Azért tudom, hogy olvasnak még sokan pedig igencsak elhanyagolom ezt a kis lelki útvonalat, hogy rendbe szedjem a gondolataimat és hírt adjak magunkról.
Jól vagyunk és igazán szép és tartalmas nyarunk volt. Hálás vagyok mert teljesen kereknek éreztem mindent idén nyáron ami nagyon nagy ajándék volt számunkra.
Sok szép helyre eljutottunk és az első olyan családos nyári szüneten vagyunk túl, hogy sokkal pihentebbek vagyunk mindannyian mint nyár előtt (mert szinte mindenki önálló a maga szintjén és mintha lassacskán megtanulnák a dolgok rendjét és módját). Persze ijedtségből kijutott idén is: Nimród egy hatalmasra dagadó darázscsípéssel, Boldi egy tavaszi lépcsőn leeséssel majd egy gyereksebészetre rohanással (férfias testrésze került ijesztő helyzetbe de megúszta a beavatkozást) utána Simi iskolakezdéses ártalmatlan esésnek tűnő könyökrepedésével (2,5 hét gipsz) hozzuk az átlagos nagycsaládos szintet és még van ez az finomság amit most nem részletezek...
Felmondtam az iskolai munkát, családom érdekében tettem ezt. Egyre több feladat hárult rám, és mindent maximalista módjára igyekeztem teljesíteni miközben vergődtem mert lehetetlen volt minden téren helytállnom, végül az év végén egy rengeteg munkába tellett produkcióm került méltatlanul a kukába úgyhogy feltette az Í-re a pontot és segített a döntésben, az elengedésben.
Bár úgy egyeztünk meg Bercivel, hogy nem fogok dolgozni de az iskola utáni űrt nagyon nehéz a családi budgeten pótolni ezért ami szembe jött azt elvállaltam és így a rengeteg sakkozás és szervezés után elindulni látszik az év a gyerekek eszeveszett órarendjével és az én elfoglaltságaimmal összeegyeztetve.
Már 4 iskolásunk van pedig tudom, tudom....még csak most születtek...
Boldi elsős lett idén, gyönyörűen veszi az akadályt, Simi alsós osztályfőnökéhez irattuk és nagyon büszkék vagyunk a kis negyedik gyerekünkre mert mintha kicserélték volna: szófogadó, rendes, kötelességtudó kislegény vált belőle.
Nimród harmadikos és továbbra sem a kedvence az iskola és a tanulás de a bandájával jól elvannak és így átvészeli az iskolával járó kellemetlenségeket....
Simi és Kori pedig gimnazisták. Simi lazább Kori maximalista egyikük könnyebben hoz ötöst a másikat meg jobban érdekli.
Domi pedig egyedüli óvodásként éli mindennapjait, több-kevesebb jókedvvel indul reggelente az oviba de aztán alig tudom elhozni délután mert mindig valami akció van a barátokkal. Nő is van a dologban, nyár végén közölte, hogy :"Anya, megkérem Lovas Adél kezét!" - majd a szememre vetette hogy nem vettem gyűrűt ekkor Kori előállt egyel azt bevitte átadta de aztán megakadt az ügy a kislány ugyanis még nem akar férjhez menni bár Domi kedvére való és vannak nővérei akik egyenesen Domika karjába lökik Adélkát. Hát így.
Azért tudom, hogy ez a blog már nem olyan mint régen.
De azért még van, és ez jó.
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2018. szeptember 27., csütörtök
2018. április 21., szombat
Kölcsönbe a szemüveges, a leesős, meg a tízéves és persze a többiek is
Most, hogy Simi 10 éves születésnapjára a képeket rendezgetem sok fotóra leltem. Olyan más vissza nézve, nem látszik rajtuk a sok nehézség és fájdalom, megpróbáltatás csak az öröm és boldogság. Egyre inkább érzem, hogy csak kölcsönbe kaptuk őket, hogy nem birtokolhatjuk csak terelgethetjük őket és legnagyobb erőnkkel azon kell lenni, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőlük s emiatt magunkból is emberi önzésünket a minimálisra csökkentve.
Hétfőn megtudtuk a szemészeten, hogy a hónapok óta tartó hunyorgás mögött egy folyamatosan romló szempár van, amelynek Kori a tulajdonosa. Egyetlen lányunk szemüvegessé vált a héten. Gyönyörű így is hogyne lenne az de a gondolattal barátkozni kell, hogy ez már mindig így lesz életének része lesz ez a segédeszköz. A 2 héttel korábbi szívultrahangon viszont minden negatív volt kivéve azt a laza billentyűt amit pár éve fedeztek fel és amíg tünetmentes nem kell vele foglalkozni csak néha nézegetni (anyai, nagyanyai és dédnagymamai ágon is örökölte a szíveltérést).
