MAKÓ

Egy napra elutazunk az én Nagyszüleimhez, Tündihez és Zolikához Makóra.
Nagyon vártuk ezt a látogatást és nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült ezen a hétvégén menni amikor szerettünk volna.
Szombat reggel indultunk 8 körül és megállás nélkül negyed 11-re már lent is voltunk Makón. Gyerekkoromban még 4 órás volt ez az út, de most már végig van autópálya úgyhogy egyszerűen és viszonylag hamar le lehet érni.
Nagyon vártak már Tündiék. Zolikával lottót töltöttek ki a gyerekek (Nimród számai: "1,2,3, 10, 20, 1000, végtelen" - lett volna ha hagyjuk, Boldié pedig a "HET").
A makói ház tele van kincsekkel, képekkel, emlékekkel úgyhogy a gyerekeket át kellett programozni egy óvatosabb üzemmódra, a kert gyönyörűen rendbe van téve úgyhogy ott motorozhattak, futkározhattak kedvükre. Nagyon tetszett nekik a ház, Berci volt már kétszer de őt is újra elvarázsolta a "mesélő ház" atmoszférája.
Délelőtt sétáltunk a városban, megnéztük a szökőkutakat, a Hagymaházat, Tündi kiállítását a könyvtárban, elmentünk cukrászdába és vettünk sok süteményt ebéd utánra (Nimród Boldi bogarasat kért, Kori Simi krémest) aztán haza sétáltunk ebédelni. Tündi finom csigatésztás húslevesét ettük, másodikra  pedig husikat rendelt Tündi egy étteremből. Minden nagyon finom volt a gyerekek is szépen ettek.
Egy kis csendes pihenő után délután a Maros partra mentünk ahol sok kalandban volt részünk. Épült egy új Lombkorona sétány egy magas szerkezet lépcsővel, kilátóval, függőhíddal (alatta hálóval ha le akarnál zuhanni - itt csak a bátrak mentek át: Kori meg én). Egy magas torony tetejéről pedig egy 61 méter hosszú fedett csúszda indult amibe zsákkal lehetett lecsúszni ( ezért kellett fizetni 200 forintot zsákonként). Kori egyedül csúszott, Berci pedig egyenként Simivel aztán Nimróddal, Boldival, egy nagy puha matracra érkeztek a végén. Nagyon tetszett nekik!
A Maros parti kalandparkban a trambulint próbálták ki. Beleülős, felhúzós ugrálóasztal, elvileg 16 kilótól lehetett használni de Boldi hajthatatlan volt, kierőszakolta, hogy ő is ugrálhasson úgyhogy őt is felhúzták nagy örömére. Kori, Simi, Nimród, Boldi is ugráltak.
Amivel szemeztünk még az a Maros folyó fölötti kötélpálya amin át lehet csúszni meg vissza. Most ezt kihagytuk de lehet, hogy jövőre átcsúszunk Bercivel mert nagyon jól néz ki.
Késő esti vacsora után már alig bírtak ülni úgyhogy fürdés után gyorsan elaludtak az emeleti szobába ami tele volt kényelmes matraccal és pont el is fértünk mindannyian.

Vasárnap szakadó esőre ébredtünk, finom nagy reggelizés után Berci bepakolt az autóba és már indultunk is hazafelé.
Gödöllőre mentünk ebédelni apuékhoz, késő este értünk haza, mi rengeteg élménnyel Tojás autónk pedig 500 kilométerrel gazdagodva.

Hála érte, hogy 5 gyerekkel is tudunk utazni, Dédszülőket látogatni!
Nagyon várjuk, hogy újra vissza térjünk!

Itthoni nyaralás, 5 gyerekes kalandozás, Simi a hős

Egy hét telt el a tenger óta.
Ahogy haza értünk rosszul lettem valami epés dolog okozott néhány álmatlan éjszakát és idegroncsos perceket. Elmentem egy ultrahangra ahol minden rendben volt a vérvétel eredményre még várok. Hitet, türelmet kell gyakorolnom mindig kapom a leckét csak néha pihenhetek...mondjuk a tengerparton...mert ott nem volt semmi de semmi bajom....

