Veronka Szalagavató bálja

Kimenőt kaptam.
Az úgy volt, hogy Veronka az unokatestvérem meghívott a bálba (a Prohászkába ahol én is érettségiztem és itt van Keszin).
Úgy volt, hogy Anyu jön vigyázni a négyesre de vissza mondta mert a tesóm Elődke beteg lett. Le is tettem a programról mindennemű hiszti nélkül és elfogadtam a négygyerekes anyák börtönsorsát.
Aztán egyszer csak  a semmiből Cicó, a másik de már dolgozó unokatesóm jelentkezett, hogy ő inkább vigyáz a gyerekeimre én meg menjek bálozni.
Nem volt még itt de tavaly látta a 3-at most meg vállalta a négyet és olyan lazán ide jött és átvette a bandát 20 perc alatt amíg össze szedtem magam, hogy csak na! Olyan mókás volt és nem is féltem itt hagyni őket pedig a vadulás már megkezdődött fél 6 körül (gondoltam na mi lesz itt mire vissza érek).
A bál jó volt, Veronka szép volt, a legjobb táncpárja és ruhája neki volt én meg rájöttem, hogy öreg vagyok, eltelt 10 év és rengeteget változott a világ, változott a műsor, a koreográfiák minden olyan pörgős és szabadabb lett - még egy katolikus gimiben is.

9 körül értem haza a hangulat a tetőfokán volt, Cicót elfogadták vigyázónak, Ninót néha büntetésbe ültették a testvérei (és ő le is ülte azt), játékok szanaszét, ruhák szanaszét, Boldi éppen nem sírt szóval jó volt ez a lazaság meg őrület.
Még sosem volt ilyen de fél 12-ig nem aludtak el, mi meg Cicóval fél 2-ig beszélgettünk mert Berci kötelező céges bulin vacsorázott.
Úgy kellett nekem, mert persze, hogy a gyerekek akkor ébrednek éjszaka többször amikor azt a pár órácskát ami reggelig maradt alvással szerettem volna eltölteni.

A Zoknifaló-ügy

Ma este vacsoránál Simi újra felhozta a témát, mintha szeretné a rettegést, a borzongást.
Kínomban egy elég gyenge történettel álltam elő miközben próbáltam mindenkinek  az asztalra tenni a megfelelő vacsora adagot.

A lényeg, hogy "gyerekek nincs zoknifaló manó"! 
Egy apuka reggel felkelt és sietett a munkába amikor is nem találta a zoknijának a párját. El kezdte keresni, mire előjött az anyuka, hogy "jaj azt hittem koszos és a szennyesbe tettem!". Elszaladt a feleség és előjött szájában a fél pár zoknival mire meglátta a férje és hatalmas nevetésben tört ki, hogy "de hát te egy zoknifaló vagy!".
Erre a feleség azt mondta: "Igen, egy kis zoknifaló manó!".
Azzal az apuka felvette a zokniját és elindult dolgozni:"Köszönöm feleségem!".

Nem igazán figyeltem mikor ezt a badarságot összehordtam de Siminek tetszett a történet, kérte, hogy nézzük meg mire mondtam, hogy ez nekünk nincs meg, mire felpattant, hogy " akkor játsszuk el!". Levette az egyik zokniját, oda adta Korinak. Simi lefeküdt a szoba közepén a földre eljátszotta, hogy alszik. 
Kori elment a másik szobába, majd előjött. Simi felébredt: "hol a zoknim?".
Kori mondta: "Jaj a szennyesbe tettem!" - majd elszaladt.
Vissza jött szájában Simi fél pár csíkos zoknijával. (Kérdezi tőlem: Anya én most mit mondok?)
Mondtam, hogy :" Simi most nevessen, hogy : "de hát te egy zoknifaló vagy!", Kori pedig mondja, hogy "igen egy zoknifaló manó!".
Kori Simi szépen eljátszotta a jelenetet, nagyot nevettek mindketten, Simi felvette a zokniját.

Ezek után Nimród tömött egy fél pár kék zoknit a szájába, és olyan hangot adott ki közben, hogy mmmmmmmmmmm és körbe-körbe masírozott a lakásban. Erre Kori a szájába vett még egy inget, majd egy nadrágot, mire Ninó kivette a szájából a zoknit és követelte Koritól a nadrágot. Kis verekedéssel megszerezte a nadrágot és azt tömte a szájába.

