Kori nem szeret oviba járni. Ez a legújabb.
Sosem gondoltam volna és nem is venném olyan komolyan ha nem jönne át éjjelenként befészkelni magát mellém és nem magyarázott volna tegnap este vagy fél órán át a benti helyzetről.
És nem hisztizne reggelenként, hogy mit vegyen fel és nincs is kedve menni...
Mesélt a nagycsoportos lányokról, hogy hogyan szoktak játszani és hogy viselkednek egymással.
Szerintem még mindig a barátnői hiányoznak neki akik már iskolások és minimum egy évvel idősebbek nála csakhogy ők tavaly elballagtak.
Társaságban is megfigyeltem, hogy a nagyobb lányokkal sokkal jobban tud játszani.
Berci keresztapjának az unokája Zsófi negyedikes, olyan szépen eljátszottak nyáron és a múltkor is, hogy öröm volt nézni. Zsófi azt mondta neki, hogy van egy ilyen barátnője az iskolában aki pont olyan kedves és szép mint Kori és ő is nagyon-nagyon sokat beszél mint Kori (hihi nagyon édesek és Kori tényleg lyukat beszél a szeretett barátnő hasába).
A lényeg, hogy a kortársaival mintha nem akaródzna összecsiszolódni pedig most a napjai nagy részét velük tölti.
Korit sem kell félteni de úgy látom ő elég toleráns a nagycsaládos edződések miatt és más lehet a bibi.
Nem jó ez így, próbálom a lányom békítésre, békére, megértésre ösztönözni.
Mert őt biztos, hogy szeretik bent, most valahogy ő nem találja a helyét.
Ma mindenesetre áthívtam Virágot játszani.
Az az önfeledt kacarászás, hahotázás (jelentéktelen dolgokon), kuncogás, csacsogás amit Kori művelt csak megerősített abban amit eddig is gondoltam.
Hiányzik neki a mindennapokból egy olyan nagyon igazi barátnő.
