Beszélgetés, bökdösés, gondolás, ima, semmi nem segített. Pötty nem akar előjönni pedig a doktor úr nagyon megvizsgált.
3 órát vártam a klinikán a ctg-re, aztán a dokira és olyan de olyan meleg volt, hogy azt hittem ott nyúlok ki. Aztán nem nyúltam ki, az orvos meg azt mondta, hogy ha ettől a vizsgálattól sem indul meg a szülés akkor ennyi...
Pedig olyan szép lett volna, Berci kívánságát se tudtam teljesíteni és a türelmem is elfogyott már minden idegesít, mindenkivel összevesztem számomra itt a vége a türelemnek. Mindenki hív, hogy szültem e már végre és nem és nem és nem szültem.
Holnap megint pár órás klinikázás a hőségriadó közepén, aztán Berci meglátogatása ami az egyetlen szép és jó a napomban utána megint semmi.
Azt nem tudom mi lesz a gyerekekkel és nem tudom miért nem elég az amit eddig kibírtam miért kell még a kánikula közepén ide-oda vonszolnom magam a városban de mivel mást nem tehetek sodródom az eseményekkel.
Jövő héten elfogynak a gyerekvigyázók, mindenkinek megszaporodnak a teendői...
Ne aggódjak, ugye? Úgyis teljesen felesleges.
De mi ez a hallgatás? Meddig bírom még?