Ezek után mondja valaki, hogy nem vagyunk őrültek....

Bódi és a többiek

Bódinak felpördülős hosszú szempillái vannak. Csodaszépen pillog vele.
Hangosan gügyög, prüszköl, hörög ha figyelemre méltatjuk. 
Megismeri a testvéreit, ha meglátja az arcukat tele szájjal vigyorog rájuk.
Minden este fürdetés előtt pár percig masszírozom olajjal, azt nagyon szereti.
Többnyire hozzánk igazodik, alszik ha kell, eszik ha éhes egyébként nézelődik, csörgeti a fölé állított nézegetős játékot.
Finom lélek, Nino ellentettje már most 3 hónaposan is más vérmérsékletű mint a vikingfejű Nino bátyó.
Éjszaka ébred de ha magam mellé teszem evés után vissza alszik. Nem kell vele sétálgatni, nem hisztis és erőszakos (még).
Igazi Angyalka saját kis napirenddel, hálás szemekkel.

Kori pedig hercegnőnek képzeli magát minden percben. Annyira szép akar lenni, hogy hisztérikus rohamot kap ha a haja nem úgy áll ahogy ő azt elképzeli vagy a ruhája gyűrődik vagy a pólója nem ér le a derekán. Mondhatni bogaras a nőszemély néha nevetünk sokszor megőrülünk ezektől a kitörésektől főleg a reggeli ruházkodás iszonyatosan idegesítő műsorszám (az nem jó, azt nem akarja, hol van a másik, ez rövid, ez hosszú, ez nyom, ez hideg, ez meleg, ennek rossz a színe és a többi).
Kori ilyen, viszont nagyon gondoskodó. Az összes testvérét szereti, segíti, empátiával kezeli a problémáikat általában.
Van amikor nem tudja/akarja háttérbe szorítani az igazságérzetét és nem hagyja, hogy például Simi a boltos karddal legyen eladó a boltos játékban, vagy Ninó dinóval közelítsen a lovas játékához és hogy a kis autókból ne az övé legyen a legvagányabb és hasonlók.
Igazi elsőszülött és még Kos is! 
Nagyon sokáig képes mesére figyelni, kérdez sokat.
Több dologra emlékszik mint én, sokáig le lehet kötni a figyelmét. 
A humorérzéke kiváló de ezt el is várom a saját gyerekeimtől!

Ninó is nagy mókamester. Úgy lépked mikor rá jön az, hogy mókázni akar mint egy bohóc. Ha vesszük a lapot ("Na de Ninó! Te kis őrült! Micsoda férfi!" felkiáltásokkal) még rátesz egy lapáttal a produkcióra.
Rakosgat, épít, könyvet néz és hoz, hogy olvassam. 
Ha énekelek egy dalt rögtön megmondja kitől hallotta (Mimi, Toti).
Válogat evésnél, bár önálló de több mindent nem eszik mint amit igen. 
Átmeneti, egyiknél se tulajdonítottam túl nagy ügyet és egész jól kijöttünk belőle (mintha megtömtem volna őket).
Szeret útnak indulni, kalandra lelni, várja a Nagypapát, Nagymamát és nem sír amikor jönnek értük hétvégén egy ottalvós buli miatt. Sőt szereti és várja.

Simike az örök rettegő. Itthon vadul, ő a félelmetes kalóz, a hős lovag, üti az ágyat a karddal, kiabálva szalad a lakásba körbe-körbe, az oviban meg retteg, sír, szorong, Kori szoknyája mögé bújik. 
Boldit ő is szeretgeti de nála néha ütésbe csap át a "szeretetsimogatás", viszont ha az ágyában sírva fakad akkor mellé ül és énekel neki.
Öltözködésben válogat ("most ezt a lovagosat, most azt a férfias pólót), evésben nem annyira ("mi ez a finom illat kéjek belőle").
 Este is fél elalvásnál és mostanában át jön éjszaka, a lábunkhoz kucorodik mert ott van még hely.
De ha vadulásról van szó akkor első a sorban, hangos és félelmetes. Majd csak egyensúlyba kerül a kettő és akkor rendeződik a lelke ha elhiszi, hogy nem olyan védtelen és elesett.
Szeret rajzolni, színezni, kirakózni, betűket írni (Simi betű, Kori betű, Anya-Apa betű), olvasásnál viszont hamar elveszti a fonalat és megunja.