A gyerekek nagyon jól viselik az itthonlétet. Ebben a hőségben minden nap csak este mentünk le a játszóra de akkor egészen későig tombolhattak a "kertünkben" mert ilyenkor azt képzeljük, hogy az.
Délelőtt a főzés és Domika alvása zavarja meg, hogy elinduljunk, nem megy kétszer a kintlét, mire elindulnánk már dél van és akkor meg már az ebédhez készülődnék. Hozzá teszem, hogy reggel 8 után kelünk ami mindenkinek kiváló életérzést ad. (Domi szinte egész éjjel szopizik ami nekem nem ad olyan kiváló életérzést).
Bercit nem sokat látjuk rengeteg a munka, így én maradtam az 5 gyerekre és ha napjában kétezerszer nem hangzik el, hogy "ANYA ANYA ANYA" akkor egyszer sem.
Olyan dolog ez, hogy az egyik pillanatban én vagyok a legboldogabb anya a földön, hogy 5 ilyen csodálatos vicces és szép gyerekem van akik mondják, hogy ANYA ANYA ANYA de aztán mondjuk mikor nem akarnak délután elaludni nekem viszont már nagyon kéne az a csend vagy este mikor 10-kor még kiabálás van és Domi is üvölt és végig nézek a konyhán és a lakáson és mintha bomba robbant volna és tudom, hogy ezt egyedül nekem kell még rendbe raknom a hátrelevő két órában amig ki nem dőlök akkor borzasztóan elegem van és nem értem, hogy bírtam ki idáig is!!!???
Úgyhogy hullámzom, de azt kijelenthetem, hogy rosszabbra sőt sokkal rosszabbra számítottam - mármint a nyarat illetően - és kellemesen csalódom mondhatni majdnem minden nap. Na de emögött az van, hogy már kétszer utaztunk a gyerekekkel és most vagyunk a nyár felénél és még megyünk majd Csopakra is akkor hosszabb időre. Volt olyan nyaram, hogy egész nyári szünetben itthon voltunk és vártam az augusztusi két hetet aztán annyi volt a nyaralás (meg is őrültem).
Na de akkor nem volt 5 gyerekem az is biztos. Áldás van rajtunk az öt kis csemetével .
Segítséget is kapunk, adományt is többet mint valaha!
Köszönjük nagyon mindenkinek!

Vasárnap egy gimis osztálytársamat, Zsuzsit vártuk a családjával délutánra. Találkoztunk már egy hónapja akkor az ő szüleinek a házánál volt pizza-és palacisnta party meg várazás és sarazás a kertben.Nimród és a kis Gabi nagyon jó barátok lettek akkor, de Kori Simi és Boldi is nagyon élvezte a látogatást Gyermelyen. Mostanra beszéltünk meg egy újabb találkát. A gyerekeim annyira készültek, hogy egész délelőtt takarítottunk és végre éreztem, hogy igazi segítő csapat: úgy pakoltak mint a kis angyalok. A felmosást a fiúk vállalták, még Horvátországban a teraszon gyakoroltak (ott nem lehetett leállítani őket olyan felmosós lázban égtek) itthon aztán ment mint a karikacsapás, a meleg miatt hamar felszáradt - a felesleg...
Zsuzsiék 4 után jöttek, sütöttem palacsintát a gyerekek aranyosan játszottak meg rajzoltak a filctollal amit Gabi és Rozi hozott. Gabi igazi kalóz társa lett a fiúknak, Rozika egy cica hangján értette meg magát de ő sem maradt ki a buliból. Aztán játszótereztünk. Jó volt nagyon.

Rozi Gabi Nimród

 Boldi ez a kedves arcú középen

Tologattam magam előtt egy nagy problémát  már egy ideje: Simi kuki ügyét. Tavaly voltam egy őrültnél a Jánosba, mondtam, hogy csak akkor oldódik meg ha Berci viszi, ez férfi dolog. Sajnos egy évet kellett várni de ma elvitte. Simi várta már túl akart rajta esni és mindig örülnek ha Bercivel kettesben mehetnek valahova (még akkor is ha dokihoz - szegényeeeek!).
Simi egy hős volt, a doki bácsi meg nagyon aranyos. Kapott érzéstelenítőt, azzal várni kellett a folyósón addig Bercivel olvasgattak, feladatoztak aztán kb. 3 másodperc alatt megcsinálta a doktor de úgy, hogy Siminek egy hangja sem volt, mire megijedt volna már be is fejezte.
Itthon persze tudom, hogy néhány napig rettenetes lesz mert van egy öcsém meg az unokatesóm volt ott jajgatás rendesen annak idején de bízom benne, hogy túl vagyunk a nehezén és néhány borzalmas fürdés után pár nap alatt elmúlik és vége. 
Simi jutalma kaland volt a Rumini játszótéren (csak hatan mentünk mert Berci dolgozott) utána pedig fagyizás. Csak Simi kapott 2 gombócot és a boltba még pez is járt neki. Bepakoltam őket a kocsiba és elmentünk az 1. kerületbe hihetetlen szuper az a játszótér hajóval, várral, ágyúval, rengeteg ötletes játékkal. Nagyon tetszett nekik, Simi is elfelejtette a megpróbáltatást egy kis időre.
Fagyizás után vettünk sok finom gyümölcsöt egy magyar boltban, szőlőt málnát be is falták (még Boldi is az antigyömölcsös).
Kocsival haza jöttünk, még beugrottunk a boltba , Domika is jól bírta a kalandot, jobban szereti a kalandozást mint itthon vergődni a földön - mert mászni azt nem szeretne...
Csak egy ember szólított meg, hogy az összes gyerek az enyém e.
Szeretem szeretem szeretem mondani, hogy IGEEEEEN!!!!!

