Karácsony 2013

Szívem tele hálával és aggodalommal.
Hálás vagyok, hogy megkaptuk ezt a kis csodát: Dominik olyan szépen belesimult nagy családunkba, hogy szinte észre sem vesszük, hogy egyel többen vagyunk, hatalmas öröm ez mindnyájunknak.
Berci jó sok munkát kapott ünnepek előtt, nagyon sokat dolgozott miközben az összes gyerekkörüli dolgot ő látta el a háztartásvezetéssel együtt. Nagyon büszke vagyok rá, elfáradt, de helytállt és gyönyörű bőséges karácsonyt varázsolt nekünk az angyalokkal 24-re. Hála érte, hogy sok munkája volt és ereje hozzá.
Hálás vagyok, hogy nem lett császár a szülés mert így teljes értékű családtag vagyok nem kell felépülnöm, jól vagyok fizikailag, a gyerekek nem egy megint fekvő édesanyát kaptak vissza.
25-én, 26-án Berci vitte a gyerekeket a családhoz, mi Domival itthon pihentünk.
Én szenteste nagyon rosszul lettem egy turbóvirus ledöntött a vacsoránál már nem tudtam felkelni, másnap jobban lettem és talán meg is gyógyultam.
Az aggodalmam most Domi miatt van. A gyerekek 3 hete náthásak köhögnek sürűn orrot fújnak és lassan javulgatnak de lázuk nincs. Elzárni nem lehet 4 lelkes szeretet áradatos kistestvért azt kértem, hogy ne köhögjék le. De sajnos 3 hétig bírta a küzdelmet, most ő is náthás lett.
Tegnap óta Dominak szívom azt az ici pici orrocskáját és aggaszt mert minden átmenet nélkül sárga ami belőle jön. Kap nasivint streimart de nem tudom kell e antibios orrcsepp, nem lesz e nagyobb baja és persze hétvége van a neten meg nem találok egy nagycsaládos anyukát sem akinek az újszülöttje sárga náthás. Féltem szégényt remélem nem lesz lázas, ezt a rettegést sose szokom meg már kórházat vizionálok...

Kori, Simi, Nino és Boldi nagyon sokat veszekednek itthon. Máshol nem, dicsérik őket mindenhol de idehaza folyton visítás, sipítozás, egymásra csápás, igazságszolgáltatás megy ami nagyon elkeserít mert ezt sem tapasztaltam ennyire brutálisnak eddig. Most idegesít türelmetlen vagyok csúnyán rájuk szólok este meg végig gondolom, hogy megint nem foglalkoztam egyikkel sem rendesen mert időm sincsen, két etetés még teljesen összér és éjjel is fent vagyok sokszor. Berci szerint Csak érzékenyebb vagyok mint eddig szerintem meg nagyon türelmetlen vagyok és rosszul kezelem ezket a helyzeteket. Szeretném jobban de nincs erőm, bölcsességem és lefáraszt a hetek óta tartó
 Betegeskedésük.
Ahol sok az öröm ott sok a nehézség is -értem én -de egészség az akkora áldás lenne és most nincsen pedig csak most indul a tél.
Aggódom...

Dominik újszülött, többiek betegek

Nagyon köhögnek és nem bírják abbahagyni.
Nimród hétfő óta fulladósan, Kori szerda éjjel krupposan, Simi csütörtökön kezdte reszelősen, Boldika ma köhécsel.
Tavaly egész télen semmi bajuk nem volt, ez most a harmadik betegség idén pedig ugyanaz a vitaminjuk.
Így babázniuk sem lehet, folyton kérem őket, hogy ne köhögjék le a kicsit. Sajnálom, nem így képzeltem az első napokat, heteket itthon. Legalább lázuk nincs - egyenlőre.
Párásítunk, felhőcskézünk, teázunk majd csak jobb lesz.

Dominik rendes kis ötödik. Még mindig összenőve alszunk. Napközben nincs gond, eszik és alszik néha nézelődik. Második éjjele van fent 4 körül egy vagy két órát tekereg (nem üvölt de kézben nyugszik csak meg így virrasztok vele) és hangos a pocija úgyhogy ma elkezdtem az infacolt hátha segít valamit.

7 fős lett a család

Igaz, az autóban ültem hazafelé de a föld fölött lebegtem. Még mindig a csodálatos szülésemen járt az eszem és azon, hogy milyen jó úgy haza utazni, hogy nem szenvedek egy császár vágástól csak ülök kényelmesen tele energiával. Nem győzök hálát adni, amiért így alakult...

Hazafelé vettünk két pizzát (ezt kértem ebédre) aztán Korit össze szedtük a napköziben. Nagyon boldogan szállt be az autóba Dominik mellé. Nézegette, ragyogott az arca és vigyázott rá amíg mi Bercivel a patikában nagybevásároltunk.
A fiúk bent aludtak az oviban mert pont nem tudtuk őket elhozni, Boldit pedig 5 körülre vártuk (ő négy napig anyuéknál volt)..
Nagyon jó volt itthon négyesben, csendesen megérkezni.

Aztán megjöttek a fiúk, először az ovisok aztán Boldi is haza tért. Hát nem volt könnyű....
Boldika hol sírt hol hisztizett hol a "piti babát atajom megfogni!" kiabálás ment, vagy édesen nevetgélt.
Nimród a leggyöngédebben fogadta Domit: "Szia KisJézus!" - mondta neki majd leosztotta a szerepeket miszerint ő József, én Mária, Kori az Isten, Simi egy pásztor.
Simike is izgult, nézegette és azt mondta: "Anya! Én nem gondoltam, hogy ennyire cuki lesz a kistesó!".
Kori is meg akarta egyfolytában fogni...

Elég hangosan, zaklatottan telt az első este itthon, sírtam is egy keveset mert ijesztő volt ez a nagy tumultus.
Aztán még a szombat is nehéz volt, Boldika még mindig nem rázódott helyre és a többiek sem szokták meg, hogy most nem szabad úgy üvölteni mint eddig (Domi még jobban bírná, de én vagyok az akinek ez most még sok).
Vasárnapra mise után haza jöttek és kezdtünk 5 fős családdá verődni. Már hagyták a gyerekek, hogy szoptassak, kivárták, hogy mikor vehetik fel és kevesebb lett az üvöltés is. Ekkor kezdtem csak megnyugodni és reménykedni, hogy menni fog. Berci szülei feljöttek babanézőbe.

Dominik itthon egy álom. Eszik és alszik, néha nézelődik. Nappal az ágyában, éjszaka mellettem alszik a nagy ágyon (kb 3 óránként eszik), annyira szeretem így, Berci pedig egyenlőre a fiúknál alszik a nyugalom kedvéért és a járkálás mentes éjszakákért.

Vasárnap este szörnyű pánikroham jött rám.Úgy éreztem leszakad a tüdőm, aztán kezdtem rájönni, hogy olyan mintha a gyomromból jönne a fájdalom de behatárolhatatlan volt viszont nagyon hasogató és erős nem tudtam ülni sem és feküdni sem felül körbe a mellkasomban meg a hátamban volt valami. Bevettem egy algopirint és reménykedtem, hogy nincs tüdőembóliám (bár azt nem tudom milyen de elöntött a halálfélelem, hogy mi ez a semmiből előtörő élesség). Aztán Berci megnyugtatott, hogy szerinte a szerveim vándorolnak vissza a helyükre. Egyik szülés után sem éreztem ilyet nem értettem de Berci ötlete igaznak bizonyult, mert reggelre elmúlt és még életben is maradtam!


Nimród el kezdett köhögni, nem ment oviba. Szárazon köhög és nem bírja abba hagyni nagyon idegesítő és ő is nagyon sápadt már az állandó fuldoklástól még a Sinecod sem segít.
Ma itt volt a gyerekorvos, megnézte Domit és Ninót is megvizsgálta (nem tűnik komolynak a köhögést csillapítsuk és kész). Ma este lázas lett, remélem nem lesz nagyobb baja. Szegény most nem babázhat ettől egy kicsit ki van borulva de megérti és rendesen elvonul játszani. Sajnálom szegényt.

Szeretném megköszönni a sok babacuccot amiket kaptunk! Én a kórházi napokra is kaptam egy csomó mindent, és a baba is kapott dolgokat és sok pelust, annyit, hogy még nem is kellett venni neki!
Nagyon köszönöm Noémi és Zsófi! Iszom a teát is amit küldtetek!
Zsuzsitól pedig babakocsit kaptunk, olyat amiről álmodtam. Nagyon köszönjük!

Berci itthon van a héten apai szabadságon.
Ahogy elmegy valahova minden nehéz lesz.
Bárcsak mindig itthon lehetne velünk!

Dominik képek - kórházi napok

 Kedd

Egy kicsit megviselte a születés. Bevérzett a szeme és lila volt a pofija. A gyerekorvos megnyugtatott, hogy nem keringési problémás csak az erőlködéstől lett ilyen színes. Nekem így is gyönyörű volt.

Szerda

Koncentrál az alvásra. A testvérek közül Kori újszülöttre hasonlít a legjobban.


Csütörtök

4 naposan végre felébredt és már nem csak sírt a tejért hanem egy kicsit nézelődött is.
Tiszta Berci még mindig (az újszülött Bercire és a mostanira is hasonlít).
Az alvó pózon látszik, hogy elég jó a tejellátmány....

Péntek

Pénteken mindent összecsomagoltam és vártuk Bercit. A szülőszoba előtt még csinált egy képet rólunk.
Nagyon jó volt haza indulni...

