték be hozzám (kint már azt hitte megszületett azért nem is volt idő behívni őt). Jött a kis műtős ruhájában és megállt a szülőszékem mellett. Annyira rutinos volt, nyugodt, tapasztalt szülőszobára járó, ez tetszett nekem.
Hatalmas szülőszobát kaptam, hiperszuper székkel, káddal (ez nálam szóba sem jött) és szembe a falon egy óriási Klimt képpel.

Az utolsó 1 óra pedig így telt:
21.15 körül burokrepesztés után nagyon fájdalmas lett minden. Ekkor azt mondták még ma meg lesz a baba ne izguljak. Néhány csöndes fájás után már nem bírtam csendben maradni. Réka beszélgetett Bercivel, hogy lesz e hatodik (nem!) és, hogy milyen jól nézünk ki így  ennyi gyerekesen. Vizsgált Réka meg a doki: 3 aztán nem sokkal később 4 ujjnyi lett, leengedtek egy cukros infúziót, hogy legyen erőm a végére.
Sokszor kiabáltam jó hangosan, hogy nem bírom ki, a szünetekben meg próbáltam pihenni. Réka mondta ha nyomnom kell nyomjak és felültette a szülőszéket mintha állnék. Akkor el kezdett lefelé mozdulni a baba ezt már éreztem de még néhány fájás jött mielőtt nyomnom kellett.
Jött egy másik szülésznő is (Vera) , el kezdték kipakolni a steril dolgokat (21.40 körül), ez reményt adott, hogy hamarosan vége lesz.
Réka beöltözött és beült várni a babát, éreztem, hogy nyomnom kell akkor Réka rám szólt, hogy ne nyomjak (kifeszítettem magam csak úgy sikerült vissza tartani).
Kiabáltak a dokiért, Berci kirohant, hogy behívja.
Bejött Tóni bácsi, akkor Réka kérte csússzak lejjebb, 3-szor kérte mire sikerült teljesítenem akkor még vitatkoztak egyet, hogy gátvédelmet szeretnének a szülésznők a doki meg mondta, hogy előzetes császár miatt nem szabad, kicsit vágni kell - akkor megegyeztek, hogy jó de csak egy nagyon kicsit. (Nekem mindegy volt csak hadd nyomjam már ki azt a gyereket!).
Akkor nyomtam egyet: semmi.
Nyomtam még egyet és akkor éreztem, hogy előbújik a fejecskéje, majd utána kicsúszik az egész teste.
Csodálatos érzés, ez már egyáltalán nem fáj!

Nem sírt fel, kérdeztem él e, jól van e, mondták, hogy persze, hogy él!
Megöleltem az orvost mert ő állt a legközelebb, mondtam, hogy nagyon köszönöm, utána Bercire néztem aki a fiát nézve zokogott.
Utána oda adták, megöleltem, nézegettem, gyönyörű volt, szebb mint amit el tudtam képzelni.
Berci elment a csecsemőssel, fotózott de sajnos undok volt a néni úgyhogy neki oda sem adta, vitte az újszülött osztályra.
Akkor vissza jött hozzám engem akkor kezdtek altatni  a betapintáshoz (megnézik mit csinált a császár sebem, nem sérült e bent semmi).
5 percre elaltattak de nagyon izgultam előtte hiszen benne volt a pakliban, hogy a műtőben ébredek ha belül szétnyílt a heg...
Felébredtem mondták, hogy minden rendben na ekkor már sírtam én is.
Bejött Berci telefonáltunk mindenkinek (el sem hitték, a hétfői császár értesítést várták).
Mi pedig jóval a föld felett lebegtünk boldogságunkban, 5 gyerekes szülők lettünk és nem akárhogyan.
Soha nem volt ilyen könnyű, gyors, egyértelmű, áldott szülésem.

Dominik név jelentése: Istenhez tartozó, Istennek szentelt. Régen csak a vasárnap született gyermekek kaphatták ezt a nevet.
Kicsi fiúnk December 8-án vasárnap este 22.00-kor született 4 kilóval 57 centisen.

Istennek legyen hála!

"Magasztalja lelkem az én Uramat.
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepiIlantott rám.
Alázattal zengi dicséretét szám."

Nagy Dominik

Vasárnap este 22.00-kor megszületett 5. gyermekünk Dominik.
Megvárta a kiírt időpontot december 8-át de nem akart hétfőn császárral születni úgyhogy gyorsan előbújt még előző este 4 kilóval 57 centisen.
Nagyon boldogok vagyunk!

40. hét

DECEMBER 8.

