Dominik Péter keresztelője

Ötödik gyermekünk is részesült a keresztségben.
Május 18-án az Irgalmasrendi kápolnában gyűltünk össze és mise keretén belül Imre atya megkeresztelte legkisebb fiúnkat. Szerettem volna sokkal hamarabb sort keríteni erre, nem sokkal utána, hogy megszületett, és utána el kellett válnunk egymástól de úgy látszik, hogy ennek most volt itt az ideje, túl mindenen, megtisztulva...
A keresztszülők Laura és Péter nagycsaládos barátaink lettek, az óvodából az ismeretség de sokkal mélyebb barátság lett belőle. Azért (is) szeretem őket nagyon mert jelen van a mindennapi életükben Isten és ez nekem nagyon fontos volt a választásnál. Úgy döntöttünk Bercivel, hogy összekötjük családjainkat ezen komoly kötelékkel, felkértük őket keresztszülőnek. Náluk három (nagyon vicces) gyerek van.

Imre atya szeretettel fogadott minket, megkért, hogy olvassam az olvasmányt de mondtam, hogy nem fog menni mert már most sírnom kell (Berci elvállalta helyettem az apukájával).
Imre atya akinek fogadott lánya lettem, mikor orvost szerzett nekem, bejárt hozzám a kórházba és fogta a kezemet amikor elesett voltam. Az az Imre atya aki országok nagyjaival találkozik, aki a pápával misézik, akinek a nevét mindenki ismeri, ő lehajolt hozzám amikor a legmélyebben voltam és Krisztusi módon fogta a kezemet, imádkozott értem és velem örült mikor megmenekültem.Van bennem egy nagyon mély hála és szeretet iránta amit nem tudok megfogalmazni. Úgy érzem nem vagyok méltó erre a szeretetre amivel felém fordul, amivel a családunkat szereti de áldásnak érzem az ő jelenlétét az életünkben. Isten ajándéka és megerősítése számomra, rengeteget mélyült a hitem amióta ismerem.

Sok mindenért kellett hálát adnom: a családomért, anyukámért, apukámért, a nagyszüleinkért, az életünkért amit kaptunk, az öt gyerekünkért és azért, hogy Bercit hozzám vezette a Jó Isten és a sok nehézség ellenére azóta is megtart minket szeretetben, boldogságban.

Gyönyörű keresztelő volt.


"Dominik Péter az Úré."

Az agapén sokan ott voltak a családból, nagyon jól sikerült, sok finomság került az asztalra.
Köszönet és hála érte!

Sokminden

Annyi minden történt olyan sok mesélnivalóm van, csak időm nincs, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Domika egy tündérkirályfi: meg kell zabálni a cukiságtól. Csodálatos, hogy velünk van, hogy ennyi kicsi(nagy) testvér veszi őt körül. Most látom, most érzem csak igazán miért bírtam ki a rengeteg szenvedést, miért érte meg, és most kezd el homályosulni a borzasztó telünk (amiről még egy sort sem írtam a blogba),  de kezd úgy tűnni mintha csak egy rossz álom lett volna....
Csoda, hogy láthatom ezt a pici  kis életet aki megtalálta helyét nálunk és hatalmas szeretetben növekszik, hogy mekkora öröm és ajándék egy ilyen kicsi baba egy ilyen nagy családban. Ahogy látom őt növekedni, mozogni, nevetni, fejlődni azt mondom "igen mindent megérte", Isten ajándéka, akármilyen nehéz is volt az elmúlt egy év: itt a helye velünk, nálunk, vigyázunk rá.

A két fiú ovizik és persze, hogy év végére kezdenek belejönni.
Kori csinálja a sulit, nagyon jó eredménnyel de fogyó lelkesedéssel, kezd nagyon elfáradni és elege van a korán kelésből.
Boldika helyre billent, hogy csak hármasban vagyunk itthon és nekem is sokkal könnyebb mint eddig volt.

Domit mindenki szereti, ölelgeti, puszilgatja, a féltékenységet én kapom de én meg is érdemlem mert nem tudok ötfelé szakadni.
Volt Simi zsúr, olyan tombolós, vadulós, kiabálós és volt keresztelő felemelő, sírós, megható egy életre feltöltő.
Majd mesélek...

Anyák napja 2014

 A legnagyobb ajándék, hogy édesanya lehetek.
Még akkor is ha nem alszom rendesen hetek/hónapok óta. Még akkor is ha mindig csak veszekszem velük és elegem van mindenből. Még akkor is ha kicsit bele kell halnom, hogy ilyen sokan lettek ilyen hamar. Még akkor is ha sokszor minden más szebbnek tűnik mint ez a hivatás.
De engem erre teremtett a Jó Isten, ezt a feladatot bízta rám, még akkor is ha nem vagyok méltó rá...

Május első vasárnapján reggel a Fecske csoport részt vett a misén (ezt a hagyományt Ildi néni ápolja már évtizedek óta). Csaba atya bevonta a kicsiket is a prédikációba, így lett Simiből emmauszi tanítvány.