Boldika szerdán este - mikor azért indult hogy hívjon engem a földszinten ülő és szemüveg trauma enyhítő beszélgetést folytató anyát hívjon esti imára - körülbelül 3 métert gurult a házi lépcsőnkön lefelé úgy, hogy a dübörgést már hallottam egy ideje majd hamarosan megjelent szemeim előtt a zuhanó gyermek is. 1 héttel előtte dolgozóban voltam amikor az oviból hívtak, hogy ne ijedjek meg de menjek azonnal mert úgy lezuhant a bringával a betonra hogy össze vissza zúzta magát és haza kellene vinni megfigyelni (nem lett semmi csak sok seb). Előtte lévő héten pedig egy játékról esett le akkor csak az orrát ütötte. Lehet hogy neki is kijárna egy szemészeti vizsgálat de legalábbis néhány szabad nap mert egy ideje mondogatja, hogy nem jó ez az ovi már nem akar menni nem akar bent aludni mert minden olyan unalmas és menjek már érte, és válasszak olyan munkát ahol el lehet a gyerekeket hozni hamarabb. Tehát az is lehet, hogy nekem szól az egész. Vagy csak kajla....
A lépcsős zuhanás után aztán nem tudott lábra állni és keservesen sírt amikor megpróbáltuk sétáltatni úgyhogy éjjeli János kórház lett belőle, Berci éjjel bent aludt vele én másnap reggel mentem be. Semmije nem tört de belső vérzésre gyanakodtak (a 8-10 lépcső fokos esés miatt) meg hát agyrázkódásra de Boldi mint egy intelligens gyurma (amivel bármi van egyben marad) megúszta néhány folttal és végül minden vizsgálat negatív lett.
Hát valahogyan ezek hatására kavarognak bennem a gondolatok a "kölcsönbe" dologról.
Hétfőn megtudtuk a szemészeten, hogy a hónapok óta tartó hunyorgás mögött egy folyamatosan romló szempár van, amelynek Kori a tulajdonosa. Egyetlen lányunk szemüvegessé vált a héten. Gyönyörű így is hogyne lenne az de a gondolattal barátkozni kell, hogy ez már mindig így lesz életének része lesz ez a segédeszköz. A 2 héttel korábbi szívultrahangon viszont minden negatív volt kivéve azt a laza billentyűt amit pár éve fedeztek fel és amíg tünetmentes nem kell vele foglalkozni csak néha nézegetni (anyai, nagyanyai és dédnagymamai ágon is örökölte a szíveltérést).
Boldika szerdán este - mikor azért indult hogy hívjon engem a földszinten ülő és szemüveg trauma enyhítő beszélgetést folytató anyát hívjon esti imára - körülbelül 3 métert gurult a házi lépcsőnkön lefelé úgy, hogy a dübörgést már hallottam egy ideje majd hamarosan megjelent szemeim előtt a zuhanó gyermek is. 1 héttel előtte dolgozóban voltam amikor az oviból hívtak, hogy ne ijedjek meg de menjek azonnal mert úgy lezuhant a bringával a betonra hogy össze vissza zúzta magát és haza kellene vinni megfigyelni (nem lett semmi csak sok seb). Előtte lévő héten pedig egy játékról esett le akkor csak az orrát ütötte. Lehet hogy neki is kijárna egy szemészeti vizsgálat de legalábbis néhány szabad nap mert egy ideje mondogatja, hogy nem jó ez az ovi már nem akar menni nem akar bent aludni mert minden olyan unalmas és menjek már érte, és válasszak olyan munkát ahol el lehet a gyerekeket hozni hamarabb. Tehát az is lehet, hogy nekem szól az egész. Vagy csak kajla....
A lépcsős zuhanás után aztán nem tudott lábra állni és keservesen sírt amikor megpróbáltuk sétáltatni úgyhogy éjjeli János kórház lett belőle, Berci éjjel bent aludt vele én másnap reggel mentem be. Semmije nem tört de belső vérzésre gyanakodtak (a 8-10 lépcső fokos esés miatt) meg hát agyrázkódásra de Boldi mint egy intelligens gyurma (amivel bármi van egyben marad) megúszta néhány folttal és végül minden vizsgálat negatív lett.
Hát valahogyan ezek hatására kavarognak bennem a gondolatok a "kölcsönbe" dologról.
2018. január 29., hétfő
A pici, az emelet, a földszint, a tanítás, a baba
Úgy vártam, hogy írjak.
A PICI
Kezdem is az elején. Domi nagyon vicces. Régen Kori és Simi hatalmas fejezeteket kapott az aranyköpésekre az ötödik gyereknek meg már alig jut ebből. Pedig a nagyok sokszor rákapnak a blogolvasásra és nagyon jókat mulatnak saját magukon. Jó lenne mindent írni...
