A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. március 30., kedd

Rendhagyó hétfő, őrült kedd

Hétfőn hiába érkeztek haza Kori és Simi már fél egykor, mégis kettő volt mire Simi elaludt és fél négy mire Kori. Nekik még egy órával korábban volt asszem nekem is mert nehezen tartottam az időt. Olyannyira elcsúsztunk az alvással, hogy mindenki ötkor ébredt úgyhogy a játszótérre már nem jutottunk le. Így persze ment a vadulás itthon, de azért nevetés és tánc is volt. Nimród nagyon édesen nézelődik már nem mindig unatkozik az ágyában mert feltettem neki egy lógós nézegetnivalót és az egész sokáig lefoglalja. Aztán persze sír ha elfárad és engem akar vagy éppen valamelyik tesókája "simogatja" az arcát, aztán elégedetten szemlélődik a kezemben miután megmentem. Hihetetlen mennyire kiváncsi mindenre, Simi nem volt ilyen vagy legalábbis később kezdte, ő nagyon jól el volt sokáig egyedül is. Nimród Korira hasonlít ebben is, minden érdekli már most. Minden amit a kezemből nézhet.

Kedden pontban 8-kor keltek a nagyok (ami nekik még 7). Nimród kicsit később, kipihente az éjjeli műsort. Mert sajnos tekereg minden evés után, fáj a pocakja és nehezen alszik vissza éjszaka is. Próbáltam kihagyni etetést de annak nem örült, hiába iylen szép fejlett, igényli a törődést az éj leple alatt.

Majdnem 11 volt mire sikerült elindulni sétálni - még mindig ez az őrült átállás. Nagyon szeretem, hogy este még világos van, nekik is jobb lesz, hogy többet lehetünk kint de meglehetősen nehéz belerázódni még nekem is. Sajnos a játszón nem tudtunk sokáig maradni mert fél óra önfeledt homokozás után megérkezett egy nagy csapat óvodás 3 óvónéni kíséretében és megszállták a játszóteret. Össze-vissza rohangáltak, hangoskodtak csak kapkodtam a fejemet, Nimród meg persze felébredt mert nagyon nagy zsivalyt csaptak. Koriékat is kizökköentették a "süti" készítésből és Simi a várba akart menni a vadulás központjába. Miután próbáltam lebeszélni olyan hisztériás rohamot kapott hogy se kép se hang levetette magát a homokba és ömlött a könnye. Irtó hangosan üvöltött (pontosabban visított) erre Kori is rákezdett mert neki meg a cipője ment tele homokkal úgyhogy nagy látványosság lettünk. Néztem az egy gyerekes anyukákat milyen döbbenten figyelnek, csak úgy megjegyzem, hogy belém több empátia szorult, sosem kezdtem bámulni az ilyen helyzeteket, a gyereknek és az anyának is jobb ha lerendezhetik bámészkodók nélkül de hát nem mindenki gondolja így. Úgyhogy próbáltam Simit begyömöszölni a babakocsiba (áldott jó találmány ez a testvérkocsi!) röpke 5 percembe került mire lenyomtam és sikerült bekötnöm, Kori látva a helyzte súlyosságát szó nélkül vette a motorját és elindult mellettünk gyalog. Kifelé a játszóról persze sajnálkozó tekintetek és gondolom hasonló gondolatok "szegény anyuka hogy elrontotta ezt a gyereket", vagy "szegény gyerek milyen szörnyű" és még hasonlók. Tulajdonképpen ilyenkor nem is haragszom Simire bár nagyon rémes a hangja és ez a cirkusz de inkább sajnálom (jobban idegesítenek a bámészkodók). Csak olyan jó lenne ha senki nem nézne oda, nem érdekelné őket hanem felfognák hogy ilyen van az ő gyerekük is fog ilyet csinálni vagy még rosszabbat és kész. De ez a sajnálkozás igazán nem hiányzik.
Szépen haza sétáltam velük, Simi üvöltött és feszítette magát, Kori motorozott, Nimród aludt én meg felhívtam Krisztit hogy éppen rá és Borikára gondoltam és elmeséltem milyen szánalmas látvány vagyok ezzel a karavánnal.

Az ebéd sem egyszerű. Sokszor nagyon örülök, hogy Simi utánozza Korit. Sok minden jó dolgot megtanul tőle, hogy simogassa és puszilja Nimródot, vagy hogyan játszon az állatkákkal vagy hogyan rajzoljon, gyúrmázzon de az evés terén Kori sajnos negatív hatást gyakorol az öccsére. Simike eddig szépen ebédelt majdnem mindent megevett vagy legalább megkóstolta de mostanában el kezdte átvenni azt a nyavalygást és fumigálást amit a nővérkéje rendez. Úgyhogy ma levesen kívül nem ettek semmit pedig az van amit elvileg mindketten szeretnek.

Most meg alvás helyett tombolnak az ágyban. Szerencsére Nimródot ki lehet tenni az erkélyre szundikálni, ott nagyon jót alszik a madárcsicsergésre.
Na majd ha ő is beszáll ezek közé a gézengúzok közé akkor azt hiszem megnézhetem magam....