Hol is kezdjem....

Teljesen más fordulatot vett az életünk.

Domi bölcsis lett pedig sosem gondoltam volna, hogy lesz gyerekem akit el tudok engedni(?) két évesen. Nem ment zökkenőmentesen de nagyon jó helyen van, nagyon jó gondozókkal és amikor bent van már szereti és rendesen viselkedik, az elválás terén még vannak szomorú pillanatok de igyekszünk, hogy az is vidámabb legyen. 

Domival mostanában sokat kisvasutaztunk ilyen elhúzott betegségeknek köszönhetően (amikor már jól volt de nem vittem) meg az őszi szünetben amikor itthon volt mindenki és múlt hétvégén is elmentünk mert teljes vonatlázban ég, talán ő a leginkább az összes közül. "Hihuhu, hihuhu" - kiabálja és próbálja elmagyarázni mindenkinek, hogy ez az új kedvenc: közel hajol bólogat és mondja, hogy "hihuhuhihuhu" - vagyis ott voltunk és nagyon boldog ettől. 

Nimród nagyon rendes az oviban, szabálykövető, figyel, tanulja a betűket (elkezdett összeolvasni) jókat nevet a barátaival, nagyon sokat segít az óvónéniknek (teríteni, ágyazni, rendet rakni) úgyhogy rendben van, nagyon örülök neki. Itthon vannak testvéri vadulások de ez belefér.

Boldival már több a gond, nem igazán szabálykövető, nem nagyon figyel és konfliktusai vannak (szemüvegeket tép le és hasonlók). De ő is jószívű mert segítőkész és ennek nagyon örülnek az óvónénik, de nagyon makacs és hangos és sértődékeny és önfejű. Egyébként őt is nagyon szeretik és várják az óvónénik de szóltak, hogy vannak gondok úgyhogy itthon Berci és én is beszéltünk vele, hogy ez így nem mehet tovább. Másnap rendes lett remélem megpróbálja uralni az indulatait vagy érzelmeit. 

Tudom, hogy a figyelem miatt van, hogy kevés jut neki, itthon is és az oviban is. Féltékeny Domira Boldi itthon, még nem nagy de már nem baba, Nimród meg lepattintja az oviban úgyhogy a saját lábán kell megállnia amihez nincs nagyon kedve. Legszívesebben itthon lenne velem kettesben de ez ugye nem megoldható. Itthon is ő a legharsányabb és a legteátrálisabb ha valami sérelem éri és nagyon nehéz higgadtan reagálni mikor az ember arcába üvölt, úgyhogy a testvérei is gyepálják. Sötét nagy úrrá változik az arca ha valami nem úgy alakul ahogyan ő szeretné. Muszáj nekünk is változni: jobban oda figyelni rá, nem azonnal felkapni a vizet és foglalkozni vele külön (ez a legnehezebb) és dicsérni dicsérni dicsérni na meg szeretgetni (ez a legkönnyebb). Angyalarcú kicsi Boldi egyébként "imádlak Mama, gyönyörű vagy mama, illatos vagy Mama" satöbbi bókokkal halmoz el és minden éjjel átjön jeges talpakkal és bebújik mellém és sértődötten utánam kiabál hogy menjek azonnal vissza ha esetleg reggel 6-kor már fel kell kelnem készülődni. Egyébként nagyon jó humora és memóriája van.

Korinak jól megy az iskola, nagyon maximalista, nagyon szorgalmas csak néha sokall be, hogy ezt nem bírja tovább (a sok leckét, különórákat, gyakorlást) - ilyenkor engedek, nem hajtom megértem, hogy elfárad. Bolyai nyelvtan csapatversenyen 4. lett a csapatuk, nagyon büszkék vagyunk rá! Még sosem volt tanulmányi versenyen, ezen felbuzdulva matekon is szeretni indulni. Örülünk!

Sokat olvas, rengeteget rajzol, kreatív füzeteket, rejtvényeket gyárt, nagyon kitartó, ez igazán kikapcsolja. Nagyon jól táncol (múltkor belestem órára elképesztő!), szolfézs tanár váltás volt sajnos kezdi megutálni az egészet mert szigorú a tanár. Hívták a tehetséggondozásra ahol a kedvenc szolfézstanára van de az csütörtök este van és nem tudom megoldani az esti órázást amíg ilyen messze lakunk az iskolától és én szedem össze a kicsiket is. Remélem átvészeljük ezt az évet komolyabb sérülés nélkül és jövőre másképp lesz. 