A Manó.
Egyik este Kaláka cd-t hallgattak elalvásnál mese után. Egy darabig csend is volt egyszer csak jajgatásra meg sírásra megyek be, a Zoknifaló Manótól rettegtek mindannyian. Nimród reszketett mikor kivettem az ágyából és az ajtó fele mutogatott, Simi kiabált, hogy fél, Kori csak ott mondogatta, hogy félnek. Másfél óráig tartott mire lenyugodtak a kedélyek, kijöhettek a szobából, elmagyaráztuk, hogy ez csak egy dal és nincs ilyen de Simi rettegve magyarázta, hogy ő nem vehet a boltba ezentúl zoknit mert a zoknifaló úgy is megeszi az egészet.
Nimródot volt a legnehezebb visszacipelni, ő nem értette miért kéne megnyugodnia mikor félni kell, ő leült Berci mellé a földre a dolgozó szobába és csak akkor sikerült vissza tenni az ágyába mikor már félálomba dülöngélt.
Kori, hogy oldja a feszültséget Siminek a Naprendszerről kezdett el magyarázni, tudálékosan, igaz dolgokat mesélt amiket Bercitől hallott, megvitatták, Simi is hozzá tette a saját infóit és egészen megfeledkeztek a Manóról.
Aztán Nimród több nappal az eset után úgy ébredt reggel sírva, hogy Má-nó, Má-nó és Simi is előhozza a témát, hogy én mutassam meg neki, hogy nincs semmi abban a cd-lejátszóban.
Úgyhogy itt a nem létező zoknifaló manótól retteg most mindenki, kivéve Korit mert ő ennél azért reálisabb.

Reality

Nem lehet, hogy az idei Advent is arról szóljon mint tavaly, hogy kinek miből honnan lesz.

Olyan fáradt és kimerült vagyok, hogy csak abban bízom: a Jézuska mindent elintéz.

Persze jó lenne már októberben kezdeni hogy tényleg ne legyen minden az utolsó pillanat műve de mivel minden hónapban már 15-én azt számolgatjuk mennyi van még hátra így ez megoldhatatlan nekünk. Lehet sosem lesz ez már másként és nagy ez a teher (főleg karácsony előtt),  megpróbálom letenni...


A hétvége ünnep, de csak akkor igazi, ha tudunk menni templomba. 
Most nagyon kell az a 20 perc amiből egy mondat általában mindig megragad bennem, ami erőt ad a héthez, örömet a mindennapokhoz, hogy ne a keresztem legyen ez a sok gyerek hanem boldogságom forrása, amelyből ők is táplálkozhatnak.

Ma elaludtunk - nem csoda egy ilyen hét után - de nem mentünk és én kevés vagyok ahhoz, hogy úgy csináljam, hogy elégedett gyerekeket lássak magam körül.

Egy-egy pillanatra elengedem magam akkor olyan szép Kori a kis ruhájában, Nimród a szőkeségében, Simi az álmodozásában, Boldi a babaságában..... de rövid ez az idő mert folyton mozgásban kell lennem, hogy ne essen szét az egész. Hogy mindenki egyen, mindenkinek kezeljem a bajait (testit és lelkit), hogy igazságot tegyek egy-egy csata után, hogy ne érezzék, hogy ők nem fontosak és akkor meg nem voltam feleség és háziasszony.

Pedig valaki mindig azt érzi, hogy neki nem jut ezért valaki mindig üti a másikat, ezért valaki mindig kiabál, ezért valaki mindig bajt csinál ezért én mindig azt mondom, hogy ezt nem bírom tovább.
Aztán Berci azt mondja a maga nyugodt hangján, hogy márpedig bírni kell mert a mi gyerekeink és nekünk kell nevelni őket, senki nem teszi meg helyettünk.


