Nem szeretnék panaszkodni de tény, hogy miután elindultam sétálni 4 gyerekkel már a sarkon azt éreztem, hogy soha többet nem teszek ilyen meggondolatlan lépést.
Eldöntöttem továbbá azt is, hogy a kezdeti próbálkozások ellenére nem bírom folytatni a hétköznapokat testvérbabakocsi nélkül. Bármennyire is kényelmes egy sima kocsit tolni, Nimróddal nem bírok, főleg úgy, hogy a többieket is állandóan szemmel kell tartani.
Számolom őket egyfolytában.
Ambivalens érzés, hogy az idegesség és türelmetlenség mellett nagyon büszkén megyek velük az utcán mert azért mégis csak nagyon jó és örömteli érzés négy ekkora (és szép) gyerek Anyukájának lenni.
De persze kiabálok, hogy "Kori állj meg a sarkon, Simi ne a cipőd orrával fékezz, Ninóka ne vesd le magadat a földre" és a többi de egészségben és teljes létszámban haza térve minden megszépül édesek és aranyosak csak nagyon nehéz mert sok kicsi (sokra megy).
Ez a hideg nagyon hideg.
Simi cipőjén egy hatalmas lyuk tátong de mivel csak két hét múlva lesz téli cipő a "cipős bácsinál" ezért remélem Simi kibírja a tavalyi béleltben mert 3 pár új őszi cipőt nem bír el a a családi budget megvárjuk a téli kollekciót.
Ezek a hideg hónapok nincsenek a kedvemre, próbálok jó arcot vágni az egészhez csak, hogy a gyerekek kedvét el ne vegyem az őszi és téli örömöktől de sapka meg sál meg kesztyű meg cipő meg csizma vásárlás inkább nyomasztó mint jó program (remélem idén is fogunk örökölni valamit).
Boldi kezdi kinőni az újszülöttbőrét, olyan babás lett és egyre többet van ébren és nagyon mérges ha magára hagyom. Nem zavar csak ha már régóta és hangosan sír, azért is örülök, hogy megköveteli a figyelmet és nem nyugszik bele, hogy magára hagyom mert ez egy visszajelzés nekem. A belenyugvó gyerekek sosem voltak nekem megnyugtatóak.
Harcoljon csak ez a kis herceg.
Az éjjelek nagy részére nem emlékszem. Azt tudom, hogy éjfél körül alszom el, mellettem Boldival és azt is tudom, hogy éjjel eszik de azt nem, hogy hányszor és mennyit. Ennek a kómás etetésnek aztán meg van az a hátulütője hajnalban, hogy el kezd fájni a hasa 4 vagy 5 körül és tekereg, meg feszíti magát, olykor üvölt is egy kicsit amitől aztán egészen addig amíg a többiek fel nem ébrednek nem szokott vége lenni csak kisebb megszakításokkal.
Próbálom magamra tenni ilyenkor, vagy félig a karomba tartani fekvés közben, vagy a hasamra fektetni keresztbe, hogy kijöjjön a sok levegő amit benyelt de semmiképp nem vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból és róni a köröket vele. Berci fel sem ébred erre a kis sírásra én viszont nem pihenek semmit mert engem folyamatosan ébren tart az ő nyugtalansága.
Próbáltam, hogy az ágyában aludjon éjjel de erről egyenlőre hallani sem akar, így amíg én össze nem kapom magam és nem leszek éberebb állapotban, hogy konkrét etetés legyen éjszaka ne csak büfézés addig nem várhatok változást az ügyben.
Azért azt kell mondjam nekem nagyon jót tett a sokadik gyerek.
Sok mindent csak most értek meg, vagy látok át jobban velük kapcsolatban. Boldi jelzéseit is jobban értem már mint Ninóét értettem és kevésbbé aggódom egy ki nem cserélt tele pelus miatt mint annak idején.
Nem ártana megmérni mennyi a súlya mert azt se mértem vagy 2 hete de olyan szépen kerekedik a pocija és a pofija és olyan szépen mosolyog, hogy ezért nem jut eszembe amikor kéne - pedig sokszor már olyan közel vagyok hozzá...
Nimród elég vérszegénynek tűnik, megjelentek a lila karikák a szeme alatt (én is ilyen voltam mindig), Kori egy kicsit köhögős de nem beteg, Boldi 3 hét alatt letudta a nátháját, Simikének semmi baja de néha akkorát esik a saját lábában, hogy kezdek aggódni miatta.
Egyébként sokszor nagyon aranyosak egymással meg velem is, főleg ha puszilgatom az egyiket akkor azonnal sorba állnak és kérik a többiek is, akár mű-esést is képesek produkálni.
Van amikor szuper és felemelő és a legörömtelibb dolog a világon 4 ekkora gyereket terelgetni, nevelgetni van amikor elkeserítő és idegtépő feladat.... de akkor is megbirkózom vele!
