Mézeskalács

Ma eljött Zsófi és mézeskalácsot sütött a gyerekekkel. Egészen pontosan csak Korival. 
Mert Simi beteg, köhög őt nem lehetett a süti közelébe engedni, Nimródot csak a végeredmény érdekli, Boldit csak én úgyhogy maradt Korika aki hősiesen formázta a lovacskákat.

Zsófi otthon hagyta a beteg férjét, hogy velünk lehessen - áldozatos segítségéért hálával tartozom - valamint végig hallgatta, hogy miért is érzem olyan ramatyul magam és ezért külön köszönet. 

A mézeskalács sütést nem így terveztem, eleve későn értem haza Korival az oviból (bankba mentünk Bercivel meg még vásároltunk), Simike depressziósan zokogott amiért nem voltam itthon mikor ébredt, és azt sem terveztem, hogy beteg lesz és nem köhögheti össze az összes mézeskalács figurát. 
Zsófi így is készen hozta a tésztát, hogy azzal ne  legyen gondunk, fél 6 körül el is kezdték.

Az a helyzet, hogy egyedül semmit nem tudok csinálni a gyerekekkel, se díszt, se ajándékot, de még süteményt se mert 4 ekkora gyereket nem tudok foglalkoztatni úgy, hogy ne uralkodjon el a káosz. 
És akkor megint ott tartunk, hogy áldás e a kis korkülönbség. Mert igaz, hogy egyikkel se tudok foglalkozni de legalább összevesznek/nőnek.

Szóval ha Zsófi nem jön akkor nincs mézeskalácsozás, így viszont Kori kézműveskedhetett, Simi meg Nimród megehették a kisebb formákat.
A lovakat, a furcsa madarakat, az óriás mutáns csillagokat pedig eltettük jövő hétre.

Megint levontam a tanúságot, egyedül ilyenbe belekezdeni lehetetlen talán 10 év múlva ha éppen nem a haveroknál lógnak....