A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2018. április 21., szombat

Kölcsönbe a szemüveges, a leesős, meg a tízéves és persze a többiek is

Most, hogy Simi 10 éves születésnapjára a képeket rendezgetem sok fotóra leltem. Olyan más vissza nézve, nem látszik rajtuk a sok nehézség és fájdalom, megpróbáltatás csak az öröm és boldogság. Egyre inkább érzem, hogy csak kölcsönbe kaptuk őket, hogy nem birtokolhatjuk csak terelgethetjük őket és legnagyobb erőnkkel azon kell lenni, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőlük s emiatt magunkból is emberi önzésünket a minimálisra csökkentve.

Hétfőn megtudtuk a szemészeten, hogy a hónapok óta tartó hunyorgás  mögött egy folyamatosan romló szempár van, amelynek Kori a tulajdonosa. Egyetlen lányunk szemüvegessé vált a héten. Gyönyörű így is hogyne lenne az de a gondolattal barátkozni kell, hogy ez már mindig így lesz életének része lesz ez a segédeszköz. A 2 héttel korábbi szívultrahangon viszont minden negatív volt kivéve azt a laza billentyűt amit pár éve fedeztek fel és amíg tünetmentes nem kell vele foglalkozni csak néha nézegetni (anyai, nagyanyai és dédnagymamai ágon is örökölte a szíveltérést).

Boldika szerdán este  - mikor azért indult hogy hívjon engem a földszinten ülő és szemüveg trauma enyhítő beszélgetést folytató anyát hívjon esti imára -  körülbelül 3 métert gurult a házi lépcsőnkön lefelé úgy, hogy a dübörgést már hallottam egy ideje majd hamarosan megjelent szemeim előtt a zuhanó gyermek is. 1 héttel előtte dolgozóban voltam amikor az oviból hívtak, hogy ne ijedjek meg de menjek azonnal mert úgy lezuhant a bringával a betonra hogy össze vissza zúzta magát és haza kellene vinni megfigyelni (nem lett semmi csak sok seb). Előtte lévő héten pedig egy játékról esett le akkor csak az orrát ütötte. Lehet hogy neki is kijárna egy szemészeti vizsgálat de legalábbis néhány szabad nap mert egy ideje mondogatja, hogy nem jó ez az ovi már nem akar menni nem akar bent aludni mert minden olyan unalmas és menjek már érte, és válasszak olyan munkát ahol el lehet a gyerekeket hozni hamarabb. Tehát az is lehet, hogy nekem szól az egész. Vagy csak kajla....
A lépcsős zuhanás után aztán nem tudott lábra állni és keservesen sírt amikor megpróbáltuk sétáltatni úgyhogy éjjeli János kórház lett belőle, Berci éjjel bent aludt vele én másnap reggel mentem be. Semmije nem tört de belső vérzésre gyanakodtak (a 8-10 lépcső fokos esés miatt) meg hát agyrázkódásra de Boldi mint egy intelligens gyurma (amivel bármi van egyben marad) megúszta néhány folttal és végül minden vizsgálat negatív lett.
Hát valahogyan ezek hatására kavarognak bennem a gondolatok a "kölcsönbe" dologról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése