tag:blogger.com,1999:blog-1748369184122996602024-03-13T19:23:51.445+01:00A nagy Nagy családGulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.comBlogger866125tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-28427966288180107112019-04-04T10:04:00.002+02:002019-04-05T20:42:30.081+02:00BúcsúAz a hír járja, hogy megszűnik a blogger.<br />
A szívem szakad meg az elmúlástól. Végig sírtam a lementegetés minden egyes oldalát...<br />
Talán a hétköznapok, a munka csak homokba dugott fej az emlékek menekülése elől.<br />
Hogy kellett volna jobban, szebben, békésebben, minden percét kiélvezni, mert ami elmúlt az nem jön vissza már - hogy az elcsépelt slágert ismételjem.<br />
Berci jó társ, azt mondja mit zokog itt? Van 5 szép gyerekünk és egy házunk amiben élünk.<br />
De tudom így van rendjén, hogy ami elmúlt (és szép volt - így utólag biztosan )azt meg kell siratni mert ez az elengedés folyamata. Azt hiszem...<br />
De most hogy így néztem a képeket nem tudom elengedtem e hogy olyan aprók voltak, olyan tiszták, naívak és őszinték...<br />
Most nőnek és sok a gond, nem olyanok mint régen, másmilyenek nehezebbek, hosszútávúak...<br />
De feladat ez is és fel kell nőni hozzá. Nem tudom akarok e, képes vagyok e de Istennél (bizonyítottan) nincs lehetetlen ezt oly sokszor tapasztaltuk már.<br />
Ezekkel a gondolatokkal zárom be a blogot ha mégis itt a vége és megszűnik az oldal.<br />
Hogy ne maradjak búcsú nélkül.<br />
De a búcsúzás fáj és ez így van rendjén.<br />
Köszönöm a hűségeteket! <br />
Viszontlátásra kedves drága olvasóink, követőink!Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-40505732312412984442019-01-31T11:36:00.000+01:002019-01-31T11:38:12.823+01:00EsztergomBementem a szobába, hogy készüljek az aktuális megmérettetésre (zeneovi, zenebölcsi egyebek) és az lett belőle, hogy a szállásokat böngésztem. Berci betöltötte a 38 -at január 24-én és arra gondoltam a legjobb ajándék ha utazunk! Tetszett neki az ötlet (a gyerekeknek kevésbé) először Visegrádot néztem de túl drága volt még egy éjszakára is, és egyszer csak rábukkantam egy igazi gyöngyszemre Esztergomban és, hogy valóban az volt ez csak az oda érkezésünkkor derült ki.<br />
Persze az utazást nagy izgalom előzte meg mert mégis megyünk? mi lesz a gyerekekkel? ki vigyáz rájuk? jaj a sok hétvégi program! - de minden megoldódott és beteg sem lett senki úgyhogy szombaton neki vágtunk a nagy kalandnak. A két kicsi anyuékhoz ment, a három nagy Berci szüleihez.<br />
Azt mondta Berci nem kell sietni mert ne gondoljam, hogy olyan sok látnivaló van Esztergomba de én be voltam sózva nagyon szeretek lelépni! Ez a város egy kis csoda és már az oda vezető út is nagyon tetszett! Azonnal elvarázsolt! Amikor megláttuk a Bazilikát még nem is sejtettem, hogy a lábánál fogunk lakni és csak akkor jöttem rá, hogy mennyire szuper helyünk van amikor kisétáltunk a sarokig és fölénk magasodott a hatalmas monstrum, Európa harmadik legnagyobb temploma (mint azt megtudtam).<br />
A szállásunk a Szent Adalbert Hotel egy zarándokoknak is helyt adó kis szálloda egy saját parkkal és kisebb nagyobb szobákkal, lakosztályokkal, hát valami elképesztően gyönyörű. Az igazán tiszta és meleg szobákban kereszt van az ajtó felett, a személyzet nagyon kedves segítőkész, a reggeli nagyon bőséges és finom volt úgyhogy le voltam nyűgözve hova kerültünk!<br />
Szombaton találtunk egy korcsolyázós sátrat a táti út mellett úgyhogy idén először csúszkáltunk - Bercinek már nagyon jól megy én még óvatosabb vagyok. Este vacsoráztunk, sétáltunk, esett a hó, a hegy tetején a kivilágított Szent Tamás templom 3 keresztjével (Golgota-csoport) kísérte utunkat. Gyönyörű volt! Vasárnap misén voltunk a Bazilikában utána kávéztunk a kis Duna parton egy békebeli hangulatú kávézóban ahol életem legfinomabb gesztenyés karamellás sütijét ettem (és kereszt volt az ajtó felett), majd átsétálunk Párkányba de épp hogy csak betettük a lábunkat Szlovákiába már indultunk vissza mert ebédre várt minket népes családunk. Közel van Esztergom és csodaszép város, már gondolkodom hogyan jutunk el a gyerekekkel, a Hotelben van olyan szoba ahova mindannyian beférünk...<br />
<br />
<i>Korcsolya</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT1x9QWPqLGZczC8v7a392YDj3UqMDDsOLK4nNGL47tFyZQMrmcId4ysnzlguPF1OFnsBefeer_DY_VLXA6pmF42bK4p54UphBZkdTqcuKMyngt8GtLJLtpQA1fPRjyeaBt1qRvgRR92DH/s1600/20190126_171705.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT1x9QWPqLGZczC8v7a392YDj3UqMDDsOLK4nNGL47tFyZQMrmcId4ysnzlguPF1OFnsBefeer_DY_VLXA6pmF42bK4p54UphBZkdTqcuKMyngt8GtLJLtpQA1fPRjyeaBt1qRvgRR92DH/s320/20190126_171705.jpg" width="320" /></a></div>
<i>Amikor rájöttem milyen szép helyen van a szállás</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7AP3HUOee99_TCZIQ3p-Uwr_6ZcAGCPrd9FrSvNU3nYWCCDAwwhjLvHFxTefNRR3_eDMtl0A2aJEMJqXNlUUdVlnzHDzDdrO8yRYZ2dRNa7CVrGWmUbJPT4oC1UBrnOzXC9Sal4WNeZIu/s1600/20190126_192634.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7AP3HUOee99_TCZIQ3p-Uwr_6ZcAGCPrd9FrSvNU3nYWCCDAwwhjLvHFxTefNRR3_eDMtl0A2aJEMJqXNlUUdVlnzHDzDdrO8yRYZ2dRNa7CVrGWmUbJPT4oC1UBrnOzXC9Sal4WNeZIu/s320/20190126_192634.jpg" width="240" /></a></div>
<i>Bazilika</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJvMRMuNCEmw08Wm9wF_lCSmIhm_AUJjpohZHx_8v5lkuc9a9gM9VXG2lJglPwgoLeaBUsxCY7pFeNZbbxgFAddVh5gBWpf2ILWW75h8Cbav1kePjObbCGoORb5prPhpR_paNw_MTd8LBX/s1600/ADD896BB-8AEC-4AA6-B36D-F8CBFDD3446C%25281%2529.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJvMRMuNCEmw08Wm9wF_lCSmIhm_AUJjpohZHx_8v5lkuc9a9gM9VXG2lJglPwgoLeaBUsxCY7pFeNZbbxgFAddVh5gBWpf2ILWW75h8Cbav1kePjObbCGoORb5prPhpR_paNw_MTd8LBX/s320/ADD896BB-8AEC-4AA6-B36D-F8CBFDD3446C%25281%2529.jpeg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-FbuFjZYtWyOvF6vj19LZqD_tvJb9MGfO-0xzxZlnp6MmwKJvHkTjtnSBERoFeO6hZ6a2ue1tXV5Ss1SxnTC35fRExMKHPeL5K4hIohXpdx6ETu23wI3dYYzen19hhZ-hCO2UlBHO4fWI/s1600/74B8E3FD-34C3-4F99-9339-5FE366E0F252.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-FbuFjZYtWyOvF6vj19LZqD_tvJb9MGfO-0xzxZlnp6MmwKJvHkTjtnSBERoFeO6hZ6a2ue1tXV5Ss1SxnTC35fRExMKHPeL5K4hIohXpdx6ETu23wI3dYYzen19hhZ-hCO2UlBHO4fWI/s320/74B8E3FD-34C3-4F99-9339-5FE366E0F252.jpeg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0GBVl8X5KLxhwA-XBcNya7JCDhTVqhT-m0u1_TQOeH7tdqMc_ahdWVxQRa62cqm2ulxQrFloJ8UToTPLbzlhr-D2IQB9AR_p2vH5Ou9FSFn3JetQw8bdX3WrlFmlGN2M83Mv4gQAKk2U/s1600/E8388D5C-12AB-44C7-A8FD-7BAFE31CD372.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0GBVl8X5KLxhwA-XBcNya7JCDhTVqhT-m0u1_TQOeH7tdqMc_ahdWVxQRa62cqm2ulxQrFloJ8UToTPLbzlhr-D2IQB9AR_p2vH5Ou9FSFn3JetQw8bdX3WrlFmlGN2M83Mv4gQAKk2U/s320/E8388D5C-12AB-44C7-A8FD-7BAFE31CD372.jpeg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A legjobb KÁVÉZÓ </i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsmcivvlEtMU4H99LETv4KBIQdre0ywaS7TTi84j4Qj6TnuNkaiCnOwyRJ4M-aPLoPRwMk1F8FkNcWlN3Utml1miJPTCydtTw-AN8L2STZjFdlTxI28v4vS7rJH3SEzP9DvGTEPe9-imZi/s1600/20190127_122345.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsmcivvlEtMU4H99LETv4KBIQdre0ywaS7TTi84j4Qj6TnuNkaiCnOwyRJ4M-aPLoPRwMk1F8FkNcWlN3Utml1miJPTCydtTw-AN8L2STZjFdlTxI28v4vS7rJH3SEzP9DvGTEPe9-imZi/s320/20190127_122345.jpg" width="240" /></a></div>
<i>Szlovákia</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfQEdMR9541HkSdwdm7kWolTn8QXUa6sdpvclAGbtitSuxxCt-_Y_78X36EdMYuyeH_sq4T83vU7VyNKARU7ReURxGBtDQnYFjGML2lEHc8q8FhtHeaaF-I7cIf2I2nvuPsKWFN_s0QsBL/s1600/E1CABE2E-CEC7-48C3-B624-9FBD8550AB7D.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfQEdMR9541HkSdwdm7kWolTn8QXUa6sdpvclAGbtitSuxxCt-_Y_78X36EdMYuyeH_sq4T83vU7VyNKARU7ReURxGBtDQnYFjGML2lEHc8q8FhtHeaaF-I7cIf2I2nvuPsKWFN_s0QsBL/s320/E1CABE2E-CEC7-48C3-B624-9FBD8550AB7D.jpeg" width="240" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Mária Valéria Híd </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMULt_NLuZHpJH-L8jJFgCdOOxfnaqtgGCUiB6vUrp6-TVJmp1F2rImUgGvfB2N2tb7v6LRSoKssoSkw4CERLaJzuuznPeTLGQaG0legDJjraOwF6yyNiY4ciS8ge3g-DsEndE2IY-qPk7/s1600/B9D4E915-6F99-4F48-8222-982722ED46DF.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMULt_NLuZHpJH-L8jJFgCdOOxfnaqtgGCUiB6vUrp6-TVJmp1F2rImUgGvfB2N2tb7v6LRSoKssoSkw4CERLaJzuuznPeTLGQaG0legDJjraOwF6yyNiY4ciS8ge3g-DsEndE2IY-qPk7/s320/B9D4E915-6F99-4F48-8222-982722ED46DF.jpeg" width="320" /></a></div>
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-24369425408184269142019-01-20T23:25:00.000+01:002019-01-20T23:25:10.901+01:00Csodákat pörget az idő (Kelt; 2017.január 13.) - <br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">CSODÁKAT PÖRGET AZ IDŐ<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Félkész házunk
nappalijában ülve – nem sokkal karácsony után egy új év kezdetén – azon
tűnődöm, milyen hosszú és kalandokkal teli út vezetett minket ebbe az igazi,
meleg családi fészekbe, a budai hegység egyik városkájának felújított kis
vályogházába, amelynek tenyérnyi udvarán hatalmas fenyő áll, mint egy őr, egy
strázsa, tűleveles ágaival fölénk borul, s ezentúl ránk vigyáz, hetünkre: a
nagy-Nagy családra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Tízedik házassági
évfordulónkat ünnepeltük a nyáron, s nekem úgy tűnik, mintha tegnap lett volna
az a késő nyári találkozás, melynek másnapján már tudtuk, hogy együtt vágunk
bele a családalapításba. Egy év múlva esküvőnk volt, a rákövetkező tavaszon
pedig megtörtént A CSODA: kettőből hárman lettünk, kicsi – s egyetlen – lányunk
születésével családdá váltunk. Alig múltam huszonnégy akkor, B., a férjem a
huszonhatot töltötte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Bizony CSODA volt
Kornélia születése, csoda a javából!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Gyerekkorom óta anya
szerettem volna lenni, már az ovis farsangon menyasszonynak öltöztem, s
kiskorom kedvenc játéka a pólyás baba volt, lázba hozott egy csecsemő közelsége
– sokat vigyáztam féltestvéreimre, unokatestvéreimre, szinte pótanyjukká váltam
– s alig vártam a pillanatot, amikor én is szülhetek végre, de mire felnőttem, kiderült,
nem ilyen egyszerű a helyzet…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Főiskolai éveim alatt volt egy udvarlóm, de
nem sokkal azelőtt lépett le, hogy igazán komolyra fordultak volna a dolgok,
nem is bánom így utólag – én sokat akartam és fiatalon, ő keveset és később.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mikor egyedül maradtam,
egy klinikai kivizsgálás során (hála érte anyukámnak, hogy nem késlekedett
orvoshoz vinni) kiderült: egy ritka betegségem van, amit ha nem kezdenek el
azonnal kezelni, sosem lehet gyerekem. El voltam keseredve, sírtam, zokogtam,
hogy pont én – aki egész életében erre készült – járok így. Még az államvizsgát
se sikerült azon a nyáron letennem – pedig szabadultam volna már az egyetemről
–, ami így télre halasztódott, külön a csoporttársaimtól. Nyomasztó magányomon dacos
kijelentéssel próbáltam enyhíteni: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem
érdekel, akkor ebben az évben férjhez megyek és gyereket szülök -, </i>mondtam
a barátnőmnek. Abszurdnak tűnt, csak mosolyogtak rajtam, én inkább sirattam
magamat – egy műtét várt rám ősz elején, és kérőnek még nyoma sem volt akkor –,
de hogy a kimondott szónak ereje van, az hamarosan világossá vált számomra, s
ezután az életemben azóta is számtalanszor tapasztalom.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A letargiából
keresztanyámék rángattak ki egy nyárvégi balatoni hajótúrával. Csak az
unokatestvéreim miatt mondtam igent a meghívásra, velük mindig jól éreztem
magamat, gondoltam, valahogy csak kibírom, de most velük sem tudtam feloldódni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mérgesen úszkáltam a hajó
körül a naplementétől vörösre vált vízben. A közelben több kis vitorlás
horgonyzott egy kupacban, s mellettük fürödtek a többiek a kikötőhöz közel,
amikor B. odaúszott egy másik, hajóról, s a pókokról magyarázott valamit a
rokonaimnak. Én csak a szemem sarkából figyeltem, nem mentem oda hozzájuk –
nagyon haragudtam a világra –, de már akkor érezni kezdtem valami különös,
megmagyarázhatatlan vonzalmat, amit azelőtt senki iránt még. Pár nap múlva a
Badacsonyi kikötőben megadtam magam – elengedtem undokságomat –, és egy
csillagnézős, beszélgetős éjszakán bevallottam, mennyire szeretnék nagy családot.
Azt mondta<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> ő is</i>, úgyhogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">csinálunk</i>, még az sem vette el a kedvét,
amikor elmeséltem aggasztó helyzetemet, hogy az orvosok szerint nem lehet, mire
ő azt mondta <i style="mso-bidi-font-style: normal;">dehogynem, </i>s azóta is
majdnem mindenben hallgatok, rá, mert ha azt mondja rendben lesz, akkor úgy is
van, azóta tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Hirtelen minden akadály
elhárulni látszott, olyan szépen alakult kettőnk között minden, a családja
hamar befogadott (rokonaimmal már nagyon régi barátság volt az övék, így nem
teljesen az ismeretlenből sodródtunk össze, csak később tudtam meg, hogy keresztanyám
fondorlatos tervének lettünk mindketten <i style="mso-bidi-font-style: normal;">áldozatai</i>).
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Azon a télen letettem az
államvizsgát, és hamarosan eljött a műtétem ideje is. Amikor felébredtem az
altatásból, az orvos közölte, hogy egy rövid időre elhárították az akadályt, de
azonnal szülnöm kéne. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Most, vagy soha</i>
– mondta, mert erre az állapotra csak a terhesség a gyógyír, és elirányítottak
a lombikbébi programra. Ekkor már fél éve ismertem B.-t, aki mindent vállalva
értem, velem jött a kényes és kellemetlen vizsgálatokra, s mikor már teljesen készen
álltunk az orvostudomány beavatkozására, a következő kórházi kontrollra – az orvosok
nem kis ámulatára – hasamban egy eleven kis magzattal mentem vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Még azon a nyáron
összeházasodtunk, s a rá következő tavasszal megszületett Kornéliánk, akinek
épségéért egész terhességem alatt aggódtam (egy korai ultrahangon cisztát
találtak az agyában, amitől azt hittem eljött a vég, és azért küldenek a
genetikai tanácsadóba) de B., végig tartotta bennem a lelket, hogy olyan nincs,
hogy baja legyen, és csak a legutolsó vizsgálaton derült ki, hogy megint neki
lett igaza. A szülés előtti ultrahangon a kisbabánk teljesen egészségesnek és
lánynak mutatkozott (B. azt mondta mikor kijöttem a vizsgálóból: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lány??? nem baj!!!!</i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mert azt hitte fiú lesz). Így jött világra az
első gyönyörű, igazi csodánk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Kori (mert így becéztük
őt a kezdetektől) rengeteget üvöltött az elején – talán csak éhes volt, vagy
tudatni akarta itt vagyok, megérkeztem, nem is akárhogyan, figyeljetek rám –
már első éjjel fel s alá masíroztam vele a kórházban, de olyan jó volt a karomban
tartani, csodálni, szagolgatni, szeretgetni, hogy biztos voltam benne, nincs
ennél nagyobb boldogság a világon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Még a legelején ugratott
B., hogy tán oda akarom-e szülni azt a gyereket a kis szobámba? Mert olyan
gyorsan történt minden, hogy közös lakásunk még nem volt, ő is csak akkoriban
kezdte feladni fotós munkáját, hogy olyan állást találjon, ami hosszú távon
nagy család fenntartására alkalmas. Így lett informatikus; hamar beletanult,
meg is szerette, azóta is csinálja. De végül mégis oda vittük haza az apróságot
a kórházból gyerekszobám pár négyzetméterére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Néhány hónappal a szülés
után, nyugtalanítani kezdett a gondolat, vajon lehet-e másik gyermekünk, pedig
az orvosok azt mondták, örüljek annak az egynek is, hiszen ez is csak
keveseknek sikerül a hozzám hasonlók közül. De én azt gondoltam, nekünk egy
biztos nem elég, s<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nemsokára boldogan
hívtam fel az örömhírrel<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>B.-t – mert nem
bírtam kivárni, amíg hazaér –,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>aki a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">na, jól van</i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>kijelentésével adta tudtomra, hogy ő is örül,
és egyetértettünk abban, hogy biztos fiú lesz,<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ki is találtuk neki a Simon, azaz Simi nevet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Lányunk alig fújta el
tortáján az első szál gyertyát, az áprilist a nővérének hagyva május elsején
megszületett Simon – aki dédapja álmodozó, merengő, nyugodt természetét örökölte
– pont, ahogyan elképzeltük. Könnyű és gyors születése után a kistestvért B.
szüleinek többgenerációs, régi családi házába vittük haza, amelynek kertjében a
hatalmas hársfák megannyiszor vigyázták álmát alvó gyermekeimnek. (Gyakran
változó, különféle lakásainkból, melyekhez a Gondviselés jóvoltából jutottunk
hozzá, később is jó néhányszor vissza kellett térni ide, a végső menedékbe.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Simi születésekor még
frissen bennem élt, hogy<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mit kell tenni
egy újszülöttel, s valóban, a másodikkal jóval könnyebben ment minden a
legelején ( sokat aludt és alig sírt), de ott volt az egyéves, aki szintén
nagyon kicsi volt még ( keveset aludt és sokat sírt), és nem értette, miért nem
csak vele foglalkozom. A tavasz és a nyár segített a mindennapokat átvészelni –
amíg ketten össze nem nőttek játékban, evésben, alvásban – s az ősz már egy új
lakásban köszöntött ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Az alkalmi
szükséglakások, rengeteg hercehurca és nagy erőfeszítések után a János-hegyhez
közel találtunk rá első igazi közös otthonunkra, s azóta is ebben a városkában
lakunk, közel a vadasparkhoz, majdnem az erdő szélén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mikor B.-vel összetalálkoztam,
alig ismertem – nem egy rémálmomban jött már elő, hogy tévedésből mással élek,
s ő mindig csak mosolyog ezen – betegágyamnál könnyesre nevettük magunkat,
mikor néhány hetes ismertség után olyan dolgokat kerestünk egymásban, ami
alapja lehet közös életünknek.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyik
ilyen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a vadonélő állatok észrevevése</i> volt,
– ahogyan ő fogalmazott, s most itt lakunk egészen közel a természethez, és nem
egyszer botlottunk rókába vagy vaddisznó csordába házak között. Ahogy telt az
idő, kiderült sokban hasonlítunk, vagyis inkább kiegészítjük egymást, jó
természete van, nehéz kibillenteni nyugodtságából, ezt már akkor is láttam, pedig
egyre nagyobb akadályokkal kellett megküzdenünk évről évre…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">(Volt példa előttem, szétszakadt
családban felnőve is találkoztam vele. Fél tucat unokatestvéremmel a nyarakat
és a karácsonyt egy Maros-parti kisvárosban, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vizes utcában</i> töltöttük, s emlékszem, ilyenkor igazán boldogok
voltunk. Ahogy nőttem, úgy ismertem és értettem meg igazán ott élő nagyszüleim
egymás iránti határtalan szeretetét, az ő szövetségük vált kamaszkorom majd
fiatal felnőttkorom reményteli vágyakozásává, hogy egyszer nekem is ilyen
szerelemben legyen részem. Ma is azt gondolom, kegyelmi ajándék, ha az ember
olyan társat talál, akibe mindvégig szerelmes tud lenni, s én úgy érzem B.-t
azóta még jobban szeretem, amióta gyermekeimben is őt látom. )<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A harmadik, Nimród egy hideg téli éjszakán
született; s már világra jöttekor pont olyan volt, mint apukája: nagy és erős.
