A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. április 26., hétfő

Játszó, hit, séta, Ibi, esti káosz

Reggel egyedül volt egy órácska kimenőm, vettem pár dolgot a holnapi ebédhez, azután lementünk a szép időbe játszóterezni. Egész jó volt, nem voltak sokan, a hintáért se kellett sorba állni úgyhogy Simi nem is hisztizett. Viszont volt ott egy kislány akit nagyon megkedveltem mert kedves, értelmes, jószívű és barátságos ráadásul még szép is. Két kisebb fiú testvére van és azokkal is szépen játszik. Egy vastagabb falécet tartott a kezében, gondosan beleásta a homokba azt mondta láthatatlan Isten van rajta. Még mutatta is, hogy : "Látod? Itt van!" - kérdeztem, hogy is láthatnám mikor most mondta hogy láthatatlan...Felkeltette érdeklődésemet a téma, mit gondol ez a majdnem öt éves lány aki tudtommal nincs is kapcsolatban a vallással. Most mégis lehet, hogy megtalálta? Azt mondta nekem, hogy nem mondhtaja el mi van a láthatatlan Istennel mert ez az ő titkuk de néha el jön hozzá és megöleli és megcsókolja. Arra gondoltam csak el ne veszítse az ő láthatatlan Istenét mert tudom, hogy most nagy szüksége van rá...

Délután Ibolyához mentünk látogatóba mert most épül a házuk aminek az egyik felébe már beköltöztek. Ibi gimnáziumi osztálytársam volt, nagyon jó barátnőm bár az élet néha távol sodort minket egymástól, a lelki kötödés azonban mindig megmaradt. Most végre itt van a kisfiával és a férjével alig pár utcára tőlünk egy kertes házban és ez mindkettőnknek nagyon nagy öröm.

Az esti menetrend szétszórtan telt, rendetlen lakásba nem túl jó haza jönni fáradtan de sajnos még nem megy egyszerre a takarítás és a hosszú levegőzés. Ma az utóbbit választottam olyan gyönyörű idő volt.
Hazafelé panaszkodtam, a negyediken a hamarosan szintén három gyerekes anyuka azt tanácsolta ne foglalkozzak vele csak rúgjam arrébb a dolgokat. Felvidított ez a jótanács meg is fogadtam. Aztán főztem egy borzalmas brokkoli levest jól elborsoztam - mindig hónap végén rontom el a főztömet mert akkor már nincs pénz újabb lakomára na de mindegy valahogy megesszük.
Két helyen már rend van, Berci csinálja a harmadikat, a negyediket majd holnap én. Nem tudom másnál hogy van gyerek is meg rend is de ez egy őrület...
Azért szép nap volt, a napsütéssel, a szakrális élménnyel, Ibivel és a gyerekekkel együtt.