Megszületett a harmadik királyfi

Kedves Olvasók!

Orsi megkért, mint legközelebbi érintettet, hogy írjak helyette pár sort, mert fontosnak tartja, hogy ti is minél előbb értesüljetek az örömhírről:

Végre megszületett várva várt kisfiunk Boldizsár. 

Sajnos nem lehettem ott, mert én is kórházban vagyok (persze másikban) ezért csak másodkézből tudlak titeket tudósítani a részletekről.
Mint már azt sokan tudtátok, Boldizsár születése augusztus huszadikára volt kiírva.
Ez után még egy hetet hagytak neki, hogy önként előmerészkedjen.
A mi fiacskánk nem élt ezzel a lehetőséggel, ezért ma délelőttre tűzték ki a szülés időpontját.

Reggeltől minden terv szerint ment, ám amikor kezdett bedurvulni a dolog, Orsi észrevette, hogy minden fájásnál gyengül a baba szívhangja.
Azonnal odahívta a doktort és pillanatok alatt ki is derült, hogy az fránya köldökzsinór folytogatja gyermekünket. Valószínűleg ezért nem mert önként kijönni szegény.
Nem volt kérdés, császármetszésre volt szükség, mégpedig azonnal.
Már érzéstelenítésre sem volt idő, ezért el kellett hogy altassák Orsikámat.
A műtét előtt még volt annyi ideje, hogy felhívjon és közölje a rémhírt.
Próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon sikerülhetett, mert a hirtelen jött fordulat valósággal letaglózott.
Ezután cirka két óra rádiócsend következett, nem volt mást tenni, mint imádkozni.
Ebben szerencsére jó segítőim akadtak. Mama (az anyai ági nagymamám) úgy látszik telepatikus képességgel bír, mert amint megtudtam a hírt, már hívott is, hogy érdeklődjön a szülésről, ezután kicsoszogtam a kórház folyosólyára, ahol Imre atyával találkoztam össze, akinek Orsi (hála Istennek) kiemelt helyet kapott a szívében. Kettőjük imája már elég biztosíték volt nekem, ezért a kezdeti kétségbeesésem alábbhagyott.
Fél egy körül hívott Orsi, hogy felébredt az altatásból, és hogy Boldizsár szép és egészséges.

Nagyon boldog vagyok, de még inkább büszke a szép fiamra és a hős feleségemre.

B.