Később kiderült nagyapáira is igencsak hasonlít, nem csak kinézetben, de
természetében is, talán ezzel magyarázható az a ragaszkodás, ami őseihez mindig
is erősen vonzotta őt, és kisgyermekkorának rajongásig szeretett fontos
személyei lettek. Annak ellenére, hogy harmadszorra már kezdett teher lenni a
babavárás –előtte kétszer is könnyű dolgom volt –, mindig CSODÁNAK éltem meg egyre
növekvő pocakomat, és sosem felejtettem el – egy-egy nehéz pillanatban
szándékosan emlékeztettem magam rá -, hogy a CSODA nélkül egy sem lehetne, és ő
már a harmadik (!) <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>akit hordozok a
szívem alatt. Toltam a testvérkocsit, amiben elől- hátul is utaztak, és róttam
a köröket a fagyos utcán – a kihalt játszótér egyetlen látogatói voltunk –,
hogy jól elfáradjanak és aludjanak végre, mikor haza érünk, mert ha nem
levegőztünk eleget, biztos szétszedték a lakást. Az első mindig én voltam, aki
kimerülten zuhant az ágyába, és sokszor úgy éreztem sosem lesz vége egy-egy
napnak B. nélkül, aki nagyon sokat dolgozott akkoriban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Azt hittem, ha
megszületik<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> a legkisebb királyfi, </i>könnyebb
lesz, de ekkor kezdődött csak az igazi nagycsaládos kaland, mert onnantól
kezdve – ahogy mondani szoktam – elvesztettem a fonalat. Bár ketten egész jól
eljátszottak már <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a nagyok</i>, azért ha
túl mély volt a csend, mialatt a kicsivel foglalkoztam, mindig rosszat
sejtettem (készült egy-két freskó az előszobafalra, gyurma-aknamező biztosan a
szőnyegre, volt magasra mászás a veszélyzónába vagy közös konnektorszerelés és
így tovább…) de ha a közelünkbe jöttek, akkor simogattak, matattak rajtam,
orrot téptek, rám ültek-tapadtak és mindent, mindent akartak. És amikor éppen
nem imádták egymást, akkor veszekedtek, és a kicsi sikítozott, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a vad Koji bánt,</i> és verekedtek és
kergetőztek, és éhesek voltak, meg szomjasak voltak és néha el kellett bújnom
mindegyikőjük elől, hogy egy kis nyugalomra leljek. Szegény babát sokszor a
konyhába menekítettem, ahol sikerült megnyugodnia és elszenderednie, de akkor
felkeresték aggódva, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">jaj hová tűnt,
a kistesóka?</i> – és felébresztették, csipkedték, meg fogdosták és fölé
hajolva grimaszoltak, és csak remélni tudtam, hogy ez náluk a szeretetet jele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Anyai fantáziám pedig
szárnyra kapott, soha előtte nem voltam olyan kreatív, mint amikor a zöldséget
és gyümölcsöt próbáltam beléjük diktálni, vagy éppen a mumust kellett egy
kitalált történettel az ágyról elűzni és kidobni az ablakon, vagy próbáltam
meggyőzni őket, hogy a kádban úszkáló szöszök egyáltalán nem ijesztők. És ők
nagyokat kacagtak és megkönnyebbültek, és olyankor éreztem, mennyire fontos
vagyok nekik, és az apukájuk is, aki ha tudott, mindig beszállt a mókába, és
sokat segített, hogy túlélhető legyen ez az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Nekünk mindig akkor lett
könnyebb velük, mikor a legkisebb is elérte az egyéves kort, láttuk megmarad,
megmaradnak, és mi is megmaradunk, valahogy magunk mögött tudtuk hagyni a múlt
nehézségeit, s ekkor kezdett motoszkálni bennem mindig az érzés, hogy nincsenek
elegen, és még többet szeretnék…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amikor negyedszerre lettem várandós, már nem
mertem világgá kürtölni a hírt – mert kicsit későbbre szerettük volna – s csak
akkor szóltunk a családnak, amikor egy hónap szigorú fekvésre lettem ítélve,
hogy megmaradjon a kisbabánk. Ugrált a fejemen a kicsi, a pici meg a mini, de
mindig jött valaki, aki megmentett, hacsak egy órácskára, annyira, és a
legkisebb, a még meg sem született bent maradt, mert tudta, hogy várják. <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Anya,
szülöd már azt a gyereket?</i> – kérdezte a négyéves, és mindenkinek boldogan
újságolta, hogy ez már biztosan lány lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Fiú lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Boldizsár, a negyedik, kivételesen
császárként jött a világra, és akkor még nem is sejtettük, hogy talán
figyelemfelkeltésnek szánja a zsinórt a nyaka körül, ezzel követelve meg a
sürgősségi ellátást, hogy kitűnhessen a sok közül, s a mai napig ezen
mesterkedik hangerejével és tetteiben is folyton-folyvást. (Egyszer majdnem a
határon maradtunk, amikor alig látszott még ki a kocsiból, de a hátsó ülésről
rekedtes, erős hangjával <i style="mso-bidi-font-style: normal;">jónapot kis
barátocskám</i>-mal köszöntötte a határőrt, aki nevén nevezte a szemtelenkedőt:
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Boldizsár? Melyik az a Boldizsár? Te itt
maradsz velünk?</i> – de azért tovább engedett.). <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Negyedik szülésem előtt
pár nappal jött a telefon, hogy B.-t trombózissal azonnal befektették a
kórházba. Hetek óta fájt a lába – akkor sérült meg, amikor családunkat
költöztette az utca másik felére egy hatalmas lakásba, amit népmesei
fordulattal jótevőinktől kaptunk kölcsön, hogy elférjünk, amikor már hatan
leszünk – de hogy ennyire súlyos a helyzet, csak akkor jött rá, amikor alig
bírt a lábára állni. Engem már a kórházi ágyából hívott fel, hogy tilos
megmozdulnia, nem engedik haza, s ekkor anyukám sietett a segítségünkre: hozzánk
költözött, és minden nap bevitt B.-hez látogatásra, utána átszállított a
klinikára (mert a végén már naponta kellett vizsgálatra mennem), és reménykedve
vártuk a pillanatot, amikor végre megindul a szülés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De nem történt semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Hiába beszéltem hozzá a
hasamon keresztül, hogy most már igazán megszülethetne, mert a nagyok – akik a
nagyszülőknél nyaraltak ezalatt – is szeretnének haza jönni, ő csak várt és
várt, talán az apukájára, aki messze volt tőlünk. Aztán nem kapott több
haladékot, és egy vasárnap reggel – akkor először – nem a férjem vitt be a
kórházba, hanem anyukám, és én egyedül vonultam a szülőszobába, hogy világra
hozzam gyermekünket. Hirtelen történt minden, mert a rossz szívhang után már a
műtőben találtam magam és gyorsan elaltattak – épp csak fel tudtam hívni B.-t,
hogy imádkozzon – s amikor felébredtem az első, amit hallottam, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ne izguljon anyuka, szép nagy és egészséges
a kisbaba.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Egészséges lett, csak ez
számított, de megint feljebb került az a bizonyos léc, amit mindig csak a hit próbájával
tudtunk megugrani<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Pár nap múlva egyesült a
család, mindannyian haza térhettünk, de én lassabban épültem fel, mint eddig
bármikor (és B. is csak terápiás kezeléssel lehetett szabadlábon), de a
gyerekek boldogsága leírhatatlan volt, s még mindig látom magam előtt a
tolongást a mózeskosárnál, hogy ki foghassa meg előbb a kistestvért, és
csodálták őt, aki megint szeretetet és összetartást hozott a családba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Négy gyerekesként a
mindennapok eseménydúsan teltek, de a lényeg mindig ugyanaz volt: túl kicsik,
túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az
egész. A nagy lakás igazi nagycsaládos fészkünk lett, csodaként éltük meg, hogy
ott lakhattunk, bár a kislakásunkat nagyon megsirattuk mindannyian, a gyerekek
is sokszor visszavágytak a másfélszobásba, ahol egy kupacban éltünk. Reggelre
sokszor itt is együtt ébredt a család, mert éjszaka jöttek, bebújtak, kitúrtak,
ránk feküdtek, mindegy volt ki és hol, csak mindenki aludjon valamennyit.
Esténként B. mentett meg, amikor hazaért és sosem kérdezte, miért nincs rend és
tisztaság és meleg vacsora, csak jött és segített, ahol tudott, és reggel is ő
vitte őket óvodába, hogy működjön az új rendszer.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A szerepjátékok a
gyerekeknek (hatalmas tárházuk volt belőle), a zene mindenkinek (sokat
énekeltünk és táncoltunk), a csokoládé nekem (rengeteget ettem), a filmek
kettőnknek B.-vel kellettek ahhoz, hogy feltöltődjünk egy-egy téli estén, mert
azok mindig nagyon nehezek voltak a bezártság miatt. A Hattyúk tavából
táncoltak sokszor a gyerekek, a legnagyobb, az egyetlen lány sokszor kérte kisöccseit,
hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„fiúk! gyertek, ne nekem kelljen már
az összes szerepet eltáncolnom!” </i>és ők mindig lelkesen beálltak a nővérke
mellé hercegnek vagy háttértáncosnak, csakhogy szent legyen a béke, de a
Mikulásnak öltözés legalább ilyen szórakoztató és évekig tartó része lett az
életünknek, amikor még nyár közepén is előkerült a cipőkből egy jó gondosan
elrejtett ajándék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A kicsik szeretettankjait
egyenként kellett feltölteni, s én igyekeztem eleget tenni mindüknek
külön-külön is , s néha csak egyet- egyet magammal vinni valami<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">kalandozásra</i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– azóta is így hívjuk ezeket az elszökéseket
– amikor lehetett választani valami kis programot vagy apróságot az öröm
kedvéért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Akkor azt gondoltuk
B.-vel, hogy eddig és ne tovább, mert túl sok ijedtségen estünk át<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(amikor Boldizsárt majdnem felvágták mert nem
tudták mi baja lehet); és túl nagyon sok betegségen (mert már táblázatba
kellett vezetnem kinek mikor milyen gyógyszert adjak be); és túl jó néhány
baleseten (én a lépcsőről csúsztam le a mózessel a kezemben, Simi pedig az
arcát zúzta össze a felismerhetetlenségig egy rosszul bevett biciklis
kanyarral), amik már jócskán feszegették tűrőképességünk<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>határait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">De akkor is jó volt
nagycsaládosnak lenni, mert a rengeteg félelmetes dolog mellett mindig ott volt
a kegyelem az életünkben, a család és rokonok segítsége, a sok támogatás
anyagilag, fizikailag és lelkileg, a rengeteg közös játék, amikben nekünk
felnőtteknek már csak gyönyörködnünk kellett (otthoni táncbemutatók,
bábelőadás, színdarab, mesék, amikből sokszor egy szót se értettünk, mert főleg
maguknak motyogtak), és a sok ünnep, amit közösen mindig meg tudtunk élni, mert
olyan nem volt, hogy karácsonykor, húsvétkor, anyák napján vagy születésnapokon
ne tudtunk volna együtt örülni, s büszkén mutogatni nagyszülőknek, dédszülőknek
az orgonasípokat. Csak egyszer fordult elő egy nagy, családi karácsonyon<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– talán épp a harmadik lakott a hasamban –, hogy
egy betévedt távoli rokontól megkaptam, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">milyen felelőtlenség ennyit szülni</i>,: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">fel is kell ám azokat a gyerekeket nevelni, </i>amire<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>azt válaszoltam, hogy a mi családunkban<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>tudtommal még senki nem halt éhen, és hála
érte, hogy az idő minket igazolt. Amennyi kellett, mindig volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mint jó cinkostársak,
sokáig titkoltuk és nem tudtuk, hogyan mondjuk el a világnak, hogy megint
szülők leszünk, mert biztosra vettük, hogy most már tényleg bolondnak néznek
minket, de mi ugyanazzal az izgalommal, mint néhány éve az elsőnek, örültünk az
ötödik várandósságnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Nem volt még ekkora
korkülönbség – a hét, a hat, a négy és a két és féléves mellé sok izgalommal
teli hónap után született meg az ötödik, aki többször is jól ránk ijesztett benntartózkodása
során (féltünk, hamarabb akar előjönni). Egy újabb CSODA folytán a kiírt
időpontot megvárva (egy nappal a programozott császármetszés előtt), a
leggyorsabban és gond nélkül, természetes úton jött a világra Dominik, akit az
év decemberében a fa alá tehettünk, mint a karácsonyi gyermeket, szeretetünk és
hűségünk jeléül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kornélia, Simon, Nimród, Boldizsár és Dominik
alig hét év alatt születtek, mert mindegyikre vágytunk és szerettük volna őket
sorba, hogy minél előbb nagycsaláddá válhassunk. Én újra és újra át akartam
élni az érzést, hogy életet adok, hogy kettőnkből valami új és
megismételhetetlen lesz, és mindannyiszor kíváncsian vártuk vajon kire hasonlít
– az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ősökre-e</i> vagy ránk – a
következő, akit hazavihetünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Az utolsó születésénél
megkérdezték az orvosok: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">na mikor jön a
hatodik? </i>és mi fejcsóválva bólogattunk egyszerre B.-vel: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem kérem, nekünk ennyi is elég lesz</i>, s
csak a lányunk nyaggat azóta is, hogy ez így nem jó, ő kistestvért szeretne,
bárcsak lenne még egy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Dominik hathetes volt,
amikor; fellázadt a szervezetem. Akkor derült ki, hogy a sok gyereket nekünk
nem adják ingyen. Többször kórházba kerültem epebajjal (nagyon fájdalmas és
ijesztő volt), amin csak műtéttel tudtak segíteni – s ekkor kétszer is el
kellett szakadnom az újszülöttől – akit a távolból akkor is próbáltam táplálni,
amikor azt tanácsolták inkább válasszam el a sok gyógyszer miatt, de nem akartam,
és mikor egy hét távollét után újra visszakaptam, megint anyatejjel
szoptathattam. Aztán pár hónaposan a kisbaba lett nagyon beteg, és vele
kerültem hosszú időre a gyerekosztályra, ahonnan átjárásom lett az urológiára,
mert a vesémben is számtalan kő rendetlenkedett, és nem voltam túl jól. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztosan a sok terhesség, </i>mondták, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">biztosan,</i> de semmiért se adtam volna
egyiket sem, és mindennek ellenére kitartottunk, imádkoztunk és mindig vártuk,
hogy jobbra forduljon a sorsunk és rendbe jöjjenek a dolgaink. A végén már
olyan voltam, mint Bruce Willis a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Drágán
add az életed</i>-ből – akit már vagy hatszor lelőttek és még mindig élt, –
vagy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Airplane</i>-ből a zuhanó
repülőgépen utazók, akik csak akkor sikítottak mikor bemondták, hogy elfogyott
a kávé…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A nehézségek megerősítették
a kapcsolatunkat B.-vel, aki végig állta otthon a sarat az öt gyerekkel, és
biztos volt benne, hogy ennek a lejtőnek is vége lesz egyszer, csak tartsunk ki
(hitben, szeretetben, mert a gyerekeknek rám is szüksége van), és minden jóra
fordul. Igaza lett, bár sokáig tartott, mire elhittem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A tengerhez is
eljutottunk a sok próbatétel után, a gyerekeink odáig voltak a hatalmas
kékségtől, ami kimosta belőlünk az elmúlt évek minden fájdalmát és
megpróbáltatását, végre úgy éreztük, hogy kerek a világ és ott az Adriánál,
amely olyan vakítóan kék, hogy az ember szemén keresztül egészen a szíve
mélyéig hatol a gyönyörűség, rájöttünk, hogy mindazt, amit addig hittel
kértünk, megkaptuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Akkoriban kellett
kiköltöznünk a kölcsönlakásból, és a család éveken át tartó közös imái
meghallgatásra találtak, ráleltünk egy kertes kis házra, amelyben el tudtuk
képzelni a következő félszáz évünket (vagy még többet), ahova haza várjuk majd
gyermekeinket, unokáinkat. Rengeteg munkával a roskadó vályogból tágas családi
ház kerekedett, s az építkezés egy éve alatt mi újra a nagy hársfás házba
költözünk két kicsike szobába egy utolsó nagy zsúfolódásra a nagyszülőkhöz.
Próbáltuk ép ésszel túlélni az összezártságot, a nagy olasz család életérzést
és az ingázást <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a bázis </i>és a szomszéd
város között, ahova a gyerekek iskolába, óvodába jártak. Számos konfliktus
forrása volt ez a helyzet, de kibírtuk, mert átmeneti állapotnak tekintette
mindenki, és mert pár kilométerrel odébb várt minket álmaink (épülő) otthona,
amelyre oly sok éve vágytunk.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Ebben a házban ülök most
is, szemben a déli ablak előtt álló nagy diófával, melynek ágára téli eleségért
száll rá a cinege, s abból az almából csipeget, amit a Nagy gyerekek tettek ki
neki, mert a gondoskodást megtanulták kicsi koruktól fogva. </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A házunk hangos, ahogy
B.-vel mindig is szerettük volna, még nincs kész, de dolgozunk rajta.
Gyerekzsivaj tölti be az utcát – amióta itt lakunk, legnagyobb családként a
környéken – s ha végig sétálok rajta, a Maros-parti Vizes utca jut mindig az
eszembe… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mindegyiket
másképp és mégis ugyanannyira,</span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> mondta nagyanyám, amikor
kérdeztem, hogy lehet ilyen sok unokát egyformán szeretni. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amióta anya vagyok, én is tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Az elsőt, mert első és
egyetlen (lány), erős, határozott egyéniség, példát mutat játékban, rajzban,
tanulásban, és mert akaratossága ellenére olyan gyengédséget pakol
észrevétlenül is fiútestvérei szívébe, amit én aligha tudok pótolni (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">anya, köszönöm, hogy ápolsz, csak azt nem
tudom, hogyan háláljam meg!</i>). <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A másodikat, mert <i style="mso-bidi-font-style: normal;">szelídke,</i> és pont olyan, mint én a
merengős tekintetével, dilemmáival, (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">kalózi
vagy lovagi dolgot válasszak, anya?</i>) és mikor hangosan kiabálok egy ideje,
hogy most már elég legyen, és csinálják már meg amit kérek, ő nyugodtan álmodozik
tovább, majd kedvesen rám néz és azt mondja, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">imádlak
mama!</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A harmadikat, mert ő már most tudja, száz
gyereket akar, és olyan érzelmes nagy mackó, aki mindenféle kincseket gyűjt, és
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>potyogó könnyeivel siratja</i> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>az elmúló szép pillanatokat, s aki a legjobban
szeret főzni a kis sámlin állva, s aki azt mondta nekem: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">anya olyan selymes vagy mint a tyúknak a bőre!</i> De ő mondta azt is,
hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">olyan szép voltál mikor fogtad a
kistestvérünket az ágyon, és mi oda mentünk hozzád! <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A negyediket, aki Joe Cocker-es
hangjával az összes szuperhősnek elképzelte már magát, és feleségének is engem
akar, de kíméletlenül megmondja, amit gondol a főztömről is: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ez pont olyan, mint a nagypapáé, csak ennek
nincs íze.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">És az ötödiket, mert
olyan jó, hogy van nekünk még egy kicsink, aki mindent ismétel, mint egy
kispapagáj, és nem maradhat ki semmiből, amit a testvérei csinálnak, és mindig
úgy érkezik haza, hogy kiabál:<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> sziasztok többiek,
megjöttem!</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Egy-egy nyugodt
pillanatban, mikor éppen békésen eljátszanak együtt, és nem vadul az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">őrjöngő ötös</i>, nézzük őket B.-vel, s azt
mondja: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">milyen kevesen vannak!</i> –
megint csak ugrat, remélem.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem hinném,
hogy túl nagy ez a ház hetünknek, de ahhoz, hogy idáig eljutottunk, CSODÁK sora
segített, nekünk mindig alakult a következő lépés, amitől ők sorban
megszülethettek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Hogy ezután mi lesz
velünk, inkább nem szeretném tudni, de megnyugtatóan cseng fülembe bölcs
nagyanyám hangja: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">majd az idő kipörgeti
Orsikám</i>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><span style="mso-tab-count: 6;"> </span></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 14.0pt; line-height: 150%;">Gulácsi Orsolya<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-49258376708741468892019-01-20T23:00:00.003+01:002019-01-20T23:29:01.542+01:00Múlt és jelenMa kaptam egy üzenetet. Ennek hatására írok mert amúgy elhanyagolom ezt a kis szigetet ilyen olyan kifogások miatt.<br />
Sokszor bele se gondolok milyen sok mindenünk van a JóIsten Gondviselő kegyelme által. Mindig elmondom itthon mikor fáradt vagyok hogy nem lehet öt gyerek mellett dolgozni. És mégis találok munkát és mégis megcsinálom a hetet és mégis működik minden, nehezen de működik. Hálás vagyok azért, hogy minden gyerekünk a helyén van, csinálják a dolgaikat, rendes közösség veszi őket körül és persze vívják a harcaikat de csak annyit kapunk amennyit bírunk. Az angyalkák szárítógépet hoztak karácsonyra. Ez is csoda folytán, - ajándék - ezzel sok minden helyre állt minden mert évek óta erről álmodozom, hogy rendezzük a kaotikus helyzetet de egyszerűen sosem volt annyi, hogy szerezzünk és most ez is lett - nem saját erőből - . De azt hiszem mindennek úgy tudok örülni mint egy kisgyerek talán túl sok gyerekes vonás van bennem sokszor nem lehet komolyan venni éppen emiatt...ma végig nevettük a vacsorát a gyerekekkel...<br />
De nyavalygok mert nehéz felkelni és mindenkit elindítani és becsomagolni az össze tízórait de előtte mindenkit megreggeliztetni és a hátukra tenni az iskola táskát (mert van olyan gyerekem aki amúgy anelkül indul el néha), és ilyenkor már azon idegeskedem, hogy nem vissza bújok a finom ágyikóba vagy takarítgatok itthon amíg haza nem érnek hanem útra kelek és vár a munka világa. Szabadabb vagyok, sokkal jobb mint a rengeteg kötöttséggel és elvárásokkal teli általános iskola de ez is munka itt magammal szemben vannak elvárásaim és szeretnék megfelelni minden területen de nem könnyű. Szeretném jól csinálni azt amit csinálok amikor anya vagyok azt, amikor tanítok azt, amikor kicsikkel foglalkozom akkor azt. Egyetlen nagy hiányosságom pedig még mindig a főzés mert azzal hadilábon állok nem vagyok elég jó benne és nem is szeretem igazán talán egyik a másik miatt van. De nyitott vagyok a fejlődésre, hogy mire nagymama leszek és jönnek haza a szép lányokkal a fiaim akkor meg tudjam őket etetni a finom főztömmel...legalább majd akkor.<br />
És hát öregszem már közelebb a 40 mint a 30. Egy-egy betegség pedig egyre jobban aggaszt, a hipohondria növekszik az évek múlásával és néha rám tör az elmúlás és megijeszt...<br />
A házunk egészen lassan alakulgat valami mindig történik általában apró dolgok de nekünk sokat jelent mert sokat várunk rá mindig, hogy mindig egy kicsivel előrébb léphessünk. Ez sem természetes, hogy van, sokat dolgozunk érte, hogy fenntartsuk, megtartsuk Berci is mindent elvállal de szerencsére szereti a munkáját és jó is benne csak hát az idővel mindig hadilábon állunk.<br />
Hiányzik a közös vacsora például. Pedig állítólag ez a legfontosabb egy család életében hogy leüljenek együtt. Nekünk ez legtöbbször csak hétvégén sikerül, hét közben egyedül vagyok a gyerekekkel esténként...néha nem.<br />
Na de a munka. Van két hittan órám, zeneovi, zenebölcsi és 4 szolfézs órám a héten (átmeneti helyettesítés nem tudni meddig november óta), és zongorát is tanítok. El van osztva a héten.<br />
Na és a logisztika. Sok külön órájuk van a gyerekeknek amit nem én erőltetek hanem ők szeretik, és Nimródnak gyógyúsznia kell egy héten legalább kétszer (most télen Berci viszi ha tudja), Boldival pedig logopédiára (pontosabban diszfóniára ) járunk heti egyszer be a városba. Nem tudom hogy fér bele ennyi minden tényleg nem. Akad segítség, Domi keresztanyukája sokszor, a szomszéd Kori barátnője is sokszor, Berci szülei is beszállnak ha kell és anyu is jött már beteg gyerekemhez hogy taníthassak.<br />
Ebben a rohanásban viszont elvész a lényeg. Elvész az a misztikum amit az itthon töltött évek adtak, ami sokszor borzasztóan nehéz és fájdalmas volt de sok csodával teli és így utólag visszagondolva már csak egy pillanatnak tűnik az egész. Beszippant a világ, hogy is mondjam, nehéz árral szemben úszni...<br />
Bercivel próbálunk meglógni néha - ebből nem engedek - és kicsit gyerekek nélkül lenni, remélem nem lesz beteg senki mert most is készülünk egy mini útra, hogy ne őröljenek fel a hétköznapok rohanása. Karácsony előtt jó betegek lettünk, mindenki végig ment egy nagyon csúnya vírus így az ünnepekbe se úgy érkeztünk ahogyan szerettem volna. Bánt, de elmúlt, megint Húsvét közeleg amikor az első gyerekünk született. Mintha tegnap lett volna...<br />
Egy pályázatra írtam az elmúlt 10 évünkről egy irományt, nem nyertem semmit de jó volt megírni mert átgondoltam végig vettem mi minden történt. Közzé teszem majd.<br />
Ma pedig balettot láttunk az Erkelben Giselle. Elvarázsolt. Nagymama, Kori, Simi Peti (unokatesó) és én. Ezt a fajta szabadságot viszont szeretem.<br />
<br />
<i>2018 Karácsony </i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipls1dR3QA4Ijt2gToiL3ETB1QRWuzi0FINo4fOOF-ZsIme6ImMabhbefHM4v9ZqFPwq57KCCbubZ7dKiDOZI4eLvFd_ZBkKtawIcekafFEcUYBnXYehiVWW2RDd0wufGfpkAD61qpCeDN/s1600/csal%25C3%25A1d+kar%25C3%25A1csony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="641" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipls1dR3QA4Ijt2gToiL3ETB1QRWuzi0FINo4fOOF-ZsIme6ImMabhbefHM4v9ZqFPwq57KCCbubZ7dKiDOZI4eLvFd_ZBkKtawIcekafFEcUYBnXYehiVWW2RDd0wufGfpkAD61qpCeDN/s320/csal%25C3%25A1d+kar%25C3%25A1csony.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-83795905029243221242018-09-27T23:05:00.000+02:002018-09-27T23:05:45.836+02:00Azért tudom...Azért tudom, hogy olvasnak még sokan pedig igencsak elhanyagolom ezt a kis lelki útvonalat, hogy rendbe szedjem a gondolataimat és hírt adjak magunkról.<br />
Jól vagyunk és igazán szép és tartalmas nyarunk volt. Hálás vagyok mert teljesen kereknek éreztem mindent idén nyáron ami nagyon nagy ajándék volt számunkra. <br />
Sok szép helyre eljutottunk és az első olyan családos nyári szüneten vagyunk túl, hogy sokkal pihentebbek vagyunk mindannyian mint nyár előtt (mert szinte mindenki önálló a maga szintjén és mintha lassacskán megtanulnák a dolgok rendjét és módját). Persze ijedtségből kijutott idén is: Nimród egy hatalmasra dagadó darázscsípéssel, Boldi egy tavaszi lépcsőn leeséssel majd egy gyereksebészetre rohanással (férfias testrésze került ijesztő helyzetbe de megúszta a beavatkozást) utána Simi iskolakezdéses ártalmatlan esésnek tűnő könyökrepedésével (2,5 hét gipsz) hozzuk az átlagos nagycsaládos szintet és még van ez az finomság amit most nem részletezek...<br />
<br />
Felmondtam az iskolai munkát, családom érdekében tettem ezt. Egyre több feladat hárult rám, és mindent maximalista módjára igyekeztem teljesíteni miközben vergődtem mert lehetetlen volt minden téren helytállnom, végül az év végén egy rengeteg munkába tellett produkcióm került méltatlanul a kukába úgyhogy feltette az Í-re a pontot és segített a döntésben, az elengedésben. <br />
Bár úgy egyeztünk meg Bercivel, hogy nem fogok dolgozni de az iskola utáni űrt nagyon nehéz a családi budgeten pótolni ezért ami szembe jött azt elvállaltam és így a rengeteg sakkozás és szervezés után elindulni látszik az év a gyerekek eszeveszett órarendjével és az én elfoglaltságaimmal összeegyeztetve.<br />
Már 4 iskolásunk van pedig tudom, tudom....még csak most születtek...<br />
Boldi elsős lett idén, gyönyörűen veszi az akadályt, Simi alsós osztályfőnökéhez irattuk és nagyon büszkék vagyunk a kis negyedik gyerekünkre mert mintha kicserélték volna: szófogadó, rendes, kötelességtudó kislegény vált belőle.<br />
Nimród harmadikos és továbbra sem a kedvence az iskola és a tanulás de a bandájával jól elvannak és így átvészeli az iskolával járó kellemetlenségeket....<br />
Simi és Kori pedig gimnazisták. Simi lazább Kori maximalista egyikük könnyebben hoz ötöst a másikat meg jobban érdekli.<br />
Domi pedig egyedüli óvodásként éli mindennapjait, több-kevesebb jókedvvel indul reggelente az oviba de aztán alig tudom elhozni délután mert mindig valami akció van a barátokkal. Nő is van a dologban, nyár végén közölte, hogy :"Anya, megkérem Lovas Adél kezét!" - majd a szememre vetette hogy nem vettem gyűrűt ekkor Kori előállt egyel azt bevitte átadta de aztán megakadt az ügy a kislány ugyanis még nem akar férjhez menni bár Domi kedvére való és vannak nővérei akik egyenesen Domika karjába lökik Adélkát. Hát így.<br />
<br />
Azért tudom, hogy ez a blog már nem olyan mint régen.<br />
De azért még van, és ez jó.Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-47231438485152967852018-04-21T08:19:00.001+02:002018-04-21T08:19:57.623+02:00Kölcsönbe a szemüveges, a leesős, meg a tízéves és persze a többiek isMost, hogy Simi 10 éves születésnapjára a képeket rendezgetem sok fotóra leltem. Olyan más vissza nézve, nem látszik rajtuk a sok nehézség és fájdalom, megpróbáltatás csak az öröm és boldogság. Egyre inkább érzem, hogy csak kölcsönbe kaptuk őket, hogy nem birtokolhatjuk csak terelgethetjük őket és legnagyobb erőnkkel azon kell lenni, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőlük s emiatt magunkból is emberi önzésünket a minimálisra csökkentve.<br />
<br />
Hétfőn megtudtuk a szemészeten, hogy a hónapok óta tartó hunyorgás mögött egy folyamatosan romló szempár van, amelynek Kori a tulajdonosa. Egyetlen lányunk szemüvegessé vált a héten. Gyönyörű így is hogyne lenne az de a gondolattal barátkozni kell, hogy ez már mindig így lesz életének része lesz ez a segédeszköz. A 2 héttel korábbi szívultrahangon viszont minden negatív volt kivéve azt a laza billentyűt amit pár éve fedeztek fel és amíg tünetmentes nem kell vele foglalkozni csak néha nézegetni (anyai, nagyanyai és dédnagymamai ágon is örökölte a szíveltérést).<br />
<br />
Boldika szerdán este - mikor azért indult hogy hívjon engem a földszinten ülő és szemüveg trauma enyhítő beszélgetést folytató anyát hívjon esti imára - körülbelül 3 métert gurult a házi lépcsőnkön lefelé úgy, hogy a dübörgést már hallottam egy ideje majd hamarosan megjelent szemeim előtt a zuhanó gyermek is. 1 héttel előtte dolgozóban voltam amikor az oviból hívtak, hogy ne ijedjek meg de menjek azonnal mert úgy lezuhant a bringával a betonra hogy össze vissza zúzta magát és haza kellene vinni megfigyelni (nem lett semmi csak sok seb). Előtte lévő héten pedig egy játékról esett le akkor csak az orrát ütötte. Lehet hogy neki is kijárna egy szemészeti vizsgálat de legalábbis néhány szabad nap mert egy ideje mondogatja, hogy nem jó ez az ovi már nem akar menni nem akar bent aludni mert minden olyan unalmas és menjek már érte, és válasszak olyan munkát ahol el lehet a gyerekeket hozni hamarabb. Tehát az is lehet, hogy nekem szól az egész. Vagy csak kajla....<br />
A lépcsős zuhanás után aztán nem tudott lábra állni és keservesen sírt amikor megpróbáltuk sétáltatni úgyhogy éjjeli János kórház lett belőle, Berci éjjel bent aludt vele én másnap reggel mentem be. Semmije nem tört de belső vérzésre gyanakodtak (a 8-10 lépcső fokos esés miatt) meg hát agyrázkódásra de Boldi mint egy intelligens gyurma (amivel bármi van egyben marad) megúszta néhány folttal és végül minden vizsgálat negatív lett.<br />
Hát valahogyan ezek hatására kavarognak bennem a gondolatok a "kölcsönbe" dologról.<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-31333802193175960092018-01-29T13:05:00.000+01:002018-01-29T13:05:21.548+01:00A pici, az emelet, a földszint, a tanítás, a babaÚgy vártam, hogy írjak.<br />
<br />
A PICI <br />
Kezdem is az elején. Domi nagyon vicces. Régen Kori és Simi hatalmas fejezeteket kapott az aranyköpésekre az ötödik gyereknek meg már alig jut ebből. Pedig a nagyok sokszor rákapnak a blogolvasásra és nagyon jókat mulatnak saját magukon. Jó lenne mindent írni...<br />
Domi vicces de nem szalonképes. Úgy magába szívja a nagyok összes szavát, hogy az ő szájából igen csak nevetséges az, amiért a nagyoknak szidás jár. Pedig úgy szeretnék idézni...na majd cenzúrázom és talán lesz egy fejezet hamarosan.<br />
Domi odáig van a dadusért aki Heni néni de Boldi elnevezte Henci mamának (30 éves ) és azóta úgy becézik. Domi közölte, hogy Pókember lesz farsangon és megkérte Henci mamát, hogy legyen MériDzsén és legyen vörös haja ami be van be van fonva (Henci sötét szőke szögegyenes hajú). Azt mondja megoldja nagyon szereti Domikát!<br />
Nagyon magas hangon beszél az oviba lépve hallani, hogy melyik csoport szobából jön ki madár hang és cuki mert bújik nagyon ("bujikázik") és nagyon szeret bent játszani (csak reggel elindulni nem).<br />
Este 7 körül rettenetes üzemmódra kapcsol és mint motoregér körbeugrálja a lakást majd altatásánál és mesénél a gyerek szobában dübörög, alig lehet leállítani sokszor ráugrik a többiekre amitől ők kiabálnak úgyhogy a fektetés azóta sem lett csendesebb...<br />
<br />
AZ EMELET<br />
Karácsony reggelén Berci elérkezettnek látta az időt, hogy felköltöztesse népes családját az emeletre. 1 év és néhány hónappal a tervezettnél kicsivel később 2017 Szentestéjén az egész család az emeleten aludt és így van ez azóta is amig a mi földszinti hálószobánk el nem készül. Nagyon hangulatos oda fent közel sincs készen de megnyílt az élettér és a magánszféra kialakulóban van, ennek ellenére egymás hegyén hátán szeretnek a legjobban ami azt hiszem érthető. Kori lány szobát kapott a fiúk kettesével vannak elszállásolva mi pedig a kisebbik párosnál tanyázunk egyenlőre. Otthonos.<br />
<br />
A FÖLDSZINT<br />
Kéne könyves meg beépített meg egy szárítógép meg pakolóhelyek és akkor már majdnem készen lenne de egyenlőre nincs félretennivaló még így hogy dolgozom se elég ami van úgyhogy szépen apránként ami lehet hogy annyit jelent, hogy ha majd megnyerjük a lottót. De ez most nem fontos csak a törlesztés és hogy itt vagyunk ebben a házban amire annyira vágytunk mindannyian.<br />
<br />
A TANÍTÁS<br />
Egyre rutinosabb vagyok, van kórusom amit csinálok szépen megugrottuk a karácsonyi koncertet de nagyon melós és még mindig vannak olyan osztályok akikkel nagyon-nagyon nehéz. Gondolom ehhez is rutin kell meg egy tantárgy ami nem az ének de hát ez van ebből kell a legjobbat kihoznom és kész. Bercivel csapatmunka van mivel változások vannak a suliba egyre többet kell bent lennem és a betegségek továbbra sem kímélik a gyerekeket annyival módosulva hogy felváltva dőlnek ki és akkor kell lennie valakinek aki ellátja azt a beteget és hordja viszi a többit. Mert szinte egész héten jövés menés van cserkészet, zeneórák, sport és úgy hogy igyekszünk a minimumot hozni de öt gyereknél olyan már nem igazán létezik csak ha mindenki mindig itthon ül ami meg nem túl jó ötlet.<br />
<br />
BABA<br />
Editnek (a bébiszitterünk) babája született, mindig is erre vágyott , hogy legyen sajátja (aki hozzánk jár vigyázni annak általában ez be is jön) és most nagyon boldog, a gyerekeim meg sajátjuknak érzik a kicsikét, nagyon szeretnék ha közelebb lakna hogy mindig játszhassanak vele. Edit távozását nagyon rosszul élték meg és azt hiszem ez kölcsönös de hát ez az élet rendje. Vasárnap délután megnéztük Petikét, Kori egy saját készítésű karkötőt fűzött amelyen kirakta a baba nevét betűs gyöngyökből, Simi saját pénzéből vett egy "bújós állatot", hogy a kisbaba hozzá tudjon bújni, Nimród, baba könyvet vett a pénzéből a többiekkel közösen, Boldi rajzolt egy képet amelyen<br />
BOL-DI és PETIKE van nagyon vicces lett, Domika pedig egy Mikulásos könyvet emelt le itthon a polcról úgy érezte ez a leginkább alkalomhoz illő. Mindannyian megcsodáltuk ezt a gyönyörű kis férfit akit abban a percben elhoztam volna de itthon már igencsak jólesett a tudat, hogy nem nekem kell felkelni hozzá éjjel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHl0qBHYmlmC_wTWnQ4qz13bNQvdxSjnebyvQuUYQjASgYAt0qQExFjOt_I9qP5K1FGErAntJx6WVPHpzJuSMJL1avLFcuQhtG0E-WlsuLwTM-CVveoGNp8JqPlwv4ROj8GUO0rSFQ7f1A/s1600/IMG_2068%25281%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHl0qBHYmlmC_wTWnQ4qz13bNQvdxSjnebyvQuUYQjASgYAt0qQExFjOt_I9qP5K1FGErAntJx6WVPHpzJuSMJL1avLFcuQhtG0E-WlsuLwTM-CVveoGNp8JqPlwv4ROj8GUO0rSFQ7f1A/s320/IMG_2068%25281%2529.JPG" width="240" /></a></div>
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-61450456775779734012017-10-15T21:38:00.000+02:002017-10-15T21:38:11.578+02:00Itt van az ősz itt van újra....Munka<br />
Túl vagyok a minősítésen, pedagógus I. lettem bár ennek még nyomát sehol sem látom de biztosan így van. A nyaralás közepén portfóliót tölteni nem volt egy álom, sokszor fel akartam adni, hogy minek és elegem van és miért pont én....de hát ez nem így van, ha az ember benne van csinálni kell főleg ha ott van egy család mögötte aki támogatja. Aztán szeptemberbe kiírták a napot, hogy jön A BIZOTTSÁG és onnantól enyhe rémálom vette kezdetét, a minősítés előtti éjjel én zokogtam, hogy nem tudom megcsinálni, a férjem meg kiabált, hogy menjek már aludni mert 3 óra alvással tényleg nem fogom tudni megcsinálni. Aztán megcsináltam, kínkeservesen de túl vagyok rajta szerintem rémesen sikerült a bizottság pedig rendes volt velem és most egy darabig nem jönnek az biztos.<br />
És néha feladnám igen, hogy minek és hogy és bírom e és bírja e a család meg ilyenek aztán mindig van valami megmagyarázhatatlan erő ami tovább visz, ami tovább lendít, hogy csináljam. Csináljuk, mert mindenki teszi a dolgát.<br />
Idén lett két kórusom, egy kicsi harmadikosokkal (sokan és lelkesek) és egy felsős nagyobbakkal (kevesen de lelkesek). Ezenkívül összes hetedik (rémálom a fegyelmezés), összes nyolcadik (jófejek), három ötödik (könnyű a munka), két erkölcstan (5,6. aranyosak) és a két kórus (ígéretes). Sokkal könnyebb mint 2 éve de még sokszor nehézségekbe ütközöm, például, hogy az ének mindenkinek a lazítós óra és a nagyokkal elég nehéz ennek tükrében bármi értelmeset csinálni. Próbálkozom. Idén 3 napot kell bejárnom ami igen méltányos. <br />
<br />
Család<br />