Simike nagyon ügyes az iskolában. Az osztályfőnöke nagyon megfelel Simi igényeinek, szigorú de nagyon jófej a gyerekek nagyon szeretik és nem félnek, nincs stressz. Simi azért szorong kicsit (mert ő Simi) de csak a saját teljesítménye miatt mert önmagával szemben magas elvárásai vannak, vagyis csak ötöst akar haza hozni. Gondolom Kori is nagy húzóerő de nem baj ez. Büszkék vagyunk rá, ő ír a legszebben az osztályból! és sokszor kiemelik, hogy mit csinált jól. Hiba akkor csúszik be amikor elálmodozik szegény vagy félreért valami feladatot akkor itthon szorong és zokog, hogy mit rontott el  és pontlevonás lesz de aztán elrendeződik a dolog és nem hagy nyomot (reméljük). Ő is olvas könyvtári fiús könyveket , Geronimo Stiltonokat. Nagyon szeret SAKKozni, Bercivel és a Nagypapával szokott és a napköziben (amit szintén nagyon szeret mert K. néni szuper!) és az osztálytársaival. Sok barátja van az osztályban ami nagyon jót tesz a kis lelkének. Ő úszni jár az osztállyal amit szeret, zongorára jár amiből elképesztő tehetséges és a tanára is felfedezte, hogy Simi cuki úgyhogy meg van az összhang, rengeteget gyakorol itthon és kottából játszik neki tetsző énekeket (Éneklő Egyházból sokat), a szolfézst eddig nagyon szerette, készült, várta ami nagyon ritka, de az új tanár sajnos mindent lerombolt, nagyon sajnálom, ennek nem kéne feltétlenül így lennie....

Rólam annyit, hogy a tanítás nagyon kemény. 

Sajnálom, hogy véget ért az a csodálatos időszak ami megadatott nekem 8 évig itthon a gyerekekkel. Most látom csak milyen ez a világ, hova tart, mennyit változott ahhoz képest amire én emlékeztem "gyerekkoromból". Jó lecke ez, mert tudom hol vannak a gyerekeim, tudom mi vár rájuk, tudom mire kell figyelnem velük kapcsolatban, most sokkal jobban érdekel mi történt velük napközben, úgy érzem a javunkra válik, hogy ennek most a részese vagyok. De bevallom idegroncs vagyok előtte és utána is és szombatonként az egyetemen tisztul ki egy kicsit a fejem amit aztán élvezek a hét közepéig aztán megint fel kell vérteznem magam, hogy megküzdjek a helyzettel.

Bele kell jönnöm hiszen igazán sosem tanítottam, de ami még ennél is lényegesebb, és nehezebb, hogy helyt kell állnom mindenhol. Anyaként, dolgozó emberként, feleségként, és pedagógusként egy olyan világban ahol értéktelenség folyik majdnem mindenhonnan. 

Ennek így kellett lennie, hogy most lakunk itt hiszen a háztartást most nem én vezetem, sok teher nem rajtam van (legalábbis másfajta terhek nehezednek most rám) , megoszlik a figyelem mert általában sosem vagyunk csak magunk Berci szülei körbe vesznek minket, figyelnek ránk, gondoskodnak rólunk, segítenek, foglalkoznak a gyerekekkel és még sorolhatnám úgyhogy rengeteget kapunk ezzel az együttlakással. 

Az egyetemet is csak így tudom csinálni, hogy szombatonként eljárok, részben Berci van a gyerekekkel de ha szükséges vigyáznak rájuk szóval nem vagyunk magunkra hagyva soha semmilyen helyzetben és ez nagyon megnyugtató érzés. 

Az Egyetem úgy megy, hogy nehezen. Figyelni tudok, érdekel is, jegyzetelni is kezdek újra megtanulni viszont tanulni, magolni azt sosem tudtam igazán és így van ez most is (ezt a kis momentumot elfelejtettem amikor beiratkoztam). Ez a része nyomaszt. Istentant tanulni, az Egyházról tanulni nagyon felüdítő érzés de arra gondolni, hogy ebből hamarosan vizsgázni kell professzorok előtt az ,már inkább tölt el félelemmel sem mint örömmel. Hittan tanár leszek ha sikerül elvégezni de ami ennél is fontosabb, hogy olyan dolgokat tudok meg amit eddig nem tudtam és gazdagodok lelkileg, kamatoztatom itthon a gyerekeim körében és a világban is és nagyon-nagyon ez jó!