Kórházban az újszülöttel

Olyan sokszor kellett a kórházba menni az utolsó két hónapban és mindig olyan rossz volt, szenvedés.
Most meg értelmet nyert az egész.
Egy óriási tágas három ágyas szobába kerültem, az ágyammal szemben egy nagy fürdőszoba volt.
Első éjjel alig aludtam, annyira a szülés hatása alatt voltam még mindig. Dominik is az újszülött osztályon volt megfigyelésen. Reggel 6-kor hozták be hozzám, akkor gyönyörűen el kezdett szopizni mintha mindig ezt csinálta volna. Bercit felhívtam, hogy Dominik teljesen úgy néz ki mint ő!
Délelőtt kinéztem az ablakon és egy gyönyörű nagy szivárvány volt az égen...
Domival aztán csak 7.15-9.45 -ig és 20-22-ig váltunk el egymástól.
Az első közös éjjelünk nagyon sírósra sikerült, mert hiába szopizott nagyon éhes volt és szenvedett. Kimentem a csecsemősökhöz miután órák óta sírt, kapott egy kis vizet utána megnyugodott.
Második napra már jött a tej úgyhogy onnantól kezdve nem is volt sírás többet.
A testvérek bejöttek és örvendeztek, hogy "kisbaba, kisbaba"! Nagyon megható volt, ragyogott az arcuk.
Az ilyen pillanatokért megéri minden szenvedés ami előtte volt...

Örültem, hogy péntekig maradhattam bent, pihentem, szoptattam, rengeteget nevettem a szobatársakkal. Onnantól, hogy lett tej, Domika nagyon jó baba lett. (Igaz végig Boldinak hívtam szegényt.)
Csodálatos kis élet: gyönyörű fekete haja van, nagyon sötét szeme és borzasztóan formás.
Annyira szeretem az első pillanattól kezdve, hogy elmondani nem tudom.
Tökéletes, hogy fiú.

Dominik születése

December 6-án pénteken miután itthon jött nálunk a Mikulás és örvendeztünk a gyerekekkel, Berci bevitt a kórházba a szokásos ctg-re. Akkor közölte B.doki, hogy hétfőre sajnos ki kell, hogy írjon császárra mert a túlhordás előzetes császár után már veszélyes lehet. Elküldött altatóorvoshoz, utána megbeszéltük, hogy vasárnap este 5-6 között jöjjek be a kórházba és foglaljam el az ágyamat. Nem örültem de számítottam erre és szoktam a gondolatot, hogy hétfőn kiszedik a babát.
Pénteken a gyerekek Berci szüleinél aludtak mert éreztem valami kis fájdalmat és kimerült is voltam na meg szomorú.
Szombaton Berci dolgozott, én pedig elmentem egyedül egy nagy vásárlásra a környékre kocsival (de jólesett!). Délután lepihentem és még mindig a gondolatot szoktam, hogy a megpróbáltatásokkal teli 9 hónapnak császár lesz a vége. Nem küzdöttem ellene hiszen tudtam, hogy nagy a gyerek, nem gondoltam, hogy a természetes szülés a legjobb megoldás de ijesztő volt a hétfői műtét gondolata.
Akkor eszembe jutott egy ige: "Mindent rendeltetésnek megfelelően készített az Úr...". Ezt mondogattam miközben a telefonomon nyomkodtam a passziánszt.... A Bibilát is kinyitottam ott a 91. zsoltár akadt kezembe ami szintén megnyugtatott - valamennyire.

Zsoltár 91.

Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, ²az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom! ³Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. ⁴Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. ⁵Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; ⁶sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. ⁷S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. ⁸Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. ⁹Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. ¹⁰Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. ¹¹Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. ¹²A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. ¹³Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. ¹⁴„Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. ¹⁵Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. ¹⁶Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”
Berci délután haza hozta a gyerekeket, este együtt volt a család - nekem hol fájt hol nem....

Vasárnap hajnalban aztán 2.30-kor erős fájdalomra ébredtem, gondoltam, hogy ez valaminek a kezdete lehet. Aztán jött a wc-re járkálás meg, hogy néztem az órámat és 10 perceseket mértem. Nem tudtam vissza aludni de lepihentem és izgultam, hogy mikor ébresszem Bercit (aki a fiúknál feküdt), hogy menjen el a Nagymamáért. Aztán reggel 6 lett, még mindig elvoltam ezekkel a fájdalmas de bizonytalan 10 percesekkel, megmostam a hajamat, felkeltettem a többieket mert ők mentek templomba.
Reggeliztünk, felöltöztünk, csináltunk egy pocakos-gyerekes képet aztán kikísértem őket.

Itthon aztán néztem az órámat és pihentem, játszottam a telefonom, járkáltam, rendet raktam.
10 perces volt még mindig, hiába fájt még nem volt elég, hogy elinduljunk.
Bercinek dolgoznia kellett a városi karácsonyon fotózott de mindig hívott, mondta 5 perc és itthon lesz ha indulni kell. Nem akartam indulni bár egyre erősebb és szembecsukósabbak voltak azok a 10 perces fájások.
3-kor lezuhanyoztam, készültem a kórházba indulásra (5-re kellett ugye beérnem egyébként is) de fél 4-kor hívtam Bercit, hogy azt hiszem nem bírok egyedül lenni tovább mert nagyon fáj úgyhogy jöjjön haza!
Rohant és elindultunk. A kocsiban lett 7 perces.
5-körül csengettünk a szülőszobán.
Ctg-re tettek, ügyeletes orvos megvizsgált azt mondta bő 1 ujjnyi, menjek a szobámba és készüljek a holnapi császárra, majd este 10-kor menjek vissza még egy ctg-re (kedves, nem?).
Bercivel bementünk a három ágyas kôrterembe, mellettem két anyuka babával szoptatósan én pedig küzdöttem a már 5 percesekkel (az év kórháza! - ja ha éppen ott a dokid aki mindent intéz és nem kell a szobatársakkal vajúdnod).
Berci ült a széken, nézte a telefonját, mellettünk a két szoptatós anyuka babával, (az egyiknek szólt valami minirádiója kérdezte nem zavar e, mi még örültünk is neki, hogy kicsit eltereli a figyelmünket) én meg járkáltam meg álltam, nem akartam lefeküdni, hogy ne lassítsam a folyamatot.
Egyébként itt kezdtem csak el érezni, hogy nem lesz holnap császár. Egészen eddig azt hittem kitart ez holnapig (ismerve a nagyon sokáig tartó előző szüléseimet).

Berci 19.30 -ra 3 perceseket mért (még mindig csendben bírtam de már csak csukott szemmel) ekkor belépett egy manó kinézetű másik ügyeletes orvos aki esti vizitelt, Berci mondta neki, hogy 3 percesek ő ekkor azt mondta, hogy akkor menjünk vele a szülőszobára megnézi mi a helyzet.
Nagyon rendes, kedves, megnyugtató volt (bár tényleg egy manóra hasonlított).

A szülőszobán Réka volt bent, egy nagyon vagány fiatal nagyszájú jófej szülésznő. Manó doktor megvizsgált (bő 2 ujjnyi, feszülő burok), jöhet a ctg és előkészítés. Akkor megbeszéltük, hogy rendes szülést szeretnénk, ők is támogatták az ötletet és hívták az orvosomat.....aki közben a születésnapját ünnepelte (tudtam, hogy ma van neki számítottam is rá, hogy ez lesz) mondta, hogy sajnos már nem tud bejönni de legyen rendes szülés ha minden engedi. Hallottam ahogy Manó doktorral beszélnek telefonon....
Réka jó mérges lett és azt mondta milyen jó, hogy nem a dokim van itt és jobb is, hogy nem jön be mert ő Tóni bácsit sokkal jobban szereti és meglátom milyen jó lesz így is. Ez nagyon megnyugtatott igazából nem is borultam ki, hogy nincs itt B. doki csak az érdekelt, hogy minden rendben legyen (sokkal jobb volt Istenben bízni mint várni a dokit) volt valamiféle békességem és áldás is, hogy Réka jófej volt Tóni doktor pedig megnyugtató.
Réka ctg-re tett aztán előkészített (ez fájásokkal rettenetes ám, tudja aki átélte). Réka elmondta, hogy tudnom kell még ilyenkor is 30 százalék, hogy sikerül minden és előzetes császár után nem végződik megint úgy de ha rendeset akarok akkor nagykönyvbe illő szülést kell produkálnom.

Bercit 20.45-kor engedték be hozzám (kint már azt hitte megszületett azért nem is volt idő behívni őt). Jött a kis műtős ruhájában és megállt a szülőszékem mellett. Annyira rutinos volt, nyugodt, tapasztalt szülőszobára járó, ez tetszett nekem.
Hatalmas szülőszobát kaptam, hiperszuper székkel, káddal (ez nálam szóba sem jött) és szembe a falon egy óriási Klimt képpel.

Az utolsó 1 óra pedig így telt:
21.15 körül burokrepesztés után nagyon fájdalmas lett minden. Ekkor azt mondták még ma meg lesz a baba ne izguljak. Néhány csöndes fájás után már nem bírtam csendben maradni. Réka beszélgetett Bercivel, hogy lesz e hatodik (nem!) és, hogy milyen jól nézünk ki így  ennyi gyerekesen. Vizsgált Réka meg a doki: 3 aztán nem sokkal később 4 ujjnyi lett, leengedtek egy cukros infúziót, hogy legyen erőm a végére.
Sokszor kiabáltam jó hangosan, hogy nem bírom ki, a szünetekben meg próbáltam pihenni. Réka mondta ha nyomnom kell nyomjak és felültette a szülőszéket mintha állnék. Akkor el kezdett lefelé mozdulni a baba ezt már éreztem de még néhány fájás jött mielőtt nyomnom kellett.
Jött egy másik szülésznő is (Vera) , el kezdték kipakolni a steril dolgokat (21.40 körül), ez reményt adott, hogy hamarosan vége lesz.
Réka beöltözött és beült várni a babát, éreztem, hogy nyomnom kell akkor Réka rám szólt, hogy ne nyomjak (kifeszítettem magam csak úgy sikerült vissza tartani).
Kiabáltak a dokiért, Berci kirohant, hogy behívja.
Bejött Tóni bácsi, akkor Réka kérte csússzak lejjebb, 3-szor kérte mire sikerült teljesítenem akkor még vitatkoztak egyet, hogy gátvédelmet szeretnének a szülésznők a doki meg mondta, hogy előzetes császár miatt nem szabad, kicsit vágni kell - akkor megegyeztek, hogy jó de csak egy nagyon kicsit. (Nekem mindegy volt csak hadd nyomjam már ki azt a gyereket!).
Akkor nyomtam egyet: semmi.
Nyomtam még egyet és akkor éreztem, hogy előbújik a fejecskéje, majd utána kicsúszik az egész teste.
Csodálatos érzés, ez már egyáltalán nem fáj!

