Amikor fáradt vagyok és egyedül akkor még jobban sajnálom őket, hogy milyen kicsik, milyen védtelenek és törékenyek.
Délelőtt Nimróddal voltunk pulmonológián az állandóan visszatérő sípolós bronchitise miatt. Nem mondtak túl sok jót, vérvétel, hogy nem allergiás e (szegény pici kezecskéje), aztán szeptemberig nem kell semmi gyógyszer hátha nyáron elmúlik ez az állandó gyulladtság aztán ha még sem, akkor vissza térünk rá.
Tényleg egy kis náthától már fulladozik szegény Nimród és csak a felhőcske berendezés segít. Olyan érthetetlen ez, hogy se állatunk, se növényünk se dohányzás, se semmi és mégis szegény fulladozik ha megfázik. Nagyon remélem, hogy kinövi és elfelejthetjük, nem akarom, hogy állandó kezelésre szoruljon.
Nagymamánál volt Simi amíg mi a Budaiban vizsgálaton, utána rohantunk Koriért fél 1- re mert megígértem neki, hogy ma nem kell bent aludnia.
Hihetetlen boldogan ugrott a nyakamba amikor meglátott az oviban, ölelgetett, megpuszilt és még itthon is arról beszélt, hogy milyen jó volt, hogy érte mentem alvás előtt. Tudom, hogy szereti az ovit de ez így mégis különleges volt neki, hogy hamarabb elhoztam. Annyira édes, hogy ilyen boldog volt.
Negyed kettőre mentünk oltásra az orvoshoz. Nimród a kocsiban aludt kicsit, Simit sikerült ébren tartani bár nagyon küzdött.
Siminek napok óta mondom, hogy lesz egy kis szúrás ma de utána megyünk fagyizni és olyat választ amilyet csak szeretne. Azért a biztonság kedvéért vittem egy dobozka smarties-t is a rendelőbe és beígértem a meglepetést is ha bátor lesz.
Simi olyannyira bátor volt, hogy még csak fel sem szisszent amikor a karjában landolt a tű, se sírás, se szenvedés, amikor elengedtem kiugrott a kezemből és kérte a meglepetését.
Csodásan nagyfiú! Itthon pedig azt mondta, hogy: " - Nagyon szeretem Nazim Tant!".
Nimród 2 oltást kapott, mégis egyszerre adják a prevenart a 15 hóbapossal úgyhogy most várhatom a lázat szegény pici Nimródnál.
Nem volt egyszerű napja de ő is hősiesen tűrte a sok vizsgálást, bár a két szúrás miatt - jogosan - elég dühös lett.
Rohantunk a fagyizóba ahogy megígértem utána 3-ra haza értünk úgy, hogy nem volt délutáni alvás nekem se, nekik se.
Gondoltam kihúzzuk estig, így is lett, bár Simi a vártnál hamarabb kidőlt a nagy ágyon fél hétkor, Nimród hétkor, Kori fél nyolckor.
Korinak fogmosáskor még eszébe jutott egy kis történet az oviról. Mindig kérdezem haza felé úton és vacsoránál, hogy mi történt aznap és mindig a kedvétől függ, hogy mennyit árul el az aznapi élményekről.
Ahogy közeleg a lefekvés ideje valahogy mindig megered a nyelve.
"- Anya, képzeld a Vince még akkor kérte meg a Jánosi Fehér Panna kezét amikor kisbaba volt még. Akkor kérte meg a kezét.... Anya, most olyan volt a hangom mint a Vincének. A Vincének olyan GÖRCSÜ a hangja, olyan romlott azt jelenti."
Kori egyébként nagyon sokat játszik Vincével, a barátja, libikókáznak, hernyóba bújnak be, többször láttam őket együtt az udvaron amikor mentem délután érte.
Nimródnak 4 foga jön egyszerre ezért sír olyan sokat és üldöz a lakásban akárhová megyek. Éjszaka is nyöszörög, víz kell neki és kenegetem az ínyét.
Berci későn jön, így sokat vagyok ma egyedül és megint rám tört a pánik, hogy nem vagyok elég jó anya, nem figyelek rájuk eléggé és nincs elég türelmem.
Pedig ők csak a jót érdemlik.
