Vendégséget rendeztünk szombaton és hétfőn. Nekem ez nagy kihívás olyan állapotba hozni a lakást, hogy az ne legyen elrettentő példa. Mert hát ahol ennyi gyerek van ott széjjel van minden, a ruhák a játékok, a mesekönyvek , minden na de nem napok alatt válik ilyenné hanem percek alatt úgyhogy ha nem akarom csatatérben tölteni a mindennapjaimat akkor gyakorlatilag egész nap pakolhatok. Amikor meg vendégek jönnek akkor különösen. Berci persze segít mindenben és szeretjük ha jönnek hozzánk.
Szombaton Dia, Ádám és az öt 5 hónapos nagyon mosolygós Olivér voltak a vendégeink. Megnézték a kis Nimródot és persze Korit és Simit és végre én is beszélgethettem egy jót - már amikor hagyták a gyerekek. Koriék nagyon szeretik az ilyen alkalmakat mert ahogy megjönnek a vendégek és előkerülnek a finomságok ők azonnal rávethetik magukat a falatokra még mielőtt bárki észbe kapna. Megrohamozzák Simivel a kis asztalt amire ilyenkor megterítünk és beleharapnak mindenbe. Habzsolnak mint akik napok óta nem ettek és morzsáznak és isznak is és kilötykölik az egészet de ilyenkor még ez sem baj. Szeretik a vendéglátást és ez jó - még ha nekik egyenlőre ez a legjobb része.
Hétfőn pedig az utcában lakó fiatal ismerős házaspár jött a 13 hónapos kislányukkal. Ők is kiváncsiak voltak Nimródra és arra, hogy milyen három gyerekkel (ők júliusra várják a második babát és minimum négyet szeretnének). Jó látni, hogy ismerőseinknél, barátainknál gyarapszik a család és nem csak egy babát terveznek hanem nagy családban gondolkodnak és nem elrettentő példa vagyunk hanem követendő. Kori ma kiszaladt a konyhába hozzám és azt kiáltotta: "Anya, én még két testvéret szeretnék! Nem sokat, csak kettőt." - de akkor már sokan lesztek mondom én, még ennél is többen. De egyszer talán teljesül a kívánsága...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése