Vendégség és gyerekek

Vendégséget rendeztünk szombaton és hétfőn. Nekem ez nagy kihívás olyan állapotba hozni a lakást, hogy az ne legyen elrettentő példa. Mert hát ahol ennyi gyerek van ott széjjel van minden, a ruhák a játékok, a mesekönyvek , minden na de nem napok alatt válik ilyenné hanem percek alatt úgyhogy ha nem akarom csatatérben tölteni a mindennapjaimat akkor gyakorlatilag egész nap pakolhatok. Amikor meg vendégek jönnek akkor különösen. Berci persze segít mindenben és szeretjük ha jönnek hozzánk.
Szombaton Dia, Ádám és az öt 5 hónapos nagyon mosolygós Olivér voltak a vendégeink. Megnézték a kis Nimródot és persze Korit és Simit és végre én is beszélgethettem egy jót - már amikor hagyták a gyerekek. Koriék nagyon szeretik az ilyen alkalmakat mert ahogy megjönnek a vendégek és előkerülnek a finomságok ők azonnal rávethetik magukat a falatokra még mielőtt bárki észbe kapna. Megrohamozzák Simivel a kis asztalt amire ilyenkor megterítünk és beleharapnak mindenbe. Habzsolnak mint akik napok óta nem ettek és morzsáznak és isznak is és kilötykölik az egészet de ilyenkor még ez sem baj. Szeretik a vendéglátást és ez jó - még ha nekik egyenlőre ez a legjobb része.
Hétfőn pedig az utcában lakó fiatal ismerős házaspár jött a 13 hónapos kislányukkal. Ők is kiváncsiak voltak Nimródra és arra, hogy milyen három gyerekkel (ők júliusra várják a második babát és minimum négyet szeretnének). Jó látni, hogy ismerőseinknél, barátainknál gyarapszik a család és nem csak egy babát terveznek hanem nagy családban gondolkodnak és nem elrettentő példa vagyunk hanem követendő. Kori ma kiszaladt a konyhába hozzám és azt kiáltotta: "Anya, én még két testvéret szeretnék! Nem sokat, csak kettőt." - de akkor már sokan lesztek mondom én, még ennél is többen. De egyszer talán teljesül a kívánsága...

Összesen 33 és fél kilónyi könnyű teher

Nimród 6 hetes, 5 és fél kiló és 68-as ruhákat hord. Nagyon édesen nézelődik, mosolyog, elkezdett valami gagyogás szerű dolgot és borzasztó dühösen tud üvölteni ha nem tudok éppen foglalkozni vele. Megértem, ahol ekkora élet, hangzavar, jövés - menés, rohagálás van ott nagyon frusztráló lehet kimaradni az egészből és egy helyben a plafont bámulni de hát sajnos néha adódnak ilyen esetek mint a mai is páldául (fürdettem a nagyokat és ő kimaradt a buliból). Értem azt is miért hízik ilyen szépen és miért ilyen erős, muszáj neki, nem maradhat le. De sajnos nem olyan jó alvó mint Simike volt annak idején, hamarabb megébred és sokat szeret ébren lenni, pedig még jócskán alhatna szinte egész nap de ő sokszor inkább lesben áll mint egy igazi kis vadász.

Simike 22 hónapos 12 kiló és egyre több mindent mond. Legújabban a "Mije?" cica hangon a sláger: azaz rámutat valamire és nagyon helyes hangsúllyal magas hangon megkérdezi hogy mi az amit lát. Én meg elmondom, hogy pohár, vagy popsikrém, vagy pelenka és ő megismétli az első szótagot majdnem mindig helyesen. Nimródot mostmár ő is szereti megfogni és puszilgatni de még mindig az a legérdekesebb neki ha csavargathatja az orrát (amit persze nem hagyok és akkor megsértődik). Szeretete jeléül viszont leghűségesebb társát, a legnagyobb kincsét a kis bernipásztort szokta rátenni Nimród hasára, vállára, kezére (ahova tudja) és azt hiszem ez a legszebb ajándék amit így (majdnem) két évesen oda adhat a kistestvérének.

Kori 35 hónapos és 16 kiló. Napok óta engedi, hogy félre tűzzem a haját, hogy ne lógjon a szemébe én meg gyönyörködök a kis pofijában és nézem, hogy mennyire olyan mint Berci. Nekem ő legszebb és a legokosabb majdnem 3 éves kislány a világon mégha egy kicsit akaratos is...