Nem sírt fel, kérdeztem él e, jól van e, mondták, hogy persze, hogy él!
Megöleltem az orvost mert ő állt a legközelebb, mondtam, hogy nagyon köszönöm, utána Bercire néztem aki a fiát nézve zokogott.
Utána oda adták, megöleltem, nézegettem, gyönyörű volt, szebb mint amit el tudtam képzelni.
Berci elment a csecsemőssel, fotózott de sajnos undok volt a néni úgyhogy neki oda sem adta, vitte az újszülött osztályra.
Akkor vissza jött hozzám engem akkor kezdtek altatni  a betapintáshoz (megnézik mit csinált a császár sebem, nem sérült e bent semmi).
5 percre elaltattak de nagyon izgultam előtte hiszen benne volt a pakliban, hogy a műtőben ébredek ha belül szétnyílt a heg...
Felébredtem mondták, hogy minden rendben na ekkor már sírtam én is.
Bejött Berci telefonáltunk mindenkinek (el sem hitték, a hétfői császár értesítést várták).
Mi pedig jóval a föld felett lebegtünk boldogságunkban, 5 gyerekes szülők lettünk és nem akárhogyan.
Soha nem volt ilyen könnyű, gyors, egyértelmű, áldott szülésem.

Dominik név jelentése: Istenhez tartozó, Istennek szentelt. Régen csak a vasárnap született gyermekek kaphatták ezt a nevet.
Kicsi fiúnk December 8-án vasárnap este 22.00-kor született 4 kilóval 57 centisen.

Istennek legyen hála!

"Magasztalja lelkem az én Uramat.
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepiIlantott rám.
Alázattal zengi dicséretét szám."

Nagy Dominik

Vasárnap este 22.00-kor megszületett 5. gyermekünk Dominik.
Megvárta a kiírt időpontot december 8-át de nem akart hétfőn császárral születni úgyhogy gyorsan előbújt még előző este 4 kilóval 57 centisen.
Nagyon boldogok vagyunk!

40. hét

DECEMBER 8.

Undorító vírus

A legundorítóbb vírust sikerült így szülés előtt benyalniuk a gyerekeknek.
Még leírni is szörnyű: aftás, kiütéses, lázas nagyon fájdalmas fertőzés.
Kori kezdte pénteken akkor mondta a doki, hogy a többieken is ki fog jönni de azért reménykedtem, hogy nincs igaza.
Vasárnap este Nimród belázasodott, hétfőn reggelre Simi és Boldi is nagyon lázas lett.Egyszerre mindenki! Fájt a torkuk, megmozdulni sem bírtak. Írtam egy lázlapot mindenkinek a gyógyszeradagjáról nurofen, panadol, cataflam szerepelt rajta és az, hogy kinek mikor mennyit kell adni, 3 óránként.
Ínni is alíg bírtak mert tele volt a torkuk fehér hólyaggal csak jajgattak és nyekledeztek, hiába fájt inni muszáj volt az állandó folyadékveszteség miatt. 
Főztem egy húslevest, evett aki akart és alig éltem túl a napot még felírva is nehéz volt követni, hogy ki van a legrosszabbul. Borzalmas volt. Egyedül voltam velük egész nap, Berci nagyon későn jött haza.
Boldi estére görcsöt kapott a láztól (nem az a tipikus lázgörcs mert nem ájult el de rázkódott a hirtelen felszökőtől) aztán Simi is megcsinálta ugyanezt, hideg vízbe kellett mindkettőt tennem és csak utána múlt el a rázkódásuk. Nagyon ijesztő volt.
Éjszaka még Simi és Boldi lázát kellett csillapítani és itatni őket, felváltva jajgattak így semmit de semmit nem aludtam.
Aztán reggel ide jött Anyu vigyázott a fiúkra, Kori ment suliba, Berci pedig elvitt a ctg-re.
Rosszul lettem a nemalvástól és a rossz géptől amit a hasamba nyomtak mert nem érzékelte rendesen a szívhangot, bőgtem is és majdnem elájultam, aztán lefeküdtem és rátettek egy rendes gépre amit nem kellett a hasamba nyomni.
Berci haza hozott, anyu haza hozta Korit aztán ők elmentek én meg folytattam a gyógyítást.
Simi és Nimród láztalan volt viszont nem bírtak még enni és inni  is alig (inni muszáj) estére pedig kiütésesek lettek mindenhol főleg a lábukat fájlalják arra kentem fenistilt.
Boldi nagyon-nagyon rossz beteg. Alig lehet beletömni a gyógyszert, nem akar inni csak nagyon nehezen (csak vizet és málnaszörpöt a teát nem hajlandó). Úgyhogy kifeszítem a száját és belenyomom a gyógyszert ő meg üvölt és kiköpi. Ma kevesebb láza volt mint tegnap viszont sokat sírt, hogy fáj a lába, főleg a talpa és hasmenése is lett.
Undorító, gusztustalan és kegyetlen ez a vírus nagyon szenvednek és gyógyítani is nagyon nehéz mert nem igazán lehet.
Remélem ez az utolsó bejegyzésem szülés előtt.
Vasárnapra vagyok kiírva.

39. hét

A mindenórás kismamából minden hetes lett, a két kép a 37. héten készült, most meg a 39. kezdődik már.

Azt nem részletezem hogy érzem magam a koraszülés veszély, 4 hét fekvés és egy vesegörcs után, lassan túlhordással.....
2 naponta menni kell a kórházba ami egy órányi autóút hétköznap, fél óra hétvégén.
Berci és anyu szokott vinni, ez még a jobbik helyzet mert így nem kell bent feküdnöm az osztályon.

Kori pénteken beteg lett, vírusos lázas hólyagos torokbaj, ma estére Nimród lázasodott be (ha ugyanaz, remélem hamar lemegy sok teával lázcsillapítással). Holnap csak Simi megy oviba, 3 itthon lesz (jaj nekem)...

Annak örülök, hogy megvárta a decembert a baba annak viszont nem nagyon, hogy hetek óta jóslófájásaim vannak ami nagyon kellemetlen és ismétlődő de sajnos nem elég a szüléshez. Néha úgy dönt ez a kis ötödik, hogy ráfekszik egy idegre és akkor a bal lábamat nem tudom emelni, gyakorlatilag nem tudok járni amíg odább nem vándorol. Utcára már nem megyek csak ha visznek kocsival, nem mertem Boldival elindulni még a ház mellé sem.
Megszállottan nézem a neten, hogy mi legyen a karácsonnyal, szeretném legalább a gyerekek dogait nagyjából rendezni, de elég nehéz - különböző okok miatt...ez is teherként nyomja a vállam tavaly olyan jól időben volt minden.

Nem tudom van e alkalmas idő amire vágyom, hogy eljöjjön már.
Próbálom elviselni ezt a 2 hetet ami még a legvégéig van.
Nem lesz könnyű...

Mindenórás

Szabadlábon

37. Hét betöltve.
Vesegörcs elmúlt, péntek óta nem ismétlődött úgyhogy kaptam egy kis kimenőt, hogy itthon rendezzem soraim. Megint volt egy aranyos szobatársam, pihentem egész nap és persze aggodalmaskodtam.

A család és Bercim mindent beleadnak, hogy átvészeljük ezt az időszakot amig négy gyereket kell elrendezni, de ez már nekik is sok egy kicsit, hogy ennyire kivonódtam a forgalomból.
Rengeteg alkalmazkodás, telefon, szervezés, áldozat, csak így sikerül megszervezni minden egyes napot lépésről lépésre.
Én sem így terveztem, gondoltam totál fáradtan és kimerülten végig csinálom aztán túlhordom ahogy szoktam és utána kezdődhet az itthoni örület.
Ehhez képest mindenki mint az őrült rohangál és szervez én pedig produkálom a furábbnál furább dolgokat és használhatatlan vagyok pedig itt a 4 gyerek na és Berci akinek dolgoznia kell. Nem jó érzés, sajnálok mindenkit...

Ma haza hozott Berci munka előtt, a 3 fiu anyunál van, Kori suliban (ő kettesben volt apával tegnap este és ma reggel).
Ami itthon fogadott megnevettetett: Batman álarc a folyósón, palást és jelmez a földön, óriási plüss panda a hálószobánkban az ágy mellett, az összes gyerek ágyneműje nálunk (vasárnap Berci együtt aludt a 4 gyerekkel), ezenkivül bugyik és gyerek férfias alsók szanaszéjjel. Némi reggeli az asztalon.
Agglegény lakás lett a miénk, de olyan megható mert látszik benne a lényeg.

Többet húzódik a hasam amióta szabadlábon vagyok de az, hogy ebből mikor és hogyan lesz szülés, csak a Jó Isten tudja.

Szülési fájdalom

Csak az tudja aki már átélte, én meg már háromszor megtapasztaltam, egyszer részben: leszakadó derék, szúr, feszít, nyom, görcsöl mindenhol. Összetéveszthetetlen.
Ilyen érzésre ébredtem pénteken hajnali 5-kor. Az első ijedtség után elfogadtam, hogy ez a baba jönni akar, indulnunk kell.
Hívtam anyut, Zizit, Nagymamát, mindenki jött, hogy Bercivel azonnal elindulhassunk.
Úgy éreztem leszakad mindenem, ez a gyerek csoda ha nem esik ki a kocsiban annyira fájt.
Reggeli csúcs de béértünk az otthonunktól nagyon távol eső Uzsokiba (de hát itt a doki ki gondolta, hogy hetente kell berohanni).
Siettek, jaj ötödik gyerek jöjjön gyorsan! Még hánytam is -jaj ez a fájástól van - mondták én meg bólogattam, ismerem a dolgot, igen.
Berci beszólt a munkába hogy nem ér be mert szülök - pedig fontos tárgyalás lett volna.