 Simi a nap hőse

TENGER!!!!

Horvátországban voltunk egy hetet.

Úgy kezdődött, hogy télen el voltam keseredve mikor a betegségeim és a kórház miatt lemaradtunk az Erzsébet programos nagycsaládos pályázatról (láttam a kiírást de a kórház miatt nem jelentkeztünk azonnal és mikor kezdtem gyógyulni láttam, hogy közeleg a határidő de már az volt kiírva, hogy "betelt ezért hamarabb lezárult"). Zokogtak a gyerekek, hogy nem megyünk Siófokra együtt heten és én úgy sajnáltam őket, mert egész évben ezt a közös nyaralást emlegették.
Ekkor  találta ki Anyu és Tibi, hogy valami sokkal jobb is lehet helyette: idén levisznek minket a tengerhez nyaralni.
Megbeszélték és nem volt akadálya, csak még olyan messzinek tűnt akkor, hogy kishitű voltam egészen az elindulás pillanatáig (gondoltam bármi közbe jöhet és akkor nem megyünk). Anyu tartotta bennem a lelket, hogy ott leszünk hamarosan.
Még akkor sem hittem el, hogy sikerülhet amikor tavasszal kiváltottam a gyerekeknek a személyi igazolványokat.

Anyu és Tibi viszont felkészült és Július 6-án reggel 9-kor megálltak a ház előtt két kocsival és elkezdődött a nagy Nagy kaland.
Berci és Tibi ment az egyik autóval, Anyu és én az összes gyerekkel a másik kocsival.
Majdnem egy óra volt mire bepakoltunk. Előtte 3 napja már pakoltam itthon, (a gyerekek Nagypapánál és Nagymamánál nyaraltak addig). De mivel egy pakoló-antitalentum vagyok csak egyre rosszabb lett a helyzet. Mire bepakoltam valamit estére megbántam akkor kipakoltam és mást tettem be helyette utána azon gondolkodtam jól döntöttem e. 5 kis gyereknek nem egyszerű csomagolni, hogy ne legyen sok de ne hiányozzon semmi. Mert a cél az volt, hogy minél kevesebb dolgot vigyünk. Nem sikerült. De befért.
Jött velünk a házi gyógyszertár, a befulladás elleni készlet minden minden mert sajnos én nem vagyok olyan, hogy majd lesz valami nyugodtabb vagyok, ha minden ott van vészhelyzet esetén.
Bercivel előző két este bevásároltunk, hogy ott szinte semmit ne kelljen venni.
Minden napra össze írtuk, mit fogunk főzni és enni. Rengeteg ennivalót pakoltunk de nem bántam meg, nagyon jó, hogy semmit nem felejtettünk el, kint szinte semmire nem kellett költeni.

1. nap Vasárnap
Vasárnap délelőtt elindultunk. Kori és Simi leghátul ültek, a hangjukat sem lehetett hallani, játszottak beszélgettek, nevetgéltek, nézelődtek. Nimród Boldi és Domi ült a második sorban. Nimród sokszor kérdezte, hogy "messze vagyunk még? mikor érünk már oda?" - ezeket így felváltva. Boldi néha sikítozott néha aludt vagy kakaskodott Nimróddal de ő is egészen jól bírta és pelenka nélkül utazott úgyhogy minden megállónál ő szállt ki először pisilni (büszke vagyok rá 3 hete kezdtük és teljesen leszokott éjjel-nappal és utazásra is).
Domi sokszor elaludt de sokszor sírt is, nem értette miért van ennyit abban a kagylóülésben és idegesítette. Miatta is megálltunk, szopizott, nyújtóztattuk és utána megnyugodott.
kb. 4-szer álltunk meg odafele úton. Ebbe volt tankolás, kávézás és csak pisilés is. Boldi az egyik megállónál ( benzinkúton) zokogott valami miatt majd mikor már nem tudta miért sír csak sírt mondta, hogy "valaki vegyen nekem valami finomsáááágooooot!". Anyutól kapott horvát csokis nápolyit, ez megnyugtatta....
Az első horvát kávé nagyon finom volt - Julis Meinl - az egyik benzinkútnál.

