Sokszor mondjuk Bercivel mikor meg akarjuk táncoltatni a gyerekeket. Ez egy dolog az őrültségeink közül. Ahogy kimondjuk a "varázsigét" felpattannak ahol vannak és kezdik. Legutóbb az etetőszékben érte őket a tánc őrület. Mi mondogatjuk egymás után a megfelelő hangsúllyal, ők meg táncolnak: "Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc..."
Értik a tréfát és szeretik is. Nem is lehetnének másmilyenek hiszen a mi gyerekeink...
A nagy Nagy család
2010. április 19., hétfő
Fotózás
Nem lehet egyszerre a háromról normális képet csinálni. Nimród a legtöbbször el kezd sírni ha bedobjuk a "farkasok közé" és eltávolodunk tőle. Amikor a kezemben van és onnan támadnak a tesók akkor azt jól tűri, nevetgél, gügyög, jól érzi magát. Ha viszont letesszük és szabadon rá vethetik magukat Koriék akkor nagyon kétségbe tud esni és zokog, tekereg, segítségért kiabál. Nem csodálom, pedig annyira szeretik, tényleg! Simi legtöbbször arc masszázzsal próbálja megnyugtatni kisöccsét, Kori fej pöcköléssel kedveskedik mindezt össze szorított szájjal teszi - gondolom mindenki tudja ez mit jelent...
Ismerősök mindig kérdezik, hogy vannak egymással a testvérek. Én mindig mondom, hogy jól, mert tényleg jól csak lefotózni nem lehet őket egyszerre mert valaki mindig szenved közben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)