A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2012. február 6., hétfő

Indul a hét

Megint elkezdődött egy hét és olyan soká van még a vége...

Keresztelő után elég rosszul lettünk mindannyian. 
Nem volt vasárnapi ebéd amit kicsit sajnáltam mert eddig minden keresztelő után nagy buli volt Berci szüleinél - de most azt kérték ne legyen - most jobb ez így tekintve, hogy mindenki kikészült itthon. Nimród lázas volt egész vasárnap délután, Boldi hőemelkedéssel szenvedett, Simikének a szeme volt gyulladt, Berci és én pedig nagyon furcsa közérzettel szenvedtünk, jó hamar el is aludt mindenki este. 

Boldi hétfőn hajnalban még 37,8 körül volt de aztán reggelre jobban lett (Mama kölcsön adta a Bioptron lámpáját remélem ez helyre hozza a fülecskéjét), Nimródnak is elmúlt a láza, Kori és Simi pedig egy kis tiltakozás után elindultak a popsitepsivel az oviba - csúszkálni.
Még jó, hogy Berci minden reggel el  tudja vinni őket és még jó, hogy a héten többször van valaki aki haza hozza őket (ma a Nagypapa), különben nem bírnám.

Mi nem mozdultunk ki, próbáltam a rohanós hétvége miatt keletkezett káoszon úrrá lenni és mindent eltüntetni a megfelelő helyre de nagyon nehezen megy mert mire belelendülnék a pakolásba, rend rakásba már sír valamelyik gyerek (amitől meg ideges vagyok). 
Nimród játszani akar, vagy teát akar vagy segíteni (=hátráltatni) akar, vagy enni valamit de általában csak unatkozik egyedül, Boldi meg egyre többet szeretne velem lenni és unatkozik ha leteszem játszani és nem történik semmi (egy idő után üvölt amit ha egészséges lenne jobban tolerálnék de így nincs szívem hagyni, inkább felveszem).

Úgyhogy lassan haladok. Rengeteg a ruha, főleg így télen és mindig kapunk minden honnan amit át kéne válogatni és ami nem kell azt eltenni ami kell azt kint hagyni de akkor még ott van a szennyes meg a száradt ruha 6 főnek szóval nem egyszerű úrrá lenni a káoszon a két kis óbégatós mellett.

Berci ma délutános volt, így délelőtt később indult dolgozni úgyhogy feltett egy húslevest főni (olyan édes) és megállapította, hogy bizony elég kényelmes dolog két gyerekes szülőnek lenni (éppen Ninó és Boldi is csendben szöszmötöltek). Tényleg nyugisabb volt a hétfőnk mint a vasárnap délutánunk - csendes a ház a nagyok nélkül.


Délután aludtunk egy keveset, majd megjött Kori és Simi az oviból, Nagypapa hozta őket. 
Hirtelen megint egy bölcsődében éreztem magam, vagy egy magánoviban, nagy lett a zsivaj, rengeteg az inger, mindegyik mondta a magáét, Simi, hogy legyek vele, Kori, hogy játsszak vele, Nimród, hogy olvassak és akkor felébredt Boldi is akit inhalátorozni és lámpázni kellett. áááááááááááááááááá.....

A nagyokkal leültünk egy kicsit SET-ezni (Kori és Simi kezdik érteni az alapokat) de akkor jött Ninó és össze-vissza keverte meg gyűrte a lapokat. Ő nem érti ezért rombolja. 
Boldi meg ficánkolt úgyhogy őt letettem a földre játszani. Ninó megsértődött üvöltött, lejátszottunk egy SET-et aztán Nimród jött a Hullámkirakóval (nagyon boldog volt, ragyogott a kis arca) közben a két nagy kiment a szobából és az asztalnál színeztek.

Úgy szeretnék mindegyikkel foglalkozni, úgy örülnek neki mikor sikerül de általában valamelyik mindig próbálja elrontani az adott játékot és akkor jön a sértődés én meg ideges leszek. 


Boldit éjjel nappal szoptatom most, hogy beteg, egyfolytában igényli a közelségemet. Őt még egy játék sem érdekli....


Lehetetlen kimozdulni velük a fülgyulladás és a hideg miatt és lehetetlen mindegyikre figyelni úgy érdemben, értékesen. 
5-kor már azt sem tudom hol a fejem, kinek milyen gyógyszert, vitamint, gyümölcsöt, innivalót adjak. 


Kori délután csinált egy akadály pályát a fiúknak. Párnából alagutat, aztán székből egy átbújós részt aztán egy lovacskázós állomást. Nimród élvezte a legjobban még akkor is ha néha büntetésbe állította a nővérkéje. Nimród szépen oda állt a megjelölt helyre és bánatosan nézett. 
Kori ekkor ezt mondta: - Ninóka majd kijöhetsz a büntetésből ha ezt mondod, hogy De dadau Toti!
(Vagyis ne haragudj Kori!). 
Aranyosak voltak Kori mint egy kis tyúkanyó terelgette a kicsiket, Boldit pedig ölelgette és emelgette (ez utóbbi néha kissé veszélyes mutatvány volt).
Simi szédelgett a fáradtságtól, neki nagyon sok volt ez az ovis csúszkálás, meg a hideg - kis cérnám....


Berci napi kétszer injekciózza magát. Le kell állni a trombózis gyógyszerrel, mert most fogják kivizsgálni, hogy hajlamos -e genetikailag a trombózisra. Ha igen akkor örökre gyógyszer, ha nem akkor remélhetőleg itt a vége a kezelésnek. 
Szegény általában egy vérvételtől is rosszul van (csak úgy mint én) most pedig napi kétszer tűvel adja be magának a hasába a gyógyszert - itthon. De hősiesen bírja, azt mondja nem is fáj csak a gondolat volt az elején ijesztő de megszokható az egész.


Mindig is tudtam, hogy Berci egy mackó, ebben a hidegben aluszékonyabb mint valaha. 
Azért én már nagyon várom a tavaszt...