Emlékszem tavaly mennyire nehéz volt megélni az Adventet, a karácsonyt.
Akkor mások tartották bennem a reményt, hogy lesz ez jobb is.
Valóban most, sokkal jobb mint tavaly bár az elmúlt napokat megint csak nem kívánom senkinek.
Amikor 4-ből valahány beteg.
Nem lehet kimenni, mert senkit nem lehet itthon hagyni egyedül. Nem tudom hogy vigyem orvoshoz azt aki beteg, miközben itthon kell hagyni azt aki nem az.
Aki beteg az szenved (most Simi jajgatott napokon át - volt ott lázálom, meg hasfájás, meg fejfájás), aki pedig nem beteg az unatkozik így hát tombol (most Nimród a leginkább) a többiekre hullámokban jött rá a "megőrülünk viselkedés" én meg azt hittem ez már így marad és végem.
Simike már kedd óta nem ment oviba, Kori azért szerdán még bement az ovis karácsonyra és nem is bánta meg de azt mondta a héten többet ő már nem szeretne menni - megértem. Kori egyébként rengeteget segít, olyan kedves, aranyos szeretettel teli a testvérei iránt és már nem alszik délután és szépen csendben rajzol amíg a többiek pihennek.
Javult a helyzet a hét eleje óta, de a tehetetlenség megőrjített mert nem tudtam sehova menni, semmit intézni, a gyógyítások miatt még egy mézeskalácsot sem tudtunk sütni mivel még a hozzávalók is hiányoztak mert Bercinek sincs ideje ilyesmire az élet nagy feladatainak ellátása közben.
Úgyhogy jegyzetelek itthon, ha elszabadulok mi mindent kell még elintéznem és számolgatok mert megint több a ki mint a be úgyhogy nem is tudom hogyan lesz.
Éjjel meg fent vagyunk, Boldi fogzik meg köhög, Simi néha lázaskodik, Berci meg hajnalban jön aludni mert dolgozik.
Holnap elvileg a miénk intézni amit még kell, ha senkire nem jön rá újabb lázas roham akkor mehetnek Berci szüleihez és akkor mindet megcsinálunk.
Boldi rémesen rondán köhög de miután a rendelően volt egy sebes arcú bárányhimlős gyerek így hát nem vártam ki a soromat, hazamenekültem hallgatás nélkül. Most reménykedek, hogy a szünetben nem lesz semmi.
Hihetetlen, hogy ez a sok gyerek egy pillanat alatt az egekbe repít annyira boldogságos velük az élet, de ahogy betegek lesznek minden dől, nagyon-nagyon nehéz lesz az egész.
Nagyon várják a Jézuskát, Simike megint labilis lett lelkileg (nagyon nagy súly neki ez a várakozás), Nimród kért egy tortát és egy balettos fiú Barbit (Na ne már!!! ) és ma akkor is megsütjük a mézeskalácsokat miután két boltba is elfogyott sok fontos hozzávaló de én a harmadikban találtam szóval megsütjük mert ez jár nekünk és akkor is MAGNIFICAT!