Undorító vírus

A legundorítóbb vírust sikerült így szülés előtt benyalniuk a gyerekeknek.
Még leírni is szörnyű: aftás, kiütéses, lázas nagyon fájdalmas fertőzés.
Kori kezdte pénteken akkor mondta a doki, hogy a többieken is ki fog jönni de azért reménykedtem, hogy nincs igaza.
Vasárnap este Nimród belázasodott, hétfőn reggelre Simi és Boldi is nagyon lázas lett.Egyszerre mindenki! Fájt a torkuk, megmozdulni sem bírtak. Írtam egy lázlapot mindenkinek a gyógyszeradagjáról nurofen, panadol, cataflam szerepelt rajta és az, hogy kinek mikor mennyit kell adni, 3 óránként.
Ínni is alíg bírtak mert tele volt a torkuk fehér hólyaggal csak jajgattak és nyekledeztek, hiába fájt inni muszáj volt az állandó folyadékveszteség miatt. 
Főztem egy húslevest, evett aki akart és alig éltem túl a napot még felírva is nehéz volt követni, hogy ki van a legrosszabbul. Borzalmas volt. Egyedül voltam velük egész nap, Berci nagyon későn jött haza.
Boldi estére görcsöt kapott a láztól (nem az a tipikus lázgörcs mert nem ájult el de rázkódott a hirtelen felszökőtől) aztán Simi is megcsinálta ugyanezt, hideg vízbe kellett mindkettőt tennem és csak utána múlt el a rázkódásuk. Nagyon ijesztő volt.
Éjszaka még Simi és Boldi lázát kellett csillapítani és itatni őket, felváltva jajgattak így semmit de semmit nem aludtam.
Aztán reggel ide jött Anyu vigyázott a fiúkra, Kori ment suliba, Berci pedig elvitt a ctg-re.
Rosszul lettem a nemalvástól és a rossz géptől amit a hasamba nyomtak mert nem érzékelte rendesen a szívhangot, bőgtem is és majdnem elájultam, aztán lefeküdtem és rátettek egy rendes gépre amit nem kellett a hasamba nyomni.
Berci haza hozott, anyu haza hozta Korit aztán ők elmentek én meg folytattam a gyógyítást.
Simi és Nimród láztalan volt viszont nem bírtak még enni és inni  is alig (inni muszáj) estére pedig kiütésesek lettek mindenhol főleg a lábukat fájlalják arra kentem fenistilt.
Boldi nagyon-nagyon rossz beteg. Alig lehet beletömni a gyógyszert, nem akar inni csak nagyon nehezen (csak vizet és málnaszörpöt a teát nem hajlandó). Úgyhogy kifeszítem a száját és belenyomom a gyógyszert ő meg üvölt és kiköpi. Ma kevesebb láza volt mint tegnap viszont sokat sírt, hogy fáj a lába, főleg a talpa és hasmenése is lett.
Undorító, gusztustalan és kegyetlen ez a vírus nagyon szenvednek és gyógyítani is nagyon nehéz mert nem igazán lehet.
Remélem ez az utolsó bejegyzésem szülés előtt.
Vasárnapra vagyok kiírva.

39. hét

A mindenórás kismamából minden hetes lett, a két kép a 37. héten készült, most meg a 39. kezdődik már.

Azt nem részletezem hogy érzem magam a koraszülés veszély, 4 hét fekvés és egy vesegörcs után, lassan túlhordással.....
2 naponta menni kell a kórházba ami egy órányi autóút hétköznap, fél óra hétvégén.
Berci és anyu szokott vinni, ez még a jobbik helyzet mert így nem kell bent feküdnöm az osztályon.

Kori pénteken beteg lett, vírusos lázas hólyagos torokbaj, ma estére Nimród lázasodott be (ha ugyanaz, remélem hamar lemegy sok teával lázcsillapítással). Holnap csak Simi megy oviba, 3 itthon lesz (jaj nekem)...

Annak örülök, hogy megvárta a decembert a baba annak viszont nem nagyon, hogy hetek óta jóslófájásaim vannak ami nagyon kellemetlen és ismétlődő de sajnos nem elég a szüléshez. Néha úgy dönt ez a kis ötödik, hogy ráfekszik egy idegre és akkor a bal lábamat nem tudom emelni, gyakorlatilag nem tudok járni amíg odább nem vándorol. Utcára már nem megyek csak ha visznek kocsival, nem mertem Boldival elindulni még a ház mellé sem.
Megszállottan nézem a neten, hogy mi legyen a karácsonnyal, szeretném legalább a gyerekek dogait nagyjából rendezni, de elég nehéz - különböző okok miatt...ez is teherként nyomja a vállam tavaly olyan jól időben volt minden.

Nem tudom van e alkalmas idő amire vágyom, hogy eljöjjön már.
Próbálom elviselni ezt a 2 hetet ami még a legvégéig van.
Nem lesz könnyű...