Aki volt már várandós és többedszerre, gyerekek mellet annak biztosan ismerős lesz a következő bejegyzés.
Alig kapok levegőt (Pötty minden lehetséges helyet kitölt, betölt, kinyom, benyom), ég a gyomrom, 3 falat után tele vagyok, rettenetesen rosszul viselem az időjárás változást (a fronttól ideges és hányingeres vagyok), rosszul alszom, hamar elfáradok, megőrülök a zajongástól (ami itt nálunk állandó jelenség), nem tudok több mindenre figyelni pláne nem koncentrálni egyszerre, nehezen viselem a nagyobbak bújását, lökdösését.
Nem értem Nimród hogy nem nyomta még ki belőlem ezt a kis Pötty uraságot, minden erejével azon van, hogy rám feküdjön, ugráljon rajtam, püföljön, védekezni sincs erőm és lehetőségem állapotom miatt. Ha megkérem Ninót, hogy kicsit menjen odébb akkor megsértődik, zokog és még jobban rám tapad.
Hízok, nagy a fejem, a hasam, a lábam és még mindig van 7 és fél hét, hogy ez az állapot fokozódjon és tovább romoljon.
A borzalmas kísérő tünetek ellenére még mindig bizton állítom, hogy sokkal jobb nyáron ez a sok borzalom mint télen overálban 2 kis testvérrel.
Ha megérkezik ez a kis Pöttyenet, elfelejtem majd ezt a sok nehézséget és biztos minden kismamát irigykedve csodálok majd - mert ilyen vagyok.
De ez akkor is a harmadik trimeszter 5 éven belül már negyedszerre...