A mise végén köszöntőt mondtak, énekeltek, imádkoztunk. Nagyon szép volt, megható. Simi énekelt a leghangosabban pedig tavaly el sem akart jönni, nem szeretett szerepelni. Most gyönyörűen részt vett.
Nimród is szerepelt nagyon édesen, kinézett rám mindig.

https://www.youtube.com/watch?v=jWFoAbaeK_s&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=jWFoAbaeK_s&feature=youtu.be

Pénteken nyílt nap volt az oviban, anyák napi köszöntéssel egybekötve. Megnyugodtam mert a fiaim olyan felszabadultak voltak, hogy öröm volt nézni. Talán egy kicsit túlságosan is, de nem baj, örülök, hogy nagy családban nőnek fel (sok bolondságot eltanulnak egymástól). Bemutató volt, hogy tanulnak olvasni, tanulják a betűket, aztán sok szép anyák napi vers, ének és köszöntés.
Anyukám is eljött, Nimród nagy szeretettel adta oda a másik csomagot neki (idén papír virág volt, és levendulás szappan), Simi pedig nekem.

Sokat nevettünk meg sírtunk is. Büszke vagyok Simire, hogy ilyen össze szedett és felszabadult és Nimródra is mert nem olyan mint egy kis csoportos hanem sokkal érettebb és viccesebb.
Anya csinált az ovisoknak két óriási tortát amit utána megehettek.

Együtt haza jöttünk, anya főzött nekünk, segített sokat, nagyon édes anyukám van!
 Itt volt Elődke és Dóri ők vigyáztak addig Boldira és Domira amig mi az oviban voltunk. 
Boldit ebéd után elvitték Velencére, még így is maradt 4 gyerek de bevallom sokkal csendesebb így a ház (persze ilyenkor meg hiányzik...).

Simi májusa

Végre Simi elégedett volt az ajándék mennyiségével és minőségével is. Őt a legnehezebb boldoggá tenni e téren de úgy látjuk Bercivel, most sikerült - és ez jó!
A Május 1 természetesen róla szólt. Reggel felköszöntöttük, megkapta a piros madarat meg egy angry birds pólót, tolltartót, könyvet, feladatos foglalkoztatót, matricás albumot.
Berci itthon maradt kifeküdni a betegségét, én a gyerekkel pedig Biatorbágy felé vettem az irányt ahol a szokásos bika napi majális vette kezdetét. Rengeteg nagy bika, két kisbika (Samu unokatestvér is május 1!), sok étel ital, rengeteg gyerek, játék, pihenés, beszélgetés nevetés, köszöntés - ezek voltak.
Csak néha eredt el az eső, egyébként nagyon szép idő volt.

Pénteken az IKEÁ-ba mentünk reggel, hogy Simi átvehesse a születésnapi ajándékait (szokásos torta póló peták). Rengetegen voltak úgyhogy elég nehezen boldogultam egyedül az 5 gyerekkel, igaz Ninó egyedül játszóházazott amíg mi felmentünk a tortáért, aztán Simi gumicukrot választott a petákokért utána pedig fagyiztak egyet. Aztán átmentünk a Decathlonba mert kinőtte a foci cipőjét is úgyhogy abból is kellett egy pár de mire kiválasztottuk, hogy a kisebb vagy a nagyobb addigra beleőszültem. Domika üvöltött a hordozóban, Boldika elrohant vagy éppen verekedett a Nimróddal és Kori is kezdett szétesni mert elfáradt. Jaj na meg a tömeg...hát az volt. De megcsináltuk: lett cipő és senkit  nem hagytam el.
Itthon aztán Berci ebéddel várt minket, megettünk egy kiló epret aztán este jó korán mentek aludni.

Szombaton a Nagymama és Nagypapa vállalta a 3 nagyot (szuper mert totál kimerültem, elfáradtam) és végre rendbe tehetettem " a farm ahol élünk" helyzetet itthon. Boldi látványosan unatkozik ha csak hárman vagyunk de azért kértem ne pakoljon mindent széjjel amit már megcsináltam.
Későn este jött haza Berci a gyerekekkel.

Holnap korán reggel anyák napi mise lesz itt Keszin, - Ildi néni szervezésében - a Fecske csoport a mise végén köszönti az édesanyákat. Simit és Nimródot viszem, nagyon készülnek, Simi gyönyörűen énekel és állítólag lesz valami szóló rész is.
Aztán Labanc utcai csúcstalálkozó mert még ott is meghúzzák a kis 6 évesem fülét, tortát kell csinálnom.
Az a május úgy be van táblázva, hogy csak na.
Hétfőre is kell egy tortát csinálnom az oviba, aztán lesz még egy zsúr is (nem tudom mikor) amire hónapok óta készül Simikém.
De hát csak egyszer 6 éves az ember!

6 éves Simi

Édes drága, érékeny, művész lélek.
Az egyetlen az 5 közül aki igazán hasonlít rám - nem csak kívülről.
Könnyen és gyorsan született, észrevétlenül növekedett, mindent elviselt amit kellett (nővére uralkodását is), nagyon jó kis babám volt, a pocakban és kint is, se cumi, se hasfájás.
Kori áll hozzá a legközelebb (1 év 3 hét a korkülönbség).
El sem hiszem, hogy iskolába megy pedig ír, olvas, számol.
Csodás ajándék a kis kakukktojásom.
Isten éltessen Simikém!