Aztán ránézek ezekre a képekre és szeretem az egészet, addig amíg nézem..... aztán megint elnyel a házmunka, a fegyelmezés, hogy mindenkinek meglegyen mindene, a teljes szabadságvesztés és próbálom folytatni hátha sikerül.

Magasra szállok és mélybe zuhanok aztán megint fel aztán le és így tovább......
 

Ilyen a mi "kis" Nagy családunk

Nimród EQ-ja

Nimród a szuper - érzelmi intelligenciás 21 hónaposunk.

Hétfőn Péter vigyázott a kicsikre amig elmentem az oviba a nagyokért. Sírt amikor indultam de megkértem, hogy ne sírjon hanem vigyázzon Boldira, erre bemasírozott a szobába.
Mikor vissza értem nevetve jött ki elém és Péter mesélte, hogy játszottak a szobában és Ninó többször kiment Boldihoz, leült a járóka mellé beszélt hozzá majd vissza ment játszani. 
Szóval vigyázott rá ahogy kértem.
Első mondata egyébként: "De dí!" , azaz Ne sírj!, ezt akkor mondja amikor simogatja és Boldi éppen nyekereg.

2 hete a Müllerbe vittem Ninót a többiek éppen betegek voltak és Zsófi vigyázott rájuk. Ninó nagyon örült a programnak, kifelé a kocsiba kapott a kezébe egy újságot. Lapozgatta, majd megtalálta a fiús játékokat (lego várat, lovagokat) és el kezdte mutogatni és mondta, hogy Mi-mi, Mi-mi ami azt jelenti, hogy Simi (hozzá teszem, hogy Siminek egy ilyen legós játéka sincs de Ninó szerint örülne neki).

Ma reggel csak Kori volt itthon, Simi oviba ment. Nimród későn ébredt, meglátta Korit majd azonnal mondogatni kezdte, hogy Mi-mi, Mi-mi (Simit kereste).

Szeret velem teregetni, adogatja a ruhákat és felfelé kunkorítja a nevek végét amikor kezembe ad egy -egy bugyit, zoknit, bodyt és egyenként mondja, hogy Mi-mi, To-ti, Pá-pá, Bó-di, Ná-ná, bádííííí...

Egyébként ragaszkodó, bújós, amikor Koriékat hívom valamiért, hogy puszit adjak mert aranyosak voltak, ügyesek, önzetlenek, elpakoltak akkor Ninó az első aki oda rohan és kitúrja a többieket az ölelésemért. 
Amikor pedig az oviba beérünk Koriért és Simiért akkor ölelgeti őket de nem olyan gyengéden hanem azzal a vadulós fejével amit annyira szeretek.

Sokat civakodnak és hangosak de akkor is hangosak amikor szeretgetik egymást. 
Szeretnek elzuhanni a földre, hogy Kori van alul, Simi rajta és Ninó rájuk veti magát és szétterül rajtuk.
A kedvencem mikor hárman megölelik egymást, vigyorognak, vadul szorítják egymást de fotózni nem lehet őket mert akkor azonnal elkezdenek teljesen mást csinálni.

Az óvodai dalokat és a hozzá való koreográfiákat Nimród ugyanúgy csinálja mint testvérei  - még akkor is ha nem nagyon érti miről van szó - táncol, lengedez (Talpra felállni kis magyarok, Fúj a szél őszi szél).

Tegnap az oviba Boldit is vittem, letettem a fal mellé a kis ülésében és a többieket öltöztettem amikor Nimród észre vette, hogy az egyik óvónéni lehajolt Boldihoz és nevetett rá és beszélt hozzá. Ninóka kétségbeesett hangon Bódizott és mutogatott amíg el nem magyaráztam neki, hogy csak megnézi a néni és nem bántja. Ninó ekkor megnyugodott.

Ezt a Ninókát meg kell zabálni!

Ovizás és vendégek

A Babakalózóm ma önként, egyedül ment oviba. Kori reggel rosszul érezte magát és mikor felmerült, hogy akkor ne menjenek ma akkor Simi felszólalt, hogy ő szeretne menni mert ő félelmetes és bátor Pókember meg Kalóz és azok nem félnek az oviban. (Nem tudom Pókembert honnan ismeri, tőlünk biztosan nem.)
Úgyhogy Simi nekivágott egyedül, hogy szembe nézzen a félelmeivel.
Berci vitte, állítólag nagyon jókedvűen öltözött de amikor indultak kezet mosni akkor kicsit megtorpant...most izgulok érte.

