A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. november 22., kedd

Bódi és a többiek







Bódinak felpördülős hosszú szempillái vannak. Csodaszépen pillog vele.
Hangosan gügyög, prüszköl, hörög ha figyelemre méltatjuk. 
Megismeri a testvéreit, ha meglátja az arcukat tele szájjal vigyorog rájuk.
Minden este fürdetés előtt pár percig masszírozom olajjal, azt nagyon szereti.
Többnyire hozzánk igazodik, alszik ha kell, eszik ha éhes egyébként nézelődik, csörgeti a fölé állított nézegetős játékot.
Finom lélek, Nino ellentettje már most 3 hónaposan is más vérmérsékletű mint a vikingfejű Nino bátyó.
Éjszaka ébred de ha magam mellé teszem evés után vissza alszik. Nem kell vele sétálgatni, nem hisztis és erőszakos (még).
Igazi Angyalka saját kis napirenddel, hálás szemekkel.

Kori pedig hercegnőnek képzeli magát minden percben. Annyira szép akar lenni, hogy hisztérikus rohamot kap ha a haja nem úgy áll ahogy ő azt elképzeli vagy a ruhája gyűrődik vagy a pólója nem ér le a derekán. Mondhatni bogaras a nőszemély néha nevetünk sokszor megőrülünk ezektől a kitörésektől főleg a reggeli ruházkodás iszonyatosan idegesítő műsorszám (az nem jó, azt nem akarja, hol van a másik, ez rövid, ez hosszú, ez nyom, ez hideg, ez meleg, ennek rossz a színe és a többi).
Kori ilyen, viszont nagyon gondoskodó. Az összes testvérét szereti, segíti, empátiával kezeli a problémáikat általában.
Van amikor nem tudja/akarja háttérbe szorítani az igazságérzetét és nem hagyja, hogy például Simi a boltos karddal legyen eladó a boltos játékban, vagy Ninó dinóval közelítsen a lovas játékához és hogy a kis autókból ne az övé legyen a legvagányabb és hasonlók.
Igazi elsőszülött és még Kos is! 
Nagyon sokáig képes mesére figyelni, kérdez sokat.
Több dologra emlékszik mint én, sokáig le lehet kötni a figyelmét. 
A humorérzéke kiváló de ezt el is várom a saját gyerekeimtől!

Ninó is nagy mókamester. Úgy lépked mikor rá jön az, hogy mókázni akar mint egy bohóc. Ha vesszük a lapot ("Na de Ninó! Te kis őrült! Micsoda férfi!" felkiáltásokkal) még rátesz egy lapáttal a produkcióra.
Rakosgat, épít, könyvet néz és hoz, hogy olvassam. 
Ha énekelek egy dalt rögtön megmondja kitől hallotta (Mimi, Toti).
Válogat evésnél, bár önálló de több mindent nem eszik mint amit igen. 
Átmeneti, egyiknél se tulajdonítottam túl nagy ügyet és egész jól kijöttünk belőle (mintha megtömtem volna őket).
Szeret útnak indulni, kalandra lelni, várja a Nagypapát, Nagymamát és nem sír amikor jönnek értük hétvégén egy ottalvós buli miatt. Sőt szereti és várja.

Simike az örök rettegő. Itthon vadul, ő a félelmetes kalóz, a hős lovag, üti az ágyat a karddal, kiabálva szalad a lakásba körbe-körbe, az oviban meg retteg, sír, szorong, Kori szoknyája mögé bújik. 
Boldit ő is szeretgeti de nála néha ütésbe csap át a "szeretetsimogatás", viszont ha az ágyában sírva fakad akkor mellé ül és énekel neki.
Öltözködésben válogat ("most ezt a lovagosat, most azt a férfias pólót), evésben nem annyira ("mi ez a finom illat kéjek belőle").
 Este is fél elalvásnál és mostanában át jön éjszaka, a lábunkhoz kucorodik mert ott van még hely.
De ha vadulásról van szó akkor első a sorban, hangos és félelmetes. Majd csak egyensúlyba kerül a kettő és akkor rendeződik a lelke ha elhiszi, hogy nem olyan védtelen és elesett.
Szeret rajzolni, színezni, kirakózni, betűket írni (Simi betű, Kori betű, Anya-Apa betű), olvasásnál viszont hamar elveszti a fonalat és megunja.

A Manó.
Egyik este Kaláka cd-t hallgattak elalvásnál mese után. Egy darabig csend is volt egyszer csak jajgatásra meg sírásra megyek be, a Zoknifaló Manótól rettegtek mindannyian. Nimród reszketett mikor kivettem az ágyából és az ajtó fele mutogatott, Simi kiabált, hogy fél, Kori csak ott mondogatta, hogy félnek. Másfél óráig tartott mire lenyugodtak a kedélyek, kijöhettek a szobából, elmagyaráztuk, hogy ez csak egy dal és nincs ilyen de Simi rettegve magyarázta, hogy ő nem vehet a boltba ezentúl zoknit mert a zoknifaló úgy is megeszi az egészet.
Nimródot volt a legnehezebb visszacipelni, ő nem értette miért kéne megnyugodnia mikor félni kell, ő leült Berci mellé a földre a dolgozó szobába és csak akkor sikerült vissza tenni az ágyába mikor már félálomba dülöngélt.
Kori, hogy oldja a feszültséget Siminek a Naprendszerről kezdett el magyarázni, tudálékosan, igaz dolgokat mesélt amiket Bercitől hallott, megvitatták, Simi is hozzá tette a saját infóit és egészen megfeledkeztek a Manóról.
Aztán Nimród több nappal az eset után úgy ébredt reggel sírva, hogy Má-nó, Má-nó és Simi is előhozza a témát, hogy én mutassam meg neki, hogy nincs semmi abban a cd-lejátszóban.
Úgyhogy itt a nem létező zoknifaló manótól retteg most mindenki, kivéve Korit mert ő ennél azért reálisabb.