Két ovisom úgy összenőtt, hogy csuda. Most éppen együtt útálják az ovit, sokszor együtt teszik tönkre a csoport munkáját, de van, hogy mint a kisangyalok szót fogadnak és példát mutatnak vagy olyan megnyilvánulással támasztják alá, hogy szerető közegből érkeztek ami nagyon -nagyon megható. Végül egy csoportba kerültek (sokáig hezitáltunk mi a jobb nekik) de végső sugallat a közös mellett szólt és azóta elválaszthatatlan cinkosok, bár Boldi testvéri ölelése néha folytogatásba csap át (csupán szeretetből). Boldi sokat változott egyébként az a reménytelennek tűnő "nem belátás" javulni látszik igazi megbánást látok rajta sokszor és azt, hogy tudomásul veszi, hogy hibázott, rosszat csinált aminek következménye van. Tavaly ennek a szikrája sem volt meg és nagyon aggódtam de úgy érzem érik az idegrendszere, kell még neki ez az egy év ovi, hogy komolyodjon és még rengeteget játsszon iskola előtt. Domika pedig mint a kisangyal úgy ovizik, a bölcsis múlt miatt egy perc beszoktatás sem kellett neki. Otthonosan mozog, jön-megy csinálja, öltözik, eszik, alszik és néha vadul, de cuki állítólag. A lányokkal nem barátkozik azt mondja az nem jó, és néha szemrehányást tesz, hogy:<i> JAJ ANYA! Miért adtál engem bölcsibe? Én 3 évesen akartam kezdeni az ovit nem akartam én bölcsis lenni!!!! </i>- mondanom sem kell ezt nem magától találta ki, Boldika adja alá a lovat....Domika vadóc, legalább 4 arcsérülése van már felszakad az álla, kizuhan a betonra arccal előre (az álló kocsiból), lehorzsolja a nyakát, beveri a fejét. Igazi öcsi.<br />
<br />
Két általános iskolásom szépen teszi a dolgát. Leckét írnak, tanulnak, cserkészeteznek, zeneiskoláznak. Nimród a tavalyi iskolakezdős sokk után megtalálta a helyét, elfogadta, hogy iskolába kell járni és bár nem szereti a kötött tanulási időt de igen jól mulat bent a barátaival, nagyon jó ki osztálya van. Csibész haverjaival a rossz bulikból kimarad csak a vagány dolgokban van benne,, kérdezte a napközis tanár, hogy <i>nekem minden gyerekem ilyen jó mint a Nimród?</i> - hát dagadtam a büszkeségtől mondanom sem kell, nagyon jól esett, büszke vagyok a fiamra. Idén csellózni kezdett egy nagyon kedves idős tanártól ami terápiás jellegű mert megnyugszik, mosolyogva jön ki és magától leül gyakorolni pedig nem könnyű hangszer. Berci segít neki sokat ha kell késő este amikor haza jön mert egykor ő is csellózott és nem felejtette el. Nagyon édesek együtt a nagy mackó és a kis macika.<br />
Simike kicsit nehezebb időt él. Túl sok az elfoglaltság, nagyon álmodozó, néha elfelejt dolgokat és nem elég összeszedett. Érzékeny nagyon, sokszor úgy érzi minden támadás pedig nem de egy kicsit erősödnie kell, hogy ezeket jól tudja hárítani vagy legalább kezelni és ne omoljon össze. A védekező mechanizmus (ami nekem is csak 30-on túl kezd alakulgatni, hogy mi is az,) kéne neki és akkor talán könnyebben boldogulna. Egyébként humora brilliáns és az esze is jó, csak még egy kis kitartás kéne és több önbizalom ami nem túl nagy egy ilyen felállású nagycsaládban....Terheit nem nagyon lehet csökkenteni így a gimi előtt de segíteni tudunk neki, hogy könnyeben viselje, és tanulni is kell vele az elkalandozás elkerülése végett. Kedvence ha este mellé fekszem és beszélgetünk az ágyban mielőtt elalszik és kérlel, hogy kérdezzek még és még és még és akkor mesél, mesél, mesél....<br />
<br />
A gimnazista pedig egyre nagyobb. Jól veszi az akadályokat, bár nagyon fáradt de irtó lelkes mert tetszik neki a közösség, a légkör, a tanárok, az épület, a programok, a közös imák és minden. Egyszóval JÓ és mindent csinál(na) ha lenne még rá ideje de azért sok a tanulnivaló és még zongorázik és táncol is mellette.<br />
<br />
Berci csinálgatja az emeletet, apukám jön segíteni hétvégenként ha ráér, hogy még se egyedül kelljen. Mert nem könnyű, hogy mindig csak egy kicsit tud hozzá tenni, de a kicsi nagyon fontos és már nagyon szeretnénk, ha felköltözhetnének a gyerekek mert nem lenne ilyen nagy felfordulás mindenhol. Vagy lenne de akkor legalább már fent is és lassan talán megszűnhetne az építési terület "feeling".<br />
Pihenni voltunk kettesben: az előléptetésemet egy utazással ünnepeltük meg amit még nyáron nyert Berci mikor kihúzták a tombolán a számát, a főnyereményt: 3 nap Bikácson a Zichy Park Hotelben****. A gyerekeket elosztottuk a 3 nagy Nagymamáékhoz, a 2 kicsi anyuékhoz ment. Nagyon szép időnk volt, csónakáztunk, bicikliztünk, sétáltunk a parkban és rengeteget ettünk mert elképesztően finom svédasztalos ellátás volt. Hát ilyen jó dolgom van robogva a harmincötödik felé.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-88171793386278270432017-08-20T22:29:00.002+02:002017-08-20T22:33:03.529+02:00Jó kis nyárIlyen volt a nyár: tele sok-sok élménnyel, fürdéssel, napozással, bringázással, olvasással, alvással, evéssel, nevetéssel, társasozással, családi programokkal és még sorolhatnám. Feltöltődtünk úgy igazán.<br />
A tenger és Keszthely után Csopakra mentünk ahol majdnem 3 hetet nyaraltunk egyhuzamban. Kori tánctáborba volt egy hetet úgyhogy megvártuk a veszprémi állatkerttel, a kertmozival és a nagy bringázással. A meleget igen jól bírtuk a kánikula nekünk való, bár a munkával kapcsolatos kötelezettséget nehezen bírtam de csak leadtam végül. Domika álla felszakadt miután az ezredik pókember ugrás után egy hajóra mászással megcsúszott és nyissz....majd a kórházban nagyon rosszul ragasztották össze így a kelleténél lassaban gyógyult de miután rájöttünk a hibára korrigáltuk a bevált betadinos kúrával és meggyorsítottuk a folyamatot. 2 nap betegség jutott, egy nekem egy Nimródnak de ezt is kibírtuk. Teljes panzióval nyaraltattak a Nagypapáék túl jó dolgunk volt...<br />
Simi azt mondta hazafelé, hogy ez volt a legjobb nyarunk, sosem volt ilyen jó.<br />
Hát bizony nagy dolog, hogy idén először az egész családunk bringára pattant és suhantunk a Balaton partján egészen a szomszédos Alsóörsig ahol a megérdemelt fagyi után visszafordultunk. Mert ilyen sem volt még és ez mindenkit ámulattal töltött el (Domit ugyan még csak Berci mögött a kisülésben), de a fiúk még tovább mentek volna.....<br />
Szóval jó volt nagyon.<br />
A Veszprémi Állatkert meg évről évre nagyobb élmény, 5 egész órán át sétáltunk és megnéztük az összes állat bemutatót amit aznap tartottak így, jobban megismertük a tapírt ami Nimród egyik kedvence lett és a vízidisznó kapibaráról is szereztünk némi többlet információt. Domika lefogta a kiskecske fejét úgy próbálta megtömni a zoo csemegével (amiből aznap már tonnaszámra ehetett szegény) és a gyűrűsfarkú makik etetése és emlékezetes volt.<br />
Egy napra Bercivel elszakadtunk és Badacsonyba utaztunk, hogy megünnepeljük kettesben a 11 éves házassági évfordulónkat, miután a 10 éves az építkezés miatt igencsak felejtésbe merült. Ott is bringáztunk: a szállástól Badacsonytördemicről Badacsonyig és vissza a régi római úton ami gyönyörű mert a hegy oldalába fut magasan és macsakaköves és szépséges a kilátás. Gyenesdiáson pedig az év balatoni fagyiját kóstoltuk meg utána hazatértünk a gyerekekhez akik feldíszített házzal, énekkel, rajzokkal, műsorral, sütivel várták "az ifjú párt", vagyis minket.<br />
Itthon nem várjuk az évkezdést...<br />
<i> Keszthely </i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIa1efVPWvAjcGLMNP7iJtAKfEp6G7V51KLDFY4GrXa0AH5okIxPS7oBbnFAdUjvW1p3ygOdPDKAiGiNfwu8AaMDOj1CY7Jqacp3M1XmrkD_Tk3bWZB4S2PI956NvI_kCMh3F2bzIE09W/s1600/csalad1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIa1efVPWvAjcGLMNP7iJtAKfEp6G7V51KLDFY4GrXa0AH5okIxPS7oBbnFAdUjvW1p3ygOdPDKAiGiNfwu8AaMDOj1CY7Jqacp3M1XmrkD_Tk3bWZB4S2PI956NvI_kCMh3F2bzIE09W/s320/csalad1.jpg" width="320" /></a></div>
<i> Keszthely</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihw3Wl96O3y8emlXNCusEAxNAs-CssDVmaND1gpc6OO6WjMybKCpknnSCgY_V8fVSvtQDaZvt2MrbrCQ_-NmoB7sxERvbNK99RQbaQ9nZIgsvjnDRGtq-W479iuQyFqPGR2H0hH8sdUsxF/s1600/csalad4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihw3Wl96O3y8emlXNCusEAxNAs-CssDVmaND1gpc6OO6WjMybKCpknnSCgY_V8fVSvtQDaZvt2MrbrCQ_-NmoB7sxERvbNK99RQbaQ9nZIgsvjnDRGtq-W479iuQyFqPGR2H0hH8sdUsxF/s320/csalad4.jpg" width="320" /></a></div>
<i> Keszthely</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5z-AxC5eGBo7lTAC_4JZwLl2Zp2INVXXmZlbejJnm4LJq1YSuBDTdWhMGtNjk2ZkVlqRoJanpTwrmtus9weijWJj_hjWd_t3hrEcprYAzOxREQBh6d9kdCRKAz3eoWwRtfHWI-28o6oj2/s1600/csalad6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5z-AxC5eGBo7lTAC_4JZwLl2Zp2INVXXmZlbejJnm4LJq1YSuBDTdWhMGtNjk2ZkVlqRoJanpTwrmtus9weijWJj_hjWd_t3hrEcprYAzOxREQBh6d9kdCRKAz3eoWwRtfHWI-28o6oj2/s320/csalad6.jpg" width="320" /></a></div>
<i> Veszprém Zoo</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFQlvkat7l9jXkiCQ0IGKm3v9RcBTUWrGm0cv8ZqaLwFnNv-up_i47moWzTingN7mKSqujsFmu4gHA_dHy5NkXbR4ie2-ma2nBHqilajRFkR29Fx9tcfJZKvwkC3UqNemK213fbPx465vI/s1600/csalad+2..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFQlvkat7l9jXkiCQ0IGKm3v9RcBTUWrGm0cv8ZqaLwFnNv-up_i47moWzTingN7mKSqujsFmu4gHA_dHy5NkXbR4ie2-ma2nBHqilajRFkR29Fx9tcfJZKvwkC3UqNemK213fbPx465vI/s320/csalad+2..jpg" width="320" /></a></div>
<i>Badacsony kikötő - vissza a kezdetekhez....</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTpbOfC5WG97CtS-KR7Aug921aeAMIFLUwNqQPqSU9DhPiMZG4K7eXmW95rXB0h1LRjU6RlcnmY8eAYkhha-CbHwa6mZCdO4vGy3gCbBvlc9i3ji3rC7FCTFbC1tcNchdGeoUA5Sz7GBZ_/s1600/csalad5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTpbOfC5WG97CtS-KR7Aug921aeAMIFLUwNqQPqSU9DhPiMZG4K7eXmW95rXB0h1LRjU6RlcnmY8eAYkhha-CbHwa6mZCdO4vGy3gCbBvlc9i3ji3rC7FCTFbC1tcNchdGeoUA5Sz7GBZ_/s320/csalad5.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-48699091482581126182017-07-27T23:31:00.001+02:002017-07-27T23:31:04.074+02:00A tenger és ami mögötte vanHála Istennek eljutottunk harmadszorra is az Adriára! Az előtte levő hetekre inkább nem szeretnék visszaemlékezni nagyon-nagyon nehéz volt. Mindenhol mindenkinek meg kellet felelni, egyszerre kellett (volna) mindenhol jelen lennem majd szétszakadtam és egy kicsit be is lettem támadva amit most nem fejtek ki hosszasan. Szünet előtt egy hónappal kiderült, hogy augusztus közepéig portfóliót kell írnom és egy kórus pályázatot is be kellett adnom még az év vége előtt. Csak a remény tartott életben, hogy hamarosan itt a nyár!!!!<br />
<br />
2 hetet Előd táborában volt a 3 nagy (Kori, Simi, Ninó) reggeltől délutánig. Jót tett nekik a sok úszás és labdajáték, még a Parlamentbe is eljutottak ahol még sosem jártak és a Csúszdapark is nagyon tetszett nekik. Örülök, hogy értelmesen telt a nyár eleje, nekem még be kellett a suliba járnom, a kicsik pedig sokat voltak Nagypapáéknál. Jó volt így.<br />
<br />
Nagyon vártuk, hogy Berci is letudja a munkát és végre együtt elutazhassunk messzire!<br />
<br />
Eljött a nap és útnak indultunk anyuékkal, testvéremékkel Horvátországba. A gyerekek nagyon jól bírták az utazást, számolgatták az alagutakat, olvastak, beszélgettek, játszottak a hátsó sorokban. A hangulat kedvéért a tenger felé többször megálltunk a pihenőknél, kávézni, eszegetni aztán robogtunk tovább a nagy kékség felé. Idén kicsit messzebb laktunk egymástól, Éviék szállása 15 perc sétára volt a miénktől viszont az utcájuk végében ott volt a tenger. Sokat jöttek át játszani a mi apartmanunkhoz mi pedig sokat mentünk az ő partszakaszukhoz mert ott nagyon szép tiszta, érintetlen volt a tenger. <br />
Már első este nagyot fürödtünk a sós vízben, nem lehetett a gyerekeket kiszedni, pancsoltak az úszó-és búvárszemüvegeikben és ez ezentúl minden strandolásukra jellemző volt. Reggeli után valamelyik partra mentünk (fantázianeveikkel Panda O,1,2,3,4 aztán lett Koala és Éviék strandja is), utána Tandzsi féle nagyon finom laktózmentes ebédet kaptunk, ezután következett a napi boltozásunk anyuval és Évivel (a fiúk addig sziesztáztak a gyerekekkel) délutántól pedig késő estig megint hatalmas élményfürdőzés és persze az esti fagyizás pola pola két ízzel, egy adag 9 kunáért volt a program. Végig rettenetes meleg volt kint, használtuk a klímát a szobában bent, és nagyon jókat aludtunk és pihentünk. Egyik nap késő délután elmentünk Zadarba várost nézni, gyönyörű volt, igaz a kicsikre végig figyelni kellett mert hatalmas tömeg volt és mindent megtettek annak érdekében, hogy elkeveredjenek és bele essennek a vízbe, de végül egyiknek se sikerült! Nimród és Boldi vállán még papagáj is ült Zadar főterén, Berci tornyot mászott és fentről fotózott. Hazafelé úton elképesztő villámokat láttunk és nem sokkal később úgy leszakadt az ég amit ritkán látni (már otthon voltunk).<br />
<br />
Az unokatestvérekkel (Viola, Írisz) sok vicces filmet forgattak a mieink, Domi néha beszédelgett a képbe de őt jobban érdekelt az este tizes Scooby Doo kezdés mint a fiúk-lányok horrorfilmje. Sokat nevettünk, igazán kikapcsolódtunk, töltekeztünk, jólesett a tengernél kipihenni az egész éves fáradalmakat. Tíz napig pedig egyáltalán nem kellett főznöm, köszönet érte anyukámnak. Egy rövid regényt is elolvastam.<br />
<br />
Boldikát utolsó előtti napon elhagytuk a parton (mi egy utcával hamarabb indultunk el felfelé és ő ezt későn vette észre). Utólagos elmondása szerint nagyon megijedt, el kezdett hangosan sírni, de tudta, hogy meg tudja oldani a helyzetet ezért oda ment magyarul beszélő emberekhez és mondta, hogy elhagyta az anyukáját majd elsétált megmentőivel és körbe vezette őket a strandoló helyünkön de mivel nem talált már ott minket elindultak visszafelé. Édesem...Csodával határos módon némi bóklászás után megismerte Éviék erkélyét (a kislányok kiteregetett fürdőruháiról) és haza került a kis kószáló )hívta Évi Bercit aki nem is tudott az eltűnéséről. Már a szálláson voltam mikor rájöttem, hogy Boldi eltűnt, kirohantam a fürdőből, tárcsáztam Évit aki azonnal mondta, hogy ott van náluk a kisfiam, magyarok megtalálták és vissza hozták (bár azt nem értették hogyan hagyhattuk el...). Akkor kaptam csak sokkot mikor rájöttem mi történt és bele gondoltam mi lehetett volna ha a JóIsten nem vigyáz rá. Szent Antal az elveszett dolgok megtalálója és Boldikának pont Ő a védőszentje....hát így került elő mielőtt még jobban eltűnhetett volna....<br />
<br />
Domika <i>büdi tengernek, közeli bedencének, </i>illetve<i> közeli tónak</i> nevezte a partszakaszokat, és mindig ő volt aki utoljára kijött a vízből, óriási pancsolást rendezett. Legtöbbször köpenyben sétált haza a partról és nagyon várta, hogy a testvérem meglássa benne, idézem: "Ha ebben meg lát Évi, Yodának fog nevezni!" Rengeteg vicces dolgot beszél erről egy külön bejegyzést kell majd írnom, hogy legyen nyoma mert elképesztő!<br />
<br />
Kori az elején rettegett a tengeri uborkáktól és a lenti élővilágtól már -már fóbiába csapott át de Berci türelmének köszönhetően második napra már egyre bátrabb lett és megbarátkozott a tengerrel, az apukájával meg szívesen ment búvárkörútra és néha le is pillantott a mélybe.<br />
<br />
Simike halat szeretett volna fogni mindenáron (ez Kori nagy szívfájdalma is volt, hogy Viola nagyon sokat fogott), végül sikerült 2 minipéldányt kihozni és megmutatni bizonyára halak voltak mert miután kívántuk, vissza engedtük a vízbe őket. Simike egyetlen sérülését rendhagyó módon szerezte: nem, nem a tengeri
süntől és nem a sziklás parttól lett, hanem lefordult mellőlem az ágyból és reggelre vérzett a
lába...<br />
<br />
Nimród igazi társa volt Siminek a vízilabdázásban, sokat passzolgattak, úszkáltak, bolondoztak együtt. Vízbiztos lett a harmadik gyerekünk is ami nagyon megnyugtató, sőt egyszer azt mondta, hogy lehet úszó lesz...Egyébként őt is nagyon érdekelte a lenti világ, sokat nézelődött a vízben és tetszettek neki Berci fogásai (rák, sün, sünpáncél, kagyló).<br />
<br />
Boldika hozta a bolondos formáját a vízben is, sokszor érezte magát kitaszítottnak (Simi Ninó már nagyfiúk hozzá, Domi meg játszótárs de sokszor túl kicsi hozzá). Aztán hozzám bújt <i>édes Mama </i>kifejezéssel és megnyugodott.<br />
<br />
A hazafelé út gyorsan eltelt, megint Berci vezette a kisbuszt mint oda fele úton, és bár senki nem várta a hazaérkezést azzal vigasztaltuk magunkat, hogy pár nap múlva újra utazunk.<br />
<br />
Berci dolgozott 3 napot a hidegfront alatt, a negyediken pedig elindultunk Keszthelyre ahol az Erzsébet program keretében töltöttünk el 4 nagyon meleg napot. Kicsit izgultunk a szállás és ellátás miatt, az elmúlt években túl jó dolgunk volt Siófokon az egybenyíló szállodai szobákkal, elképesztő finom svédasztalos háromszori étkezéssel de ez a lehetőség idén már nem volt választható így a többi közül próbáltuk lefoglalni a számunkra legkedvezőbbet. Így döntöttünk a keszthelyi Hotel Hullám mellett amely első nyomozásaim során <i>Keszthely szégyene</i>ként volt feltüntetve az interneten és egy kísértetházhoz hasonlított a leginkább de azzal nyugtattuk magunkat hogy a közeli Helikonba kapunk ételt és akkor az biztosan jó lesz. Jó is volt, de még mennyire! Amikor megérkeztünk nagyon tetszett, hogy rögtön a parton, a sétány, a Balaton part, a kikötő, a bazársor, a játszóterek szerte ágaznak a Hotel Hullámból, mintha ez lenne a csomópont és minden köréje épült volna. Az épület szép, nagyon hangulatos múltszázadbéli bár kicsit rozoga és nagyon kiált egy hatalmas felújítás után. A portán a recepciós egy security bácsi kék pólóban fogadott minket és átadta a szoba kulcsokat ami bánatunkra kettő volt így hamar szembesültünk vele, hogy szét leszünk osztva. Nem baj, ezt is feldolgoztuk, Berci aludt 2 kicsivel én 3 naggyal egymással szemközti szobákban. A reggelit, ebédet, vacsorát a Hotel Helikonból hozták (ami 3 csillagos Hungest Hotel) és mi is hozzájuk tartozunk csak mi a Hullámban lakunk. Svédasztalos kínálatban, nem túl nagy választékos de nagyon-nagyon finom ételeket ettünk mindig izgatottan vártuk az étkezéseket (napi 3-szor). A keszthelyi strand nagyon szép és gyerekbarát kialakítású amiben volt egy Balaton alakú medence amivel nem tudtak a gyerekek betelni úgyhogy az élővíz mellett sokat fürödtünk a medencében is. Kétszer vízibicikliztünk délután mert akkorra már igen telített volt a strand (főleg a gyerekfürdetős részen) ami egy kicsit már túlzás volt, úgyhogy kihajóztunk és mindenki ugrált, csúszkált a két kicsi karúszóval, a három nagy anélkül természetesen.<br />
Esténként sétáltunk a parton nem túl nagy szerencsénkre éppen sörfesztivál volt ami egyet jelentett a hajnalig tartó zenebonával de második estére ezt is megszoktuk valamennyire, a vele járó kürtöskalácsozás, vattacukrozás, ugárlóvárazás pedig kimondottan tetszett a gyerekeknek.<br />
Kivételesen senki nem tűnt el, Nimród sérülése első nap egy kagyló okozta vágás lett amit a parti vízimentők azonnal elláttak így délután már újra fürödhetett. Nimród a szép dolgok és az elmúlás megsiratója kicsit durcáskodott az első nap, hiányzott neki a "siófoki álomhotel", a vérző lába pedig csak még lejjebb húzta a lejtőn, viszont idővel kezdett rájönni, hogy az étel itt is finom és az ágy itt is puha és itt is van Balaton meg vízibicikli meg kürtöskalács (ami máshol nincs!) meg fagyizó a hotel mellett, úgyhogy második nap délutánjára visszanyerte nyaralókedvét, utolsó napon pedig kifejezetten szomorú volt, hogy távoznunk kell.<br />
Utolsó este felsétáltunk a Fő térhez ahol beültünk egy szép cukrászdába, majd megcsodáltuk a kivilágított Festetics Kastélyt ami nem csak minket lányokat de még a fiúkat is elkápráztatta. <br />
Negyedik nap haza jöttünk, hazafelé megálltunk anyuéknál pizzázni.<br />
<br />