A ház alakul de még mindig csak elméleti szinten (szocpol, hitel , kivitelezés) a valódi munka valószínűleg csak tavasszal fog elkezdődni, tekintve, hogy most kezdődik a tél.

Hiányoznak a gyerekeim, hiányzik a burok amiben éltünk, a mi kis világunk vagy hogyan is mondjam de mégis erősebb bennem az az érzés, hogy ezeknek a dolgoknak itt és most kell megtörténnie akármilyen rettenetesen nehéz ez most mindenkinek....

És néhány telefonos kép az elmúlt hetekről:

                                                                   Domi furugál

                                                               Segítenek: takarítás

                                                                Simi Domi Nimród

                                                   Vonatozunk Domival, Boldival

                                              Ebéd az őszi szünetben (Nagypapa pizzája)

                                             Simi névnapi ajándéka Tündiéktől: Űrsikló

                                                         Halloween party Éviéknél

                                                    Edit a NO.1. gyerekvigyázó!

                                                              After party...

                                                        Vonatkaland az őszi szünetben

                                                           Fánkozás Hűvösvölgyben

                                                          Villamosra várva

                                                              Irány a Vadaspark!

                                                             Üregi urak rókalesen

                                                                       A hiúznál

"Anya nézd!"

Szarvasok

Fiúk

"Na de DOMI te cuki!"

                                                                       
                                                                      Csendélet

Boldi életében először a Libegőn

Megint egy kis vonatozás

Simi Domi szeretet

Elromlott a kocsink várjuk a buszt (Boldi...)

Müpa (8 unoka, 7 fiú + egy lány)

Ludwig Múzeum

"Ezüst felhők" műalkotás 

Krisztusi kor

Olyan gyönyörűen köszöntöttek ma a gyerekek,hogy csak na!Tegnap óta nagy a kèszülődès boltba is voltak ès a zsebpènzüket rám költöttèk.
Aztan összevesztek hogy ki mivel ès hogyan köszöntsön de nem baj mert mindez èrtem van ès ez nagy ajándèk.
Boldi beteg, Domi 1hèt bölcsi szoktatás után beteg, kruppos fulladas lázzal vegyítve.
Tanítok, tanulok de erről majd egy másik posztban, minden csak akkor megy ha süt a Nap egyebkènt pedig kegyelem által törtènik minden de erről is majd kèsőbb.

Új élet

Sok változás vár ránk az elkövetkezendő időszakban.
Nagyon hálás vagyok a tanácsokért, a biztatásért amit az elmúlt hetekben mindenkitől kaptam!Köszönöm!!!
Olyan nehéz kiszakadni az itthonlétből, a pelenkák, bébiételek és lázcsillapítók világából de most ez vár rám: ha nem is teljesen de részlegesen.
Bizonytalan és döntésképtelen voltam, szinte fojtogatott a "nem tudom mi legyen" lépés de megkönnyebbültem mert sikerült dönteni: a munka mellett. Elfogadom az állást ami tálcán jött felém. Heti két nap lesz.
Domit felveszik a bölcsibe úgyhogy hamarosan kezdődik a beszoktatás (nem tudom ide-oda adogatni erre a két napra sem úgyhogy ez az egyetlen megoldás).
(Nimród ezt kérdezte ma este: - Anya azért mész dolgozni, hogy tudjunk az új házba bútort venni? - a kis okos fiam..:)).
Azért is volt nehéz a döntés mert egy továbbképzést is elkezdtem ebben az évben szombatonként. Újra iskolába járok, télen és tavasszal pedig vizsgázom úgyhogy ez is megbolygatja egy kissé az eddigieket.  A Pázmány Péter Katolikus Egyetem levelezős hallgatója lettem: hit-és erkölcstan oktató szakirányú továbbképzést kezdtem el.
Hogy félek e?
Hát persze! De miután a félelem a HIT ellentéte ezért igyekszem ezen úrrá lenni és hit által élni!
Itt a házépítés, a gyerekek, a család, a vendég bázis, a tanulás és tanítás.
Nem tudom hogyan lesz de Istenben bízom, hogy minden sikerülni fog mert sikerülnie kell! 