Domi vicces de nem szalonképes. Úgy magába szívja a nagyok összes szavát, hogy az ő szájából igen csak nevetséges az, amiért a nagyoknak szidás jár. Pedig úgy szeretnék idézni...na majd cenzúrázom és talán lesz egy fejezet hamarosan.
Domi odáig van a dadusért aki Heni néni de Boldi elnevezte Henci mamának (30 éves ) és azóta úgy becézik. Domi közölte, hogy Pókember lesz farsangon és megkérte Henci mamát, hogy legyen MériDzsén és legyen vörös haja ami be van be van fonva (Henci sötét szőke szögegyenes hajú). Azt mondja megoldja nagyon szereti Domikát!
Nagyon magas hangon beszél az oviba lépve hallani, hogy melyik csoport szobából jön ki madár hang és cuki mert bújik nagyon ("bujikázik") és nagyon szeret bent játszani (csak reggel elindulni nem).
Este 7 körül rettenetes üzemmódra kapcsol és mint motoregér körbeugrálja a lakást majd altatásánál és mesénél a gyerek szobában dübörög, alig lehet leállítani sokszor ráugrik a többiekre amitől ők kiabálnak úgyhogy a fektetés azóta sem lett csendesebb...
AZ EMELET
Karácsony reggelén Berci elérkezettnek látta az időt, hogy felköltöztesse népes családját az emeletre. 1 év és néhány hónappal a tervezettnél kicsivel később 2017 Szentestéjén az egész család az emeleten aludt és így van ez azóta is amig a mi földszinti hálószobánk el nem készül. Nagyon hangulatos oda fent közel sincs készen de megnyílt az élettér és a magánszféra kialakulóban van, ennek ellenére egymás hegyén hátán szeretnek a legjobban ami azt hiszem érthető. Kori lány szobát kapott a fiúk kettesével vannak elszállásolva mi pedig a kisebbik párosnál tanyázunk egyenlőre. Otthonos.
A FÖLDSZINT
Kéne könyves meg beépített meg egy szárítógép meg pakolóhelyek és akkor már majdnem készen lenne de egyenlőre nincs félretennivaló még így hogy dolgozom se elég ami van úgyhogy szépen apránként ami lehet hogy annyit jelent, hogy ha majd megnyerjük a lottót. De ez most nem fontos csak a törlesztés és hogy itt vagyunk ebben a házban amire annyira vágytunk mindannyian.
A TANÍTÁS
Egyre rutinosabb vagyok, van kórusom amit csinálok szépen megugrottuk a karácsonyi koncertet de nagyon melós és még mindig vannak olyan osztályok akikkel nagyon-nagyon nehéz. Gondolom ehhez is rutin kell meg egy tantárgy ami nem az ének de hát ez van ebből kell a legjobbat kihoznom és kész. Bercivel csapatmunka van mivel változások vannak a suliba egyre többet kell bent lennem és a betegségek továbbra sem kímélik a gyerekeket annyival módosulva hogy felváltva dőlnek ki és akkor kell lennie valakinek aki ellátja azt a beteget és hordja viszi a többit. Mert szinte egész héten jövés menés van cserkészet, zeneórák, sport és úgy hogy igyekszünk a minimumot hozni de öt gyereknél olyan már nem igazán létezik csak ha mindenki mindig itthon ül ami meg nem túl jó ötlet.
BABA
Editnek (a bébiszitterünk) babája született, mindig is erre vágyott , hogy legyen sajátja (aki hozzánk jár vigyázni annak általában ez be is jön) és most nagyon boldog, a gyerekeim meg sajátjuknak érzik a kicsikét, nagyon szeretnék ha közelebb lakna hogy mindig játszhassanak vele. Edit távozását nagyon rosszul élték meg és azt hiszem ez kölcsönös de hát ez az élet rendje. Vasárnap délután megnéztük Petikét, Kori egy saját készítésű karkötőt fűzött amelyen kirakta a baba nevét betűs gyöngyökből, Simi saját pénzéből vett egy "bújós állatot", hogy a kisbaba hozzá tudjon bújni, Nimród, baba könyvet vett a pénzéből a többiekkel közösen, Boldi rajzolt egy képet amelyen
BOL-DI és PETIKE van nagyon vicces lett, Domika pedig egy Mikulásos könyvet emelt le itthon a polcról úgy érezte ez a leginkább alkalomhoz illő. Mindannyian megcsodáltuk ezt a gyönyörű kis férfit akit abban a percben elhoztam volna de itthon már igencsak jólesett a tudat, hogy nem nekem kell felkelni hozzá éjjel.
