Megint be kellett menni.
Csütörtökön egyedül voltam a gyerekekkel és bár érzésem szerint semmi megeröltetőt nem csináltam, kiderült, hogy ennyit sem lehet.
Talán a nyakdugo volt vagy egy része de a méhszáj még zárva, a lepény rendben.
Az éjjel viszont nem aludtam folyton figyeltem, hogy mi lesz mert ha ez a szülés beindulásának első jele akkor már nincs nagyon mit tenni. Imádkoztam, próbáltam megnyugodni és elhinni, hogy Isten kezében lenni az a legjobb ami lehet.
Bìzni ilyenkor nagyon nehéz amikor elönt a félelem de olyan sokszor voltunk ilyen rettenetes helyzetben és sosem hagyott el minket az Úr, mindig megmenkültünk, próbáltam ezekre gondolni.
Zokogtam, hogy nem látom a gyerekeket ha befektetnek, és mi van ha velem is történik valami.
A hosszú de tünetmentes kissé keményedős éjszaka után Berci bevitt és vizsgálat után már hálát adtam és mosolyogtam, hogy mennyire kellett ez az éjjeli imádkozás és újra megerősödés a hitben.
Minden rendben de tilos felkelnem, még 18 nap a vìzválasztó 37. hét.
Berci annyira jó apa! Sosem látom mert mindig dolgozik de most, hogy muszáj haza jönni és foglalkozni velük, hát olyan szeretettel van a gyerekekkel, hogy öröm nézni.
Én meg ronda vagyok, sìrós és elviselhetetlen és még engem is szeret,-állìtólag.
Este úgy megijedtem, hogy az ágyból kérleltem a vacsorázó családomat, hogy találjanak már egy fiú nevet mert megőrülök. Negyedik nekifutásra mindenki éljenzett Simi ötletén, hogy van egy olyan amelyik minden gyereknek tetszik. Én meg gyorsan megnéztem a jelentését és potyogtak a könnyeim. A születésig azonban Pocakbaba, a többi titok...
Orsi nagyon szorítok Nektek!Még legalább az a 18 nap legyen bent a Pocakbaba!Nyilván nehéz helyzet ez most,hogy nem tudsz a gyerekekkel úgy foglalkozni ahogyan kellene,de minden rendben lesz csak tessék feküdni!!!Berci ezek szerint tökéletes apa! :)
VálaszTörlésNekünk az, igen:)
TörlésImádkozunk értetek!
VálaszTörlésMegnyugtatásul: Orsi, nekünk a 33. hétre születtek a gyerekek, kicsi súllyal, ketten együtt voltak 3400 grammosak, de ezt leszámítva nem volt (és nincs is) semmi bajuk. Ne félj, minden rendben lesz, most vagy 18 vagy 40 nap múlva! :)
Era!
TörlésElolvastam mindent a lányaidról, a szülésről (most ráérek:).
Köszönom!
Orsi, tudom mit érzel.. Tudod én is írtam, hogy vissza kellett mennem a kórházba - bár egy picit később nálad, de még mindig korán a szüléshez - pedig én is próbáltam sokat pihenni és "csak" 1 gyerekről kellett gondoskodni, de rájöttem én is :), hogy ezt így nem lehet, teljes fekvés vagy szülés, ez volt a konklúzió... Az orvosom azt mondta, hogy akár a 40. hétig is elmehetünk ha pihenek és én akkor egyáltalán nem hittem neki, azt hittem csak vigasztalni akar, de tévedtem szerencsére és tényleg a 40. héten szültem, de előtte szinte csak feküdtem. Tudom, hogy nagyon nehéz, 1 gyerekkel is az volt, mindig úgy éreztem, hogy megfosztom őt egy csomó mindentől, de így utólag úgy látom, hogy az a pár hét nyomtalanul elszaladt az ő életében és örült annak, hogy otthon vagyok vele :). Ha pedig mégis előbb jönne ez a kis drága baba, ez már akkor sem olyan dráma, teljesen természetes ez ott a kórházban, persze mindent meg kell tenni, hogy minél tovább bent maradjon, de attól még lehet egészséges baba, sok ilyen példát is láttam magam körül akkor ott bent, ami sok-sok erőt adott! Gondolj erre és csatlakozom Erához, hogy szerintem is minden rendben lesz, bármikor is kezdődik a szülés! Sokat gondolok Rátok így ismeretlenül is :), sok szeretettel: Vivi.
VálaszTörlésKöszönöm Vivi!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésDraga Orsi!
VálaszTörlésA jo istennek gondja van rad, vigyaz ratok! Akin ilyen nagy aldas van, ennyire szep es szereto csaladja van, az nem veletlenul kapta. Ott minden rendben van es rendben is lesz! A gyerekeknek is kell ez a megtapasztalas, az, hogy egyutt van a csalad joban-rosszban, ossze kell fogni es igy meg inkabb egyutt varjatok az uj kis eletet, aki eljon kozetek. A hited at fog segiteni mindenen :) Szeretettel gondolok ratok!
Lizi
Köszönöm Lizi! Meghatódtam...
TörlésOrsi!
VálaszTörlésA fekvés tényleg fekvés! És bár fejlett a koraszülöttek ellátása, de próbálj meg sokat feküdni! Imádkozok érted! Az Úr legyen veled továbbra is!
Én a 29. héttől húztam ki a 40.-ig. Hihetetlen volt.
Ezek a próbák azok, amik még edzettebbé teszik a hitünket! És ezek azok az emlékkövek, amikre egy következő próbában úgy tekinthetünk vissza, hogy: "Igen, ott is velünk volt az Úr!"
Puszi: Zita