A ház is halad, voltak nálunk Ati papa járólapozni és Juci mama festeni az emeletet, két jó napot eltöltöttünk közös evéssel és házépítéssel (én inkább csak a konyhában álltam). A gyerekek nagyon örülnek nekik, szeretik ha itt vannak azt nem mondom, hogy nagy segítségek de Domi például Ati papa mellé áll és folyton csipog a fülébe. Boldika pedig délutáni alvás helyett üvölt egy darabig, de előtte elmagyarázza Ati papának, hogy így szokta és akkor egy idő után mikor eleget sírt már a szobában elő jön.<br />
Aztán egy napot Előd testvérem is dolgozott az emeleten a gyerekkori barátjával Marcellal, hogy a mieink minnél hamarabb felköltözhessenek végre az emeltre. Nagyon örültünk, még jönni fognak és akkor majdnem kész lesz minden!<br />
<br />
A portfóliómnak neki estem, segítség, hogy Berci szüleihez lemehetünk ahol unokatestvérekkel játszanak az enyémek (végeláthatatlan focizás a kertben) és kapunk finom ebédet. A nagynéném is eljött segíteni és akkor rájöttem, hogy még nem tartok sehol...de holnap is jön és akkor megint haladunk valamennyit.<br />
<br />
Régen írtam, sok a mondanivalóm.<br />
De mára ennyit.<br />
Köszönöm, hogy olvastok!<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-50549364261955023132017-05-11T22:16:00.001+02:002017-05-11T22:16:58.080+02:00Kicsi Bódi kicsi bódításaRégóta nyugtalanított Boldinak a Joe Cockeres hangja amivel hallhatóan sokszor szenved mert hol elmegy hol elcsuklik mindig reszelős és erőltetett az ének pedig hát az valahogy nagyon nem megy.<br />
Amióta dolgozom kevés időt szánok a "feleslegesnek" tűnő orvosi vizsgálatokra, örülök ha hét elején elintézem amit a tanítás miatt hét vége felé már nem tudok. Hát Boldival is így voltam csak halogattam a fül orr gégészetet végül eljutottunk 2 hete ahol arra jutott a doktornő, hogy először ki kell zárni a szervi elváltozást, utána lehet helyes hangképzésre és logopédiára irányítani. Laryngoscopiát írt elő a doktornéni ami altatásos tükrözést jelent.<br />
Ahogy közeledtünk az időpont felé mindenféle történt a családban,a munkában csak, hogy ne menjen simán az ügy, hogy ne menjek bele nyugodtan a dologba, nátha, fertőzések, főpróbák ahol én zongorázom az egész alsónak szóval minden minden. De aztán sok sok ima után eljött a csütörtök reggel és Berci el tudott vele indulni a kórházba én pedig a gyerekek és dolgaim elrendezése után mentem utánuk ahol Boldival még 2 órát tölthettünk mielőtt elvitték. Nagyon ijesztő bármilyen kis beavatkozás, hogy hogy reagál, hogy felébred e hogy mit találnak. Mindig az ijesztő ami van na meg a bizonytalanság és kiszolgáltatottság. De Berci ott volt és ő mindig stabil és megnyugtató ami jól kompenzálja az én aggódós gyengeségeimet. Az orvosok és ápolók mind nagyon aranyosak, kedvesek voltak. Boldi végig bolondozott jókedvű volt de azért nagyon izgult mert sokat kérdezett és ugrabugrált az ágyban de nagyon tetszett neki "a másik száj" a kezében ahol tud inni (branül) és végig egy kis kinder autóval játszott amit még lent kapott az előkészítőben és amit elneveztünk "Vissza a jövőbe kocsinak" úgyhogy azt mondogatta, a reszelős hangján, hogy doki doki doki amin én egyfolytában nevettem a szobatársaink pedig igencsak csodálkoztak....<br />
12-kor Berci kísérte le a műtő elé és ő várta végig amíg elaltatják és a 10 percet amig a beavatkozás tartott. Ezalatt volt része ölelésben ("mert az ingyen jár" - mondta neki Mariann a nővér), meg egy ájult anyukában (aki szerencsére nem én voltam), Bruce Willissel is találkozott aki a beteghordó (és ő hívta magát így) nagy darab kopasz férfi (Boldika kedvence volt) és Berci a karjában aludhatott el Boldika aki először valami furcsát érzett aztán elernyedt és akkor elvitték a műtőbe.<br />
Végig mindenki kedves volt és megértő, gyerek - és szülőbarát.<br />
Aztán felhozták ezt a kicsi fiút az osztályra kb 25 perc mulva Bruce kezében aludt jött utána Berci és az altatós orvos, letették hasra az ágyra én meg azt hittem valami baj van de megnyugtattak, hogy aludjon csak minden rendben ha felkelt és evett ivott, akkor haza mehetünk. Egyébként meg nem találtak semmi rémes elváltozást vagy csomót csak az erőltetés látszik a hangszalagjain amit a foniátrián és a logopédián kéne orvosolni.<br />
Hála Istennek!<br />
Ezen is túl vagyunk! <br />
Estére együtt voltunk, kicsit szedettvedett viharvert családként de akkor is együtt!<br />
<br />
Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-51307028969371846052017-03-07T12:34:00.002+01:002017-03-07T12:39:27.092+01:00"Isten akarata"Nagyböjt van. Megbeszéltük, hogy a gyerekek ez idő alatt nem kéregetnek a boltban semmiféle finomságot. Bevallom nekem is meg kell majd állnom, hogy ne tegyek a kosárba ilyesmit de megpróbálom legyőzni majd ezen gyerekes vágyaimat.<br />
Na szóval, mise után bementünk a kisboltba kifliért. Boldika jön-megy, nézelődik majd a csokik és gumicukrok polcához érve megáll és jó hangosan méltatlankodik: - De hát ezek MIÉRT NEM ÉRTIK MEG ISTEN AKARATÁT??? - talán még a kezeit is széttárta. A boltos néni mentegetőzött kicsit, hogy nem tehetnek róla ki kell tenni ezeket de Boldika akkor is rosszallóan nézett az édességes pult felé.<br />
Tündéri volt.<br />
Aztán kimentünk és Domika is bólogatott mikor magyaráztam, hogy: - Tudod Domi azért nem veszünk most édességet mert nagyböjt van és lemondunk róla, érted?<br />
Domika: - Igen...hol van a rudim?<br />
<br />
Hát így. De meghat ahogy megértik és próbálnak határt szabni saját vágyaiknak. Kori egy szót se szólt amikor távollétében elfogyott a szülinapi torta és egy falat sem jutott neki, sőt enni sem hajlandó 3-nál többször de elmondtam neki, hogy az a szigorú böjti napokon van, kisgyereknek ennie kell!<br />
<br />
Kaptunk egy autót.<br />
Pár nappal azelőtt, hogy kihirdették az irodalmi pályázat eredményét, ahova elküldtem nagycsaládunk történetét. Nagy pénznyeremény volt a fődíj, gondoltam nekem való úgyis szeretek magunkról írni és talán ha nyerek, tudunk venni valami kis gurulót amivel könnyebben boldogulok a hétköznapokban. Nem nyertem, sőt meg se említették az írásomat, a Gondviselés viszont elviselhetőbbé tette a kudarcot azzal, hogy az autót megkaptuk attól a családtól akik hamarosan messzire költöznek.<br />
Van viszont egy szép fotó a keresztlányommal (aki vasárnap lesz azzá), és egy zöld DINO ami remélhetőleg még sokáig fog minket szállítani.<br />
Hála, hála érte!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8DTlEcJTSLXxy3ip8106nO1IdbcgJv2XN2YeUDfFPuS6nxEV7JODRDHE_kxfRVNJRQSaLQ5TiwwtyPdfAvmkRO9pk_Uqgyo5LYgEqA86tdXtprgFfJP-31qRl-AGa9EAwJ53w7C-8eq87/s1600/2804.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8DTlEcJTSLXxy3ip8106nO1IdbcgJv2XN2YeUDfFPuS6nxEV7JODRDHE_kxfRVNJRQSaLQ5TiwwtyPdfAvmkRO9pk_Uqgyo5LYgEqA86tdXtprgFfJP-31qRl-AGa9EAwJ53w7C-8eq87/s320/2804.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0-3xHYTQmcYXN9_vTd8Yxuej4E7IEhdH8mmme3rd_GQyQzBSqbKqq3IFWxNraY7NS0wvatxbQeV2upudwkgz5MsOqzRUNKwEgeLl7XrbKedXwFBnjfw49VZ9ZQ4MyXEoPV1G0OwXB7OcD/s1600/20170226_170739.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0-3xHYTQmcYXN9_vTd8Yxuej4E7IEhdH8mmme3rd_GQyQzBSqbKqq3IFWxNraY7NS0wvatxbQeV2upudwkgz5MsOqzRUNKwEgeLl7XrbKedXwFBnjfw49VZ9ZQ4MyXEoPV1G0OwXB7OcD/s320/20170226_170739.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-70920079146963513442017-02-21T23:19:00.000+01:002017-02-22T11:35:20.730+01:00Lelki dolgok meg a programokNéha elhagy az erőm és a lelkesedés. Komolyan.<br />
Annyira vágytam már, hogy ne minden telünk a betegségről szóljon és eddig nem is volt vészes a szezon de most a fizikairól a lelki megpróbáltatásokra helyeződik a hangsúly.<br />
Talán túl komolyan veszem az egészet, hogy minden rezdülésük engem nagyon megvisel. Talán nem kéne ennyire akarnom, hogy boldogok és elégedettek legyenek és nem szabadna elvárnom, hogy mindig mosolyogjanak mint kiskorukban.<br />
Nőnek, annyira, hogy mikor kezembe kerül egy 2 évvel ezelőtt készült balatoni kép ahol mindegyikük olyan kicsi és cuki, hogy arra nincsenek szavak meghatódom, elérzékenyülök és siratom a "babakorukat" amikor mindig annak örültek a legjobban ami van. Ezt most elveszni látom, ahogy nőnek értik meg egyre jobban az élet nehézségét, látják egyre inkább hibáinkat és a világ hibáit és amikor látok egy kismamát kezében a pár hónapossal aki úgy mosolyog az anyjára mintha semmi nem lenne rajta kivül a világon akkor kicsit elönt a szomorúság, hogy ez egyszer csak elvész és a rózsaszín köd mindinkább szertefoszlik az évek számának gyarapodásával.<br />
<br />
Most először adom be a bölcsist és az ovist az intézményekbe a síszünet ideje alatt, hogy az iskolásokra figyelhessek. Mert ott nincs síszünet de legalább farsang meg úszás igen, és csak egy kicsit fáj, hogy nem tudok ötfelé figyelni mint régebben amikor még nem voltak ekkorák.<br />
Mert, hogy Nimródnak nehéz a dolga az iskolában az egyértelmű és most úgy látom jólesik neki, hogy csak három gyerek ül az ebédnél és beszélhet és nevethet és a kicsik nem cukizzák és üvöltik túl, hogy rá ne jusson figyelem és ez neki most kell mint a sivatagban az oázis.<br />
Simit se láttam régóta ilyen viccesnek (pedig mondják hogy nagyon jó fej az iskolában) itthon sértődéssel próbálja magára vonni a sokszor nemlétező figyelmem és Kori sem olyan hisztis mint az elmúlt hetekben amikor csitítani kellett már mert minden idegesítette a fiúkban de valószínű csak az iskola utáni kimerültség vette el a kedvét a "testvéri" szeretettől.<br />
<br />
Hétfőn délelőtt a Decathlonba mentünk a 3 naggyal, üres volt így teniszeztünk és pingpongoztunk meg golfoztunk és tollasoztunk amikor elkalandoztam az úszonadrágok között és vissza tértem a mászófalhoz láttam, hogy mindhárman a földön fekszenek és verekednek elég csúnyán. Megkértem keljenek föl és ne hozzanak rám szégyent mindenki szerint a másik volt a hibás (nem vitatom szerintem is) de azért ez még sem volt szép dolog. Fájt. A szememnek leginkább.<br />
Az Ikeába már jobb volt a helyzet, békésen megették a sütiket (Nimródnak kupon járt a szülinapért) és a fagyin se vesztek össze mert mindenki nyomhatott egyet a 120 forintosból és hazafelé már egészen nyugodt volt a hangulat vagy csak az evéstől hallgattak annyira. Ki tudja....<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggaL-biRMDEp8PdUs0Gr39hk7oWzjri1svbksyaHtPG-ajOJ6vGJfhtsLysB95QgUcT6eEMm8eys9odYHglixLZazXrjtoKEFSJk4vYMC7aOdkGCQSsEqHjw6ZcAmjY_gf270HbhTxdg0E/s1600/20170220_105050.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggaL-biRMDEp8PdUs0Gr39hk7oWzjri1svbksyaHtPG-ajOJ6vGJfhtsLysB95QgUcT6eEMm8eys9odYHglixLZazXrjtoKEFSJk4vYMC7aOdkGCQSsEqHjw6ZcAmjY_gf270HbhTxdg0E/s320/20170220_105050.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7YX4xZYls6hq9EQrkZs8yU88yhQS7R3RnVNCNnP0NX4jMx41Zb66zOXjR3IVFHk2zQ0zf8-dnGTCTsF3quqOijR65pLpA01YDX33T9DvuyUPaaMY_oHRCWiZBj41KHr-NCGpmg2uRSoYw/s1600/20170220_105133.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7YX4xZYls6hq9EQrkZs8yU88yhQS7R3RnVNCNnP0NX4jMx41Zb66zOXjR3IVFHk2zQ0zf8-dnGTCTsF3quqOijR65pLpA01YDX33T9DvuyUPaaMY_oHRCWiZBj41KHr-NCGpmg2uRSoYw/s320/20170220_105133.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Domi hétfőn Mikulás volt a bölcsi farsangon, mindenkinek osztott Haribót Szilvi segítségével és nagy sikere volt még másnap reggel is így köszöntötték, hogy <i>megjött a Mikulás!</i>. Mesélte itthon, hogy Dusi tűzoltó volt, Beni katona, Nati pedig <i>Matykanő </i>(azaz Macskanő). Mondtam biztos nagyon aranyos macskanő volt erre tiltakozott, hogy<i> neeeeeem Nati nagyon rossz Matykanő volt</i>...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv7_hmJNV0mkj23t2c-c4Eds6gJsgKoiZHBBfjHPEy05ewhSaT1lXQk4BO05xzOUiIKkUDLU6hwucJa2FJG8C4Z8LUaDE6h6AmpRC6NNlLv4U59RMoncgOxoUB2qFikOT_CqFlvQZvIWQR/s1600/FullSizeRender%25285%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv7_hmJNV0mkj23t2c-c4Eds6gJsgKoiZHBBfjHPEy05ewhSaT1lXQk4BO05xzOUiIKkUDLU6hwucJa2FJG8C4Z8LUaDE6h6AmpRC6NNlLv4U59RMoncgOxoUB2qFikOT_CqFlvQZvIWQR/s320/FullSizeRender%25285%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Boldi meg ez idő alatt az oviban bandázik amit nem vesz nagyon zokon mert van barátja, Albert, és a többiekkel is jóban van. Ma úszni volt és lelkesen mesélte a csoportokat amiket ő nevezett el. Eszerint van Kezdő, Haladó, Legyőzhetetlen Mester, és Szuperhős. Ő a Haladóban van.<br />
Péntekről szombatra Lauráéknál aludt Albert barátjánál. Volt egy igen vicces jelent ami fölött azóta se térünk napirendre.<br />
Boldi: - Laura, nektek luxuslakásotok van.<br />
Laura: - Dehogy Boldi!<br />
Boldi körülnéz: - Ez a bútor új? (egy régi nagy tálalóra mutat)<br />
Laura: - Nem, még Peti kapta a nagymamájától.<br />
Boldi: - És él még a Nagymama?<br />
Laura: - Nem már meghalt...<br />
Boldi elváltoztatott hangon megszólal: - És az volt az utolsó szava, hogy legyen ez a bútor a tiétek?<br />
<br />
Hát azóta szakadunk a nevetéstől....<br />
<br />
Szombat este Bercivel báloztunk, a Prohászka Gimibe. A két nagyot bevállalta a Nagymama a labiba, 3 kicsi pedig Budajenőre ment ahol az unokatestvéreim fogadták őket szombatról vasárnapra. Mindenki jól érezte magát a gyerekek itt-ott mi pedig Bercivel a műsoros, zenés-táncos, teaházas, fogadásos, kávézós, tombolázós szülői bálban. Jó volt kikapcsolódni, beszélgetni, nevetni.<br />
<br />
Es már megint bebizonyosodott, hogy nincsenek véletlenek mert egy barátnőmmel futottam össze múlt héten miután úgy döntöttem nem szállok buszra, hogy eljussak a bölcsibe s így útközben találkoztunk és ő hatalmas felajánlást tett amit majd később írok meg...<br />
<br />
Ma este Berci Padthai randi ételt hozott mert ünnepeljük a meghívásunkat egy díjátadóra (amin valószínű nem kapunk díjat de mindketten ott lehetünk és boldogok vagyunk emiatt). <br />
<br />
Addig is éljen a síszünet, csütörtökön már munka meg iskola!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-67342344713663738362017-02-03T22:54:00.001+01:002017-02-03T22:54:49.599+01:00Január és február 1.Már vagy 5 elkezdett bejegyzést töröltem mert úgy véltem egyik sem tartalmazza a lényeget. Mert a lényeg olyan egyszerű megint csak hol ilyen a kedvem hol olyan és ha megjelentetem lehet, hogy másnap már nem is úgy gondolom ezért csak néhány gondolatot osztok most meg az elmúlt hónap eseményeiből. Talán ezt nem törlöm ki...<br />
<br />
Nimród 7 éves lett. Olyan komoly, olyan kimért csak akkor nevet ha az ő ágyára teszem a tiszta ruhákat és megkérdezi miért van ott, de sokszor felkapja a vizet és elrohan zokogva (mint egy igazán sértett férfi), de sírt akkor is mikor látta a busz balesetes hírt (bár azt mondta csak ásított azért könnyezik - de én tudom hogy nem) és azt állítja nem szereti az iskolát pedig elmondások alapján a kelleténél is elevenebb és mindeközben gyönyörűen tanul. Egyedül bepakol, reggelente siet, hogy el ne késsen, másnapra összekészített ruhával fekszik le aludni és önálló de velem zárkózott és keveset mesél kivéve ha meglátogatjuk az iskolából hazafelé Nellit, aki cukorkát árul. Gergely pápa szerepében nagy szöveget kapott (amivel mennek az osztállyal iskolát reklámozni az ovikba) és az úszást is megszerette ahova Simi osztályával járnak heti egyszer. Turandot történetére úgy figyelt mint akit elvarázsol a mese, próbálta kitalálni a feladványokat és meghatódva hallgatta A.Bocelli előadásában az Nessum Dorma áriát, és kérlel, hogy fizessem már be a bábszakkört mert azt nagyon szereti...<br />
<br />
Kori jó írásbelit írt a gimnáziumba (39-39), tavasszal lesz elsőáldozó amire szívvel lélekkel készül és bár nem egy konfliktusa van a fiúkkal azért a bajban mindig segít nekik és félreteszi sértettségét. Jól tanul egy négyese volt környezet, a tánc a kedvence, a zongorát csinálja, a szolfézst nem szereti.<br />
<br />
Domika" egy cókra" még mindig vissza fut hozzám az ajtóból mielőtt indulna a bölcsibe. Végre hamarosan leszokik a pelusról, szeretik bent, figyelnek rá van egy aranyos kis barátja Dodi (aki egyébként Dudi mert Dusán de Domi Dodinak hívja) és nagyon szeret itthon játszani a többiekkel, de azt nem bírja ha nem figyelnek rá. Multkor telefonáltam, bólogattam miközben kérdezett valamit de rám szólt, hogy "jaaaaaaaaj ne bólogassál már!" - és igaza van, rá is figyelni kell! Este rám szól ha nem imádkoztunk és vissza hív a szobába el ne maradjon a kedvence az Áldjon meg Téged az Úr kezdetű imádság.<br />
<br />
Simike humora hetedhétországraszóló az iskolában, az osztályfőnök nagyon szereti és értékeli a bolondozásait amit teljesen szívből és naívan tesz mindenféle mórikálás nélkül. Legutóbbi fogalmazásában ami a karácsonyi szünetről szólt azt írta, hogy az étterem volt a legjobb és kedvence a Madártej Floating Island (amit így is ejtett ki) és más tanároknak is fel kellett olvasnia mert annyira cuki volt. Simi cuki, tényleg az. Álmodozó még mindig de közben észnél van, kitűnőt hozott. Látványosan tud unatkozni ha nincs kaland, multkor anyuék elvitték csak őt Velencére és mérhetetlenül boldog volt és teljesen feltöltődve jött haza.<br />
<br />
Boldi pedig az alvótársam, este követel maga mellé addig nem hajlando aludni és hajnalban mindig megjelenik a jeges talpával töltődni mert neki az kell különben "tudom, hogy utálsz anya van!" - dehogy utálom jaaaaj hiába mondom. Barátaink 4 hónapos Kamijjamájiát a magáénak érzi, multkor ők vitték haza és kifelé menet az oviból utat tört azt mondta: VIGYÁZAT ÚJSZÜLÖTTEL VAGYUNK! és ma is azt mondta Laurának, hogy ha nincs otthon a férje akkor szívesen átmegy vigyázni rájuk. ÉS ha megnő Kamilla akkor is csak vele fog foglalkozni.<br />
<br />
Bercit is januárban ünnepeltük, elvitt korcsolyázni és a Padthaiba enni olyan jó volt a szülinapja! Még álmodozunk egy kis utazásról de majd annak is eljön egyszer az ideje.<br />
A ház is csak félig van használatban kéne festeni az emeleten hogy felmehessen a csipetcsapat bár roppantul élvezik a lenti "olaszoshangulatot".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilYfft2-WC2Q8ITeBM7PUDRYj5nYjhhfLVfr0rqAbXpXNaYH7PHN_rWvrcpkGhhWM1CxLXdPB8NYE2K9JwGzOduoN76j1CblzR90SkaiG9kc_ImFdepfNIRxTl6wVzfF992MRUF4rJA1Mc/s1600/20170124_211734.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilYfft2-WC2Q8ITeBM7PUDRYj5nYjhhfLVfr0rqAbXpXNaYH7PHN_rWvrcpkGhhWM1CxLXdPB8NYE2K9JwGzOduoN76j1CblzR90SkaiG9kc_ImFdepfNIRxTl6wVzfF992MRUF4rJA1Mc/s320/20170124_211734.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_blQmy5SRlrUH9efuyjEmBeM3_814G2m25AejfxbFkuvhywltwJqhQcIJWepX6ZrAosP8dEZZyanirtP8_pnEBfUmQ85r7ujkVjYTkGLowiAeMMXIpP3hJaAf_IKkRZxu1rlVbXC7H4nZ/s1600/20170124_220457.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_blQmy5SRlrUH9efuyjEmBeM3_814G2m25AejfxbFkuvhywltwJqhQcIJWepX6ZrAosP8dEZZyanirtP8_pnEBfUmQ85r7ujkVjYTkGLowiAeMMXIpP3hJaAf_IKkRZxu1rlVbXC7H4nZ/s320/20170124_220457.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirw6I2sZjuw3xXKZ4x4UxXWMGoTxLBNZErQLkT7PvjqQWVuiD22FsoM4Ief33T1dhxim1xKnydeyxMRnNqaypqNmdRTGcMssRtylCK9Nehzd88xA-R0WFrPiZWuJL0OjPn4fIxDMDrOFRS/s1600/20170129_124519.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirw6I2sZjuw3xXKZ4x4UxXWMGoTxLBNZErQLkT7PvjqQWVuiD22FsoM4Ief33T1dhxim1xKnydeyxMRnNqaypqNmdRTGcMssRtylCK9Nehzd88xA-R0WFrPiZWuJL0OjPn4fIxDMDrOFRS/s320/20170129_124519.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe4VwBnUSZz-yNludfeu8AMNYAnxKsiWYUSqbCW9VQ_dXgZMNOTzDZuisrddpjFenL4fzE6jdw1rMGJCXs1NJX_98EeBR94axcnHiOlpXiX_rpxuYzgpBQVK_b8PjbNOzHNhl2hQgce8WR/s1600/20170129_130851.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe4VwBnUSZz-yNludfeu8AMNYAnxKsiWYUSqbCW9VQ_dXgZMNOTzDZuisrddpjFenL4fzE6jdw1rMGJCXs1NJX_98EeBR94axcnHiOlpXiX_rpxuYzgpBQVK_b8PjbNOzHNhl2hQgce8WR/s320/20170129_130851.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpLAEvVMh7-r1cOsl9VqhvZz4gCUJnFwgXF1XCRT8gtC1K0cjrbkESqByFwMoi4Iletn9YX22Q0NqpjkMZjMkU9OVt2AFnO0DV4k6QSb_IHIF5WnHuMsikV7EyxuaKCECHH_r2qrM70Aon/s1600/20170129_173853.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpLAEvVMh7-r1cOsl9VqhvZz4gCUJnFwgXF1XCRT8gtC1K0cjrbkESqByFwMoi4Iletn9YX22Q0NqpjkMZjMkU9OVt2AFnO0DV4k6QSb_IHIF5WnHuMsikV7EyxuaKCECHH_r2qrM70Aon/s320/20170129_173853.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-81260596016882681432016-12-28T20:58:00.000+01:002016-12-28T20:58:54.247+01:00Karácsony 2016Az első karácsony a saját házunkban....<br />
