Ma Berci szabad napot vett ki annyira szuper volt! Egész nap azt hittem szombat van mert akkor látom ennyit. A gyerekek sem hagyták békén, Simi mindenfélét mutatványozott apájának hol a montesszori tornyot mutogatta hol egy plüss kutyával próbálta felhívni magára a figyelmet. Kori is nagyon boldog volt, mórikázott, produkálta magát örült hogy együtt volt a család. És én is megnyugodtam, hogy mennyire jó ez így, hogy ennyi gyerekünk van. Berci jelenléte nagyon megnyugtató, mindig csillapítja az én kialvatlanságom okozta idegességemet.
Nehéz elindulni délelőtt, ma is 11-re ígértük magunkat Nagypapáékhoz és majdnem fél egy volt mire oda értünk. Mire kiteregetek, elpakolok, össze teszem az aznapra való pelusokat, váltás ruhákat na és az összes gyereket az sajnos ennyi.
Kori hihetetlen boldog mikor megérkezünk a Labanc utcai házba és el kezdik Nagypapával a "boszorkánykodást" a konyhában, Simi pedig általában azonnal rápattan valamelyik motorra (persze csak miután ölelkezett Nagymamával) és bejárja a lakást. Ebéd után még aludni is tudott mindenki úgyhogy tényleg már hetek óta ez volt a legjobb péntekünk.
Simi beszél, továbbra is hablatyol a kis nyelvén egyszerűen ennivaló (nem is tudom hogy tudja össze egyeztetni ezt az édes kis természetét azzal az elviselhetetlen hisztis másikkal amit hét közben nekem produkál- na mindegy ilyenkor azt is elfelejtem).
Mindig mikor autózunk, ő ül középen az "oldschool" autósülésében, jól előre lát és ezt kiabálja: "Zsub! Zsub!". Rá kellett kérdeznem mert nem voltam benne biztos, hogy: "Simike, busz?" . És Simike bólintott és válaszolt: "U".