A határnál Bercit és Tibit simán átengedték előttünk megpakolt kocsival maffiózós napszemüvegben. Minket a sok gyerekkel jól megszámoltak. Anyu tanul már egy ideje horvátul úgyhogy ő beszélgetni is tud. Mondta, hogy elöl mennek a papák mi meg visszük a gyerekeket.
A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy másik országba érkeztünk, izgultak.

Zágráb után kezdett izgalmas és gyönyörű lenni az út. Jöttek sorra a magas hegyek és az alagutak. Mondtam, hogy bemegyünk a hegy gyomrába, innentől kezdve Boldi csak azt kérdezte, hogy "mikor jön a gyomra? ". Hát sok gyomra jött: 6 és 7 kilométeres is, elképesztő!
Anyu fél évvel a szívműtét után nagyon izgult, hogy viszi az 5 gyereket, levezet 600 kilométert Tibi pedig elképesztő tempót diktált, hogy hamar leérjünk. Üldözőbe vettük hát a férjeinket, anyu tartotta a tempót én meg benne a lelket, hogy sikerülni fog. Biztonságos volt, nem száguldottunk de azért kemény volt ez az utolérős dolog. Anya nem akart lemaradni. A forgalom sem volt nagy csak az alagút meg a kanyar sok.
Mikor közeledett a tenger és egyre magasabbra értünk ott már csodálatos volt a kilátás. A hegy oldalában a sziklákra épült egy hotel, irtó jól néz ki!
Amikor már fent voltunk jó magasan anyu szólt, hogy mindjárt látszik, akkor már a gyerekek is nagyon feléledtek és lelkesedte és akkor megláttuk a TENGERT: gyönyörű, hatalmas, végtelen, tiszta, erős, gyógyító, feltöltő, megújító és elképesztően KÉK!

Innen már nem volt hosszú az út. Este 7 körül megékeztünk a VIR SZIGETRE (Észak-Dalmácia, Zadartól 20 km). Sütött a nap úgyhogy gyorsan kipakoltunk az apartmanba és már siettünk is a tengerpartra fürödni.
Megmártóztunk a tiszta, sós tengerben. A só, az nagyon tetszett nekik!
A pancsolás után Simi és Kori pedig olvasásba kezdett (így tervezték, hogy a tengernél könyvet fognak olvasni).

 Fürdés után este még sétáltunk a parton, fagyiztunk aztán vissza mentünk a házhoz és mindenki nagyon gyorsan de elég későn aludt el.

2. nap Hétfő
Gyönyörű napsütés volt.
Az apartman teraszáról az egyik irányba a tengert, a másikba a hatalmas hegyeket lehetett látni.
Reggeli után lesétáltunk a tengerpartra. A legközelebbi helyen letáboroztunk találtunk egy kicsi árnyékot. Domi aludt a babkocsiban úgyhogy tudtunk mindannyian fürödni. Berci búvárkodni ment a mély vízbe, vártuk, hogy mit hoz nekünk. Jött is kagylóval, remeterákkal. Fürdés után otthon ebédeltünk, aludtak, Berci elment bringával felfedezni a szigetet aztán délután megint fürödtünk akkor a sziget másik oldalára mentünk, az északi partra. Mind két oldal 5-10 perc séta volt a házunktól.

Domi reggel a teraszon

 Boldi a tengeri szemügevben

Berci búvárszemüvegben úszkált, úgyhogy a gyerekek is akartak tengeri szemüveget. Elvittük az úszókat aki akart abban is lenézett (csak Kori akart lenézni) a többiek divatozásból hordták. Boldi pedig mindig mondta, hogy "kérem a tengeri SZEMÜGEVET!" - nem szemüveget, hanem szemügevet!