Tegnap 6 gyerek utazott a kocsiban. Anita gyerekeit (Virágot és Ágot) is én hoztam el, mert jöttek játszani.
Kori úszni volt az ovival. Tegnap reggel bánatosan mesélte, hogy úszás után mindenki visz valami finomságot és ő hiába kutakodott a táskájában, nem talált semmit. Mindezt kedden reggel, úgyhogy mehettem kakaós csigát kutatni délelőtt, meg kulacsot, hogy neki is legyen finomság amikor kijön a medencéből. Délben bevittem az oviba, beletettem a táskájába és Ildi néni elmondása szerint nagyon boldog volt, hogy végre talált valamit ő is!
Ha már ott voltam Simit haza hoztam aludni, majd fél négykor újra útnak indultam 3 gyerekkel és elhoztam még 3-at az oviból.
Itthon aztán estig tartó vadulás meg őrület meg kergetőzés kerekedett. Nem sok játékkal játszottak inkább egymással (kalózosat meg zenekarosat).
Nimród csatlakozott a fiúkhoz mindig rájuk vetette magát, Ágoston először döbbenten figyelte az eseményeket majd elfogadta, hogy Nimród így játszik velük.
Simike felszabadult, szerintem a jól sikerült tegnap estének tudható be ez a ma reggeli bátorság, azt mondta, hogy megy az oviba a barátaihoz akik: Ágoston, Virág és Anita.

Tegnap Kori nagyon édes volt amikor haza értünk, rögtön magyarázott, fontoskodott, hogy mit hogyan kell csinálni, azonnal szoknyába öltözött Virággal mutogatta, hogy mivel hogyan játszanak. Terelgette a vendégeket, kakaós csigát kínált hangosan, ("Ki kér?" "Gyertek van ez is!" ). Nagyon édes volt, így jött ki rajta az izgalom, mert már nagyon régen játszottak együtt Virivel.
A legjobb az volt amikor a lányok énekeltek, meg szintetizátoroztak aztán jöttek a fiúk akik egymás mellé leültek a fotelba és doboltak a lábukkal meg ütötték a taktust. 
Nagyon-nagyon cukik voltak! 

 

Pihenés után látogatás Mogyoródon

Péntektől vasárnap délelőttig a gyerekek Berci szüleinél voltak a kis Boldi kivételével.
Olyan de olyan jó volt ez a kis nyugalom, ők pedig igazán jól érezték magukat mert ott aztán minden jóban részük lehet. 
Közös sütés-főzés, finomságok, piaci kaland a Budagyöngyénél, rajzolás, mesehallgatás, játék, játék....
Szombaton takarítottam aztán Bercivel (és Boldival) csavarogtunk,  filmet néztünk, este pedig Berci ment az ovibálba fotózni, mi pedig Bódival pihentünk.

Vasárnap Imre atyához mentünk misére, utána elmentünk a gyerekekért, hogy aztán együtt mehessünk Ati papához, Juci mamához és Atikához Mogyoródra.
Kicsit bonyolult volt az utazás, mert nem férünk már el a kis Skodánkba, így Éviék vitték Korit mi pedig mentünk a mi kocsinkkal, hazafelé ugyanez. 
Nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer lesz egy nagy családink...

Boldi első mogyoródi kalandja volt ez, csak 4 után ébredt addig az autósülésben szunyókált először a kocsiban, majd a nagyszobában után a zuhanyzóban. Menekítettem a zaj elől mert olyan hangzavar volt a rengeteg gyerektől, Atika dob előadásától, a mi beszélgetésünktől, hogy azt nehéz lett volna bármivel fölülmúlni. 
Boldit nem zavarta a ricsaj, nem sokkal indulás előtt ébredt, hogy bemutatkozzon végre az én apukámnak is.


Ajándékozás, ebéd, torta - mindenféle jóban részünk volt. 
Fergeteges hangulat és felfordulás, igencsak benépesítettük Ati papáék házát.


