Kedden este értünk jöttek két kocsival, bepakoltuk az összes gyereket, némi ruhát és pelenkát, majd útnak indultunk Tandzsiék háza felé.
Kissé szorongva vágtam neki az útnak - Berci itthon maradt mert ő dolgozott, csak én mentem a 4 gyerekkel - izgultam ki hogy fogja bírni a strapát (megszállók és megszállottak).
Tandzsi, Tibi, Elődke már izgatottan várták, hogy gyerekzsivaj töltse be a házat.
Hát, betöltötte....
Kori Simi Nino boldogan és felszabadultan rohangásztak a házban, legkevesebbet a saját szobánkban voltak.
Bódi a földön hempergett vagy éppen sírt.
Este értünk oda, Simi már jó éhes volt mikor Tibi már kapott egy szelet kenyeret és azt meglátta Simi a kezében és vágyakozva kérdezte mint aki nem evett mér hetek óta:" - Ezt a hűtőben tajájtad?? "
Aztán mindenki kapott Tandzsitól vacsorát meg Maci kávét. Nimród a harmadik "Mati táté" után is követelte az újabb adagot.
Tibi mesélt nekik a Varró Dániel könyvből. Amit itthon furcsának találtak, azon ott nagyon jót szórakoztak, hangosan kacarásztak a szókimondó verseken: Nimród rádőlt Tibire, Kori dőlt a nevetéstől, Simi a fáradtságtól.
Szerdán bementünk Fehérvárra, két fordulóval mert együtt nem fértünk be Anyu kocsijába.
Sétáltunk a belvárosban, beültünk sütit enni és kávézni, a gyerekek megcsodálták a harangot, Simike pedig a templom falára kitett feszületre felkiáltott: "Anya nézd ott egy fára mászó szobor!".
Az én templomba járó kisfiam, hiába...
Nimród a cukrászdában pöttyös sütit kért, mert az hasonlított legjobban a Túró rudira, Kori és Simi színes cukros csigát választott, Bódi napfürdőzött. Anyuval kávéztunk. Olyan jó volt!
Kori és Simi nagyon rendesek és szófogadóak. Tavalyhoz képest amikor utoljára jártunk itt, kisangyalok lettek: jönnek, csinálják, szót fogadnak. Nimród felér 3 tavalyi KoriSimi párossal, dehát ő ilyen.
Vad, öntörvényű, önérzetes, akaratos. De tanul, utánoz, beszél. Alakul.
Sütizés után bementünk Anyu munkahelyére (egy stúdió alakformálóval- megkezelt).
A gyerekeknek nagyon tetszett az egzotikus kialakítású női szépség kuckó, főleg a vizes autómata amiből annyit ittak, hogy Simi 3 utcai pisilés után Tibi kocsiját is teleengedte.
Hoztuk, vittük őket, nagyon tetszett nekik a kaland.
Délután a kertben rohangáltak kifulladásig. Kimaradt a délutáni alvás, így korán este már ágyban voltak.
Meg én is. Meg Anyu is. Meg a többiek is.
Csütörtökön Velencét jártuk be.
Anyu felkutatta az egyetlen ráérős kozmetikust és fél órára beülhettem egy festésre, addig a gyerekek a kocsiban aludtak (na ezt nevezem én wellnessnek!).
Majd felkerestük a turkálót ahol csupa rémes rongy volt viszont Kori talált két csatot amit szépen kért, hogy vegyem meg. Megvettem.
Tandzsi körözött a kocsival, így őrizte a fiúk álmát amíg mi lányos programoztunk.
Nem mondom, hogy nem volt kalandos....
Vásároltunk az ebéd utáni sütihez, elmentünk ebédért, majd őzikét nézni Tibi barátjához. Az őzike nem jött elő a kis házikóból de azért így is látható volt, Nimród mérgesen kiabált is neki: "- Nanona dede dide Dődide! "(Azonnal gyere ide Őzike!) - bevallom erre én sem merészkedtem volna elő...
Anyu sütött főzött nekünk, vitt minket mindenhova, Tibit pedig ölelgették és nevettették a gyerekek na és feldúlták amúgy csodásan rendezett otthonát. Jószívűen hagyta (mert azért ő is nagyon jól szórakozott).
Olyan jó volt Elődkével beszélgetni és nevetni, az én kis Dudukámmal, Lacikámmal.
Ünnep volt ez a pár nap, még annál is több nem csak nekem de a gyerekeknek is.
Simi rég volt ilyen felszabadult és közvetlen. Még azt is tudja, hogy Tandzsi az ő Nagymamája.
A gyerekek szerették volna ha "Apa is oda költözik!".
Sokat ettünk, nevettünk, levegőztünk.
Mindent megkaptunk ebben a két napban.
Köszönöm Anyukám, Tibi és Elődke!