Bók

Ma reggel Nimródtól: "Anya, olyan selymes vagy mint a TYÚKNAK A BŐRE!".

Nyár 2015

Nagyon jó, élményekkel teli nyarunk volt. Jó látni, hogy a gyerekek ilyen gazdag környezetben nőnek fel (a gazdagság nem anyagi jólétet jelent), olyan családban ahol sok a gyerek és nagyon sokan szeretik őket, foglalkoznak velük, áldásként élik meg a jelenlétüket!
Berci szülei, a családja, az én családom, nagyszüleim, a dédszülők, unokatestvérek nagyon sok jó ember veszi őket körül ami nagy ajándék!

SIÓFOKra a Nagycsaládos Erzsébet pályázat útján jutottunk el. Csak az utazást kellett fizetnünk és némi fagyi pénzt, a többit az állam állta. Autóval mentünk (a gyerekek vonattal akartak de Domi még nem volt teljesen jól úgyhogy kocsiztunk). Az időnk viharos volt a kedvünk viszont nagyon jó, sokat ettünk, sétáltunk, parkoztunk, kalandoztunk és pihentünk a lakosztályban, bizony azt is lehetett.
/néhány rossz kép a telefonomról/

HORVÁTORSZÁGba 2 nappal Siófok után indultunk. Azt a két napot is nehezen viseltem mivel 5 energiabomba egy lakásban nem túl nyugtató. De bepakoltam egész ügyesen és Edittel az anyós ülésen hátul az 5 gyerekkel elindultunk Velencére ahol átpakoltunk anyuékhoz és az ő kocsijukkal folytattuk tutnkat. Meg sem álltunk az Adriáig ami olyan de olyan gyönyörű, hogy a gyerekek sem tudtak betelni vele...

Az öt gyereknek két anyukája lett, Anyu beszervezte Editet egy hétre amig Berci nem tudott velünk lenni. Sokat nevettünk rajtuk és magunkon is és gyorsan telt az idő. Napról napra melegebb lett de nem volt elviselhetetlen pont jó volt fürödni is. Éviék is jöttek, anyu két családra főzött, jártunk boltba szóval leköltüztünk két hétre.

                                          /rák keresés/

Aztán megjött Berci (a tesójaáék hozták le), Edit meg haza ment busszal. Orsiék egy szomszédos faluban nyaraltak úgyhogy többször találkoztunk és fürödtünk együtt.

BUDAKESZI újra. Nehéz volt haza térni de várt ránk a ki -és átköltözés, Budakesziről Budapestre. Berci szülei itt hagyták a lakást, hogy vegyük birtokba, mi átcuccoltunk majdnem 3 hét alatt (de már az első este itt aludtunk). A gyerekek teljesen odáig voltak/vannak az új helyzettől, hogy Nagypapa és Nagymama házában lakunk, ez nekik maga a paradicsom.
Júliusban a költözés mellett találkoztunk Lauráékkal, jártunk úszó táborba Elődhöz a nagyokkal,városi játszótérre mentünk (mert Nimród nem bír meglenni kaland nélkül).

CSOPAKra  mentünk augusztus 1-től. Itt összerázódtunk. Minden nap főzött ránk Berci apukája, hogy csökkentse a terheinket, az anyukája pedig sokat játszott a gyerekekkel. A kánikulában majdnem minden nap kimentünk a kis vitorlással mert a strandon rettenetes tömeg volt. A gyerekek sokat fürödtek, Kori Simi megállás nélkül ugráltak, végre Nimród is bement a mély vízbe, Boldit sem lehetett kiszedni és a meleg miatt Domi is bekívánkozott. Szóval jó volt, sok alvással, finom ételekkel, jó idővel, fürdéssel. Voltunk kert moziba (Agymanók, Minyonok, A Kém), a Nosztori kaland parkba és a Veszprémi Állatkertbe ami gyönyörű lett és végre végig tudtuk járni az összes gyerekkel. Igazán kipihentük magunkat, csak a végére lett rossz idő amikor haza jöttünk.

ITTHON megünnepeltük Boldi 4 éves születésnapját amire eljött a Keresztapja Péter, Anyu, Tibi, Elődke, Edit, Veronka, Zsófi. Bori csinált neki sok kis Minyont a tortájára és nagy volt a mulatság és a nevetgélés. Boldi megtagadta nevét és ettől a naptól csak ÜNNEPELTNEK lehetett hívni.