Tényleg front volt tegnap. Ma Nimród végre kipihente a tegnapi (összességében) egész napos üvöltést. Végre az eső sem esett és le tudtunk menni délelőtt az üres játszótérre, egy jól sikerült családi alvás után pedig anyukás találkozóra a kicsit messzebbi játszóra (még jó, hogy felhívtam Anitát aki szintén legeltette a gyerekeit).
Simit viszont ma érte front hatás mert mind a délelőtti mind a délutáni séta után végig bömbölte a haza felé utat a tesókocsi első ülésén. Egy kicsit megvígasztalódott mikor vezethette pórázon a szomszéd utcában lakó Tücsi kutyust de attól végig sértődött hogy nem hagytam hogy a munkások mobil vécéje körül ólálkodjon.
Délben a védőnéni jött hozzánk egy gyors terepszemlére de hamar elmenekült mikor 3-ból kettő kitartóan üvöltött Kori meg közölte, hogy zavarjuk (ezért természetesen leszidtam ha így is van ezt még sem mondhatja maximimum gondolja). Hát elég rémes életkép lehet egy fiatal lánynak aki babát tervez, de ez van ezt a részét nehéz eltitkolni a látogatók előtt.
A délutáni játszóterezés megint csak Siminek volt nyűglődős, mire belejött a homokozásba már indulnunk kellett haza úgyhogy megint sírás - se kép, se hang - így még vigasztalni sem lehetett. Mikor haza értünk jött két pasi (egyik egy gyerekkel) a lépcsőházban kérdezték segíthetnek e valamit. Mondtam, hogy igen vigyék fel őt a másodikra és a zokogó Simire mutattam, erre össze néztek és csóválták a fejüket hogy nem merik. Na szóval kocsi be a tárolóba Nimród a bal karomba Simi a jobb hónom alá Kori nem tudom hol talán előttünk ment. Felértünk nagy nehezen a másodikra, Nimród szerencsére mélyen aludt úgyhogy a nagyok mentek a kádba aztán szerencsére Berci is megérkezett hogy megmentsen. Vacsora, mese, sátras játék az ágyban (elalvás előtt bebújnak hárman egy pokróc alá és mindenféléről beszélgetnek) aztán legjobb esetben alvás, legrosszabban hiszti. Ma az előbbi, tegnap az utóbbi. Most fél tíz van mindenki alszik, Berci a gyerekeknél kidőlt (szegény ez még neki is sok).
Most jó, elégedett vagyok hogy kisebb akadályokkal ugyan de sikerült ez a nap, mindenki volt levegőn mindenki aludt amennyit kell (beleértve engem is). Na de mi lesz holnap meg azután? Kezdődik elölről. És mi garantálja a sikert? Mintha minden egyes nap egy "survivor játék" lenne hogy vajon sikerül-e minden, túléljük-e ezt az őrületet? Nem unalmas, nem megszokott hanem kihívás. Sikerülnie kell...