3. nap Kedd
Viharra ébredtünk, már éjjel megérkezett a nagy eső, reggelre sem csillapodott. Reménytelenül szakadt.
Nem is mentünk sehova annyira esett, beszorultunk az apartmanba, mesét néztek, ebédet főztünk vagy kiültünk a teraszra drukkolni, hogy álljon el. Lezuhantam a márvány lépcsőn pedig anyu mondta, hogy ne menjek le rajta mert életveszélyes amikor vizes de csak megpróbáltam. Kicsit lila lettem itt-ott, meg sokkot is kaptam de 2 nap alatt már nem fájt nagyon semmim és nagyon hálás vagyok érte, hogy én estem és nem a gyerekek mert az sokkal rosszabb lett volna.
Aztán dél körül egyszer csak kitisztult az ég és ragyogó napsütés és nagyon meleg lett.
Elmentünk a Panda strandra ami ezután törzshelyünkké  vált.
Berci búvárkodásának gyümölcse egy remeterák volt és egy gyöngyházas kagyló (gyönyörű szerelmi ajándék nekem, Kori is vágyott rá úgyhogy másnap ő is kapott az apukájától egyet a tenger mélyéről).
A remeterákot haza vittük megfigyelés és kicsalogatás céljából, csináltunk neki tengeri környezetet de délután már vissza is vittük a tengerbe mert megsajnáltuk szegényt.
 Este fürdés, kavicsdobálás, fagyizás volt a program.
A horvát fagyi 2 gombócos (egy helyen 3) az számít egy adagnak, óriási és 7 kuna (kb. 300 forint), kicsit vizes de vannak nagyon finomak kedvencünk a rafaello, pisztácia, mars, kinder csoki, nutella volt.
A tenger gyönyörű nem tudtunk betelni az érzéssel, hogy ott vagyunk. Bercit mindig kérdeztem, hogy elhiszi - e. Ő elhitte. Én csak szerdára....

A teraszon nézik az esőt

 Apa fiacskája

 Simi és a tenger

 Domi uv-védelemben

 Simi és Ninó a nagy kékségben

 Kori olvas, olvas, olvas...

 Boldi a tengeri csillaggal (persze tudjuk, hogy nem az de ő így nevezte)

 Mesenéző remeterák őrzők

 Háziállatunk

4. nap Szerda
Mondta anyu, hogy a negyedik nap lesz a választó. Tényleg ez volt. Ekkora berendezkedtünk, beálltak a napok, az éjjelek a napirend és kezdett nagyon jó és kényelmes, probléma mentes lenni a nyaralás. Megszoktuk az ottani klímát nagyon kellemes és egészséges de párás és nagyon fárasztó amíg hozzá nem szokik a szervezet. Elfelejtettem az otthoni terheket, és láttam Bercin, hogy ő is felszabadult végre!
Megint viharos volt a nap de az esőtől nem lett hideg úgyhogy mikor elvonult egy zuhé már megint nagyon meleg volt. Jólesett, hogy nem volt kánikula, nagyon meleg volt de nem az a fullasztó hőség, csak az uv miatt nem akartam 2-4 között a napon lenni a gyerekekkel egyébként bírtuk volna.
Anyu és Tibi többször velünk evett a héten (anyu is főzött meg mi is Bercivel), úgy örültem neki, hogy együtt voltunk a gyerekek is nagyon szeretik őket. Ők sokat bringáztak a szigeten de este találkoztunk séta közben és 3 gyerek mindig lent aludt este "Tandzsinál", hogy jobban elférjünk.
Reggelente egyre több piros folt lett a kezükön, a horvát szúnyogok nagyon éhesek és szeretik a gyerekeket (sajnos a szúnyogriasztó is jó barátjuk - szerintem ráülnek a tetejére és röhögnek rajtunk).
Szerdán fürödtünk rengeteget, néha napoztam is (ez maga volt a tökéletes néhány perc),
Berci mindig elúszott búvárkodni (Kori azt mondta "remélem hoz valamit akkor legalább nem ment hiába!").
Délután is tengereztünk meg játszótereztünk, sétáltunk gyönyörködtünk és szép képeket készítettünk.

Reggeli fánkozás a teraszon, ajándék a szomszéd horvát nénitől a gyerekeknek

 "Panda beach"

 Tengeri gyerekek

 Az ég

 Kavicsozás

 Kori a pandaernyő alatt

 Tengeriek

 Játszótér

" Erről jöttünk, arra megyünk"

 Ikercsúszda

 Romantika

 Nyalókás boldogság

 Haza értünk

5. nap Csütörök
Kezdtünk barnulni, a szúnyogcsípések pirosodni. Ninót és Boldit szerették legjobban a vérszívók.
A tenger mindig jót tett, akkor nem viszketett senkinek. Domit köhögősen hoztuk le, aztán olyan sokat aludt a levegőn, hogy nyomtalanul elmúlt.
Ez a nap kicsit hűvös volt és borongós, sokat sétáltunk, kavicsot dobáltunk (tanultak Bercitől kacsázni) és jól eláztunk hazafelé mert a fagyit megpróbáltuk megenni a tengerparton mielőtt a vihar oda ér. Nem sikerült....