<br />
Nem egészen úgy ahogy terveztük hanem még annál is szebben és hálásabban telt.<br />
Berci azt mondta 24-én este mikor már mindenki aludt, hogy milyen szép, hogy el akarják hinni a csodát...mert mi is el akarjuk hinni...<br />
<br />
Az emelet nem lett készen pedig szerettük volna ha megnyílik a tetőtér is az ünnepre, de ez már nem számít. Advent negyedik vasárnapján végre Berci is velünk jött a misére oly sok apátlan hétvége után. Embert - és "családot próbáló" időszak volt ez, de végül együtt érkeztünk meg a kis Jézus jászolához...<br />
<br />
A Szentestét itthon töltöttük, majd kezdődött a vendégeskedés: 25 Nagypapáék, 26 Budajenő, 27 Ati papáék, 28 Anyuékkal családi Trófeázás. A legszebb pillanat számomra a 27-e volt amikor Tündi és Zolika eljöttek megnézni a házunkat. Zolika megmászta az emeletet (K2) mert érdekelte mi van fent, aztán Tündi is körülnézett. A gyerekek énekeltek, zongoráztak nekik, ők pedig gyönyörködtek, mi pedig örültünk. Ennél többre nem is vágytam idén karácsonykor...<br />
<br />
Mindenhol sok öröm, és nagy játék várt a gyerekekre. Hálás vagyok, hogy nem lettek betegek (bár Boldinak majdnem sikerült) és mindenkivel együtt ünnepelhettünk. Jó, hogy nagy a család, sokfelé mehetünk és most már hozzánk is egyre többen jöhetnek mert elférünk.<br />
<br />
<i><b>Budajenő 26.</b></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGMOARONaJn4kItkaEqdjLN-eflkD4kIne1B4mMYS_1hLozBscpFJab2Rb6h_Wf4iy3K62UnBnSdXfqBtbz60u0pAz1wuD20T86pddLW1eeUPMojCKhBlhyphenhyphenBLPfEtUx2HuCMkNYwW2HX85/s1600/IMG_8324.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGMOARONaJn4kItkaEqdjLN-eflkD4kIne1B4mMYS_1hLozBscpFJab2Rb6h_Wf4iy3K62UnBnSdXfqBtbz60u0pAz1wuD20T86pddLW1eeUPMojCKhBlhyphenhyphenBLPfEtUx2HuCMkNYwW2HX85/s320/IMG_8324.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLgGbBc2rDWNx0jFUXbvtkZX4eTlBX-vRCdau9sKGDnzxObaOj7UA21lb1bl0VVWO298OGCVler1rm5zQh1DIx4nxrMkfoycFVm1CFxnZZ2xU7Cgm-9JilvMJw3S7Az13OpyorW1gzQFmw/s1600/IMG_1179.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLgGbBc2rDWNx0jFUXbvtkZX4eTlBX-vRCdau9sKGDnzxObaOj7UA21lb1bl0VVWO298OGCVler1rm5zQh1DIx4nxrMkfoycFVm1CFxnZZ2xU7Cgm-9JilvMJw3S7Az13OpyorW1gzQFmw/s320/IMG_1179.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVG1wl4k6ziSmQNZvDgnU2rBH9ho0bWUEuUo_S5nRJfbZFWaM3QzocS0fXUW0Jm__38TAPKdghKds23Om28PMMdW1E2xFwsDYZ08x2n1Q_TJIy3IKX_z1tK0FV1wSi-XG1RDtbTYCFcXS/s1600/IMG_1170.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVG1wl4k6ziSmQNZvDgnU2rBH9ho0bWUEuUo_S5nRJfbZFWaM3QzocS0fXUW0Jm__38TAPKdghKds23Om28PMMdW1E2xFwsDYZ08x2n1Q_TJIy3IKX_z1tK0FV1wSi-XG1RDtbTYCFcXS/s320/IMG_1170.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9txxQVg8Nd1GoNQewEjnMXD_HbuIAztiWWwcJfFXpi1PnrFno6dG3RYdrzUwhaWl6t3SBRgF_-cxjWYr5V3tz4vKvBtJNaI1WWTLuzKRtGlsQE-2LMkS_14GhmWtwAP0TLCxF2m_30BrU/s1600/IMG_1188.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9txxQVg8Nd1GoNQewEjnMXD_HbuIAztiWWwcJfFXpi1PnrFno6dG3RYdrzUwhaWl6t3SBRgF_-cxjWYr5V3tz4vKvBtJNaI1WWTLuzKRtGlsQE-2LMkS_14GhmWtwAP0TLCxF2m_30BrU/s320/IMG_1188.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<i><b>Tündi és Zolika a házunknál 27.</b></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb4P2LxGNcPh_uGjlODzhTRBzrp5j5mZY60pDA7OFsC7oJHjAktcUYDSgEi8n18nEne9YjsdBx2s7JnBvre1YeEdqKVhImS1dvdwDBrfXcWqxnyGyfAIeyZ6Ur-T46Oqc050k1Dqk2FbQc/s1600/IMG_8356+%25281%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb4P2LxGNcPh_uGjlODzhTRBzrp5j5mZY60pDA7OFsC7oJHjAktcUYDSgEi8n18nEne9YjsdBx2s7JnBvre1YeEdqKVhImS1dvdwDBrfXcWqxnyGyfAIeyZ6Ur-T46Oqc050k1Dqk2FbQc/s320/IMG_8356+%25281%2529.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivDhH33_d3Htj8x71fQPGJs00TA2i71mcu-mVv6mcyo9i6n7_Ahzyk3i2ujgExsZYtES-HPBD_bguLrJTA-4z7sNO_RdwjLdpg16oSxgunyDOy34kqzz_iTHRrR4WsbSTFxtTcA9Z3b_q3/s1600/IMG_1218.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivDhH33_d3Htj8x71fQPGJs00TA2i71mcu-mVv6mcyo9i6n7_Ahzyk3i2ujgExsZYtES-HPBD_bguLrJTA-4z7sNO_RdwjLdpg16oSxgunyDOy34kqzz_iTHRrR4WsbSTFxtTcA9Z3b_q3/s320/IMG_1218.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnrtr9n6zg_rvUsoq3dkWvTgwJkkY-C-xV8FQWcYv1N82pCM1Fhh1VQNLvjl1AzOaLsYbLzt-cKVlSgS2dbOHCjYau0fBQ-MdZVW6XGnnv-i5gBBHolmjRBARdrMdTXM3-FuwWOyb_lMBX/s1600/IMG_8332.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnrtr9n6zg_rvUsoq3dkWvTgwJkkY-C-xV8FQWcYv1N82pCM1Fhh1VQNLvjl1AzOaLsYbLzt-cKVlSgS2dbOHCjYau0fBQ-MdZVW6XGnnv-i5gBBHolmjRBARdrMdTXM3-FuwWOyb_lMBX/s320/IMG_8332.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp5gqsA8tu707cHNEPiImeWj2fUAEWGo1-PE79caOdVmMiuTBxscElmIDLNmG8pvyaKa2SLkvg3byViUSkznUTyFWH3cbhhkOtsHMcq9zrZ54VnWXeCJvhkvJCASpc7fc5kru1O5ugSdwm/s1600/IMG_8338.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp5gqsA8tu707cHNEPiImeWj2fUAEWGo1-PE79caOdVmMiuTBxscElmIDLNmG8pvyaKa2SLkvg3byViUSkznUTyFWH3cbhhkOtsHMcq9zrZ54VnWXeCJvhkvJCASpc7fc5kru1O5ugSdwm/s320/IMG_8338.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyUp1TlZIULmw3f0fPVPlD35lgItsxXwaqL6_tPFgmIoQg2aT66b82TXC33_gyeUof0jsKme6x9IHLaXziPR-0F6oOLHYIaSpOQkpCWUD945Rc9Y1QaXkqtzgZJy9h1Vmv24gO44rQvB_S/s1600/IMG_8347.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyUp1TlZIULmw3f0fPVPlD35lgItsxXwaqL6_tPFgmIoQg2aT66b82TXC33_gyeUof0jsKme6x9IHLaXziPR-0F6oOLHYIaSpOQkpCWUD945Rc9Y1QaXkqtzgZJy9h1Vmv24gO44rQvB_S/s320/IMG_8347.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifoaec2-F5ztHMNznhV_ysNz8hcmUnRyGpmY_vxQf5WJnHJE5bfRUTUZk61zVQAKqw3712SLQuzZCK2E6LcAIKfeXfKkcruAXH4q7i_IteB1Vk9Zq-hD_5nsReZP-Tyvhp2TuUlZfzIyX2/s1600/IMG_8344.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifoaec2-F5ztHMNznhV_ysNz8hcmUnRyGpmY_vxQf5WJnHJE5bfRUTUZk61zVQAKqw3712SLQuzZCK2E6LcAIKfeXfKkcruAXH4q7i_IteB1Vk9Zq-hD_5nsReZP-Tyvhp2TuUlZfzIyX2/s320/IMG_8344.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<i><b>Ati Papáéknál 27.</b></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7xwS2R30JC6PfgO1us77oyxtANHANeOXcXtyPFZacoNkKTTIxq4pDuOgX9jTJ5jN-ksuHs_vM5vhOGxmYua_sone8bdC0XROy3SUmA9ebaBnd-iIzQ7Ae3_Z7GOaf2O-CBti5uTAK78oz/s1600/IMG_1234.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7xwS2R30JC6PfgO1us77oyxtANHANeOXcXtyPFZacoNkKTTIxq4pDuOgX9jTJ5jN-ksuHs_vM5vhOGxmYua_sone8bdC0XROy3SUmA9ebaBnd-iIzQ7Ae3_Z7GOaf2O-CBti5uTAK78oz/s320/IMG_1234.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcKMIWzi5qj-RSPFHpKNrZMPz3M4STrQXsZZ3cfTuV49Y4QafsFD5y3HanWPJGsUttJeWgxMcGLwe5WBFiko5gdxATJ3xr_lZa0iq_dRaomietzFXcSQuGzr9P5zL9JAp4LeldokHV1p60/s1600/IMG_1239.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcKMIWzi5qj-RSPFHpKNrZMPz3M4STrQXsZZ3cfTuV49Y4QafsFD5y3HanWPJGsUttJeWgxMcGLwe5WBFiko5gdxATJ3xr_lZa0iq_dRaomietzFXcSQuGzr9P5zL9JAp4LeldokHV1p60/s320/IMG_1239.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<i><b>Trófea Anyuékkal 28.</b></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdw_Yr24T8LmaWZkIbu7ZKXePEe4qdER9bwdR0Z1_VyN0JT7bP6KGSG6dGNJcFci2HyXdBfKXk3Vxb-3mB-BL8MGqbhN-A8huDzh9DHU56B9J8fvWqF3B8LkERmqybtraCTAIVxRU9yGEE/s1600/IMG_20161228_134607.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdw_Yr24T8LmaWZkIbu7ZKXePEe4qdER9bwdR0Z1_VyN0JT7bP6KGSG6dGNJcFci2HyXdBfKXk3Vxb-3mB-BL8MGqbhN-A8huDzh9DHU56B9J8fvWqF3B8LkERmqybtraCTAIVxRU9yGEE/s320/IMG_20161228_134607.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-64630240873608319092016-10-22T23:53:00.000+02:002016-10-22T23:53:23.487+02:00ÉletjelOlyan rég írtam. Már alig enged be saját kis oldalam. Na és beléptem és megláttam a kedvenc képem amin mi vagyunk heten és hát kicsit összeszorult a szívem...<br />
Olyan periódusba vagyunk ami nem esik jól. Nehéz róla írni de Kata kérdezte mi van velünk így hát beléptem, bár azt se tudom van e még olvasóm...<br />
<br />
Szeptember 19-én a nagycsaládos nyaralásunk után az új házba jöttünk haza. Kicsit sietősre sikerült az elválás de így jött ki a lépés, hogy Siófok után már itt alszunk. Az első pár nap konyha nélkül telt, hatalmas felfordulással, reggeli kapkodással, hisztikkel, nem találunk semmit hangulattal, zacskóból öltözéssel, de átvészeltük. Mindig jött segítség és napról napra komfortosabb lett a házacskánk.<br />
Nagyon szép, kedves otthon rengeteg tennivalóval, szeretünk itt lakni.<br />
<br />
Az idei tanévben Nimród első osztályos lett, nekem maradt a heti két tanítási napom (csütörtök, péntek 13 óra RENGETEG!: 9 ének, 3 erkölcstan) és nincs autónk roncs lett belőle így egyedül gyalog járok a gyerekekkel ide meg oda (fárasztó!).<br />
Hiányzik a vezetés, megnyugtat és a biztonság, hogy bármi van ott vagyok értük és 15 perc alatt mindenki a kocsimban ül bármi történjék....ez most nincs. Bár az iskola közel van, az ovi és a bölcsi kiesik és amikor mindenkit beszedek a falu különböző pontjairól akkor az csaknem két óra....<br />
<br />
A ház rengeteget elvisz. A felső szint még lakhatatlan az alsóban próbálunk boldogulni. Berci hétvégenként a felsőt csinálja Ati papával úgyhogy a hétvégék erről szólnak a hét közben pedig a gürizésről, Berci három állása plusz ami még bejön, nekem az a fél meg az öt gyerek.<br />
<br />
Nimród nem szereti a sulit. Mindig van egy akire nagyon kell figyelni mert éppen valamit nagyon nem szeret(ne) és mert jelzi, hogy valami nem jó. Tavaly a Boldi balhézott és Domi szenvedett most Domi szereti végre a bölcsit, Boldinak is jó az ovi. Most Nimród az aki dühöng mert neki ez bizony nem tetszik. Na meg az úszás sem amit egy héten egyszer kell kibírnia de csakis zokogva hajlandó átvészelni. Egyébként nem a tanulással van a baj hanem az üléssel meg az órákkal amik hosszúak meg a sok fegyelemmel amit követelnek. Ez van. Kettővel mázlink volt, most harmadikra már nem annyira...Mindenesetre figyelni kell a dologra és próbálunk is ebből kell, hogy teljen az erőnkből. De fáj a szívem miatta, nagyonis mert tudná csak nem akarja.<br />
<br />
Kori negyedikes. Kicsit versenyistállóvá vált ez az év. Nagy a hajtás a katolikus gimi felé úgyhogy igyekszik felvenni a tempót úgy, hogy közben zongora és tánc is van heti kétszer, szolfézsra most én készítem hogy annyival kevesebb legyen a különóra. De hajt és csinálja, rendes kislány csak én szomorodok el mert nem nagyon tudok neki segíteni (a környezet összefoglalás is meghaladta a képességeimet).<br />
<br />
Simikét nevezték a Bolyai matekra és anyanyelvre. Egyenlőre nem az a versenyzőtípus nagyon izgul na meg fél és nem olyan lelkes de azért úgy látom fontos neki, hogy ott van a top néhányban ott legelöl mert okos ügyes (és szép) is persze és szereti az iskolát az osztályát, meg mindent. Gyönyörűen zongorázik és sokat és magától és dülöngél is hozzá pedig senkitől nem látta de olyan kis művészalkat, hogy csak na!<br />
<br />
Domi kapott a bölcsődében egy kedves melegszívű gondozónénit Szilvit akit nagyon megszeretett és Szilvi is őt. Vendellel nagy barátságba került, Ingridre segít feladni a cipőt és sokat segít a csoportban, nevelgeti a többieket: a gondozónéni jobbkeze. Itthon borzasztó hangos, úgy is beszél és akaratos is rendesen (tudom a korral jár) üti a többieket ha valami nem úgy van ahogy szeretné. De még ő itthon a baba, bármit csinál a testvéreinek is "cuki Domi". Én pedig Mamucici vagyok mert így becézget engem.<br />
<br />
Boldit kicserélték (itthon nem, csak az oviban!). Amióta Nimród elment a csoportból felszabadult, de jó értelemben. Kezelhetőbb és sokat segít, Ági néni, Ildi néni is megkönnyebbüléssel számol be a nagy változásról. Azért még Boldi(s) maradt de sokkal kevesebb a konfliktus. Örülök nagyon mert tavaly meg emiatt voltam elkeseredve...Itthon egész nap pókember jelmezbe járkál, feszít és tevékenykedik. Hirtelen haragú és nagyon dühös ha megzavarják a testvérei valamiben, olyan harsány mint volt de szelídebb (vagy inkább belátóbb) lett valamivel. Ha tehetné mindig velem aludna el, úgy hív, hogy "Szejejmem"...<br />
<br />
Nem a kedvencem a tanítás. Igen csak két nap de sokat agyalok rajta a többin is, hogy mennem kell. Kaptam a 9 ének órám mellé még 3 erkölcstant. Nem ez volt minden vágyam hittan jobban esett volna de így történt hát el kellett vállalnom mert nincs más. Mindkét tantárgy olyan ami nem érdekli a gyerekeket (kezdem azt látni, hogy a telefonon kívül nem érdekli semmi őket). Sokan szeretnek de elkeserít a mai gyerekanyag. Ez a rengeteg neveletlenség, tiszteletlenség kiborító. Berci mondja, hogy ne vegyem magamra és nem szabad vele foglalkoznom - sajnos én nem ilyen vagyok. Próbálok nem foglalkozni vele de nem ilyen vagyok és kész. Bemenni lenyomni, kijönni elengedni. Ez a feladat. Próbálom így. Mindig újra és újra így.<br />
<br />
Hajtás van és egy kicsit elveszünk benne. Nagyon fáj ez most de bízom a kegyelemben ami egyszer csak felragyog és kitisztul minden. Arra vágyom, hogy több időnk legyen egymásra a gyerekekkel, nekünk Bercivel mindenkivel külön-külön és együtt is. Bízom benne, hogy lesz olyan, hogy leszünk még úgy mint ezen a képen itt fent...<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-72843121115821454042016-08-19T21:41:00.000+02:002016-08-19T21:41:48.456+02:00Elég volt!!!Azt hiszem elsők közt leszek aki aláírja a petíciót a rövidebb nyári szünetről!!!!<br />
Bár még csak ötödik napja nyomom a gyerekekkel "egyedülálló anyaként", már most elegem van az egészből. Nem is tudom, hogy az állandó üvöltés, visítás, árulkodás, rendetlenség, összefolyó étkezések a rosszabbak vagy az utazás buszra föl buszról le, egyik boltból ki a másikba be, bevásárlás, ügyintézés időben haza érés rohanás kapkodás autó és apa nélküli augusztus végi szenvedés. Az is igaz, hogy nem tudnak rendesen viselkedni amikor megyünk valahova. Na jó néha tudnak de általában nem. A buszon összevesznek (főleg, Boldi) visítanak a helyért (főleg Boldi), várakozás közben próbálnak kiesni az úttestre (főleg Boldi), verekszenek (főleg Nimród). Megértem, hogy rossz nekik de az egyiknek csak lyukas cipője van, venni kell, másiknak nincs gumicsizmája, venni kell, a harmadik táborba megy ahova olyan listát írtak ami két hétre is elég lenne de a ruhatára rettenetes, és akkor még nem ettek és nincs ebéd és vacsora meg reggeli meg uzsonna meg rendes gyümölcs meg mósószer a ruhákhoz meg pelenka. A játszótérre már be se merem tenni a lábamat mert ott is csak a baj van. Ilyenkor elkeseredek mert azért mégiscsak én neveltem őket és ezek szerint nagyon-nagyon rosszul. Ennek nem szabadna ilyen hangosnak lennie. <br />
És nincs autónk mert tönkre ment és így borzalmasan nehéz ennyi mindent elintézni.<br />
Nincs aki vállalja őket.<br />
Berci dolgozóból ki, a házba be és van, hogy csak hajnalban ér haza annyira hajtja. <br />
De nem lesz augusztusi költözés mert nem lesz kész nincs annyi erő meg pénz meg semmi.<br />
2 hete vesegörcsöm volt, tegnap sikerült megszabadulnom a kőtől ami végig karistolta az egész belsőmet de végre vége a szenvedésnek. Az is borzalmas volt 5 gyerek mellett elhajtani a követ napokon keresztül.<br />
Most leírtam aztán jön a bűntudat mert nem akarom én bántani őket csak a tehetetlenség és a fáradtság beszél belőlem. De így augusztus végére már csak az maradt...<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-44850486688405080072016-08-15T21:11:00.000+02:002016-08-15T21:16:09.112+02:00Boldi beteg fülecskéjeSzombaton már fájlalta aztán vasárnap a balatonfüredi aranyos de nem túl meggyőző - feltehetően felnőtt - ügyeletes doki bácsi azt mondta még egy napot várjak a felírt antibioval mert magától gyógyuló vírusos kicsit gyulladt fület lát (de azért kezembe nyomott egy receptet). Aztán pokoli éjjel után (leginkább Boldinak mert szenvedett meg lázas volt) ma reggel haza vonatoztam a gyerekekkel (Berci a csomagokat szállította a kétszemélyessel) és délután lementem dr. Tanhoz. Ő azonnal megállapította, hogy ez bizony nagyon bakteriális és csúnya és Supraxot írt fel majd elmondta, hogy a gépben Penicillin allergia van írva (amire én már nem emlékeztem a sok kórság miatt) de még jó, hogy nem kezdtem el adni az ügyeletes doki által felírt O-betűset... <br />
Autónk nincs úgyhogy bkv meg volán meg Máv csak úgy hatasban de néha akad egy egy segítőnk aki felteszi vagy leteszi a babakocsit és elismerő pillantással méltatja a fel(sz)állást....<br />
<br />
<br />A hosszú és fárasztó nap végére sajnos megállapítottam, hogy ha egyedül vagyok velük akkor veszekedős, kiabálós anyuka vagyok, amin sürgősen változtatnom kellene...<br />
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-67993752474473755512016-08-14T17:54:00.001+02:002016-08-14T17:54:53.795+02:00Csopak 2016<p dir="ltr">Boldi ugy ugrik a hajorol, hogy Siminek oda szól: "Add a zenèt!".</p>
<p dir="ltr">Domi ugy uszik egyedül a mèlyvìzben, hogy kiabàl: - "Jössz vissza Nagymama?".</p>
<p dir="ltr">Kori olyan mancsaftja Nagypapànak, hogy olyan nincs mèg egy.</p>
<p dir="ltr">Simi akkora fociKIRÀLY jàtèkos ès rajongo, hogy csak àmulunk.</p>
<p dir="ltr">Nimròd pedig olyan gyorsan elolvas egy könyvet, hogy csak nèzünk. (Az iskolaelőkèszìtős feladatokról nem is beszèlve.)</p>
<p dir="ltr">Volt sok jàtszòs dèlutàn A.Jankàval, egy èjjel visìtós brutàl szàjvìrus Dominak, krumplinudli gyúràs Nagymamàval, közös főzès Nagypapàval, talàlkozo a màsodunokatesokkal, aztàn kertezès Lóciékkal, kèt kertmozizàs, <br>
hatalmas focimeccsek a kertben, sok olvasàs, tàrsasjàtèkozàs, aztàn volt "hajrà Katilinka!", nagy alvàs mindenki egyszerre, es fagyizàs.</p>