 Na jött a doki, örült, megvizsgált majd döbbenten nézett rám és a többi orvosra: ez nem szülés, teljesen zárt a méhszáj, laza a méh.
De akkor mi ez???
Ctg, uh, labor minden volt, hogy kiderítsék mi görcsöl úgy mintha a szülés lenne.
Egyszercsak megvilágosodott a doki és azt mondta, szerinte ez a vese.
Elrendelt egy hasi uht.
Én még mindig nem hittem, össze akartam esni mert bizony elképesztő fájdalom viszont egybefüggő görcs és nem periodikus tehát próbáltam elhinni, hogy tényleg nem szülök, bár
nehezen ment.
Hasi uh-n megnéztek és akkor bólogatott a doktornő, hogy ott van a fájdalom oka: vesekő és vesepangás. Az fáj úgy mint a szülés.
Befektettek, bekötöttek egy nagy adag no-spa infuziót, rengeteget kel innom és a bal oldalamon feküdnöm.
Tegnap délután minden fájdalmam megszűnt, elhittem végre, hogy ez nem szülés.
Megfigyelnek.

Uh-n a babát 3 kilo körülinek mérték aminek örülök mert azt hittem 2 fél sincs.
Azt viszont nem értem mire volt jó ez az egész cirkusz, azt már értem, hogy ne vállaljak több gyereket mert ez  már nagyon durva így is de miért kell a gyerekektől megint távol lennem és azon rettegni mi lesz még?

Berci bent volt ma a nagyokkal. Végig sétáltunk a folyósón mert babákat akartak nézni. Minden kis tolókába belestek és huncutul nevettek utána.
Csak remélni tudom, hogy több szörnyűség nem lesz már és a testvérüket nézhetik hamarosan a tolókába.
Azt sem tudom haza mehetek e még.

36. hét

Nehéz a fekvés, a tehetetlenség és a bizonytalanság.

A gyerekeknek nem tudok érdemben jó anyukájuk lenni, úgy faggatom őket mi volt napközben, hogy mellém fekszenek egy kicsit az ágyba. Aztán rohannak tovább, gondolom kezd elegük lenni, hogy csak itt fekszem és mindenre azt mondom: "anya nem mehet, anyának feküdnie kell....".
De egy rossz anya is jobb mintha nincs anya úgyhogy most be kell érnünk ennyivel.
Ma anyu jött segíteni délután, elhozta a gyerekeket az intézményekből. Bori délelőtt volt itt takarítani.

Boldi nem kímél, jön ugrál vadul meg szeret is de az ágyába napok óta nem hajlandó bemenni, csak mellettem akar lenni éjjel-nappal. Mostmár ez is mindegy, ide költözött, Berci meg be a fiúkhoz a földre -legalább így mindenki alszik.
Én mondjuk nem sokat, éjjel sokszor felkelek aztán csak lassan alszom vissza: sajnos agyalok.

Tudom én a receptet erre a helyzetre de nagyon nehéz magamra eröltetni a nyugalmat és harmóniát.
Miközben izgulok, hogy még bent legyen a kicsi, hogy ne vigyék el ( mert a kórházunkban nincs koraszülött osztály így most már szülhetek ott de elvinnék még) közben úgy szeretnék már túl lenni ezen az egészen.
Császár vagy nem császár és még ezen kívül is olyan sok dolog lehet amin most emésztem magam mert fekszem.

Napokig nem éreztem semmit, ma megint keményedett, holnaptól meg vége a magnéziumnak.
Most olyan 2300 és 2400 között lehet a súlya.

Leltárt is csináltam (mert ráérek és mert nagy az érdeklődés).
Kori 3780, Simi 3400, Nino 4140, Boldi 3720 volt.

Pénteken ctg.
Addig is minden nap egy ajándék amit együtt töltünk.

35. hét ágyból nézve

Rengeteg segítséget kapok, kapunk.

A héten többször jön Bori (Berci unokatesója) délelőtt és mindent megcsinál amit kell, még többet is. Nagyon hasznos, lelkiismeretes és lelkes és nem fárad el és még beszélgetni meg nevetni is lehet vele.
Nagypapa hétfőn és szerdán estig vállalja a gyerekeket, Berci vagy anyu hozza haza őket aludni.
Anyu jön minden nap, kedden és csütörtökön egész nap, főz, rendet rak, kiszolgál (csak fel ne kelljek!), rendelt ebédet minden napra.
Kinga haza hozta Korit szerdán  a suliból, hogy ne kelljen napköziben maradnia és többen felajánlották, hogy ha boltba kell menni vagy patikába akkor mennek, csak szóljak.
Itt volt a héten Noémi a férjével hoztak egy nagy adag hasznos ajándékot az új babának, csokit a gyerekeknek - csak úgy ismeretlenül, olvasva minket. Nagyon meghatódtam...
Úgy néz ki babakocsink is lesz, mert kapunk egy gimis barátnőméktől.
Sokan imádkoznak értünk amit köszönök mert tudom, hogy többet ér annál mint mikor magunkért mondjuk.
Hívnak is, írnak is sokan, gondolnak ránk -sokat jelent!

ANNYIRA HÁLÁS VAGYOK MINDENKINEK, HOGY SEGÍTENEK NEKÜNK!

Mindeközben fekszem az ágyban, mikor félve felkelek úgy érzem kiesik az a gyerek, fáj is a hasam meg nem is, alszom is eleget meg nem is.
Boldi nem mozdul az ágyam mellől (inkább ágyamból) már harmadik napja, velem akar enni is, aludni is, játszani is. Vicces mert folyton beszél és ismételgeti amit mondok na és vissza kérdez. Ha valami nem tetszik neki, -mostanában az ha aludni kell - akkor nagyon kitartó hisztibe kezd ami kissé hangos és kellemetlen. Egyébként szeretnivaló és nagyon szeretni tudó gyerek jó, hogy itt van mellettem.

 Kori, Simi és Nino rendben vannak. Rajzokkal halmoznak el, mellém bújnak. Nimród azt mondta, hogy mikor az oviban imádkozták a Miatyánkot akkor rám gondolt...

Ez a két hét nem is olyan sok, inkább a bizonytalanság, hogy mi lesz, az ami nehezen viselhető.
Ugyanakkor szörnyen érzem magam, hogy akik segítenek nap mint nap, ők hozzánk irányítják a dolgaikat, én meg itt fekszem segítségre szorulva -szóval nem túl jó érzés.
De hát nem bírjuk egyedül.
Köszönjük, hogy nem is kell!

Kórház a 34. héten

Megint be kellett menni.
Csütörtökön egyedül voltam a gyerekekkel és bár érzésem szerint semmi megeröltetőt nem  csináltam, kiderült, hogy ennyit sem lehet.
Talán a nyakdugo volt vagy egy része de a méhszáj még zárva, a lepény rendben.
Az éjjel viszont nem aludtam folyton figyeltem, hogy mi lesz mert ha ez a szülés beindulásának első jele akkor már nincs nagyon mit tenni. Imádkoztam, próbáltam megnyugodni és elhinni, hogy Isten kezében lenni az a legjobb ami lehet.
Bìzni ilyenkor nagyon nehéz amikor elönt a félelem de olyan sokszor voltunk ilyen rettenetes helyzetben és sosem hagyott el minket az Úr, mindig megmenkültünk, próbáltam ezekre gondolni.
Zokogtam, hogy nem látom a gyerekeket ha befektetnek, és mi van ha velem is történik valami.
A hosszú de tünetmentes kissé keményedős éjszaka után Berci bevitt és vizsgálat után már hálát adtam és mosolyogtam, hogy mennyire kellett ez az éjjeli imádkozás és újra megerősödés a hitben.
Minden rendben de tilos felkelnem, még 18 nap a vìzválasztó 37. hét.

Berci annyira jó apa! Sosem látom mert mindig dolgozik de most, hogy muszáj haza jönni és foglalkozni velük, hát olyan szeretettel van a gyerekekkel, hogy öröm nézni.
Én meg ronda vagyok, sìrós és elviselhetetlen és még engem is szeret,-állìtólag.

Este úgy megijedtem, hogy az ágyból kérleltem a vacsorázó családomat, hogy találjanak már egy fiú nevet mert megőrülök. Negyedik nekifutásra mindenki éljenzett Simi ötletén, hogy van egy olyan amelyik minden gyereknek tetszik. Én meg gyorsan megnéztem a jelentését és potyogtak a könnyeim. A születésig azonban Pocakbaba, a többi titok...

Fekvés 4 gyerekkel itthon

Úgy hiányoztak!
Hétfőn este haza hozta őket Berci Nagypapáék házából.
Simit felköszöntöttük neve napja alkalmából ( lámpát kért az íróasztalára meg gumicukrot). Nagyon örült, ettünk egy kis tortát amit Berci vett az Aldiban úgyhogy szerényen ünnepeltünk de szeretetben, boldogságban.
Kedden délelőtt Berci dolgozni ment, az unokatestvére Bori jött, hogy levigye őket a játszótérre.
Szegény Boldika szörnyű hisztit csapott nem tudta, hogy lemenjen e a jásztóra vagy ne, háromszor fordult vissza visítva majd indult el újra, végül behoztam és összebújtunk és elaludt a karomban (gondolom félt ha lemegy megint eltűnök).
Délután Péter jött és elvitte Korit táncra, Simit focira aztán haza.
Este egyedül voltunk aludtak mikor Berci megjött.

Nem mondom, hogy minden pillanatban, de azért működik.
Nagyjából hagynak feküdni és elvannak együtt, játszanak, rajzolnak, feladatoznak, kevés mesét néznek, jönnek, hogy olvassak.
Ha kell valami, enni-inni felkelek de akkor nehéz csak amikor verekednek, veszekednek, bántják egymást mert akkor nagyon nehéz rendet rakni.

Ma is Bori jött délelőtt, holnap csak délután jön Péter (megint Simiért, hogy elvigye focira).
Hát így vagyunk.
Amikor Boldi született, előtte Beci került kórházba és feküdnie kellett mozdulatlanul.
Most én látom úgy a dolgokat ahogyan ő akkor...

