Leánybúcsúban voltam szombaton este. Sikerült 2 és fél órára megszöknöm Sárit búcsúztatni. Anyukás leánybúcsú volt pelenkás és zsebpénzes témákkal, játékkal, nevetéssel.
Sajnos nem tudtam sokáig maradni - Boldi beteg még mindig - hamar meg kellett etetnem de azért jó volt kicsit társaságban lenni és beszélgetni.
Már amennyire tudtam mert azt vettem észre, hogy kissé beszűkültem az 5 év alatt amióta itthon vagyok, nehezen szólalok meg aztán ha megszólalok csak arról tudok beszélni, hogy milyen helyzetben vagyok éppen és mivel kell megbirkóznom. Ott volt egy anyuka aki a hatodik gyerekét várta éppen, és egy másik aki 7 gyerekét hagyta otthon a szombat esti program miatt (úgyhogy egy szavam sem lehet). Mindenkinél van mély pont, besokallás (még ha nem is mondják éppen akkor de vissza emlékeznek rá) és ez azért megnyugtató.
Haza vezettem az erdőn át - elég nagy volt már a hó mert akkor kezdett el esni amikor elindultam a buliba -csúszkáltak az autók fölfelé (szerencsére én nem), de gyönyörű volt minden este, olyan csöndes és fényes.
Mindenki aludt amikor beléptem, Berci jól megoldotta a feladatot (még ő is elaludt). Megpusziltam Korit, Simit, Ninót (Ninóka ágyában egy kis szőnyeg volt mellette - nagyon vicces alvótársat választott magának a távollétemben anyapótlékul) aztán Berci felkelt és még beszélgettünk 2 órát, hogy miért érzem magam olyan szerencsétlennek és magányosnak miért nem tudok találkozni senkivel, miért nem tudok kimozdulni aztán megszólalni ha mégis eljutok emberek közé és, hogy ebből mennyi szorongásom van.
Hogy rosszul csinálom e (szerinte nem, szerintem igen), hogy megfelelőképpen terelem e őket, hogy mennyi lemondással jár ez az egész és miért nincsenek a közelünkben fiatal nagycsaládosok hasonló értékrenddel, világnézettel.
Nem lettünk okosabbak de az, hogy a férjem mellettem van és okos és intelligens és sok mindent sokkal jobban átlát mint én az most a mindent jelenti számomra (meg az is, hogy megszerzi a lányának a Barbit még ha ő utálja is de én szeretném és szó nélkül elmegy bárhova mindenért és elhozza amit én megrendelek a gyerekeknek csak, hogy örüljek).
Reggel aztán felkeltek a gyerekek (azok után, hogy Boldi egész éjjel köhögött és nem kapott levegőt így én sem aludtam túl sokat) és minden folytatódott. Próbálok jó anya lenni.
De ez most nem az én időm.