<p dir="ltr">Közben ùgy megnőttek, hogy CSUDA!</p>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwLN3EMJzxXsdBdgtt_xrSyJ4RlXvMdnLGNmFBf7ksMjyGnvfOrWtQ_uJEBi6FtBlztFfzTqciv0cg1ihsnfoI1DcSfGjwjIpdLl_8vPozbD828J4FN6f3sO3-rrXmX4TT-agw2gM7IDAY/s1600/IMG_20160724_125347.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwLN3EMJzxXsdBdgtt_xrSyJ4RlXvMdnLGNmFBf7ksMjyGnvfOrWtQ_uJEBi6FtBlztFfzTqciv0cg1ihsnfoI1DcSfGjwjIpdLl_8vPozbD828J4FN6f3sO3-rrXmX4TT-agw2gM7IDAY/s640/IMG_20160724_125347.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF-9lCPwaKxan1JbhGpIb5TxKhryDHetqvq8H4_j-I5gH0DZSAuZHMkUJXhxW8ii5PY8x5N-jeVK_tw4gjvP93OCF_vnhDE7aJUkejWJQe8awWfE06hwkkG82S_kJ2zzOqXYiNlL1-o9QQ/s1600/IMG_20160730_101219.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF-9lCPwaKxan1JbhGpIb5TxKhryDHetqvq8H4_j-I5gH0DZSAuZHMkUJXhxW8ii5PY8x5N-jeVK_tw4gjvP93OCF_vnhDE7aJUkejWJQe8awWfE06hwkkG82S_kJ2zzOqXYiNlL1-o9QQ/s640/IMG_20160730_101219.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6iGDx-m9M5hi74ZhakNKj_JV20zxVgdhUL51WBhegghJqnSqvPB4Ilzuj5GC0dNgUzWxjGxuWLYPVG67u44b7Lu9KZXeZ18-FbR-BSjvvqj2pGfUzWkdpus9qroRlV1c9PonJ3fDYw0yt/s1600/IMG_20160812_121017.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6iGDx-m9M5hi74ZhakNKj_JV20zxVgdhUL51WBhegghJqnSqvPB4Ilzuj5GC0dNgUzWxjGxuWLYPVG67u44b7Lu9KZXeZ18-FbR-BSjvvqj2pGfUzWkdpus9qroRlV1c9PonJ3fDYw0yt/s640/IMG_20160812_121017.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnOlc-k2uGkJyjnC695JJ1VusGR8EYC4iNA_FnrdBuJsG26EiNGjua-lEFX0GvUgTFFPrYR5yLg5oPN4oHmyeom8-t5rnV4XzrjJVZIKRbvCocPG3OlXahedQiLi9Eh34IYVdMKNkgID68/s1600/IMG_20160811_193516.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnOlc-k2uGkJyjnC695JJ1VusGR8EYC4iNA_FnrdBuJsG26EiNGjua-lEFX0GvUgTFFPrYR5yLg5oPN4oHmyeom8-t5rnV4XzrjJVZIKRbvCocPG3OlXahedQiLi9Eh34IYVdMKNkgID68/s640/IMG_20160811_193516.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi23-LogVZwY_8lMS3iIrdMVbZHgSgoFzM53smLIzaWdO0JgFmfeC8Qu0o2QQPIcbIP135QZHJIp-0KNzCGd397g1GQc9iqtCO8Hw-aEBh01LaZdnKagh12_66o2eZfLiRtF0ALP9vcV7i7/s1600/IMG_20160810_195428.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi23-LogVZwY_8lMS3iIrdMVbZHgSgoFzM53smLIzaWdO0JgFmfeC8Qu0o2QQPIcbIP135QZHJIp-0KNzCGd397g1GQc9iqtCO8Hw-aEBh01LaZdnKagh12_66o2eZfLiRtF0ALP9vcV7i7/s640/IMG_20160810_195428.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqqwqW6Q6bM3EaTff8dpUKdIKiVLw1LkfptRR7Dimw5Je1yCPUgDgQrjyfsPjU4HV3GP4_2Tf4MgaAAT3vJ2qlhSA4Q7aOKGZkUNmjl-ONcY0BsJopXij4_U13ItLyB4LJ3AmnaDoh43X0/s1600/IMG_20160810_093217.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqqwqW6Q6bM3EaTff8dpUKdIKiVLw1LkfptRR7Dimw5Je1yCPUgDgQrjyfsPjU4HV3GP4_2Tf4MgaAAT3vJ2qlhSA4Q7aOKGZkUNmjl-ONcY0BsJopXij4_U13ItLyB4LJ3AmnaDoh43X0/s640/IMG_20160810_093217.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidfMPKjkw91a0L8y_Y5Pr6lGsuug_kv4Jwf2lQBruUkcx6RpcmjKmF42H9AiFrhMK1tBKJselASaPE26nk503YebwVkyoPL6PhgVpYUp97BB2yzO15WL5DbYH9kmClwiuoFqnFymrdRH6N/s1600/IMG_20160809_185217.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidfMPKjkw91a0L8y_Y5Pr6lGsuug_kv4Jwf2lQBruUkcx6RpcmjKmF42H9AiFrhMK1tBKJselASaPE26nk503YebwVkyoPL6PhgVpYUp97BB2yzO15WL5DbYH9kmClwiuoFqnFymrdRH6N/s640/IMG_20160809_185217.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE5FJf8AMgW_RS8bHtnt1o9_KO8yHawtiafaQVJIoufbUeHDiSmuhB2fnHbrYq-LsvtW2V0ssYxbzH-NDu-5hYxx8mWMTudhv1pfAxEi-qBVvXJg330jQh_xlBiVeVu9cg19F-QvCuMEKS/s1600/IMG_20160809_105638.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE5FJf8AMgW_RS8bHtnt1o9_KO8yHawtiafaQVJIoufbUeHDiSmuhB2fnHbrYq-LsvtW2V0ssYxbzH-NDu-5hYxx8mWMTudhv1pfAxEi-qBVvXJg330jQh_xlBiVeVu9cg19F-QvCuMEKS/s640/IMG_20160809_105638.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHsMockG3o_AIVACQ5TyZ6WUVVazUsxe84NYRgL2z4-xTEUbmw_Jp2QTooNKLQWoOeK9MyKuBYz9oKBI58DVsAPxarvidAAMKCIwiEROzEsYc6ud9sTeYPR8CxjI-rXyV_YI0vRiUhLwn/s1600/IMG_20160809_102211.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHsMockG3o_AIVACQ5TyZ6WUVVazUsxe84NYRgL2z4-xTEUbmw_Jp2QTooNKLQWoOeK9MyKuBYz9oKBI58DVsAPxarvidAAMKCIwiEROzEsYc6ud9sTeYPR8CxjI-rXyV_YI0vRiUhLwn/s640/IMG_20160809_102211.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0BArFR9kgOU16YbXG3dUX0Yp5fT8_vW6bQJbzlzoTfDRuMRORbvPLHdmgVBOoY7qe2Qv18Namg9enPe3KSHgX4Ntlstrz-FjCveGiM0Z6VE7NtdXsHxavA1oX2g_rNCeNn0C4gE2rJkHt/s1600/IMG_20160809_101643.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0BArFR9kgOU16YbXG3dUX0Yp5fT8_vW6bQJbzlzoTfDRuMRORbvPLHdmgVBOoY7qe2Qv18Namg9enPe3KSHgX4Ntlstrz-FjCveGiM0Z6VE7NtdXsHxavA1oX2g_rNCeNn0C4gE2rJkHt/s640/IMG_20160809_101643.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicH3VmhEA9g4r4Na1JgSwUsJeEexjboUJ0YTgsfpk7zUczWMlDmtfykzQ96VcYjNKL6iEezoAyMXHfUi5-cOPb4ZF9HBynB5NzInxbkJ33fk9OZLn51ixaNToicK38C8r62wfArw5H0oh/s1600/IMG_20160809_101958.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicH3VmhEA9g4r4Na1JgSwUsJeEexjboUJ0YTgsfpk7zUczWMlDmtfykzQ96VcYjNKL6iEezoAyMXHfUi5-cOPb4ZF9HBynB5NzInxbkJ33fk9OZLn51ixaNToicK38C8r62wfArw5H0oh/s640/IMG_20160809_101958.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-gtzjTaYra1XXXcnyKDM8GlovyK48UIqWEmETMXoEaEuq7MRXmwCaRON_yNIOrlhZ9Z7VcfdubRUTxQkb233yvHQpCVCFKhbR2qgfMX5tEkP1qlJRWBQEpv9BexkPVmWlT9Gg3yyPvMqo/s1600/IMG_20160808_080807.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-gtzjTaYra1XXXcnyKDM8GlovyK48UIqWEmETMXoEaEuq7MRXmwCaRON_yNIOrlhZ9Z7VcfdubRUTxQkb233yvHQpCVCFKhbR2qgfMX5tEkP1qlJRWBQEpv9BexkPVmWlT9Gg3yyPvMqo/s640/IMG_20160808_080807.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM4EamizGgK9OlBk7Nrj8bP3xC_E7YIjYesSXWto59GASJt7E6CUoDPTFN-CQQN5jXAVYCbf6jZRRZhMDcqCcWwLatLJVMwTT7KlxqarlOvEAIgNrW-z8VQpc1WM1RbxAUgdJKvc_K2xO-/s1600/IMG_20160807_132321.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM4EamizGgK9OlBk7Nrj8bP3xC_E7YIjYesSXWto59GASJt7E6CUoDPTFN-CQQN5jXAVYCbf6jZRRZhMDcqCcWwLatLJVMwTT7KlxqarlOvEAIgNrW-z8VQpc1WM1RbxAUgdJKvc_K2xO-/s640/IMG_20160807_132321.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibbL0pqTJIdpOqDMxJc94ZtCSvBgx-xmxqXReXytqZJAqTpgUkF19eIsAsLdhzlkxxvuAI6B5BYbX6I-iAf2S0URBTTGQ1p3THmF_d2X7oKQgahJhmZEPPuQ4TATKVVThFZOCpljWyQAId/s1600/IMG_20160807_132315.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibbL0pqTJIdpOqDMxJc94ZtCSvBgx-xmxqXReXytqZJAqTpgUkF19eIsAsLdhzlkxxvuAI6B5BYbX6I-iAf2S0URBTTGQ1p3THmF_d2X7oKQgahJhmZEPPuQ4TATKVVThFZOCpljWyQAId/s640/IMG_20160807_132315.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqhjNkrQmn-wnA0_V7SgDz85_rCQx5EMlA7ByVzt7nXX2PsfYzLzeBG_6sSKIh3Pchn9AWLcRxiQaXJstRRswx2r3yrAtwsIPDXzn4vl08knfVas1_eY3tfyA2gyuSDq40j8cxRulRVcPE/s1600/IMG_20160807_125245.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqhjNkrQmn-wnA0_V7SgDz85_rCQx5EMlA7ByVzt7nXX2PsfYzLzeBG_6sSKIh3Pchn9AWLcRxiQaXJstRRswx2r3yrAtwsIPDXzn4vl08knfVas1_eY3tfyA2gyuSDq40j8cxRulRVcPE/s640/IMG_20160807_125245.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhxxxHl2TZjnjG8ppbXySbFz4m4jWE-7Pmgsh_Xynbi1ize0Fqv5Skde2fVGDuDc7_0IjDSYmp0OQmMJgFDKKhClka60x_O-tF3oJXstp_k_aok2F0Oh3iRjz3znLdWPQ87sL0kQjiJye/s1600/IMG_20160804_113139.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhxxxHl2TZjnjG8ppbXySbFz4m4jWE-7Pmgsh_Xynbi1ize0Fqv5Skde2fVGDuDc7_0IjDSYmp0OQmMJgFDKKhClka60x_O-tF3oJXstp_k_aok2F0Oh3iRjz3znLdWPQ87sL0kQjiJye/s640/IMG_20160804_113139.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBqOiWXo46NHNUHyXi1j582jgHFUz3GoQvvHOiyYQ6hQxBiwb-jPMo_KCu9CXXDtzuN5dhXVLDEkpokqqTglS_60YDavxDKu5JCZGiz2S_tVVeT26PDxa5HbNCXeuxoqpxJXy_3yRgA9w/s1600/IMG_20160804_103505.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBqOiWXo46NHNUHyXi1j582jgHFUz3GoQvvHOiyYQ6hQxBiwb-jPMo_KCu9CXXDtzuN5dhXVLDEkpokqqTglS_60YDavxDKu5JCZGiz2S_tVVeT26PDxa5HbNCXeuxoqpxJXy_3yRgA9w/s640/IMG_20160804_103505.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdACuwdegzPKrWnzmVQPdT4YyXF2_zZ-ICLpAM4drYQSfiG_REJgdSkonf_aX-ISXV9OVSnY_o-IxDYPpFuBL8CVFC-tUZs-TyaDOp2HielgQBjk9gIh4WhK7qZxPXAZGJ4rosgn1Bxh2/s1600/IMG_20160804_084006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdACuwdegzPKrWnzmVQPdT4YyXF2_zZ-ICLpAM4drYQSfiG_REJgdSkonf_aX-ISXV9OVSnY_o-IxDYPpFuBL8CVFC-tUZs-TyaDOp2HielgQBjk9gIh4WhK7qZxPXAZGJ4rosgn1Bxh2/s640/IMG_20160804_084006.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV9aDmFjZB-wQGcKxmSFTDBe53nl_NF4FvDR7SWeQQjKWn1arelIIpaH37JGjkc33ENvBl2t3WpO-nmJLaL5rnV3J3EPWWQbK1aVQ4s5qNSqk8wIlhjj89dg5ey8uwwu8_x_CKDpvaDzQb/s1600/IMG_20160802_190033_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV9aDmFjZB-wQGcKxmSFTDBe53nl_NF4FvDR7SWeQQjKWn1arelIIpaH37JGjkc33ENvBl2t3WpO-nmJLaL5rnV3J3EPWWQbK1aVQ4s5qNSqk8wIlhjj89dg5ey8uwwu8_x_CKDpvaDzQb/s640/IMG_20160802_190033_1.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikBwCxKewI5fH9cf682JDlIP7zU5Aat6NCODjwXQ3ruv8T1ERs49tCzTcurZY2ULCt652l1b5P0BrQJOgggxm3RUNxZka-xIWv-qjyKj1U3PRIFi0CJF8BTL260gZxu4aFE0Qz3nA1eQL3/s1600/IMG_20160802_185354.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikBwCxKewI5fH9cf682JDlIP7zU5Aat6NCODjwXQ3ruv8T1ERs49tCzTcurZY2ULCt652l1b5P0BrQJOgggxm3RUNxZka-xIWv-qjyKj1U3PRIFi0CJF8BTL260gZxu4aFE0Qz3nA1eQL3/s640/IMG_20160802_185354.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMNqYjbk1mWD2ER-EZGV4o-pFdfZprq4MtcSxLdBaIiAIfHnIYRAYrnY0EulGEQH-stumuPJkVb-Vu8tDmkFQkIMIQgvMlIQ6vzQz5eV7KOh8eMSzS_FcRpbsmlscbmgxCULEOBUrpdzly/s1600/IMG_20160802_184755.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMNqYjbk1mWD2ER-EZGV4o-pFdfZprq4MtcSxLdBaIiAIfHnIYRAYrnY0EulGEQH-stumuPJkVb-Vu8tDmkFQkIMIQgvMlIQ6vzQz5eV7KOh8eMSzS_FcRpbsmlscbmgxCULEOBUrpdzly/s640/IMG_20160802_184755.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC3jC2bH6JhrVHyJsRRiNm2MYkbmwjk8EjHW88HT4WUZWUAvwN8aW5bDjIIzIc56zNGcOyaqZogG68ULiEVCVEsLbwNV-5ZhmrQ0DPEHul23DGZKXkGxemITaSSLzjogFW1-kptLAmgQyq/s1600/IMG_20160802_173735.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC3jC2bH6JhrVHyJsRRiNm2MYkbmwjk8EjHW88HT4WUZWUAvwN8aW5bDjIIzIc56zNGcOyaqZogG68ULiEVCVEsLbwNV-5ZhmrQ0DPEHul23DGZKXkGxemITaSSLzjogFW1-kptLAmgQyq/s640/IMG_20160802_173735.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1bByXyraT1a2wr57XPmKeqdu3oIfNLTVfzhA6noF9iAZhPaaLIWK22QqIErsUxA3w-vux54r1hVeSql8cBJBE99TG8j_dv9NSoEx0YFMi1n6_vLZKyq5LIHQw9uxzBBpg0XgBMv7OsKY/s1600/IMG_20160801_203827.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1bByXyraT1a2wr57XPmKeqdu3oIfNLTVfzhA6noF9iAZhPaaLIWK22QqIErsUxA3w-vux54r1hVeSql8cBJBE99TG8j_dv9NSoEx0YFMi1n6_vLZKyq5LIHQw9uxzBBpg0XgBMv7OsKY/s640/IMG_20160801_203827.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJbLeFszkAnkSlXFMzAhzkOTFM29s5c8BAfzPjmlvf-mETphQcyawnmiEadeXcgfgoRaa9TOQO2Xi4gTPfbt8slCr0n9pjzhE37L1K29_ZJIROVx1ypJ-Grq58cNzFanmBlQAzqmbnMMo/s1600/IMG_20160730_185523.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJbLeFszkAnkSlXFMzAhzkOTFM29s5c8BAfzPjmlvf-mETphQcyawnmiEadeXcgfgoRaa9TOQO2Xi4gTPfbt8slCr0n9pjzhE37L1K29_ZJIROVx1ypJ-Grq58cNzFanmBlQAzqmbnMMo/s640/IMG_20160730_185523.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzl7-X2n6eA2MT4rY5kkolegJZXcPYz6HyDGJ2AX1EpyJWFFMBDoyl1niC3KW6t8TXSSKljt2tqZftk88B1WZU_PBa1vTdgOB2vfuREt73MdEYLgGNjfAI0TMBYDEd2I3CdaewBm0M85nA/s1600/IMG_20160730_104806.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzl7-X2n6eA2MT4rY5kkolegJZXcPYz6HyDGJ2AX1EpyJWFFMBDoyl1niC3KW6t8TXSSKljt2tqZftk88B1WZU_PBa1vTdgOB2vfuREt73MdEYLgGNjfAI0TMBYDEd2I3CdaewBm0M85nA/s640/IMG_20160730_104806.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiiLiP7P0S0wkWgWtpABabI_Mo-Qb9ksVE89UhZO1suGOjgw3eQB-x3EOL09_XI1IvWxwWXZ8VYB5R7cbwt9Ck_De2VYD1nflkdu_xqL3QQJGFgA4mcF2wirPFwuG4gWulUXSrYgoT9Ks/s1600/IMG_20160730_104755.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiiLiP7P0S0wkWgWtpABabI_Mo-Qb9ksVE89UhZO1suGOjgw3eQB-x3EOL09_XI1IvWxwWXZ8VYB5R7cbwt9Ck_De2VYD1nflkdu_xqL3QQJGFgA4mcF2wirPFwuG4gWulUXSrYgoT9Ks/s640/IMG_20160730_104755.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCFnyf6tTTvYt3D1081PfbS8nkfimwC6FhyHUChlaORlFMLqc9A0qYrlpV-Zk1njim27E__DdubGBQiFJfbBFZoOopn9da0poJxA7kC8xAbiYWeSZ6VIePUbOJjOTJHrbKC1K4izOo6bnM/s1600/IMG_20160725_125613.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCFnyf6tTTvYt3D1081PfbS8nkfimwC6FhyHUChlaORlFMLqc9A0qYrlpV-Zk1njim27E__DdubGBQiFJfbBFZoOopn9da0poJxA7kC8xAbiYWeSZ6VIePUbOJjOTJHrbKC1K4izOo6bnM/s640/IMG_20160725_125613.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4D-SuzVmGOdqVkn-HpUevAry0KyAQKOKx919ZYhVIWq13JQpc4N6I00jOwxcQVPhYwky4rnY1YB73OTv2J7Vn31VOH5UAmYsdDLV4w9hXEIEgglCJSWgF9Cht_upDXPkn_icup9VByrup/s1600/IMG_20160725_131002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4D-SuzVmGOdqVkn-HpUevAry0KyAQKOKx919ZYhVIWq13JQpc4N6I00jOwxcQVPhYwky4rnY1YB73OTv2J7Vn31VOH5UAmYsdDLV4w9hXEIEgglCJSWgF9Cht_upDXPkn_icup9VByrup/s640/IMG_20160725_131002.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcS2NtSOEAtblew3BaWBbyMn14JpFQ4q2NIZ7SKSGCKbZ_KVKLBwjmF7X1XJA_NmjfrODlDJF-NYkCFBq34Oo005pGd7Uh0uXt_ALZVl1R0qzppiwEobI-InEj83NhkGPBxji-OUH2rzDd/s1600/IMG_20160725_193459.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcS2NtSOEAtblew3BaWBbyMn14JpFQ4q2NIZ7SKSGCKbZ_KVKLBwjmF7X1XJA_NmjfrODlDJF-NYkCFBq34Oo005pGd7Uh0uXt_ALZVl1R0qzppiwEobI-InEj83NhkGPBxji-OUH2rzDd/s640/IMG_20160725_193459.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_Kjx_SNklFm1FGS77Z4FfAnuI-DDZ45a6QvGMYSUyNTaS0MU-PfoBDecIbWSWOFc7cevsi1heXWHHXh2oxiMwfAHkgkL3lNnUVPXg09JtMBFNs2e6cm-4OlFJ3SBzslhXJcoVMswdQYT/s1600/IMG_20160730_102054.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_Kjx_SNklFm1FGS77Z4FfAnuI-DDZ45a6QvGMYSUyNTaS0MU-PfoBDecIbWSWOFc7cevsi1heXWHHXh2oxiMwfAHkgkL3lNnUVPXg09JtMBFNs2e6cm-4OlFJ3SBzslhXJcoVMswdQYT/s640/IMG_20160730_102054.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDrIHvnKna8eM0HtjAmshgSz3WehUV6olyQlO7OS1Z8eynXtMA2s3hyy8ckloPcumYDBxtKi0pHLZ1-RLDwDqUV4qC8cBhLYxCG64Uv6hJa4GStHBx1H_3oX5Pj0u37uvQ2FUVNP7Yztbb/s1600/IMG_20160730_102050.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDrIHvnKna8eM0HtjAmshgSz3WehUV6olyQlO7OS1Z8eynXtMA2s3hyy8ckloPcumYDBxtKi0pHLZ1-RLDwDqUV4qC8cBhLYxCG64Uv6hJa4GStHBx1H_3oX5Pj0u37uvQ2FUVNP7Yztbb/s640/IMG_20160730_102050.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipDGA25Om4EZ0yCN08IS0see-gGLb5s8SzY8NqYT0oO7dzjQtLpcFal89RuirrHg8hYsTMAe2U5XFB55AVHtSADxmcWqEbliBPchQg0kNvJ8_c2-n7WkU1dbgXMtwNkL7q3tKvYzsrhM3n/s1600/IMG_20160730_101903.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipDGA25Om4EZ0yCN08IS0see-gGLb5s8SzY8NqYT0oO7dzjQtLpcFal89RuirrHg8hYsTMAe2U5XFB55AVHtSADxmcWqEbliBPchQg0kNvJ8_c2-n7WkU1dbgXMtwNkL7q3tKvYzsrhM3n/s640/IMG_20160730_101903.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPnYZXLxnFgpTJmFRkxEeYCEnbHSNBp334j1X1FADk07zoWaBI6WUnmxx4bFFyn2ZOtfUql_K_83rzosy-HG4VUOo6ONOXCSEhNFujVRyR25d5SMbfhbHTjr3aWZO_gZb5ZeXVu_OP9c-/s1600/IMG_20160727_132757.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPnYZXLxnFgpTJmFRkxEeYCEnbHSNBp334j1X1FADk07zoWaBI6WUnmxx4bFFyn2ZOtfUql_K_83rzosy-HG4VUOo6ONOXCSEhNFujVRyR25d5SMbfhbHTjr3aWZO_gZb5ZeXVu_OP9c-/s640/IMG_20160727_132757.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1RZmaigAnLTpK2xbxh0WW6Rst6-8o6b8cHrx0W8l2hi0TSkBbaRHh6ATA5iCd5rDb3OuHUyQRWbiVv-uTeraeXO8hiGaOVZSMVvAS0cDztYsZYGXRPEoZnCh3BYV4-yXwCKkdvUzYGD13/s1600/IMG_20160727_124959.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1RZmaigAnLTpK2xbxh0WW6Rst6-8o6b8cHrx0W8l2hi0TSkBbaRHh6ATA5iCd5rDb3OuHUyQRWbiVv-uTeraeXO8hiGaOVZSMVvAS0cDztYsZYGXRPEoZnCh3BYV4-yXwCKkdvUzYGD13/s640/IMG_20160727_124959.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnP8t9N3rgWf2yg-jLYjC1qzYufzzqinWjexq39eIAz7iqKNSn38W8XL1iAHob1uyqDRXmyfLsqJb-dQ57Prm7fj5pXqjgPJ7Nvd6nX4qQyiZXeuOQinmm_t1LP605r37KJeNK162FtmLu/s1600/IMG_20160726_174013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnP8t9N3rgWf2yg-jLYjC1qzYufzzqinWjexq39eIAz7iqKNSn38W8XL1iAHob1uyqDRXmyfLsqJb-dQ57Prm7fj5pXqjgPJ7Nvd6nX4qQyiZXeuOQinmm_t1LP605r37KJeNK162FtmLu/s640/IMG_20160726_174013.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixtRdZH888PIGGYCNRaAAm9jq-sOM8cnJu-osCJYuk73iW7B9WW-h0nmkqSZ-AnYmfsWT5JktzgzETnQo4qGCA0rIyg_T3tURgWrsZYp4H-HDC7BWctUPVJ67ZanU7qnNqwei0JGi8psYx/s1600/IMG_20160730_101504.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixtRdZH888PIGGYCNRaAAm9jq-sOM8cnJu-osCJYuk73iW7B9WW-h0nmkqSZ-AnYmfsWT5JktzgzETnQo4qGCA0rIyg_T3tURgWrsZYp4H-HDC7BWctUPVJ67ZanU7qnNqwei0JGi8psYx/s640/IMG_20160730_101504.jpg"> </a> </div>Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-9993030458462403242016-08-14T17:02:00.001+02:002016-08-14T17:05:28.660+02:00Otthonra vàrva - Csopak 2016<p dir="ltr">Idèn Berci nèlkül nyaralunk ugyhogy egy rèszünk otthon maradt...<br>
Nagyon hiànyzik de azzal, hogy itt vagyunk - leköltöztünk - levettünk a vàllàról egy terhet. Vagyis pontosabban Nagypapa es Nagymama mert sajàt kènyelmüket feladva nyaraltatnak minket immàr harmadik hete. Hajózàs, finom ètelelek, kerti jatèkok, strandolàs, sokminden jóban van rèszünk. Berci eddig kètszer jött le egy-egy napra ès azok csodàsan varàzslatosan teltek. A gyerekek köszöntöttek minket, ujjongtak, hogy itt van Apa :strandoltunk ,vizibicikliztünk, megneztuk a Kungfupanda 3-at ès rengeteget nevettünk. Szeretetben telt az a kis nyaralàs ami idèn hetünknek jutott.<br>
Berci emberfeletti módon csinàlja a hàzat. Ezer olimpiai aranynàl is többet èr nekünk az erőfeszítèse ès kitartàsa. Szeretnènk vele lenni de nem tudunk. Imàdkozunk az anyagiakèrt, hogy legyen valahogy mert nagyon el vagyunk csúszva. Nimrod a Tündi Zolika köszöntős ajàndèkravalót a hàzba szànta ezzel a gesztussal plusz tàmogatàs jött mèg az ősöktől, Berci szülei is tàmogatnak ès Ati papa is rengeteget dolgozik a hàznàl. Berci sógora az èpìtèsz ő is mindent megtesz èrtünk, csinàlt falèpcsőt ès amikor tud jön ő is segìteni.<br>
Közel se lesz kèsz, majd aprànkènt, egy konyhaszekrény, egy szobaajto meg ilyenek. De màr csupa szeretet mert a gyerekek annyira vàrjàk ès imàdkoznak èrte, hogy nagyon!!!!!<br>
Èn szètizgulom magam mert talàn napok kèrdése ès elkezdünk àtcuccolni. Nèzem mit tudunk olcson honnan megszerezni, Bercivel ìgy talàljuk ki közösen milyen legyen belülröl: mondja mi kell èn kinèzem telefonon beszèlünk az àruházba egyeztetünk, m<i>e</i>gveszi, örülünk, rohan tovàbb.</p>
<p dir="ltr">A gyerekeknek meg jobbnàl jobb ötleteik vannak, hogy honnan szerezzünk mèg pènzt. Nimrod mindent vitt amikor azt mondta: -MAJD BEÀLLOK BALETTOSNAK!, Kori a rejtvènyfönyeremènyre gyúr, Simi lemond a legorol ha megnyeri helyette pénzt kèr a hàzra. Nimròd talàlt 20 forintot ès rohant hozzàm teljesen komolyan :-Anya! A hàzra!..</p>
<p dir="ltr">Hàt így vàrakozunk mi: "Apa kis csalàdja".</p>
Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-19723692470075959832016-08-06T12:54:00.001+02:002016-08-06T12:54:25.475+02:00Aztan itthon...<p dir="ltr">Jo volt Bercit ujra latni jaj nagyon hianyzott a gyerekeknek es nekem. A nagyok Horvatorszagba kaptak egy kis zsebpenzt es utolso nap a boltba mindent Apàra költöttek. Ott szàmolgattak mi jon meg ki a kunàból nagyon meghato volt, aztan itthon az ajàndèk àtadàs is...<br>
A Labiba szepen felujitott szobak vartak minket (mikozben tavol voltunk megujult a ket kis szoba).<br>
Kèt hetet voltunk otthon, meglatogattuk Lauràèkat, Bercit es Ati papat munka közben a háznál. <br>