Simike (névnapjára) kapott rajztáblát, meg kisdobot meg egy kalóz felszerelést (fél szemet, kardot, pénzes zacskót) és egész este abban díszelgett, majd egy Koritól kapott sérelem után oda rohant Bercihez és azt mondta:" - Egy Baba Kalózt nem szabad bántani!"....
Babakalózt???


Csodásan telt a hétvége, végre egyik gyerekem se produkálta a betegség jeleit, azt ki sem merem mondani, hogy mindenki egészséges (mert Nimród azért köhög néha egy kicsikét) de egészen más így a négy gyerek mint amúgy.

Levélrobotok nélkül

A hét második fele sokkal jobban telt mint az eleje.
Anyaságból is már megadtam volna a hármast magamnak míg hét elején a gyenge kettest sem érdemeltem volna meg...

Délelőtt ki tudtunk menni  a levegőre, nem akarnak a nagy játszóra menni inkább itt a házunk melletti kis hintáson pakolgatták a faleveleket, hintáztak, farönkön lépegettek, hemperegtek a földön a sárga levelek között és azt játszották, hogy ők a"levél-robotok" (egyik helyről áthordják a másikra a leveleket).
  
Kaptak kesztyűt is amit Nimród épp olyan büszkén viselt mint nagyobb testvérei.

Most, hogy nem kényszerűségből voltak itthon, nem kellett senkinek gyógyszert adagolni és csak úgy eltelt a nap a mi kedvünk szerint láz - és köhögés mentesen azt kell mondjam elég jó kis bandázás ment itthon.

Boldi alkalmazkodik, eddig minden nap aludtak egyszerre mindannyian délután 1-3 között. 
Ez kincset ér. 

El kezdtem olvasni nekik a Mary Poppinst. Egyik délelőtt végig Banks papának és Banks mamának szólították egymást Simi és Korinka. Aztán Simi inkább a Gyufaárus lett, Kori pedig természetesen a varázslatos Mary...

Nimród Bódizik sokat, szeretettel, törődéssel és féltékenységgel is (amikor mutatja a kicsi ágyát és mondja nagy hangon, hogy Bódi - vagyis tegyem be az ágyba a babát és csak vele foglalkozzak).
De mi ez ha nem szeretet?

Ma elvitte őket Berci apukája, megint kaptunk egy kis szusszanásnyi időt és ők is sok törődést meg játékot.
Már most hiányoznak nagyon.
 
Szegény Boldit kitettem egy szörnyű programnak, elvittem vásárolni mert Anyukám oda adta a születésnapi ajándékomat - pénzt. 
Vártam már ezt a kis vásárlást (hiába azért mégis csak nő vagyok még...valamennyire....), gondoltam Boldi is el lesz, nézelődik a kis ülésében. Hát nem így történt, a kis (itthoni) Angyalkám végig visította az estét míg én azon szörnyülködtem tépve le magamról a divatos ruhákat, hogy milyen borzalmasan ronda és kövér vagyok mostanság.
Vettem egy akciós farmert, hogy ne a terhes nadrágomat hordjam 11 héttel a szülés után mert rettenetesen igénytelen látvány vagyok, és egy csizmát a deichmannba - fagyos időre.

Itthon Berci dolgozik, a lakás üres, hiányzik, hogy kiabáljanak, hogy "Anya gyere már, Anya hol vagy?"...

Ezeket ma csináltam a ház mellett. Ilyenek a "levélrobotok"....

Fehéredik

Fehéredik az orruk folyadéka. Eddig zöld volt de most mintha lenne kiút ebből az egészből. Ma sem voltunk persze levegőn, leszámítva a villámlátogatást a dokihoz. 
Korika még mindig sípol egy kicsit csütörtökön már mehetne oviba de lehet, hogy mostmár kihúzom velük itthon ezt a hetet, hogy erősödjenek mielőtt benyalják az újabb bacit. Remélem meg lesz még a jelük mikor legközelebb mennek...
Simit nem küldöm egyedül nehogy sokkot kapjon a "cigacopojttól", így Nimródnak is van társasága ha éppen nincsenek kiközösítős hangulatban.

