Kórházban az újszülöttel

Olyan sokszor kellett a kórházba menni az utolsó két hónapban és mindig olyan rossz volt, szenvedés.
Most meg értelmet nyert az egész.
Egy óriási tágas három ágyas szobába kerültem, az ágyammal szemben egy nagy fürdőszoba volt.
Első éjjel alig aludtam, annyira a szülés hatása alatt voltam még mindig. Dominik is az újszülött osztályon volt megfigyelésen. Reggel 6-kor hozták be hozzám, akkor gyönyörűen el kezdett szopizni mintha mindig ezt csinálta volna. Bercit felhívtam, hogy Dominik teljesen úgy néz ki mint ő!
Délelőtt kinéztem az ablakon és egy gyönyörű nagy szivárvány volt az égen...
Domival aztán csak 7.15-9.45 -ig és 20-22-ig váltunk el egymástól.
Az első közös éjjelünk nagyon sírósra sikerült, mert hiába szopizott nagyon éhes volt és szenvedett. Kimentem a csecsemősökhöz miután órák óta sírt, kapott egy kis vizet utána megnyugodott.
Második napra már jött a tej úgyhogy onnantól kezdve nem is volt sírás többet.
A testvérek bejöttek és örvendeztek, hogy "kisbaba, kisbaba"! Nagyon megható volt, ragyogott az arcuk.
Az ilyen pillanatokért megéri minden szenvedés ami előtte volt...

Örültem, hogy péntekig maradhattam bent, pihentem, szoptattam, rengeteget nevettem a szobatársakkal. Onnantól, hogy lett tej, Domika nagyon jó baba lett. (Igaz végig Boldinak hívtam szegényt.)
Csodálatos kis élet: gyönyörű fekete haja van, nagyon sötét szeme és borzasztóan formás.
Annyira szeretem az első pillanattól kezdve, hogy elmondani nem tudom.
Tökéletes, hogy fiú.