7 fős lett a család

Igaz, az autóban ültem hazafelé de a föld fölött lebegtem. Még mindig a csodálatos szülésemen járt az eszem és azon, hogy milyen jó úgy haza utazni, hogy nem szenvedek egy császár vágástól csak ülök kényelmesen tele energiával. Nem győzök hálát adni, amiért így alakult...

Hazafelé vettünk két pizzát (ezt kértem ebédre) aztán Korit össze szedtük a napköziben. Nagyon boldogan szállt be az autóba Dominik mellé. Nézegette, ragyogott az arca és vigyázott rá amíg mi Bercivel a patikában nagybevásároltunk.
A fiúk bent aludtak az oviban mert pont nem tudtuk őket elhozni, Boldit pedig 5 körülre vártuk (ő négy napig anyuéknál volt)..
Nagyon jó volt itthon négyesben, csendesen megérkezni.

Aztán megjöttek a fiúk, először az ovisok aztán Boldi is haza tért. Hát nem volt könnyű....
Boldika hol sírt hol hisztizett hol a "piti babát atajom megfogni!" kiabálás ment, vagy édesen nevetgélt.
Nimród a leggyöngédebben fogadta Domit: "Szia KisJézus!" - mondta neki majd leosztotta a szerepeket miszerint ő József, én Mária, Kori az Isten, Simi egy pásztor.
Simike is izgult, nézegette és azt mondta: "Anya! Én nem gondoltam, hogy ennyire cuki lesz a kistesó!".
Kori is meg akarta egyfolytában fogni...

Elég hangosan, zaklatottan telt az első este itthon, sírtam is egy keveset mert ijesztő volt ez a nagy tumultus.
Aztán még a szombat is nehéz volt, Boldika még mindig nem rázódott helyre és a többiek sem szokták meg, hogy most nem szabad úgy üvölteni mint eddig (Domi még jobban bírná, de én vagyok az akinek ez most még sok).
Vasárnapra mise után haza jöttek és kezdtünk 5 fős családdá verődni. Már hagyták a gyerekek, hogy szoptassak, kivárták, hogy mikor vehetik fel és kevesebb lett az üvöltés is. Ekkor kezdtem csak megnyugodni és reménykedni, hogy menni fog. Berci szülei feljöttek babanézőbe.

Dominik itthon egy álom. Eszik és alszik, néha nézelődik. Nappal az ágyában, éjszaka mellettem alszik a nagy ágyon (kb 3 óránként eszik), annyira szeretem így, Berci pedig egyenlőre a fiúknál alszik a nyugalom kedvéért és a járkálás mentes éjszakákért.

Vasárnap este szörnyű pánikroham jött rám.Úgy éreztem leszakad a tüdőm, aztán kezdtem rájönni, hogy olyan mintha a gyomromból jönne a fájdalom de behatárolhatatlan volt viszont nagyon hasogató és erős nem tudtam ülni sem és feküdni sem felül körbe a mellkasomban meg a hátamban volt valami. Bevettem egy algopirint és reménykedtem, hogy nincs tüdőembóliám (bár azt nem tudom milyen de elöntött a halálfélelem, hogy mi ez a semmiből előtörő élesség). Aztán Berci megnyugtatott, hogy szerinte a szerveim vándorolnak vissza a helyükre. Egyik szülés után sem éreztem ilyet nem értettem de Berci ötlete igaznak bizonyult, mert reggelre elmúlt és még életben is maradtam!


Nimród el kezdett köhögni, nem ment oviba. Szárazon köhög és nem bírja abba hagyni nagyon idegesítő és ő is nagyon sápadt már az állandó fuldoklástól még a Sinecod sem segít.
Ma itt volt a gyerekorvos, megnézte Domit és Ninót is megvizsgálta (nem tűnik komolynak a köhögést csillapítsuk és kész). Ma este lázas lett, remélem nem lesz nagyobb baja. Szegény most nem babázhat ettől egy kicsit ki van borulva de megérti és rendesen elvonul játszani. Sajnálom szegényt.

Szeretném megköszönni a sok babacuccot amiket kaptunk! Én a kórházi napokra is kaptam egy csomó mindent, és a baba is kapott dolgokat és sok pelust, annyit, hogy még nem is kellett venni neki!
Nagyon köszönöm Noémi és Zsófi! Iszom a teát is amit küldtetek!
Zsuzsitól pedig babakocsit kaptunk, olyat amiről álmodtam. Nagyon köszönjük!

Berci itthon van a héten apai szabadságon.
Ahogy elmegy valahova minden nehéz lesz.
Bárcsak mindig itthon lehetne velünk!