Ma eljött Anyu, bevásárolt, 3  féle ebédet főzött nekünk a hétre ami nagy könnyebbség mivel erre már nem telne se időből se energiából a pénzről nem is beszélve.
Nimródnak is lett végre kedvére való lakoma, a borsó levesből 4-szer kért és meg is ette mindet.

Berci ma egész korán haza ért, ő mesél nekik esténként én meg összeszedem addig minden jókedvemet ami elveszett már a nap elején.

Gondolom ismerős az elhatározás, hogy holnaptól jobb leszek, türelmesebb, (többet/végre) játszom velük, nem kiabálok, nem veszekszem ésatöbbi...
Hát így vagyok ezzel én is: új nap új remény.

Lent is fent is

Az elmúlt napokban voltunk lent is fent is.

"Lent" amikor második este is belázasodtam és a többiek még mindig betegeskedtek.

Aztán szombat délelőttől vasárnap délig a Labiba volt a 3 Nagy a Nagyszülőkkel.
Úgy hiányzott már egy nagy délutáni alvás és az, hogy Bercivel beszélgessek már egy keveset. Igaz, hogy egész szombaton a dolgozószobájában képezett de néha előjött enni és akkor beszélgettünk, csoki habot ettünk meg ilyenek. 
Boldi rendes gyerek hagyott pihenni. Jó volt...

Aztán "fent" amikor  végre eljutottunk Imre atyához hármasban (Berci, Boldi, én).
Imre atya nagyon megölelt minket, nagy szeretettel fogadott, jól megnézte Boldit de ez a vasárnap nem rólunk hanem róla szólt, neve napján köszöntötte őt az összegyűlt tömeg.
Misén megint mintha csak nekünk szólt volna pedig jó sokan voltak rajtunk kívül, nagyon eltalált amit mondott, Bercit is, egy vasárnapot sem szabadna kihagynunk, hogy legyen erőnk ehhez az egészhez amit vállaltunk...

Mise után haza hoztuk családunk többi tagját, társasoztunk utána alvós szobát csináltunk a nagyoknak én én beköltöztem Boldival a hálószobába.

Vasárnap este aztán nagy cirkusz kerekedett amit nem részleteznék de Nimród anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Hétfőn aztán a nem múló szenvedés miatt beszéltünk a gyerekorvossal aki egy drasztikus ám hasznos beavatkozást javasolt amelyet végre is hajtottunk. Néhány fél óra várakozás és meg lett az eredménye, Ninóka megkönnyebbült és mi is, hogy nincs a gyereknek se vakbálgyulladása se csavarodása és semmi ilyesmi viszont van esze, hogy visszatartsa....

Boldi nehezen viselte a sötét hálószobát, 4 körül lámpát is kapcsoltunk, hogy nézelődhessen mi meg aludhassunk mert semmitől sem akart/tudott megnyugodni.

Hétfőn még mindig nem mentek oviba a nagyok így nagy- nagy küzdelem volt a napunk. 
A szívemben szeretet, ami átjön az inkább üvöltés és veszekedés, belülről meg marcangolás, lelkifurdalás, hogy sehogy sem jó ez így ez az egész. 
Túl kicsik, túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az egész...


Imre atya azt mondta, hogy jó vagyok, ő tudja, hogy igen. 
Ettől még rosszabbul érzem magam...
 

Boldi cisztái

9 hetes Boldival mentünk a Budaiba hasi - és koponya uh-ra. Nem rettegtem előtte pedig lehet, hogy jobb lett volna mert amikor előre rettegek többnyire kiderül, hogy alaptalan volt. Most, hogy nem féltem, még örültem is, hogy kimozdultunk kettesben, most jól megkaptam...

Ez a gyönyörű egészséges negyedik baba 3 cisztát is rejteget. Egy van a fejében ami az lehet ami a 18. heti uh-n is ott volt - már záródni látszik "nem jelent semmit".
A második egy bevérzés a veséjében ami a szülés közben kifejtett erőlködésétől keletkezhetett, sok gyereknél találnak ilyet.
A harmadik, ami leginkább aggasztó az a májában van, körül határolható (ami jó hír mert nem rosszindulatú) 8-szor 11 mm-es ciszta. 
A vizsgáló doktornő visszarendelt kontrollra Mikulás napjára de "ennél többet most nem tud mondani".