Őszi ének az erdőben

Az utolsó közös kirándulásunkon: ovis ének az erdőben.

"Jön az ősz, leborul a levél harmada, fedi hűs éjszaka, tapadós harmata."

http://www.youtube.com/watch?v=4OhTjeReSgA&feature=youtu.be

Csak Boldi előadásában pedig így hangzik:

http://www.youtube.com/watch?v=gNeqSoxR4D4&feature=youtu.be

Fekvés

Csütörtökön eljött anyu és mindent gyönyörűen megcsinált. Főzött, kitakarított, jól elfáradt szegény. Elhozta a gyerekeket az oviból, suliból, elvitte őket focira, táncra.. Veronka meg Boldihoz jött, levitte a játszótérre.
Simi és Kori viselik a legkönnyebben, szeretettel mellém bújnak (értik a lényeget).
Boldi vad szeretettel szeret és néha rám szól, hogy "kelj fel az ágyból anya!".
Nimród egy kicsit zavart és hisztisebb a kelleténél - de hát ez érthető.

Ma a fiúk nem oviztak, Berci nővére vállalta őket, tegnap este már ott aludtak mert ma senki nem tudott hozzám jönni.
Kori bábszínházba ment az iskolával, Kinga hozta haza 1-kor.
Berci délután jött érte és elvitte őt is a fiúkhoz.
Ma sem alszanak itthon, csak így megoldható.

Úgyhogy sokat telefonálunk és szervezünk, hogy minél többet tudjak pihenni.
Nagyon hiányoznak. Üres a napom nélkülük.
Az utóbbi hetekben totál ki voltam purcanva, nem bírtam, hogy mindent egyedül csinálok, Berci nem volt itthon esténként. De ez meg a másik véglet, hogy egyszerre rám szakadt a csend és a magány.
Csak várni kell, hogy teljen az idő, érjen bent a kis magzat. 33 hét 4 nap még mindig kevés.

Holnap Berci szüleihez mennek a gyerekek a hétvégére, jövő héten egy kicsit többet lesznek itthon mert őszi szünet lesz, akkor meg azt kell megszervezni, hogy valaki vigye le őket a játszótérre és ebédeltessen, a délutánt meg már kibírjuk amíg Berci haza nem jön.

Mindenki segít, egy szavam nem  lehet, de akkor sem könnyű ez a helyzet.

Kórház a 32. héten

Szombaton este a moziból rohantunk a kórházba miután kimentem még a film kezdete előtt 1 perccel a mosdóba (biztos ami biztos). Érzetre semmi, látványra viszont rémisztő volt a vér aminek nem kellett volna ott lennie ( a 32. héten). Éppen kezdődött a Gravitácó 3D-s film, amire jegyet kaptam Berci szüleitől a születésnapom alkalmából. Kirohantunk, felhívtam a dokit azt mondta nyugodjak meg és menjek be a kórházba szerinte nem koraszülés de ott megnéznek és ha bent tartanak fogadjam meg, maradjak.
Haza jöttünk a papírjaimért meg a kórházi cuccokért és nagyon imádkoztam, hogy ne legyen koraszülött a baba.
A kórházba menet próbáltunk nevet találni hátha meg akar születni szegény csöppség. Berci azt mondta neki mindegy legyen amit akarok csak ne legyen semmi baja, legyen egészséges nem érdekli ha azt a nevet adom amit ő nem akar (mert van egy ilyen :)).
Beértünk, vártunk, megnéztek uh-val, megvizsgáltak.
A legjobb hír, hogy a méhlepény rendben van, a baba rendben van a vért nem tudják honnan jön (de az a jó mert ha látják már nagy a baj).
Befektettek, kaptam infúziót, tüdőérlelő injekciót a babának (ha mégis ki kéne szedni) meg antibiotikumot megelőzésre.
A vérzés megszűnt, a méhszáj zárva úgyhogy 3 nap kórház után haza engedtek feküdni.
4 hetet kell kihúzni, hogy ne legyen koraszülött.
Sok pihenés, főleg fekvés és nyugalom.

Mindenki összefogott körülöttem, Berci családja a szülei, tesója, anyuék, apu, unokatestvéremék, mindenki segített a gyerekek körül és ezután is fog amíg kell. Én meg még azt hittem mennyire egyedül vagyok a gyerekekkel mindig, de most, hogy nagy gáz volt mindent megszerveztek körülöttem. Hála és köszönet érte!
Első nap ijesztő volt utána kezdtem élvezni a pihenést, olvasást a kórházban, mára viszont jó, hogy haza jöhettem.

De hát az a rengeteg újszülött akit ott tologattak körülöttem! Azok a pici babafejek és testek! Az összeset úgy megfogtam volna olyan gyönyörűek, olyan picikék, illatosak, ártatlanok. Nem tudok betelni a látványukkal, annyira édesek ezek a kis csomagok! Tudom, hogy mindig vágyni fogok egy ilyenre mert varázslatos.

Nagyon várom ezt a kicsi ötödiket! Most sokkal közelebb került hozzám mint eddig, most már jobban tudok rá figyelni, jobban tudom várni őt.
 Az uh-s doki nézegette minden rendben van e, egyszer csak megszólalt, hogy "jaj de aranyos az arcocskája! ez nagyon cuki baba lesz! de édes, nézze!". Adott is egy fotót és tényleg nagyon édes!

Bercivel skype-on beszéltünk mit adjon a gyerekekre. A gyerekek énekeltek és rajzoltak nekem azokat mutogatták neten keresztül a születésnapomon.
Levelek vártak itthon: "mama nagyon szeretlek, várlak haza, nagyon szeretném ha a kisbaba jól lenne!" - Kori.
 "Kedves Anya! Szeretlek és várlak! Simi".
Nimród egy dínót rajzolt.

Nagyon érdekes látvány voltam ott 31 évesen, 5 gyerekkel. Még a dokik is rám csodálkoztak viziten, jól megnéztek "első baba?" ..."Ötödik???".
Voltak aranyos szobatársaim nekik is sokat kellett mesélni milyen az élet ilyen sok gyerekkel.

Tudom, hogy mindennek meg van az oka.
Egyenlőre a rosszból is még a legjobb lett végül.
Remélem nem lesz baj.

Köszönöm a sok segítséget mindenkinek!

Vissza a ringbe

Vánszorognak a napok, repülnek a hetek.
Mindenki meggyógyult egy kicsit lazítunk a következő támadásig.
Megint hozom-viszem őket, Kori is kevesebbet volt a héten napközibe nem akarom, hogy totál kikészüljön. Bár hála az égnek szeret bent lenni azért nem haragudott, hogy haza hoztam (bár megjegyzem a leckét sokkal nehezebben írja meg velem mint bent).

Ma bábszínházban voltak az ovisok. Örülök, mert nagyon várták, nagyon izgultak és jól is sikerült: Misi Mókust nézték, busszal mentek, nagy kaland volt. Én is úgy vinném őket egyesével Korit, Simit, Ninót de most nincs erőm, majd jövőre.

Nimródot Boldit vittem a suliba délután mikor mentünk Koriért. Simit beadtam előtte focira.
Hát Boldi és Ninó megfékezése nagyon nehéz a délutáni órákban. Rohangálnak, tépik egymást, vadulnak, ajtót nyitogatnak, elfutnak. Ma többen szóba elegyedtek velem, kérdezgetik harmadik, negyedik? -mondom, hogy ötödik és akkor már kérdeznek is tovább, hogy hogy lehet bírni és mennyi segítségem van.
Annyi, hogy hétfőn és szerdán délután elhozza a gyerekeket Berci apukája,  a nagyobb bevásárlást Berci csinálja és hát ennyi.Nehezen lehet bírni sőt mondhatnám nem bírom de hát ilyet nem mondhatok mert mégis felkelek és igyekszem túlélni a napot.
Kívülről nézve magam nem vagyok normális, ha belegondolok mostanában belülről nézve is kész őrület amit művelünk. Enyhén szólva túlvállalás de talán nem lesz mindig ennyire nehéz.
Az ember azt gondolja milyen fáradt az első gyereknél, aztán, hogy jaj mi lesz ha a második is ott lesz én már úgy érzem űrlény vagyok az ötödik terhességemmel ilyen anyagi helyzettel, ilyen sok kicsivel, úgy érzem egyedül...hát igen.
Na de majd csak lesz valahogy eddig is volt.

Séta

A nagycsaládos vírus zárásként, tegnap sétáltunk egy nagyot az erdőben.

Babakocsi kérdés

Azon gondolkodtam, hogy ezt a legkisebbet folyton vinni kell majd kocsival a nagyokért meg ide-oda. Nézegettem, hogy van olyan babakocsi aminek a vázára több minden szerelhető. Irtó drága, használtan kéne (de még úgy is).
Nekem elsősorban egy váz kéne amire az autósülést lehet tenni akkor talán könnyebb ki-be tenni a legkisebbet az összessel együtt. A maxi cosi meg a quinny vagy abc design csinál ilyeneket, autós, mózes meg sport és babakocsi ülés is tehető rá. De nem tudom azt sem, hogy egy márkájú kell e (mert csak az kompatibilis) és kell e pluszban hozzá tartozék vagy ez hogy van?
Nem nagyon értek hozzá, újonnan egy vagyon használtan néztem de még úgy is drága.
Nem tudom érdemes e venni egy vázat használtan (Abc design, vagy maxi cosi?) és utána vásárolni hozzá ami rátehető?
Ha valaki tud erről mesélni azt várom!
Mert gondoltam milyen egyszerű csak kivenni a kocsiból a babahordozót és rátenni egy vázra és akkor nem kell a babát ki be pakolgatni amíg a többieket is pakolászom és megyek értük a suliba oviba.
Ötletek, tapasztalatok???

Most már mindenki beteg

Tiszta sor.
Reggel Simi lépett ki a szobából, hogy fáj a hasa: már tartottam is alá a tálat.
Kori leült a reggeliző asztalhoz és nem kérte a kenyerét. Akkor tanakodni kezdtünk és néztük, hogy menjen- e suliba. Végül úgy döntöttünk ne menjen (fél óra múlva már rohangált a vécére) azóta is jajgat, hogy fáj a hasa. Kori kérdezte:" Anya mi ennek a borzalmas betegségnek a neve?" - szegény...

