Azt hiszem elsők közt leszek aki aláírja a petíciót a rövidebb nyári szünetről!!!!
Bár még csak ötödik napja nyomom a gyerekekkel "egyedülálló anyaként", már most elegem van az egészből. Nem is tudom, hogy az állandó üvöltés, visítás, árulkodás, rendetlenség, összefolyó étkezések a rosszabbak vagy az utazás buszra föl buszról le, egyik boltból ki a másikba be, bevásárlás, ügyintézés időben haza érés rohanás kapkodás autó és apa nélküli augusztus végi szenvedés. Az is igaz, hogy nem tudnak rendesen viselkedni amikor megyünk valahova. Na jó néha tudnak de általában nem. A buszon összevesznek (főleg, Boldi) visítanak a helyért (főleg Boldi), várakozás közben próbálnak kiesni az úttestre (főleg Boldi), verekszenek (főleg Nimród). Megértem, hogy rossz nekik de az egyiknek csak lyukas cipője van, venni kell, másiknak nincs gumicsizmája, venni kell, a harmadik táborba megy ahova olyan listát írtak ami két hétre is elég lenne de a ruhatára rettenetes, és akkor még nem ettek és nincs ebéd és vacsora meg reggeli meg uzsonna meg rendes gyümölcs meg mósószer a ruhákhoz meg pelenka. A játszótérre már be se merem tenni a lábamat mert ott is csak a baj van. Ilyenkor elkeseredek mert azért mégiscsak én neveltem őket és ezek szerint nagyon-nagyon rosszul. Ennek nem szabadna ilyen hangosnak lennie.
És nincs autónk mert tönkre ment és így borzalmasan nehéz ennyi mindent elintézni.
Nincs aki vállalja őket.
Berci dolgozóból ki, a házba be és van, hogy csak hajnalban ér haza annyira hajtja.
De nem lesz augusztusi költözés mert nem lesz kész nincs annyi erő meg pénz meg semmi.
2 hete vesegörcsöm volt, tegnap sikerült megszabadulnom a kőtől ami végig karistolta az egész belsőmet de végre vége a szenvedésnek. Az is borzalmas volt 5 gyerek mellett elhajtani a követ napokon keresztül.
Most leírtam aztán jön a bűntudat mert nem akarom én bántani őket csak a tehetetlenség és a fáradtság beszél belőlem. De így augusztus végére már csak az maradt...