Felhívtam Anyut aki az egészségügyi sűrgősségi intéző a családban és azonnal körbe telefonált. A Tűzoltó utcai klinikán dolgozó ismerős ismerőse azt mondta, hogy mostanában 3 gyereknél is találtak ilyen máj cisztát, nem tudják mitől van lehet, hogy kutya-macska okozta méhen belüli fertőzéstől, de mivel nem befolyásol semmit, nem nyúlnak hozzá, figyelni kell változik e és okoz e valamit, de ha nem akkor csak ott lesz ki tudja meddig. Felesleges csak ezért altatásos ct-re küldeni és szurkálni mert úgy sem jutnak közelebb hozzá.

A Budai után Tan dokihoz mentünk oltásra, gondoltam ha ő nem ijeszt meg akkor talán tényleg megnyugodhatok, és nem ijesztett meg pedig ő mindenre ugrik nagyon alapos.
Mivel a mája rendesen viselkedik, és a veséjének sincs semmi baja (mert ezek látszódnának egy ekkora gyereken) ezért nem kell aggódni ezek miatt még az is lehet, hogy összemegy vagy eltűnik.

Túl sok ez a rosszból már megint....már hogy ne aggódnék....de most mit csináljak mikor nincs mit tenni?

Berci apukája vigyázott a nagyokra amíg megjártam ezt a körutat, aludtak mire haza értem. Pizza várt itthon, az egyetlen jó a napomban mert estére én is belázasodtam.
Azért necces mert mindenféle lázcsillapítóra allergiás vagyok na és mert ugrált körülöttem 3 gyerek és egy oltásos csecsemő meg bömbölt. Azért csak bevettem egy algopyrint és jobb lett éjszakára, reggel meg csak a bőröm fájt - én ilyen lázas vagyok
Sosem telt ilyen lassan az idő amíg vártam Bercit, hogy haza jöjjön.

Ma levittem orvoshoz Korit és Simit hallgatásra (Nagypapa megint feljött vigyázni most a két legkisebbre).
Zölden folyik az orruk, Kori hőemelkedéses is meg sípol a tüdeje úgyhogy nem húzzuk tovább ma elkezdtem az antibiot, Siminek csak köptető kell amíg nem lázasodik be ő is - megint.


Olyan lehetetlenül szerencsétlennek éreztem magam ahogy hidegrázással cipeltem a gyerekeket, aztán a rendelőbe bámultak mert Kori idegrohamot kapott a mosdóban és kijött letolt harisnyával aztán a vizsgálóban rángatta és tépte a hajamat hátulról amig a doktor magyarázott és én nem tudtam rácsapni a kezére mert számoltam és fékeztem az indulataimat.
Nimród keresztanyukája pont akkor hívott, hogy vagyok, írtam egy smst mire beállított 5-kor a férjével és a lányukkal Julikával és hoztak egy kerek sütit, hogy gyógyuljunk. 
Éppen megint lázas voltam, nem jöttek be de az adomány szívből jött és jólesett.


Megint bevettem egy algopyrint szerencsére hat mert nagyon -nagyon ritkán szedek (már várom a kiütéseimet), Boldi mellettem az ágyban hol sír, hol eszik, Kori Simi és Nino pedig állandóan folyós orral - igaz, hogy lefoglalják egymást de - felváltva vagy egyszerre üvöltenek és trappolnak a lakásban ide-oda (próbálom megérteni a helyzetüket lehet, hogy én is ezt csinálnám).


Berci 7-re haza ért.

Milyen jó is ez a Nagy-nagy család...

Adok-veszek

Simi leadta a lázát, Kori átvette. Köhögnek, rondán.
Kori itt sprintelt este 9-kor amikor megsimogattam a homlokát és gondoltam van egy kis hőemelkedése. 39 fokos volt az a kis hőemelkedés, a szemén látszik csak.

Boldi megint csak szörcsög, Nimród 4 nap szünet után megint orrfolyós.
A kérdés csak az, hogy vajon mikor lázasodnak be a kicsik is.

Szerintem rettenetesen elegem van...