Nimród dalolászik és megjött az étvágya, Boldi hisztizik és még hasmenése van de enni ő is akar.
A nagyszoba elfekvő lett Kori és Simi tekeregnek, szenvednek.
Berci is beteg lett de úgy döntött bemegy dolgozni. Én tegnap voltam nagyon rosszul.

Amikor az ember akar egy csomó gyereket akkor erre sosem gondol, ezzel nem számol minél többen vannak annál durvábbak az ilyen betegséges dolgok. Még jó, hogy ezt előre nem lehet tudni sőt elképzelni sem...

Beteg

Kb. századik "beteg" című bejegyzésem következik.
Nimród és Boldi hétfő éjjel óta betegek.
Hányós vírus. Boldinak hasmenéssel tarkítva, Ninónak lázzal.
Kori sulizik, ezen a héten el akartam hozni a napköziből mert kicsit kezd besokallni de így szegény marad.
Simike kicsattan az erőtől, jó passzban van (gondolom amig el nem kapja ő is), nem is sír a Ninó nélkül az oviban.
Én alig vonszolom magam, hát még az állandó takarítás és fertőtlenítés, ugrálás a vödörrel, hogy abba hányjanak, meg mosás és teregetés meg éjszakázás. Ekkora hassal még 1 gyerekkel is brutál lenne, nem hogy 4-el. Boldi mindent összefogdos és nem akar pihenni - nagyon idegesítő szegény. Nimród rendes beteg, majdnem egész nap alszik és mindent bevesz amit adok.
Közben ahelyett, hogy hagynám, hogy mindenki elkapja, mindent megteszek, hogy ne, és ez elég fárasztó ("ne menj oda, ne nyúlj hozzá, moss kezet!").
Berci tegnap haza jött hamarabb, ő hordta a nagyokat táncra, focira.
Nem vagyok valami optimista (nagy has, iskolás, újszülött, betegségek) de állítólag nem érdemes (sőt tilos) gondolkodni, lelkizni ezeken a dolgokon csak csinálni kell és kész.
Próbálom.

Mihály nap és hétkezdés

Vasárnap Mihály napi ünnepség volt városunkban.
A reggeli mise után (ahol Boldi és Ninó fékezhetetlen és hangos) haza jöttünk vasárnapi ebédre. Általában Berciéknél szoktunk lenni de most nem voltak itthon a szülei, de neki úgy is mennie kellett fotóznia. Úgyhogy megint egyedül maradtunk ettünk utána aludtak egy nagyot. Még Kori is pedig őt már nagyon nehéz rávenni de annyira ki van hét közben, hogy muszáj lenyomni.

Délután a parkba mentünk ahol Kori Simi és Nino táncoltak a színpadon.

Gyönyörűek voltak, Kori nőies eleganciával, Simi férfias komolysággal Nimród pedig elképesztő édesen mindent beleadva táncolt ( ugrált ) és dupla annyit mozgott mint az indokolt lett volna.
Kezdek dagadni a büszkeségtől, hogy ennyi szép fiam van!

Ott volt Laura 3. babájával Katival, az enyémek meg folyton simogatni akarták. Nimródot és Boldit különösen érdekelte a kis csomag. Kori azt mondta "ilyet kérek csak fiúba!". Simi is megérintette a kis fejecskét.

A fellépés után elszaladtunk felköszönteni a Dédit születésnapja alkalmából aztán siettünk haza Bercinek a (vasárnap esti) leadandó munkái miatt.

Hétfőn aztán indult a hét.
Boldi éjjel 40 fokos lázzal küzdött és így én is vele.
Kori szorong: mi van ha nem ő nyeri a versenyeket  és ha másnak szebb a rajza mint az övé (és a többi), Berci beszélt vele és azóta nevetgél és valamivel lazább ez ügyben.
A spárgát is addig gyakorolta amíg a semmiből lett valami (én nem gondoltam volna, Berci biztatta).
Nagy harcos ez a lány!

A fiúk pedig szeretnek az oviban, Nimródnak már van barátja Dalotti Andris, Csépe Ádám és a két Simi (az egyik a testvére).
Nimród: - Anya, én megbeszélem a Dalotti Andrissal, hogy az Isten minden gonoszt legyőz! -mesélte büszkén.

Simike pedig úszik a foci mámorban ami kedden és csütörtökön van a Budakeszi Labdarúgó Akadémián.
Tegnap még sportorvosi vizsgálat is volt amire Berci kísérte el.

Veronka jött Boldira vigyázni amig a többiekért mentem oviba, suliba. Nagyon sokat segítenek az unokatesóim ha nem lennének nem tudnám megoldani.
Mondjuk így is nehezen.
Pedig ebbe a feszített tempóba még bele kell férnie az apróságnak aki már 30 hetes...

Az Ősök szeretete

Makón voltunk.
A nagyszüleim, a gyerekek dédszülei élnek ott, ahova én jártam nyaranta mint most Csopakra és a Labancba az enyémek.
Szoktunk beszélni Tündiről és Zolikáról, imádkozni is szoktunk értük, gyakran beszélünk Tündivel telefonon, sokszor váltunk emailt, születés-és névnapokra mindig küldenek valamit felnőtteknek és gyerekeknek is, unokáknak, dédunokáknak - de egy évben csak egyszer (Karácsonykor) vagy kétszer (a makói villámlátogatáson) találkozunk.

Sikerült úgy szervezni, hogy ezen a szombaton Anyu és Tibi levigyenek engem és a gyerekeket Makóra.
Nagyon-nagyon izgatottak voltak a gyerekek. Rajzoltak, izgultak az utazás és a találkozás miatt is, csomagoltak egy-egy kis hátizsákot maguknak.
Befértünk Anyu kocsijába, Tibi vezetett, Berci nem jött mert OKJ-s képzésen van kéthetente szombaton.

Az első megálló félúton egy benzinkút volt ahol kaptak egy-egy óriás túró rudit és almalevet és iszonyú édesen fogyasztották a táplálékot.
Aztán 1 körül Makóra értünk, ebédeltünk, a gyerekek a kertben felfedező sétát tettek (térképet is csináltunk a látottakról). Körbe járták a házat, fönt is, lent is, mindent megcsodáltak én pedig meséltem, hogy mit hol és hogyan csináltam amikor itt nyaraltam a testvéremmel és unokatestvéreimmel és én voltam gyerek. Borzasztóan élvezték. Nimród nagyon sok makói diót gyűjtött amit mindenképpen az itthon maradt apának akart megmutatni.
Aztán átadták a Tündinek készített rajzokat és hosszasan mesélték, hogy mi van rajta (Nimród úgy, hogy közben Tündihez bújt). Kori és Simi is Tündit és Zolikát rajzolta le.
Boldi is nagyon közvetlen és kedves volt pedig ő nemigen emlékezhet az Ősökre nagyon kicsi volt mikor utoljára találkoztak.

Azon gondolkoztam milyen érdekes ez a láthatatlan szeretet kötelék ami nem közös élményeken és az együtt töltött időn múlik hanem az általam elmesélt dolgokból, az esti imákból, ünnepekből táplálkozik.
Hogy sokszor azt hiszem mindent rosszul csinálok és akkor ma láttam, hogy még sem mindent, mert ez a dolog él: minden gyerek boldogan sétált be a makói házba, szeretettel, kedvességgel, közvetlenséggel voltak Tündi és Zolika felé, öleléssel búcsúztak, látszik, hogy itt már nem az együtt töltött idő mennyisége és minősége számít, sokkal többről van szó: szeretik az Ősöket bármennyire is keveset találkoznak velük.

Szép nap volt, jól elfáradtunk, utaztunk 400 kilométert, de megérte.
Hála érte!

Iskolás dolgok

Berci és Kori beszélgetnek mikor iskolába mennek:
Berci: "Melyik a kedvenc tantárgyad Kori?"
Kori: "A tolltartó!"
Berci: "Az tanszer....úgy értem melyik tanítási órát szereted a legjobban?"
Kori: "A torna órát. Mert akkor megkapjuk a babzsákunkat."

Aztán haza jön és egész délután és este és iskola előtt reggel is játszani akar a fiúkkal - többnyire duplósat. Néha visít velük (amikor nagyon fáradt már) vagy csak parancsolgat (mert a fiúk értetlenek és/vagy nem fogadnak szót) de játszik és élvezi nagyon : "Anya kérlek még hadd játsszak!" - mondja reggel, este.

Kérdeztem ma reggel, hogy menjek e érte délben mert akkor nem kell napköziben maradnia, ez akkor rövidebb nap. Erre felháborodottan azt mondta, hogy : "Nem Anya! Én azt akarom, hogy a Nagypapa jöjjön értem az iskolába!" - ez a drágaság inkább bent van még 3 és fél órát azért, hogy Berci apukája menjen érte. Annyira édes!

Aztán este szoktuk megbeszélni milyen volt az iskola mi történt. Vacsora közben még nem tudja össze szedni a gondolatait, nem jut minden az eszébe. Este aztán ima után fekszik mellettem és elő jönnek a jó és a rossz dolgok is. Azt mondta egyik este, hogy sírnia kell ha arra a feladatra gondol amikor körbe kellett tépnie a kezével azt a kisautót amit rajzoltak. El kezdett sírni mert bele tépett az autó közepébe és nem a szélébe és tudta, hogy akkor Dóri néni már nem szedi be az övét mert az annyira ronda. De Dóri néni beszedte az övét is ( de neki akkor is sírnia kell mert annyira ronda lett).
Maximalista, mindent tökéletesen akar csinálni. Egyfelől jó persze, hogy igyekszik, a másik viszont, hogy túl aggódja a feladatokat, azt is amit könnyedén meg tudna oldani. Borzasztóan igyekszik, a napköziben meg gyönyörűeket rajzol. Ica néni segítője, múltkor őt kérte meg, hogy vezessen kis egy osztálytársat mert jöttek érte és fél egyedül elmenni a lépcsőig. Szóval már tanársegéd is.