A PICI
Kezdem is az elején. Domi nagyon vicces. Régen Kori és Simi hatalmas fejezeteket kapott az aranyköpésekre az ötödik gyereknek meg már alig jut ebből. Pedig a nagyok sokszor rákapnak a blogolvasásra és nagyon jókat mulatnak saját magukon. Jó lenne mindent írni...
Domi vicces de nem szalonképes. Úgy magába szívja a nagyok összes szavát, hogy az ő szájából igen csak nevetséges az, amiért a nagyoknak szidás jár. Pedig úgy szeretnék idézni...na majd cenzúrázom és talán lesz egy fejezet hamarosan.
Domi odáig van a dadusért aki Heni néni de Boldi elnevezte Henci mamának (30 éves ) és azóta úgy becézik. Domi közölte, hogy Pókember lesz farsangon és megkérte Henci mamát, hogy legyen MériDzsén és legyen vörös haja ami be van be van fonva (Henci sötét szőke szögegyenes hajú). Azt mondja megoldja nagyon szereti Domikát!
Nagyon magas hangon beszél az oviba lépve hallani, hogy melyik csoport szobából jön ki madár hang és cuki mert bújik nagyon ("bujikázik") és nagyon szeret bent játszani (csak reggel elindulni nem).
Este 7 körül rettenetes üzemmódra kapcsol és mint motoregér körbeugrálja a lakást majd altatásánál és mesénél a gyerek szobában dübörög, alig lehet leállítani sokszor ráugrik a többiekre amitől ők kiabálnak úgyhogy a fektetés azóta sem lett csendesebb...
AZ EMELET
Karácsony reggelén Berci elérkezettnek látta az időt, hogy felköltöztesse népes családját az emeletre. 1 év és néhány hónappal a tervezettnél kicsivel később 2017 Szentestéjén az egész család az emeleten aludt és így van ez azóta is amig a mi földszinti hálószobánk el nem készül. Nagyon hangulatos oda fent közel sincs készen de megnyílt az élettér és a magánszféra kialakulóban van, ennek ellenére egymás hegyén hátán szeretnek a legjobban ami azt hiszem érthető. Kori lány szobát kapott a fiúk kettesével vannak elszállásolva mi pedig a kisebbik párosnál tanyázunk egyenlőre. Otthonos.
A FÖLDSZINT
Kéne könyves meg beépített meg egy szárítógép meg pakolóhelyek és akkor már majdnem készen lenne de egyenlőre nincs félretennivaló még így hogy dolgozom se elég ami van úgyhogy szépen apránként ami lehet hogy annyit jelent, hogy ha majd megnyerjük a lottót. De ez most nem fontos csak a törlesztés és hogy itt vagyunk ebben a házban amire annyira vágytunk mindannyian.
A TANÍTÁS
Egyre rutinosabb vagyok, van kórusom amit csinálok szépen megugrottuk a karácsonyi koncertet de nagyon melós és még mindig vannak olyan osztályok akikkel nagyon-nagyon nehéz. Gondolom ehhez is rutin kell meg egy tantárgy ami nem az ének de hát ez van ebből kell a legjobbat kihoznom és kész. Bercivel csapatmunka van mivel változások vannak a suliba egyre többet kell bent lennem és a betegségek továbbra sem kímélik a gyerekeket annyival módosulva hogy felváltva dőlnek ki és akkor kell lennie valakinek aki ellátja azt a beteget és hordja viszi a többit. Mert szinte egész héten jövés menés van cserkészet, zeneórák, sport és úgy hogy igyekszünk a minimumot hozni de öt gyereknél olyan már nem igazán létezik csak ha mindenki mindig itthon ül ami meg nem túl jó ötlet.
BABA
Editnek (a bébiszitterünk) babája született, mindig is erre vágyott , hogy legyen sajátja (aki hozzánk jár vigyázni annak általában ez be is jön) és most nagyon boldog, a gyerekeim meg sajátjuknak érzik a kicsikét, nagyon szeretnék ha közelebb lakna hogy mindig játszhassanak vele. Edit távozását nagyon rosszul élték meg és azt hiszem ez kölcsönös de hát ez az élet rendje. Vasárnap délután megnéztük Petikét, Kori egy saját készítésű karkötőt fűzött amelyen kirakta a baba nevét betűs gyöngyökből, Simi saját pénzéből vett egy "bújós állatot", hogy a kisbaba hozzá tudjon bújni, Nimród, baba könyvet vett a pénzéből a többiekkel közösen, Boldi rajzolt egy képet amelyen
BOL-DI és PETIKE van nagyon vicces lett, Domika pedig egy Mikulásos könyvet emelt le itthon a polcról úgy érezte ez a leginkább alkalomhoz illő. Mindannyian megcsodáltuk ezt a gyönyörű kis férfit akit abban a percben elhoztam volna de itthon már igencsak jólesett a tudat, hogy nem nekem kell felkelni hozzá éjjel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)