Hamar elrepült a nehany nap es mar indultunk is Balatonra.</p>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA6K2JQ_VLl6Fa79V4a1gqJUvmJcQAJriRbeHnz2tsoAdq0kOj3YbbbtRzFbhPMOgXoLIFL5o4SuKVtdshay0QXKUv-G46sOpTqM8X13s_kW9SagWFdeQqCzbDuvwZHEXT3V9PnklJ_a_f/s1600/IMG_20160713_122458.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA6K2JQ_VLl6Fa79V4a1gqJUvmJcQAJriRbeHnz2tsoAdq0kOj3YbbbtRzFbhPMOgXoLIFL5o4SuKVtdshay0QXKUv-G46sOpTqM8X13s_kW9SagWFdeQqCzbDuvwZHEXT3V9PnklJ_a_f/s640/IMG_20160713_122458.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGTyMNvETgr6eLWnlZPQ0mYdtvO_WhP_oPlYzHlfylW8ez3uZAt-9l7cqSH5IWtm-psY6K9orB8NuY113SJJevOrXNa1jYvAA0ESDsjkgmV6s4O9Lklilj8_k6SKetw2Le7mos9phG7ADc/s1600/IMG_20160713_171733.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGTyMNvETgr6eLWnlZPQ0mYdtvO_WhP_oPlYzHlfylW8ez3uZAt-9l7cqSH5IWtm-psY6K9orB8NuY113SJJevOrXNa1jYvAA0ESDsjkgmV6s4O9Lklilj8_k6SKetw2Le7mos9phG7ADc/s640/IMG_20160713_171733.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6gFOcKO37WGma8vRwzXe_7pSsXHRTUtjPKAB_Fz6Dznvk57mSK_L0RTJbZvM6HDPkLLJrLytm9NKVqW4XFQTqdi5AywbbrypCPFGs-cBXWmWTXHNOkG3S-yxDdaxBJtxJlUC-uVgOO1Tv/s1600/IMG_20160713_185840.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6gFOcKO37WGma8vRwzXe_7pSsXHRTUtjPKAB_Fz6Dznvk57mSK_L0RTJbZvM6HDPkLLJrLytm9NKVqW4XFQTqdi5AywbbrypCPFGs-cBXWmWTXHNOkG3S-yxDdaxBJtxJlUC-uVgOO1Tv/s640/IMG_20160713_185840.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBuhyphenhyphenlgEc_-YJ_7c0h6ghxJAKhRBDvOSds6RslhraOtcTdcfg4Ua3XDrzOw3nmlNMJuv9baXw5I4JYjsB1m55mVXT0G6LRveUf9xSt7qLUUWoPdBC23-4vENLFhm_-C0Nthg8dnklnoXlv/s1600/IMG_20160713_182229.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBuhyphenhyphenlgEc_-YJ_7c0h6ghxJAKhRBDvOSds6RslhraOtcTdcfg4Ua3XDrzOw3nmlNMJuv9baXw5I4JYjsB1m55mVXT0G6LRveUf9xSt7qLUUWoPdBC23-4vENLFhm_-C0Nthg8dnklnoXlv/s640/IMG_20160713_182229.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMCD1Ispn5IqngiX53G4mif9sApz5EX4MnSIIe6fthLUSQL9lapD9Y9MskUbhj5sxQUPuJ_ApeBz18zoG4HPJ-JS-spFc93RSzWC0WDelXazlsr24dy7WQylVhv99nOHW8KyeBzOpd2Ygj/s1600/IMG_20160716_093039.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMCD1Ispn5IqngiX53G4mif9sApz5EX4MnSIIe6fthLUSQL9lapD9Y9MskUbhj5sxQUPuJ_ApeBz18zoG4HPJ-JS-spFc93RSzWC0WDelXazlsr24dy7WQylVhv99nOHW8KyeBzOpd2Ygj/s640/IMG_20160716_093039.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwx5JSuUlRHL9zdJT6fh5YEoPjZlHdnm99FlbVMrytW6wl34TKH9KEII7_j-AEXGuEqX-rYqqO86q63JgZCXG2ah4dmjFrPFMmxhCm7dSkOxNu9jt61mSW99a_DyBpvaaG9xyifdudJktk/s1600/IMG_20160717_112018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwx5JSuUlRHL9zdJT6fh5YEoPjZlHdnm99FlbVMrytW6wl34TKH9KEII7_j-AEXGuEqX-rYqqO86q63JgZCXG2ah4dmjFrPFMmxhCm7dSkOxNu9jt61mSW99a_DyBpvaaG9xyifdudJktk/s640/IMG_20160717_112018.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFb_wu3scMWoj3xAnhDUjkQUacpifqJM6ktIb5fNOnO8Xxh9rFb2OYc5qErJfYB8ZtefNsQ0AAaZvQekJ-Wtt5njZkYBXWrBinGZaODHzGGk4VfhfZZHfqH6GeRhf0tAcg-BoHRBlVWvX_/s1600/IMG_20160719_131840.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFb_wu3scMWoj3xAnhDUjkQUacpifqJM6ktIb5fNOnO8Xxh9rFb2OYc5qErJfYB8ZtefNsQ0AAaZvQekJ-Wtt5njZkYBXWrBinGZaODHzGGk4VfhfZZHfqH6GeRhf0tAcg-BoHRBlVWvX_/s640/IMG_20160719_131840.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYkwQFBjVfk9wYeS3aePTVHyhh14KCi06nx7Dd3-kXOtBG2JQFy4oc1NC1soZWVZ6_IDEftQQ5wjLGUrNy-9c0vy60oVFYS8UJNJZMrD5bYnDxzyWZhOMYS_QnZrKfSbdG9EdSuSU4ZXvX/s1600/IMG_20160722_193029.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYkwQFBjVfk9wYeS3aePTVHyhh14KCi06nx7Dd3-kXOtBG2JQFy4oc1NC1soZWVZ6_IDEftQQ5wjLGUrNy-9c0vy60oVFYS8UJNJZMrD5bYnDxzyWZhOMYS_QnZrKfSbdG9EdSuSU4ZXvX/s640/IMG_20160722_193029.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5IdXrBbGTY1c120dQbYxcBSw8dWO_x4FnSaiMzN1O0aRa8d1VV1YPEKd8cY9A_k-15-kHHRjAW-E5-JndY_zqqc3ZNOalokGjGQRrbKPHbGgOy-c3rv0_YsnAaoiYZoMNih_TDBCoag5D/s1600/IMG_20160722_193041.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5IdXrBbGTY1c120dQbYxcBSw8dWO_x4FnSaiMzN1O0aRa8d1VV1YPEKd8cY9A_k-15-kHHRjAW-E5-JndY_zqqc3ZNOalokGjGQRrbKPHbGgOy-c3rv0_YsnAaoiYZoMNih_TDBCoag5D/s640/IMG_20160722_193041.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRWsFf2rwTukLqrYGOm5CMFvoXJZ3hsKeTlL9XbcukxnyVdBIPWXakCXTSE0yBOUvT3IwaOBmWwS1frK7L2ZBFiaPDNL-FWU1KLLKA6ZyYs3MDi3Kc1eShaF2UEjocLL105E-95LcH1eT4/s1600/IMG_20160712_100940.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRWsFf2rwTukLqrYGOm5CMFvoXJZ3hsKeTlL9XbcukxnyVdBIPWXakCXTSE0yBOUvT3IwaOBmWwS1frK7L2ZBFiaPDNL-FWU1KLLKA6ZyYs3MDi3Kc1eShaF2UEjocLL105E-95LcH1eT4/s640/IMG_20160712_100940.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQV9kVkHIx6ErRwnNckTSAZZruYT4tEki7FfxFn9Kqwe_5Sqt-e2SnX-R6acEZw7k5LEpvOGLuO6wzawYCXjTAND7Cp93MVjsCihV9YufMQfukv1IciijNglYxWENP1EpPZCqHEmkpBzSb/s1600/IMG_20160722_193557.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQV9kVkHIx6ErRwnNckTSAZZruYT4tEki7FfxFn9Kqwe_5Sqt-e2SnX-R6acEZw7k5LEpvOGLuO6wzawYCXjTAND7Cp93MVjsCihV9YufMQfukv1IciijNglYxWENP1EpPZCqHEmkpBzSb/s640/IMG_20160722_193557.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdOBp892X2KBw7PitAp0hhAFigP62YuBQLNJH7GvuI0RXclLwivGQzTgo5jCdEd37PLLIkHTD0joEOiKL1MYoD_Yrn-4uOkoGaLILwxsnQYKnXUrtrre4wLBFdhv2eXgz3IQUu_VBqtG4i/s1600/IMG_20160722_194234.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdOBp892X2KBw7PitAp0hhAFigP62YuBQLNJH7GvuI0RXclLwivGQzTgo5jCdEd37PLLIkHTD0joEOiKL1MYoD_Yrn-4uOkoGaLILwxsnQYKnXUrtrre4wLBFdhv2eXgz3IQUu_VBqtG4i/s640/IMG_20160722_194234.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQhHVBdR8aQuryfnl6VAlhkdNsJLe3reGmbxQAeeMhE-9kveQJSX19WiIwkIhdm-MgMb9hAuMnGoBQ2m6egifBz7Dpx0KPxae9CC61ekGauUwWq7ieOF7DFiy_l4dY1a7GPz5fA1R91HU_/s1600/IMG_20160722_193512.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQhHVBdR8aQuryfnl6VAlhkdNsJLe3reGmbxQAeeMhE-9kveQJSX19WiIwkIhdm-MgMb9hAuMnGoBQ2m6egifBz7Dpx0KPxae9CC61ekGauUwWq7ieOF7DFiy_l4dY1a7GPz5fA1R91HU_/s640/IMG_20160722_193512.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiO-73buz0oVZaDH6PUf0VLVEYK4Q-GKBfcNiqUTRb_8c0PBiVXShPLw968bloFY2dwarsF0fjUrwSgSCJTdIGs7S6f6GW8ZMTiqfGVjGhCBrnn2QoRSe9z7Y0cxHeJB7CTNh_qHgDqPk2/s1600/IMG_20160722_194522.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiO-73buz0oVZaDH6PUf0VLVEYK4Q-GKBfcNiqUTRb_8c0PBiVXShPLw968bloFY2dwarsF0fjUrwSgSCJTdIGs7S6f6GW8ZMTiqfGVjGhCBrnn2QoRSe9z7Y0cxHeJB7CTNh_qHgDqPk2/s640/IMG_20160722_194522.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJM_V2SBvExup70qHsDnplN_MHfFXzYYcfqxKXOPE7pDgnKrwi5wYRV4FSUHUaP0z-VB87Lyz86UrdAu97kg_kv_GNCOWqYGhCURD0HMPUHRJ4S9nag29Mb0nbKz3dpSucBX8fv09ZQR7p/s1600/IMG_20160721_114410.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJM_V2SBvExup70qHsDnplN_MHfFXzYYcfqxKXOPE7pDgnKrwi5wYRV4FSUHUaP0z-VB87Lyz86UrdAu97kg_kv_GNCOWqYGhCURD0HMPUHRJ4S9nag29Mb0nbKz3dpSucBX8fv09ZQR7p/s640/IMG_20160721_114410.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiJykflg8l6GTnr1sWc6GR8W7lelDjQOpH1sd90LuimZrJdWuoEF3plknexsCIersYAhEE6s1WWD8c-Ma0JXfOFn4rQ0uIG-UeELT9we0ZoYzQ2177jgoiMso5vi_fH8KcValA_NTRYIGX/s1600/IMG_20160722_195838.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiJykflg8l6GTnr1sWc6GR8W7lelDjQOpH1sd90LuimZrJdWuoEF3plknexsCIersYAhEE6s1WWD8c-Ma0JXfOFn4rQ0uIG-UeELT9we0ZoYzQ2177jgoiMso5vi_fH8KcValA_NTRYIGX/s640/IMG_20160722_195838.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoEUtssnsMNItjXJwj2Bb6cHT2MAwNTcoCfWS_C1A0n7yu_f1gB8VWzU2omN1IzDq_oIjlMg9b7FgN2heczEAeAmKScULru-x7v4H31vc-fCkOIg4s4JexkJg9anP8-tbNUUkpLGqQo2hy/s1600/IMG_20160722_193942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoEUtssnsMNItjXJwj2Bb6cHT2MAwNTcoCfWS_C1A0n7yu_f1gB8VWzU2omN1IzDq_oIjlMg9b7FgN2heczEAeAmKScULru-x7v4H31vc-fCkOIg4s4JexkJg9anP8-tbNUUkpLGqQo2hy/s640/IMG_20160722_193942.jpg"> </a> </div>Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-10567752940455044122016-08-05T21:44:00.001+02:002016-08-05T21:44:46.704+02:00Tengeri kèpek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8QrhiGNK2j13Zm85UjsU9Y4-T-EX816wEZA-p846k86yEROijJGtwFM3PEKWp04mperCwhDON3B2pAXg4oawet9MaCIJqeqoi3BHCBmKK1bfcb4QoPSQWCm_JXLpwwBj4yuzGMYyIYpmr/s1600/IMG_20160626_202234.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8QrhiGNK2j13Zm85UjsU9Y4-T-EX816wEZA-p846k86yEROijJGtwFM3PEKWp04mperCwhDON3B2pAXg4oawet9MaCIJqeqoi3BHCBmKK1bfcb4QoPSQWCm_JXLpwwBj4yuzGMYyIYpmr/s640/IMG_20160626_202234.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjN9iFulsfE4Jucql8JnwAccBN0Lg5rWMpDNALpQOQ-00uVCHS1SnF3oTtzIYnpGvaTjUrHbkNhtAowR-uucXec5AphGyF-iK7M6SBsUyRKjMMLu92PIqJcTB6pqRFE2FEi421thM4OR0L/s1600/IMG_20160628_092948.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjN9iFulsfE4Jucql8JnwAccBN0Lg5rWMpDNALpQOQ-00uVCHS1SnF3oTtzIYnpGvaTjUrHbkNhtAowR-uucXec5AphGyF-iK7M6SBsUyRKjMMLu92PIqJcTB6pqRFE2FEi421thM4OR0L/s640/IMG_20160628_092948.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWBboeEdiPFaCUK2PSp5WMi1SMIYPg1ALJ5S25J_1oxfOJYMKwJqPm2nA6L8sgL-9wwPKdK1BSwDX3VLIUc-szksQ-4BfownvU3aE78A0dhuyfeYPWs1GkCT1QoopavLGzHCxdBC8LXpU7/s1600/IMG_20160627_190648.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWBboeEdiPFaCUK2PSp5WMi1SMIYPg1ALJ5S25J_1oxfOJYMKwJqPm2nA6L8sgL-9wwPKdK1BSwDX3VLIUc-szksQ-4BfownvU3aE78A0dhuyfeYPWs1GkCT1QoopavLGzHCxdBC8LXpU7/s640/IMG_20160627_190648.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDGAdv7587nOAnVeJX2Hjfg0ZrVIIajNLkaEoUf9D_Eh_ha9kEaczxptqHcJcys1PZxPc4iHnDryAJnpzzLYL-YPM5LrLi5wsKt0TPI-S5Lf1tugj37z-ry6HyBxQJmjac3DurSs0aBd3m/s1600/IMG_20160630_102206.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDGAdv7587nOAnVeJX2Hjfg0ZrVIIajNLkaEoUf9D_Eh_ha9kEaczxptqHcJcys1PZxPc4iHnDryAJnpzzLYL-YPM5LrLi5wsKt0TPI-S5Lf1tugj37z-ry6HyBxQJmjac3DurSs0aBd3m/s640/IMG_20160630_102206.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbbQVEjUq5nmlqVK_gG3xSLPQ4ThtLiarh4Ro2oG8y1o6YwfoITJgly-3kG0qOxP-00bRBmzTBNbSAFkhFhUgWXtTTNCqNM4Zx9870oFttOw_htySvhijfZPslI5qcgaRvy_M_HbXytwhP/s1600/IMG_20160702_202353.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbbQVEjUq5nmlqVK_gG3xSLPQ4ThtLiarh4Ro2oG8y1o6YwfoITJgly-3kG0qOxP-00bRBmzTBNbSAFkhFhUgWXtTTNCqNM4Zx9870oFttOw_htySvhijfZPslI5qcgaRvy_M_HbXytwhP/s640/IMG_20160702_202353.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi150vyGvIEoKjXPh0fIdBJOThfU9kmhmqfiQLL5SoKA2bGTFoHuJ9ZDZFDKyx4dRy1KjtfW4zB7F6PFR2PGkb8zUzvWEIoq2wePmkOESraRb3dL3mjZW1BAgGIx2Wl0KAnUl_Rn4_DjOVe/s1600/IMG_20160703_200717.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi150vyGvIEoKjXPh0fIdBJOThfU9kmhmqfiQLL5SoKA2bGTFoHuJ9ZDZFDKyx4dRy1KjtfW4zB7F6PFR2PGkb8zUzvWEIoq2wePmkOESraRb3dL3mjZW1BAgGIx2Wl0KAnUl_Rn4_DjOVe/s640/IMG_20160703_200717.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijwYHGW-H6s3mJYAU90_9ERLswJYnEtLUvjaxc4fPeeFTlqROPslQ7TSTbNxcyYayiSAwHH5cnjSFj-Qj8I7l9WV0LrhSj8X6Nhfk9YbQsXlN2RmCfT7vCi-Fa6pT0MSBozLhftoiu2DLh/s1600/IMG_20160703_202224.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijwYHGW-H6s3mJYAU90_9ERLswJYnEtLUvjaxc4fPeeFTlqROPslQ7TSTbNxcyYayiSAwHH5cnjSFj-Qj8I7l9WV0LrhSj8X6Nhfk9YbQsXlN2RmCfT7vCi-Fa6pT0MSBozLhftoiu2DLh/s640/IMG_20160703_202224.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgElPPzECnWfbzaqoVljVudzrpP_9EYxfwkDVjg_2UwI72NL0z2E-8P3BVAKBP-njxURDcBJUrYrxSJRleGkjocM8Gg6glS6Dt-8bxp8BMHV6QNciVN8FtCzMdoM0AzoPO_SmNmX_TwXMn_/s1600/IMG_20160703_202551.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgElPPzECnWfbzaqoVljVudzrpP_9EYxfwkDVjg_2UwI72NL0z2E-8P3BVAKBP-njxURDcBJUrYrxSJRleGkjocM8Gg6glS6Dt-8bxp8BMHV6QNciVN8FtCzMdoM0AzoPO_SmNmX_TwXMn_/s640/IMG_20160703_202551.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilAA6Jy87E1TO3s2W5s66AFw-B1VrYre7xeNj0QH5IOW6HExw-76ecoW76k8mz-SKy2HVXsLsqD23ktQbQvayWYyRrUW6sUz54YPutxMAumqY09seMEZ0hu_e5iPzQBG2n74x_ZCVZpb-_/s1600/IMG_20160705_112537.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilAA6Jy87E1TO3s2W5s66AFw-B1VrYre7xeNj0QH5IOW6HExw-76ecoW76k8mz-SKy2HVXsLsqD23ktQbQvayWYyRrUW6sUz54YPutxMAumqY09seMEZ0hu_e5iPzQBG2n74x_ZCVZpb-_/s640/IMG_20160705_112537.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6cvc6tUDzQ4GeCYv0Q400bA95ucTol-UBAIPU-BUCJAkNCUlAawBfdb7zVL3xmiLgvk8d_uDVOZuxCjBtTWzQGq_KBncHw3FJICtfoeeSCRrEQ7pajL5PwnHT0o496E_7LNRxY91E6Wx_/s1600/IMG_20160706_120727.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6cvc6tUDzQ4GeCYv0Q400bA95ucTol-UBAIPU-BUCJAkNCUlAawBfdb7zVL3xmiLgvk8d_uDVOZuxCjBtTWzQGq_KBncHw3FJICtfoeeSCRrEQ7pajL5PwnHT0o496E_7LNRxY91E6Wx_/s640/IMG_20160706_120727.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho-Ekmi_K1o2YzEg5p4MkZMCfrr5sqam4DedrALXfov_XvOTIBsib5_U6R3R9SfvaGeKn00wZ2-SEDM8l0sFcCbVyM85JYieTsvsH2-wbQy7ziq0e0CDxdISiAw2ppynhJPNervw4Qsld3/s1600/IMG_20160710_170134.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho-Ekmi_K1o2YzEg5p4MkZMCfrr5sqam4DedrALXfov_XvOTIBsib5_U6R3R9SfvaGeKn00wZ2-SEDM8l0sFcCbVyM85JYieTsvsH2-wbQy7ziq0e0CDxdISiAw2ppynhJPNervw4Qsld3/s640/IMG_20160710_170134.JPG"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUxeaExVrTlWTy31yreiq5q6qeRrG0MbxsF9VydcP5yn0VgwgCfygMFCK9NgzdCL7fjL9VxpHsAOKRh-nRRqHXw38W8ZzNJGwTawjmqqpSpJm2ftIMji__tTjtsqdsser2izzPq184hroz/s1600/IMG_20160706_133351.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUxeaExVrTlWTy31yreiq5q6qeRrG0MbxsF9VydcP5yn0VgwgCfygMFCK9NgzdCL7fjL9VxpHsAOKRh-nRRqHXw38W8ZzNJGwTawjmqqpSpJm2ftIMji__tTjtsqdsser2izzPq184hroz/s640/IMG_20160706_133351.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAc_yMtVJG_1H_fcVaeDlDxE6cFKgVl6nEhPJRWPN-W-U7x8xnO6B_9Tr9-aGEJ9-Pm_DFXIlDFWr3JVMGRUHoG6yOWEV4am_slX_RwO0WqTwpsTTYo29lwczbUMSaeph0eYZDXS7ukF8A/s1600/IMG_20160706_133431.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAc_yMtVJG_1H_fcVaeDlDxE6cFKgVl6nEhPJRWPN-W-U7x8xnO6B_9Tr9-aGEJ9-Pm_DFXIlDFWr3JVMGRUHoG6yOWEV4am_slX_RwO0WqTwpsTTYo29lwczbUMSaeph0eYZDXS7ukF8A/s640/IMG_20160706_133431.jpg"> </a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy1VXrs84ujAroRyD5STxXh0WiBH0d7_T3DbaYKhy4ZEXcdlNB4tIlQVXaQRSvbYEbqqd4fY20EEZUEtrsuhbgyfeCahZ1gR0ABZkRuK6BkXXybAHlzNyvHN9ZagQC50pyvxeXrwLCCc7v/s1600/IMG_20160706_133517.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy1VXrs84ujAroRyD5STxXh0WiBH0d7_T3DbaYKhy4ZEXcdlNB4tIlQVXaQRSvbYEbqqd4fY20EEZUEtrsuhbgyfeCahZ1gR0ABZkRuK6BkXXybAHlzNyvHN9ZagQC50pyvxeXrwLCCc7v/s640/IMG_20160706_133517.jpg"> </a> </div>Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-83093969812927825322016-08-05T12:58:00.001+02:002016-08-05T21:23:42.675+02:00Tenger 2016<p dir="ltr">Olyan szèp volt!<br>
Az eleje nehezkesen indult mert vasarnap reggel mikor becsomagolva vartuk anyut, hivott hogy az auto elromlott. Nem volt nagy baj de az alkatreszre 2 napot varni kellett. Henkék házába nyaraltunk addig igy a Labanc utcat elhagyva, Bercitől elbucsuzva a nyaralàs vasàrnap delutan Sukoron, kezdetet vette. Editet hìvtuk eme őrületes kalandra segìtőnek. Èvièk màr a hàzban vàrtak ,kipakolàs utàn pedig a gyerekeket 3 napig szinte ki sem lehetett venni a medencebol. Borzasztoan èlveztèk a nem vàrt kalandot! </p>
<p dir="ltr">Szerda reggel aztàn megjavult a kocsi sajnos nem teljesen mert neha leallt az autopalyan 120 korul de kora estere csak leertunk Vir szigetre mindenki legnagyobb örömère.<br>
Nem kell mondanom: a tenger gyönyörű!<br>
Berendezkedtünk es nagyjabol ugyanabban a tempoban elillant hamar a 10 nap: reggeli, boltozas anyuval ès Èvivel, tenger, anyu ebèd, pihenő, tenger, esti seta fagyi, vadulàs, unokatestveres foci eb bajnoksag a teraszon, vègkimerülès.</p>
<p dir="ltr">Egyik nap vegre meglàthattam azt amit eddig csak kepeken:a kornàtokat. Meseszép ahogy a kis lakatlan sziegetek elszorva pihennek a tengerben nèmelyiket egy kapolna, egy kereszt vagy csak növènyek dìszítik. Pakostanjeval szemben tobb ilyen kis sziget van az egyik olyan kozel volt hogy Kori mondta is Apàval àtusznak jövőre.</p>
<p dir="ltr">Anyu kitartoan főzött, mindennapra valami finomat, Tibi kitartoan jatszott a gyerekekkel, Èviek kitartoan befogadtak a szobajukba az eppen nem alvo gyerekeimet, Edit pedig kitartoan vigyazott a gyerekek testi es lelki èpsègère. Közben sokat nevettünk, Bercivel pedig estenkent beszeltünk mert nagyon hianyzott...</p>
<p dir="ltr">Kori örült a kèt lànyunokatestver tarsasàgànak, Simi csatlakozott a csajokhoz, Nimrod beszelt egy kicsit horvatul (Doberdan a labdàèrt jöttem!), Boldi felt a "tengeri èlővilàgtól", Domi pedig mint a "viri càpa" pancsolt a nagy kèksègben.<br>
Sokat nevettünk...</p>
<p dir="ltr">Nehèz elhagyni a tengert, igy volt ez mar kiskoromban is mikor haza kellett utazni, ès így volt most is.</p>
<p dir="ltr">A velencei hàzban töltöttük a hetveget, hazaerkezesunk masnapjan anyu autojan elszàllt a fèk...  </p>
<p dir="ltr">Minden jól ki volt talàlva - màr megint.<br>
Felejthetetlen kaland volt!</p>
Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-23905620128299655012016-07-13T22:41:00.001+02:002016-07-13T22:41:22.261+02:00Hegyek völgyek közöttVéget ért a tanév. Az államvizsgám másnapján már indultunk is nyaralni de előtte még megpróbáltuk kiüríteni a "menekültszállós" szobáinkat mert Berci szülői házában is két szoba felújításra lett ítélve.<br />
A záróvizsga hatalmas stressz volt, nagyon izgultam előtte. A szakdolgozatomra gyönyörű értékelést kaptam (kaptunk: anyuval, nagymamámmal, dédivel, barátnőmmel közös munkánkra) kiváló értékeléssel. Június 25-én már csak meg kellett védeni egy kissé nagy összefoglaló anyag kíséretében. Nem volt könnyű de hála Istennek végig mentem a kijelölt úton és az eredmény jeles lett. Büszkén de kissé meggyötörten és plusz kilókkal gyarapodva (a vizsgaidőszakos falatozásnak köszönhetően) hagytam el az iskolapadot és kértem a családomat ha még egyszer ilyenre vállalkoznék akkor inkább üssenek le....<br />
Mindenki boldog volt, hogy sikerült de leginkább a gyerekek akik el sem hitték, hogy VÉGE és többet nem kell tanulnom.<br />
<br />
Közben az iskolában (munkahelyemen) is eltelt az idei év. Terveim szerint maradok, a tanítványaim nagyon megszerettek (bár néhányan kérték, hogy ne éneket tanítsak - mert azt nem szeretik - hanem valami mást) és hát már nekem is van némi kötődésem hozzájuk viszont sajnos bele kellett kóstolnom a módosított feltételek visszautasításába ami nem esett jól de a családom az első akkor is!<br />
<br />
Kori és Simi gyönyörű bizonyítványt hozott, mindketten kitűnő tanulók lettek Istennek hála érte!<br />
Nimród lesz az új iskolásunk, művészeti osztályba kerül. Az óvodás ballagásán ő vitte a többieket, elképesztő hangja van, bátorsága és lelkesedése. Megtanult olvasni, kezdi utolérni Simit (Geronimo könyv számban) és egészen el tud mélyülni a dolgok tanulmányozásában.<br />
Nimródnak sok baráttól meg kellett válnia (máshova mennek iskolába) ami nagyon fáj neki de lesz egy-két ovis társ és amilyen szívesen barátkozó, lesznek újak is.<br />
<br />
Boldi még mindig a kis fekete barika a Fecske csoportban de igyekeznek nagyon szeretni és figyelni rá de tudom én, hogy nem könnyű vele. Reménykedünk, hogy pozitív változást hoz neki Nimród távozása és talán megtalálja a helyét nem mint a lázadó hanem mint ügyes okos vagány Boldika (amilyen oldalát mi ismerjük).<br />
<br />
Dominak nem sikerült megszeretnie a bölcsit úgy igazán. Sok a bizonytalan tényező, mert két gondozó is elment az utolsó hónapban. Maradt Mona akit nagyon szeret de mivel csak ő maradt a baba csoportban ezért minden kicsi rá tapad és nem tud szétszakadni. Utolsó bölcsis napon Domi elzuhant a kismotorral és letört egy nagy darab fog az amúgy is csorba első fogacskájából úgyhogy kis cápává változott amit később a tengeren kellőképpen hangsúlyozott.<br />
Domival kapcsolatban az aggasztó rész még mindig a nem kimutatott allergia ami hol van hol nincs és valószínűleg laktóz, a bölcsiben figyelnek rá de nem tudnak eléggé és még itthon is hibázunk mert néha elég ronda a pelusa tartalma. DE eszik meg hízik és rengeteg rizstejet fogyaszt de akkor is van egy dolog ami sok imádkozást igényelne és később meg még egy vizsgálatot hátha kiderül mi van.<br />
<br />
Berci pedig ezermillió erejével és energiájával dolgozik a házon és helyt áll a munkahelyein. Nem tudom hogy bírja (más már lehet megőrült volna) néha azt mondja nehezen de még akkor sem látszik rajta - csak a fáradtság.<br />
Nagyon szeret minket, hogy erre képes, még a tengerről is lemondott miattunk az én drága férjem...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzzuqvzi8smHqv1rutaWzgerkTEfetsfjTLogF4dFoRCghWyKfMu_L5-Fe3AUKGUZZLhEwnHqW80ceGH2_-Tx-aVS9xElT9HSSQH58R3OUkIVObxreCZLxHVoCyWEbC1RRabhPspsviBj7/s1600/IMG_20160713_185840.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzzuqvzi8smHqv1rutaWzgerkTEfetsfjTLogF4dFoRCghWyKfMu_L5-Fe3AUKGUZZLhEwnHqW80ceGH2_-Tx-aVS9xElT9HSSQH58R3OUkIVObxreCZLxHVoCyWEbC1RRabhPspsviBj7/s320/IMG_20160713_185840.jpg" width="192" /></a></div>
<br />
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-174836918412299660.post-1120540953902852492016-07-13T22:07:00.001+02:002016-07-13T22:07:33.334+02:00DiplomaSIKERÜLT!<br />
5-ös lett minden!<br />
Úgy érzem soha többet nem vállalkozom ilyesmire.<br />
Mindenki segített, nagyon sok támogatást kaptam, hogy végig tudjam csinálni ezt az egy évet!<br />
KÖSZÖNÖM!!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivudQGT29nF7nzyK4Ft1KB7HCyXj9EwxC2I6O_rVkt46OFaS834QQ80FIU7dR1mIphqhyphenhyphenIgSvNw-t5MP9UEfT6ZdJ2hlHF_N4mTXqYtUh1K0TRhXB3aR_qEHLSAFEGzzPftkg1qXPSlrYO/s1600/orsika_szakdolgozata-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivudQGT29nF7nzyK4Ft1KB7HCyXj9EwxC2I6O_rVkt46OFaS834QQ80FIU7dR1mIphqhyphenhyphenIgSvNw-t5MP9UEfT6ZdJ2hlHF_N4mTXqYtUh1K0TRhXB3aR_qEHLSAFEGzzPftkg1qXPSlrYO/s320/orsika_szakdolgozata-2.jpg" width="212" /></a></div>
<br />Gulácsi Orsihttp://www.blogger.com/profile/08750386727670391404noreply@blogger.com3