Nagyon sok nevet tud már, azt is el mondja, hogy milyenek a gyerekek órán és szünetben vagy napköziben.
Figyel.

A heti két tánc az egyetlen külön óra, nagyon szeret járni (még akkor is ha hulla fáradt már 4-kor és sír, hogy nem tud spárgázni).

Sok ez az első osztály, nagyon nagy váltás az ovi után, a tempó amit fel kell venni hát tényleg elég kemény.
Elkezdődött a nagybetűs élet.

Növekvő pocak és a terhek

A harmadik sulis hét már jobban telt. Simi és Ninó bent aludtak az oviban, Kori pedig úgy tűnik helyt áll délelőtt és délután is a suliban. Boldival alszunk a nap közepén, így a délutánt és estéket is bírom egyedül - úgy értem Berci nélkül mert ő csak éjjel jött haza - és a külön órás napok is jobban mentek mint eddig.

Viszont villámgyorsan közeleg a szülés. Kezdődik a harmadik - a legnehezebb - trimeszter amit nagyon vidáman kell átvészelnünk. A hasam nő, a baba ide-oda pattog benne és egyre feljebb nyom mindent amitől kezd az ülés és fekvés is terhes lenni, a séta meg nagyon fárasztó. Szóval a hajrában az igazi kínlódós szakasz következik (gondolom nehezebben élem meg így 7 éven belül ötödszörre).
Gondolkodom ezen a császár dolgon is. Ha mégis az lesz kérjek e megint altatást, mert nem bírom ha ébren nyuvasztanak, ha pedig mégis feljebb megy az a méhlepény akkor sikerül e könnyen gyorsan hegszétválás nélkül világra hoznom a legkisebbet. Úgyhogy kezdenek beférkőzni amúgy is lefáradt agyamba ezek a gondolatok így, az utolsó harmad elején.
Neve még mindig nincs, emiatt is álmatlanul forgolódom. Meg amiatt is, hogy minden éjjel vándorlás van: Kori aztán Simi csendben a vendég ágyra egymás mellé, Nimród már hangosabban mellém, Boldi meg sírva közénk. Minden éjjel jönnek a szobánkba én meg felkelek minden neszre aztán betakarom meg rendezgetem őket végül nem férek el a sok gyerektől és már jön is a fél7 amikor kelni kell.

Boldikám a dackorszak közepén tombol. Gyönyörűen beszél, irtó okos de néha bekattan neki az elkerülhetetlen hiszti és akkor nyomja. Én meg már rutinosan kezelem de akkor is idegesít amikor nem bírja abba hagyni és belehergeli magát a műsorozásba. Néha angyalka néha meg egy vadság.
Szegény.

Szóval nem panaszkodás csak tény, hogy nehéz minden éjjel és minden nappal de nagyon igyekszünk vidáman csinálni.
Azt már rég megtanultam, hogy a humorérzék az egyik legfontosabb ebben a világban és hála Istennek nekünk az van.

Elkeseredni is van okunk, tegnap bőgtem is egy nagyot Berci bejelentésein de hát mit tegyünk, csinálni kell saját erőnkből amennyit bírunk aztán majd lesz valahogy - a Gondviselés megsegít.

Panaszmentes

Kori Simi és Ninó pénteken ott alvós születésnapi pizsama partyban voltak. Sebi unokatestvér lett 6 éves. Vinni kellett mindenféle világító eszközt, nagyon jól érezték magukat.

Szombatra Kori hulla lett. Itthon nem evett, fájt a hasa meg a feje csak feküdni akart. Kissé ijesztő volt mert ő sosem gyengélkedik de most sikerült kipurcannia a két iskolás héttől. Szegényt nagyon sajnáltam, ápoltam, itattam, altattam, hogy erőre kapjon.
Vasárnapra jobb lett a helyzet, vissza tért a színe, még kirándulni is volt kedve és a délutáni alvás után már kicsattant.

Úgyhogy elkezdődött egy újabb hét. A fiúk már bent alhattak bár szegényeket még mindig egy másik csoportba teszik be ágyastul viszont sokkal jobb a kedvük délután amikor találkozunk, mint amikor délben haza kellett jönni aludni.
Kori pedig napközis.
Hétfőn a Nagypapa hozta őket haza így nem is kellett csak a játszóig mennem Boldival, kedden pedig alvás után szedtem fel a fiúkat és mentünk Koriért.
Ezerszer jobb mint az elmúlt két heti őrület.
Leírhatatlan minőségi változás, hogy nem kell a nap közepén begyűjtenem mindenkit.
Egyik részem bűntudatos hiszen itthon vagyok miért ne rohangálhatnék, más részről viszont tudom, hogy ennek így kell lennie. Mert nem úszik a lakás, pihenünk a Boldival és nem egy kapkodás és kiabálás, és rohangálás az egész nap.
A fiúkat biztos helyen tudom és annyira jó, hogy egy csoportba járnak Ninóval és nincsenek soha egyedül.

Kori viszont egész nap a fejemben van, nem fázik-e, nem sok-e neki, tud-e figyelni van-e ideje mindenre (evés, vécé, öltözködés). Olyan pici most a nagyok között és mindennek maximálisan meg akar felelni úgyhogy nagyon elkeseredik ha valami nem tökéletes.
Szeretném napközben megnézni mit csinál, hogy boldogul, sikerül-e neki minden, segítenék neki öltözni, enni, megóvnám a kudarcoktól, a csalódástól és a ténytől hogy néha bármennyire igyekszünk nem jön minden össze.

Rohangálás oviból suliba meg haza meg vissza

Borzasztó gyors a tempó és csak kis időnk van észre venni, hogy egy család vagyunk nem külön álló emberek.
Kissé szét zuhantunk.
Kori kedden ugatva köhögött, aztán taknyos lett úgyhogy nem akartam, hogy délután is bent üljön a suliban, délbe vagy fél egyre érte mentem. A fiúk sem alhatnak még bent az oviban (óvónő hiány van) úgyhogy csoportos gyerek beszedés volt ebéd időben. Haza érve, Kori leckét írt és mindig sikított egyet mikor valamit elrontott, Boldival ezalatt megettük az ebédet, Siminek és Ninónak könyörögtem, hogy menjenek aludni.

Kedden és csütörtökön pedig foci és tánc volt úgyhogy a fiúkat ébresztettem, hogy 4 -re oda érjünk mindenhova. A fiúk eddig minden nap zokogtak (mert nem aludtak eleget 2-től fél 4 ig). Kori alvás alatt a szobájában szöszmötölt - szegény.
4-re  Korit beadom táncra, Simit elviszem 4-re focira (egy másik helyre kocsival), mivel Kori hamarabb végez vissza megyünk érte, megvárjuk őt Boldival és Ninóval majd együtt vissza megyünk Simiért a foci végére. Elég szörnyű még leírva is, hát még nagy hassal. Ez megy két hete nem túl értelmes rohangászás.

Ha Kori napközis lesz és a fiúk bent alhatnak az oviban akkor azért jóval egyszerűbb lesz a helyzet - gondolom én - nagypapa kétszer haza hozza őket, a táncos-focis napokon pedig egyel kevesebbszer kell fordulnom a tánc és a foci között.
Így a délelőttünk is elúszik mert folyton nézem, hogy mikor kell kocsiba pattannom és indulnom és a délután is értelmetlen legalábbis kedden és csütörtökön.
Kori szereti a táncot, Simi meg a focit úgyhogy nem a beszüntetés a megoldás.

Nimród viszont útálja, hogy rángatom és elég agresszíven reagál rá mint egy igazi rossz gyerek aki elmegy, nem jön vissza, eltűnik, nem fogad szót, rohangál. Szóval nem túl jó a helyzete.
Boldika még simulékonyabb ő jön ha jönni kell de Ninóval együtt már nem valami jó(ság) páros.
Nimródnak figyelem kell, Boldinak meg nyugalom.
Rólam nem is beszélve de én most itt az utolsó szempont vagyok.
 Ez mind nincs meg ha napközben rohangálok egyik helyről a másikra.
Sajnos az ovitól és sulitól is elég messze lakunk, csak kocsival érek el mindent.

Bele sem merek gondolni mi lesz ha valamelyik megbetegszik, Kori náthájától is megijedtem de nem romlik úgyhogy remélem javul.
Úgy érzem elég kevés az igazán értékes együtt töltött idő.
Az esti mesét is úgy mondom, hogy legyen már vége mert össze akad a nyelvem nem is jót olvasok nekik.
Hát szóval nem vagyok elégedett édesanyai teljesítményemmel.
Nyáron minden olyan jól kézben volt most meg azt sem tudom mi van körülöttem.
Remélem hétről hétre jobb lesz és belejövünk mert ez így nem túl jó.

Kedden voltunk Bercivel iskolai szülőin. Dóri néni és Ica néni is nagyon aranyosak, lelkiismeretesek, segítőkészek.
Ica néni, a napközis tanító azt mondta, hogy: "Korit nem kell félteni nagyon talpraesett kislány, ma például egész délután evett."

Igyekszem, hogy mindent össze fogjak.
A hét tanulsága, hogy tényleg be kell állni egy rendszerbe mert a rohangálás nem megy.
Reméljük sikerül és mindenki elégedett lesz a végére.

Első iskolai hét

Igyekszünk a helyzetből a legjobbat kihozni.
Egyáltalán nem könnyű egy iskolással, két óvodással, egy itthonival és egy pocaklakóval. Nem könnyű, de szép feladat, semmilyen munka nem tenne boldogabbá minthogy őket viszem, gondoskodom róluk, velük vagyok, értük fáradozom. Szerencsés vagyok mert a gyerekeimmel lehetek. Fárasztó de másnak számomra nincs értelme. Egyenlőre.