Indul a séta

 Vigyori

 Magány

 Selfie - amibe már nem férünk bele

 Családi

 Férfiak...

 Jön a vihar: gyönyörű

5. nap Péntek
Ez az egyik kedvenc napunk volt.
Tibi körbevitt minket a szigeten kocsival. Néha megálltunk kiszálltunk, fürödtünk, körbejártuk Virt. Anyu különlegesen szép tengeri köveket gyűjtött otthonra, fotózkodtunk mint a tinilányok nagyon bolondos volt.
Elhagytuk a szigetet és átmentünk Privlakába ahol van egy hajó roncs, meg egy tengerparti kávézó a parton. Kávéztunk a gyerekek pedig üveges almalevet kaptak szívószállal. Boldi nem tud szívószállal inni úgyhogy mikor felszolgálta a fiú a 3 nagy megfogta és elkezdte inni Boldi pedig sértetten össze húzta magát, összekulcsolta duzzogva a karjait és ezt mondta:" így nem tudom meginni te hülye"....-aztán sikerült neki kiinnia szívószál nélkül.
Strandoltunk a homokos tengerparton, utána átmentünk Nin-be ami egy picike sziget, amire be kell sétálni. Leparkoltunk a hídnál és átsétáltunk. Tibi meghívott minket pizzázni, nagyon-nagyon finom volt, utána sétáltunk egyet, fagyiztunk majd haza mentünk mert nagyon elfáradt mindenki. Késő délutánra érkeztünk meg.
Este elsétáltunk a boltba vettünk horvát sört majd megittuk az egészet és jól elaludtunk.
Csodás nap volt!

 Jó reggelt anya kalapjában

 Tengeri család

 Anyalányaunokája

 Pálmaág lengetős anya-lánya-unokákkal

 Privlaka

 Berci apa

 Háttérben a Vir szigetre vezető híd

 "Így nem tudom meginni te hülye..."

 Kávézás, sörözés

 Hajóroncsos

 Boldi a parton

 Nin

 Ebédszünet

Fagyi

 Esti séta

6. nap Szombat
Strandoltunk, napoztunk, fagyiztunk.
Találtunk egy stéget ahonnan a mélybe lehetett ugrálni. Kipróbáltuk. Kori és Berci volt a legbátrabb, de aztán Simi is legyőzte önmagát és ugrott.
Annyira de annyira jó volt!
Nimród nem akart ugrálni azt mondta: "én a panda bícset szeretem a mélyvíz bícset nem!".
Elbúcsúztunk hát a kedvenc strandunktól, Domika is fürdött mert nagyon meleg volt.
Este megint "Karlovackoztunk" és szomorkodtunk, hogy másnap reggel indulás haza...

 Szia Tenger vissza jövünk!

                                                
7. nap Vasárnap
Vihar.
Sírt a sziget, hogy haza megyünk.

  

Utolsó megállónk Horvátországban

 Berci rendel

 Búfelejtő kávézás

 Úgy terveztük, hogy hamar hazaérünk, kevés megállóval gyors tempóban. 11-kor indultunk Vir-ről és fél 9 körül értünk Keszire. A gyerekek nagyon rendesek voltak, csak kétszer kellett megállnunk.
Horvátországban is szakadt az eső aztán kitisztult és egész jó tempóban jöttünk, Magyarországon viszont nagyon elromlott a helyzet. Üldözőbe vett minket egy hatalmas viharfelhő és egészen a határtól a házunkig kísért. Szakadt az eső alig lehetett látni.  Elég ijesztő volt az autópályán ahogyan fékezgettek meg előztek az autók de szerencsésen haza értünk nagyon későn nagyon fáradtan és csak a végén kezdtek el türelmetlenkedni a gyerekek.

Csodálatos volt ez a nyaralás. Hálát adtam mindenért, hogy ilyen jól sikerült ennyi pici gyerekkel!
Nagyon hálásak vagyunk Anyunak és Tibinek, hogy levittek, haza hoztak és ott voltak velünk!

Mindent köszönünk!