Az első hét egyfolytában rohanás volt.
Kedden nagyon elkeseredtem a napközi miatt mert az én magabiztos nagy erős lányom egy pici hangyaként kifacsarva tért haza és nem volt valami lelkes. Azt mondtam "jó itt a vége, kiveszem, haza hozom az életem árán is". De van egy férjem meg néhány ember akikkel vészhelyzet esetén beszélek és nem növelik a félelmemet hanem kívülről szemlélve okosabbak és segítenek. Nem azzal, hogy vedd ki, ne vedd ki hanem, hogy nézzem kicsit felülről és adjak neki időt. Próbáltam megnyugodni és jobb lett, szerdán és csütörtökön is jó kedvűen jött haza. Péntekenként délbe megyek majd érte.

Simit beirattuk focira, nagyon várta már, nagyon tetszik neki. Heti kétszer komoly nagy edzés van, másfél órás kint a pályán Pali bácsival. Nagyon jó program. Ati papa küldött foci cipőre pénzt úgyhogy most már rúghatja, védheti  a labdát. Ez alatt Kori táncol a suliban úgyhogy pont elmegyek érte a tánc végére és együtt vissza megyünk Simiért az edzésre kedden és csütörtökön.

Voltam uh-n nem annyira jó a helyzet, a lepény lent tapad részben fedi a méhszájat, ha így marad megint császáros baba lesz. Ha feljebb kúszik (amit megtörténhet) akkor természetesen születik.
Engem csak az érdekel, hogy egészségesen térjünk haza mind a ketten. Ez a legfontosabb.
Többet kell pihennem és nem szabad megerőltetnem magam.

Szombaton Berci sem dolgozott és a gyerekek kérleltek minket, hogy a Millenáris játszóra menjünk ráadásul busszal - mert az olyan jó. A Millenárison köztévé napja volt, millió emberrel, tv macival, süsüvel, túró rudi osztással, lufival.

Azt hiszem működik, úgy érzem jól csináljuk, remélem menni fog továbbra is.
De semmit nem magunknak hanem csakis a JóIstennek köszönhetünk.

Napközi dilemma

Dóri nénit nagyon szereti, mert játszik velük, meg kedves és hamar eltelik az idő.

Ma először viszont napközibe ment.  Ott nem Dóri néni van hanem Ica néni aki kicsit hangosabb.
Nem olyan egyszerű sajnos mert átviszik őket egy másik épületbe és ettől ma nagyon megijedt. Az épületet ismeri mert tánc is szokott ott lenni, de az első emeltre mentek és az nagyon nem tetszett neki. A terem sem és a napközis tanító néni sem aki állítólag mindig azt mondja, hogy: "legyen lakat a szátokon!".
Úgyhogy nem elég, hogy szorongtam egész nap, hogy milyen lesz, hogy csak 15.45-re megyek érte, hát sajnos nem alaptalanul.
Kori azt mondta sokszor kérdezte meg, hogy "mikor jön már anya?" és, hogy nem ilyennek képzelte a napközit. A szívem szakad meg, talán most összeomlott benne minden szép amit az iskoláról gondolt....

El is hoznám ha biztos lennék benne, hogy a legjobb neki itthon és ha meg tudnám oldani.
Berci szerint a napközi kell a rendszer, a leválás, a társas kapcsolatok miatt úgyhogy fejezzem be, hogy 1 nap után itt örlődöm (sajnos inkább bőgök és megoldást keresek).

A probléma a következő: legkorábban 13.30 - kor lehet elhozni a gyereket. Boldi ekkor pont alszik én pedig fekszem mellette, hogy ez a bent levő ki ne essen hamarabb.
A fiúk oviban vannak, ha nem alszanak bent hanem haza hozom őket (mint ahogy ezen a héten kötelező) akkor veszekszünk, hogy feküdjenek már le és csönd legyen nekik biztos, hogy kell a benti pihenő a szép délután érdekében.
Ha Korit elhozom fél 2-kor (csak kocsival tudom mert nincs közel) akkor 2-kor leteszem a Boldit aludni (addig kínszenvedés árán ébren tartom) és én is lefekszem és akkor Kori megy a szobájába egyedül (leckét írni vagy rajzolni vagy nem tudom) vagy oda ülök mellé és akkor nem pihentem. De legkésőbb 15.30-kor már indulni kell a fiúkért szintén kocsival mert messze van az ovi is a házunktól.
Szóval sajnos minden ellene szól, hogy megoldható csak a szívem szakad meg, hogy nem akarom bent hagyni ha nem szereti, ha fél, ha nincs kedve.
Vagy megszokja mert lesznek barátai? De megszeretni sosem fogja?
Nem tudom még mennyien maradnak bent. A padtársa haza megy, és két ismerős is elmegy korábban.
Nem tudom hasznos e a tanuló idő vagy csak gyerekmegőrző az egész?
Mivel teszek jót ha haza jön és csöndben kell elfoglalnia magát amig pihenünk vagy ha bent marad és esetleg játszik vagy rajzol vagy kint vannak az udvaron? (Mert kert híján a délutáni levegőzést sem tudom itthon megadni). Bizony a sok kistestvéres lét hátulütője, hogy nem tudok szétszakadni és mindenkivel eleget lenni.
Szóval az ész azt mondja jobb ott neki, csak a szívem mondja, hogy jó lenne ha itthon lenne.
Berci szerint nem kérdés.
De én nem akarom, hogy most, ezért utálja meg az egészet akkor inkább tényleg kifacsarom magam és elhozom.
Végül is kötelező sírni (ha másért nem az elmúlás miatt) ha a legnagyobb gyerekünk iskolába megy, nem?
Imádkozom a megoldásért.
A hasam sokkal jobban van azért is sokat imádkoztam mert elég ijesztő volt hétfőn.

ISKOLA !!!!

Kori iskolás!
Nagyon tetszik neki, nagyon boldog, már alig várja, hogy újra mehessen.
Dóri néni nagyon tetszik neki, a padtársa pedig Hanna (egy másik nagy család legnagyobbja) akivel sokszor játszottak már együtt - itthon is őt szerette volna padtársnak, így hogy Hanna is őt választotta nagyon örülnek. Az első padban ülnek és ma már kellett színezni és Dóri néni játszott velük Vannak még ismerősök, Csilla és Dávid az oviból. Úgy láttam a szülők is aranyosak, kedvesek ők is izgulnak.
Nagy az öröm, minden szép és jó!

Évnyitó előtt 7.45

Csilla és Kori a bevonulásnál

Kori rendezget az első padban

Simit és Ninót Berci vitte reggel. Tőlük sem volt nehéz az elválás, ebéd után pedig amikor mentem értük akkor Simi nagyon boldogan ugrándozott és mesélt. Nimród vissza fogottan de szerintem ő is örült, hogy nem olyan szörnyű az ovi (mint amire emlékezett). Simike tegnap és ma reggel még sírva fakadt, hogy Kori többet nem megy oviba - ez van jövőre ő is iskolás lesz.

Én semmit nem aludtam éjjel, tegnap óta és egész éjjel furcsa módon fáj a hasam (ahogy sosem szokott - izomláz? görcs? ) minden felkelésnél és lépésnél (főleg függőleges állapotban).
Nagyon remélem, hogy elmúlik 26. héten ez még nem megengedett.
Egy-két rémálom kíséretében átvészeltem az éjszakát de jó lenne ha könnyen menne minden mert szerintem én sokkal jobban izgulok mint az összes többi gyerek.
Boldit vinnem kellett az évnyitóra és utána az első órára Korihoz - nem volt egyszerű de csak így volt megoldható. Azután viszont nagyon csodálkozott, hogy kettesben maradtunk egészen ebédig amikor mindenkit össze szedtem.
Folyt. köv.

Búcsúzás és ünnep

Búcsúzunk a nyártól.
Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
 
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.

"Ez Bódié!"

 15 dédunoka

2 éves Boldi

Tegnap este eljött Veronka és Zsófi unokatesóim, vállalták, hogy itt alszanak mert korán reggel a várandósság legrosszabb vizsgálata a cukorterheléses vérvétel várt rám.
Este Bercivel elmentünk bevásárolni és ajándékot venni Bódinak, a lányok pedig ügyesen megetették és letették aludni a gyerekeket (sokkal korábban mint mi szoktuk!).

Hajnalban elindultunk Bercivel, az Uzsokiba kellett menni 7-re,előtte itthon kotyvasztottam a glükózos citromos oldatot. Éjjel 3 körül az összes gyerek megjelent a szobánkban, Kori és Simi a másik ágyon, Boldi és Ninó mellettem aludt (én nem sokat tudtam). Menekültszálló hangulat volt.

A két vérvétel között (7.30 és 9.30) elugrottunk a közelbe mert egy kedves anyuka a blogon megkeresett, hogy adna az ötödik babának néhány dolgot. Örültünk neki nagyon! Köszönjük!
Aztán irtózatos felhőszakadás kerekedett úgyhogy a második vérvételre egyedül rohantam be a kocsiból ezért nem is lehettem rosszul (ahogy az lenni szokott nálam). Elég jól megúsztam ájulás és rosszullét nélkül - úgy örültem!

Berci haza hozott és felköszöntöttük Boldit a kis gurulós Verdás hátizsákkal és a kinder csokival. Nagyon örült neki, tologatta húzogatta egész nap a lakásban, csak Nimród borult ki, sértődött meg és vonult el mert ő is azonnal kapni akart egy ilyet (olyan édes volt úgy sajnáltam, persze nem vigasztaltam de tavaly a Simi pont így reagált minden ajándékozásnál).
A nagyobbak örültek Bódi örömének, ők is adtak saját készítésű ajándékokat.
Olyan aranyosak így egy rakáson ahogy lelkesednek!

Délután meg jött Péter Boldi keresztapja (hozott neki egy fa hajót meg csokit aminek nagyon örült), vissza jött Zsófi és Vera Zizivel és jöttek Anyuék és Elődke Dórival. Anya hozott egy óriási tortát és szendvicseket, így nekem minimális dolgom volt a vendéglátás körül. Berci sajnos nem ért haza a munkából, de Ziziék sokáig maradtak, beszélgettünk még egy kicsit.

Boldi örült ahogy csak egy két éves tud örülni bár kissé elfáradt.
Isten éltesse sokáig kicsi Boldinkat!

Szuperhősök

Batman
Csizmás Kandúr
Robin
Pókember